- Gyere eb�delni! – hallottam anya hangj�t a konyh�b�l.

- Mindj�rt! – ki�ltottam vissza. �ppen a padl�son voltam, �s a sz�momra kincset �r� poros kacatok k�z�tt kotor�sztam. Az egyik szekr�ny tetej�n v�gre megl�ttam, amit kerestem: egy r�gi sepr�t. Anya azt mondta, megtan�t sepr�n rep�lni! Mivel a szekr�ny magas volt, a sz�momra legegyszer�bb megold�shoz folyamodtam: az egyik nagy fal�d�t a szekr�ny mell� toltam, r�raktam a kisasztalt, arra meg egy sz�ket.

- Kih�l az eb�ded! – sz�lt fel megint anya.

- Egy pillanat, anya. – feleltem gyorsan, azt�n elkezdtem felm�szni az �p�tm�nyemre.  A sz�ken �llva m�r el�rtem a szekr�ny tetej�t. Egyik kezemben a sepr�vel, lefel� indultam.

- Chara Black! – hallottam ism�t anya hangj�t. Kezdte elveszteni a t�relm�t, de ennek ellen�re nem volt ideges. Csak nagyon ritk�n volt az. Mint a b�tyja, Remus.

- Megy... – nem tudtam befejezni, mert a l�bam megcs�szott az asztal sz�l�n. Megpr�b�ltam a szekr�nybe kapaszkodni, de csak egy nagy k�teg �js�got siker�lt elkapnom, ami nem tartott meg. H�ttal a f�ldre estem, �s az eg�sz torony, amin felm�sztam, r�m esett. Anya a nagy robajra r�gt�n felrohant.

- Te j� �g! – ki�ltott, mikor megl�tta, hogy a f�ld�n fekszem. Azonnal odarohant, �s leszedte a rajtam fekv� sz�ket. Az �js�gkupac, amit ler�ntottam a szekr�nyr�l, sz�tsz�r�dva fek�dt a f�ld�n. – J�l vagy? – k�rdezte anya agg�dva.

- Igen. – feleltem.

- Mit kerest�l?

- Csak a... – kezdtem, de mikor az egyik �js�gra n�ztem, megakadtam. Az �js�g nyolc �vvel ezel�tti volt. C�mlapj�n apa volt, a kez�ben egy kis t�bl�t tartott, amin k�t jel �s h�rom sz�m volt.

- A mit? – k�rdezte anya.

R�n�ztem.

- Hol van apa?

- H�t... – L�tta rajtam, hogy most az igazs�got szeretn�m hallani. Le�lt mell�m. – Na j�. Itt az ideje, hogy elmondjam.

Mindez n�gy �ve t�rt�nt. Akkor tudtam meg, hogy apa az Azkabanban �l. Anya azt mondta, hogy � nem tudja, mit gondoljon, �s csak rem�lni tudja, hogy ez az eg�sz nem igaz. Hogy az az ember, akit megszeretett nem gyilkos. �n m�g soha nem tal�lkoztam ap�val. Vagyis m�g eg�sz r�gen, amikor nagyon kicsi voltam. De h�t ki eml�kszik arra? Viszont nem tudtam elhinni r�la, hogy �rul�. Remus viszont nagyot csal�dott r�gi bar�tj�ban. � azt hitte, apa tette.

K�s� d�lut�n volt, egyed�l voltam. A h�zunkt�l nem messze volt egy magasabb domb. M�r egy �r�ja a tetej�n �lltam egy fa vastag t�rzs�nek t�maszkodva, �s csak n�ztem a t�jat. Ugyan elvileg nem lett volna szabad kij�nn�m a h�zb�l, de m�r nem b�rtam tov�bb. Meg azt�n nem j�ttem el olyan messzire. Mi t�rt�nhetne? Anya �s Remus sokszor mondt�k, hogy mennyi k�z�s von�som van ap�val, de att�l m�g nincs r�m �rva, hogy „Ide mindenki, �n vagyok Sirius Black, a t�meggyilkos l�nya!” Nagyon f�ltettek, csak nem tudtam kit�l vagy mit�l? Tal�n ap�t�l?

M�r s�t�tedett, n�h�ny a k�rny�ken l�v� h�zban m�r �gett a l�mpa. Nevet�s hallatszott: egy muglicsal�d tagjai – biztos valami utaz�sr�l j�ttek meg, mert nagy csomagok voltak n�luk –, sz�lltak ki a kocsijukb�l. �k egy igazi csal�d voltak. �n meg csak v�rom, hogy h�tha...tizenk�t �v ut�n tal�n...megismerhetem ap�t. Egy aut� hajtott v�gig a kisv�ros utc�j�n, egy kutya s�t�lgatott t�lem nem messze az erd� sz�l�n, de ez volt minden mozg�s. Vagyis volt m�g valami: a sz�l egy pap�rlapot g�rgetett fel�m a f�v�n. Elkaptam: a m�lt heti Reggeli Pr�f�ta c�moldala volt az. Szuper! Anya valami�rt elrakta el�lem, h�tha kider�l, mi�rt. Sz�thajtogattam.

- Mi?! – k�rdeztem fennhangon, mikor megl�ttam a vastag bet�s c�met:

SIRIUS BLACK MEGSZ�K�TT AZ AZKABANB�L

- Chara! – Anya volt az. Gyorsan zsebre dugtam az �js�got, �s a keskeny �sv�nyen visszaszaladtam a h�zhoz. Anya a verand�n �llt szigor� tekintettel. – Musz�j neked folyton elcsavarognod? – k�rdezte.

- De csak... - kezdtem.

Anya feln�zett az �gre, �s az egyik csillaghoz int�zte mondand�j�t:

- T�led �r�k�lte! – jelentette ki, majd s�hajtott, �s r�m n�zett. – Na j�l van. – mondta megenyh�lve. - Menj�nk be!

Megvacsor�ztunk, azt�n felmentem a szob�mba, v�gigfek�dtem az �gyamon, �s p�r perc m�lva elnyomott az �lom. Hajnali h�rom k�r�l �bredtem fel. Szomjas voltam, �gy lementem a konyh�ba inni. Ittam egy poh�r limon�d�t, azt�n a nappaliba mentem. Le�ltem a kanap�ra, �s el�vettem a Reggeli Pr�f�ta c�mlapj�t a zsebemb�l. Felkapcsoltam a kanap� mellett �ll�s l�mp�t, �s olvasni kezdtem.

„Sirius Black, a h�rhedt �s kegyetlen t�meggyilkos...”

Visszadobtam az �js�got az asztalra.

- Ja persze. – mondtam halkan. – A Reggeli Pr�f�ta, a h�rhedt �s hazug t�megf�lrevezet�... Ha valakinek ezt elhiszem, az nem ennek a pletykalapnak az �r�ja lesz.

Fel�lltam, az ablakhoz l�ptem, �s kiny�jtott karral az ablak mell� t�maszkodva kin�ztem a kisv�rosra, Chipping Nortonra. V�g�l �gy d�nt�ttem kimegyek egy kicsit a leveg�re. Lekapcsoltam a l�mp�t, cip�t h�ztam �s halkan kimentem, vigy�zva, nehogy felkeltsem any�t, azt�n le�ltem a verand�nk l�pcs�j�re. Percekig csak n�ztem az eget. Hirtelen valami neszt hallottam magam mell�l. Felpattantam �s a zaj fel� fordultam. El�g s�t�t volt, de �gy is l�ttam valami mozg�st a veranda t�ls� sz�l�n: egy hossz� haj� f�rfi k�rvonalait vettem ki.

- Ne haragudj, ha megijesztettelek! – sz�lalt meg rekedtes hangon.

Lehet? Nem, nem, ezt verd ki a fejedb�l. Hogy...vagy m�gis? A f�rfi k�zelebb l�pett, �gy r�esett a Hold f�nye: csontsov�ny volt, szakadt ruh�i csak �gy l�gtak rajta, a haja k�cos volt, nagyon kimer�ltnek t�nt, �s valami le�rhatatlan k�n friss eml�ke l�tszott a szem�ben.

- Apa? – k�rdeztem csod�lkozva.

- Persze meg�rtem, ha... – kezdte gyorsan lehajtott fejjel. - ...ha nem akarsz l�tni, �s...

- Ez... – szak�tottam f�lbe, mire feln�zett r�m. – ...ez egy...pillanatig se jutott eszembe.

L�that�an megk�nnyebb�lt.

Eszembe jutott az a sok minden, amit hallottam r�la.

- K�rdezhetek valamit?

- Azt akarod tudni, hogy �n voltam-e, ugye? – olvasta le az arcomr�l a k�rd�st. B�lintottam. – Nem.

- Tudtam. – mondtam egy f�lmosolyt eleresztve. Apa az �gre n�zett.

- A csillagokat n�zted?

- Igen. – feleltem mik�zben vissza�ltem a l�pcs�re. Apa mell�m �lt. – Te volt�l az a fekete kutya az erd� sz�l�n? – k�rdeztem.

- Sz�val tudtad.

- Csak rem�ltem. Ugye megtan�tasz az anim�gi�ra?

V�gre elmosolyodott.

- Persze. – felelte.

Fejemet a v�ll�nak d�nt�ttem, � meg �tkarolta a v�llam.

- �r�l�k, hogy itt vagy, apa.

- �n is.

Annyi mindent �reztem egyszerre. �r�m�t, megnyugv�st, de volt bennem egyfajta keser�s�g is: nem �rtettem, hogy lehet, hogy egy ilyen ember tizenk�t �vig �rtatlanul b�nh�dj�n; h�t van olyan b�n, ami�rt azt a szenved�st meg�rdemli b�rki, amit az � szem�b�l kiolvastam?

De legink�bb boldogs�got �reztem. Boldog voltam, mert az ap�m: Sirius Black.