Hallom, ahogy lassan kiny�lik a szob�m ajtaja. Zoknis l�ptek zaja k�zeledik az �gyam fel�. Visszafojtom a mosolyg�st, mozdulatlanul fekszem tov�bb, �gy teszem, mintha aludn�k. A l�ptek hangj�t a sz�nyeg tomp�tja, v�g�l m�r az �gyam mell�l hallom �ket. Nem b�rom tov�bb:

- Szia, apa...

- H�! – �ll meg a lebuktatott az �gy mellett �ls�rt�d�tt arccal. Farmernadr�g, �s egy s�t�tk�k ing van rajta. Az arc�n pedig, bujk�l� mosoly. – Ez nem �r! – Alig fejezi be a mondatot, kikapja a fejem al�l az egyik kisp�rn�t, �s c�lba vesz. �n se vagyok rest, a h�tam m�g� ny�lok a m�sik�rt, �s mik�zben szabad karommal v�dekezem apa “p�rnabomb�ja” ellen, fel� haj�tom. Mindk�t p�rna c�lba tal�l, de mi m�r csak nevet�nk. Apa �rt hozz�, hogyan tegyen vid�mm� egy reggelt. M�r �ppen mondana valamit, amikor a fej�nk f�l�l valami hangos robaj hallatszik. Olyasf�le, mint amikor egy k�nyvt�r polcai, mint a domin�sor, �gy d�lnek �ssze. Azt�n egy k�ts�gbeesett ny�vog�s, �s az ablakom el�tti fa �gai megremegnek, ahogy egy feh�r bund�s macska vill�mgyorsan lem�szik a nem kifejezetten vastag fa t�rzs�n.

- Pamacs... – jelentj�k ki egyszerre ap�val. Pamacs a szomsz�dban lak� h�zs�rtos �regasszony, Mrs. Sketcher kedves, aranyos, t�nd�ri, �des cicusa, r�zsasz�n szalaggal a nyak�ban. �s m�r megint bem�szott a padl�sra, �s megint levert valamit, amit�l m�r megint “kisebb” rendetlens�g lett fent. Legal�bbis a zajok alapj�n. Apa mintegy menteget�zve felemeli k�t tenyer�t.

- Most a keresztap�d rak rendet! – jelenti ki �lkomolyan.

- Gondolod, hogy Remus ebbe belemegy? – k�rdezem nevetve, mikor egy koppan�s hallatszik fentr�l.

- Mit csin�lt ez a d�g? – apa �sszevonja a szem�ld�k�t.

- N�zz�k meg! – javaslom, azzal felkelek az �gyamb�l, �s a padl�sra vezet� keskeny, meredek fal�pcs� fel� veszem az ir�nyt. Apa p�lc�val a kez�ben j�n ut�nam. Meg�llunk a l�pcs� alj�ban, �s feln�z�nk a padl�s pontosan a fej�nk f�l�tt l�v� z�rt ajtaj�ra.

- Akkor kinyitom. – k�zli apa, majd p�lc�j�t az ajt�ra szegezi, �s elmond egy var�zsig�t. Az ajt� kiny�lik, �s mindezt egy olyan hang k�veti, mint amikor valami neh�z b�tor cs�szik a poros padl�n. – Vigy�zz! – ki�lt fel apa, mik�zben a karomn�l fogva arr�bb r�nt. BUMM! A h�romfi�kos szekr�ny legal�bb t�z darabra esik sz�t, mikor f�ldet �r ott, ahol p�r pillanattal el�bb m�g �n �lltam.

- Huh... – csak ennyit tudok hirtelen kiny�gni, a szekr�ny �ltal les�p�rt porfelh�ben fuldokolva.

- Rohadt d�g... – �ldja apa a macsk�t, mik�zben f�lresim�tja a szem�be log�, �benfekete – de m�r poros – tincseit.

- Keh...kergesd meg! – mondom huncut mosollyal, mik�zben a por v�gre elkezd le�lepedni. Apa r�m n�z, �s elvigyorodik.

- Kergess�k meg egy�tt! – javasolja.

- Gondolod, hogy...

- Persze! A m�ltkor m�r els�re siker�lt csokibarna kutyah�lggy� v�ltoznod. – b�ztat. H�t igen...miut�n apa megsz�k�tt az Azkabanb�l – akkor voltam tizenh�rom �ves, r�gebbr�l semmi eml�kem nem volt r�la -, megk�rtem, hogy tan�tson meg az anim�gi�ra. �s hab�r b�jk�lnia kellett – mint m�g mindig – amikor tudott, tan�tgatott. M�r eg�sz j�l megy �gy, olyan m�sf�l �vnyi gyakorl�s ut�n, aminek nagyon �r�l�k. Hirtelen csipogni kezd a kar�r�m, amit arra �ll�tottam be, hogy az els� �r�m kezdete el�tt �t perccel jelezzen.

- A francba! Elk�stem... – a szob�mba rohanok, gyorsan fel�lt�z�m, azt�n fogom a t�sk�m, �s elteszem a p�lc�m. Biztos helyre, nehogy valaki megl�ssa, hisz Chipping Norton – ahol lakunk – egy mugli telep�l�s. Az Unicorn Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz�be j�rok, ami a kisv�rost�l k�r�lbel�l egy kilom�terre van, b�b�jokkal elrejtve a muglik el�l. Nem bentlak�sos iskola, aminek az az egyik h�tr�nya, hogy az ember k�nnyen elk�sik... R�n�zek az asztalomon, a sok kacat k�z�tt hever� �breszt��r�mra: jah...hogy meg�llt...

Cip�t h�zok, azt�n lemegyek az emeletr�l.

- Megyek! – sz�lok be ap�nak a nappaliba.

- Unatkozhatok megint... – jegyzi meg keser�en.

- Nem k�t napja volt telihold?

- De.

- H�t akkor Remus m�r hazaj�n, nem?

- Igazad van! – der�l fel az arca. Sz�k�se ut�n apa el�sz�r a Szellemsz�ll�son b�jk�lt, azt�n itt is, ott is, ahol �ppen biztons�gos volt, most pedig, miut�n anya p�r h�napja meghalt – meg�lt�k a Nagy�r szolg�i -, �gy d�nt�tt itthon lesz, �s k�sz. �gy most vele, �s a keresztap�mmal �lek ebben a csodasz�p csal�di h�zban. A mellettem l�v� kisasztalra t�ved a tekintetem, amin bekeretezett f�nyk�pek �llnak. Vel�nk lehetne anya is...

- Szia, apa! – k�sz�n�k el v�g�l.

- Szia, Chara!

Kil�pek az ajt�n, �s gyors l�ptekkel elindulok a suli fel�. Mi is az els� �ra? M�giat�rt�net. Akkor nem kell nagyon rohannom, majd Susant�l elk�rem a jegyzet�t. Ez a negyedik �v nem k�nny�, de legal�bb nemsok�ra v�ge, hisz m�r �prilis van.

Azt�n rem�lem v�gre helyre j�nnek a dolgok, �s be tudjuk bizony�tani, hogy apa �rtatlan. De j� lenne! Akkor v�gre nem k�ne a “probl�m�k” elker�l�se v�gett �ln�ven iskol�ba j�rnom, �s titkolnom, kinek a l�nya is vagyok �n val�j�ban. Ugyanis az iskol�ban �n Katie Johnson vagyok. B�r Remus szerint �ln�v ide vagy oda, a v�g�n a magatart�sommal buktatom le magam, annyira hasonl�tok ilyen tekintetben ap�ra... Ezen a gondolaton elmosolyodom.

Meglep�dve veszem �szre, hogy m�ris az erd� sz�l�n�l tartok, innen m�r csak k�b� �t perc, m�g oda�rek. Nemsok�ra fel is t�nik az iskola �p�lete – mely legink�bb egy kicsinos�tott mugli v�rhoz hasonl�t -, azt�n a k�vetkez� percben m�r a folyos�kon s�t�lok v�gig. Meg�llok a m�giat�rt�net terem el�tt, veszek egy m�ly leveg�t, majd benyitok.

- ...ebb�l az id�b�l sz�rmazik a Miss Johnson m�r megint elk�sett... – Az eg�sz oszt�ly fuldokolva nevet Brake professzor – vagyis az iskola igazgat�j�nak - f�lig hozz�m c�mzett, bossz�s kijelent�s�n. A m�giat�rt�net-tan�runk el�gg� szigor�, �s n�ha fel tudna robbani m�rg�ben, ha valaki elk�sik az �r�j�r�l...

- Eln�z�st a k�s�s�rt, tan�r �r!

- Kimehetsz. – mondja a professzor l�nyegre t�r�en.

- Ink�bb... – kezdem.

- Kimehetsz. – ism�tli meg. – Majdnem f�l �r�t k�st�l, semmi �rtelme, hogy az �ra h�tral�v� r�sz�ben bent l�gy.

- Igen, de majdnem a fej�nkre esett reggel a padl�s, �s...

- Zavarod az �r�t... – mondja kim�rten.

Seg�lyk�r�n az oszt�lyt�rsaim fel� n�zek.

- Katie... – hallom az els� padb�l egy r�vid, s�t�tbarnahaj�, szem�veges sr�c, Kevin suttog� hangj�t. – Szerintem jobb, ha kim�sz.

- Szerintem is. – helyesel halkan a fi� mellett �l� Susan, azt�n feltartja a jegyzet�t. – Majd odaadom, hogy lem�solhasd. – mosolyog.

- K�szi. – s�gom h�l�san.

- M�g mindig zavarsz... – jegyzi meg Brake professzor.

- Itt se vagyok. – mondom halkan, mire Kevin felnevet.

- Viccesnek tal�lod? – k�rdezi szigor�an a professzor Kevint, akinek r�gt�n elm�lik a nevethetn�kje. – Viccesnek tal�lod ezt a pof�tlan st�lust?

- �hm... – pr�b�l mondani valamit Kevin.

- Akkor kimehetsz te is. Kifel� mindkett�! – parancsol r�nk ellentmond�st nem t�r� hangon. Kevin gyorsan a h�na al� kapja a cucc�t, azt�n kimegy�nk a teremb�l. Alighogy becsukja az ajt�t, m�r mindketten vigyorgunk.

- Csapj bele! – tartja fel a tenyer�t. Kevin Bline - � volt a legjobb bar�tom. Kett�nk neve el�g sok professzor sz�m�ra ismer�sen csengett... Mellette m�g a n�lam egy fejjel alacsonyabb, hossz� barnahaj�, mosolyg�s Susan Diteallel voltam nagyon j�ban. De � ink�bb t�vol tartotta mag�t a bajkever�st�l.

- Csak nehogy baglyot k�ldj�n otthonra! – mondom nevetve Kevinnek, mik�zben belecsapok a tenyer�be. – Am�gy a padl�sos dolog igaz! – teszem hozz�, majd vid�man besz�lgetve az udvar fel� indulunk.

****

J�n az utols� �r�nk. B�jitaltan. Err�l mindig az a professzor jut eszembe, akir�l apa mes�lt. R�gen az �vfolyamt�rsa volt a Roxfortban. Perselus Piton, ha j�l eml�kszem a nev�re. Eddig m�g nem volt alkalmam tal�lkozni vele. Apa szerint ez nem is baj...

- J� napot, tan�rn�! – k�sz�n�k a terem ajtaja el� l�p� Muldia professzornak, a b�jitaltan tan�runknak.

- Sziasztok! Kinyitom a termet, bemehettek, de ne t�rjetek �ssze semmit! – k�ri mosolyogva.

- Minden egyben marad. – biztos�tja Kevin a professzort.

- Ajaj, a k�t rosszcsont... – mosolyog m�g mindig a fiatal Muldia professzor, mik�zben v�gign�z rajtam �s Kevinen. – Egy pillanat, mindj�rt j�v�k. – mondja, azzal otthagyja a csoportot. Csak akkor veszem �szre, hogy elfelejtettem felhozni a k�nyvemet, �s m�g penna sincs n�lam. Sz�lok Kevin�knek, hogy mindj�rt j�v�k, azt�n gyorsan lemegyek a f�ldszintre, ahol, ahogy eln�zem �pp most senki m�s nincs. V�gigmegyek az egym�s mellett sorakoz�, f�b�l k�sz�lt szekr�nyek el�tt a folyos�n, �s meg�llok az eny�m el�tt. P�lc�mat a z�rra szegezem.

- Alohomora! – a z�r nem kattan. – Alohomora! – ism�tlem meg.

- Na mi van csitri, nem megy a var�zsolgat�s? – a hang ir�ny�ba fordulok: egy sr�c �ll t�lem nem messze a falnak t�maszkodva, arc�n g�nyos mosollyal, mellette k�t haverja. Egy vagy k�t �vvel lehetnek id�sebbek n�lam, �s amennyire tudom az alapj�n, amit eddig hallottam r�luk, kedvenc sz�rakoz�suk m�sokat megverni, megal�zni, sat�bbi. Merlin, hogy engem mindig megtal�lnak az ilyenek... Nem foglalkozom vel�k, ism�t a z�rra �sszpontos�tok.

- Alohomora! – megint nem kattan. – Francba! – d�h�sen beler�gok a szekr�nybe.

- Oh, a kis csitri...

- Bunk�... – jegyzem meg.

- Mit mondt�l? – k�rdezi d�bbenten a g�nyol�d�. Megint a szekr�nyem fel� fordulok. – S�ket vagy, csitri?! Azt k�rdeztem, mit mondt�l?

- Nem vagyok csitri, te barom! – csattanok fel.

- Oh... – vigyorodik el g�nyosan, majd fej�vel int a haverjainak, mire mindh�rman fel�m indulnak. Meg�llnak el�ttem, azt�n egym�sra n�znek.

– Kapjuk el! – mondja hirtelen a bal sz�len �ll�, majd egy laza mozdulattal kig�ncsol, �s �n nyekkenve hasalok el a f�ld�n, a p�lc�m meg elgurul a folyos� k�v�n. Megpr�b�lok gyorsan fel�llni, de az egyik a tal�romn�l fogva felr�nt a f�ldr�l.

– K�rj sz�pen bocs�natot, csitri! – mondja az, amelyik kezdte a piszk�l�d�st.

- Dehogy k�rek! Egy ilyen �ntelt fafejt�l?! – v�gom r�, mire a sr�c len�z�en elmosolyodik.

- Csitri...

Felmegy bennem a pumpa: kir�ntom a tal�rom az engem fogva tart� sr�c kez�b�l, �s egyszer�en nekiesek a vigyorinak. A fi�t hirtelen �ri a dolog, �s siker�l feld�ntenem. Ez�ttal � puffan a k�v�n. �k�lbe szor�tott kezemmel hasba v�gom, de akkor m�r �szhez t�r � is, �s...

- Teljesen elment az eszed?! – kiab�l mag�b�l kikelve Brake professzor. Az igazgat�i szob�ban �l�k egy sz�ken, f�j� bok�val, kezemben egy pap�r zsebkend�vel, amit a homlokomon l�v� v�rz� sebre szor�tok, mik�zben a fak� bord� �rnyalatokkal rendelkez�, �reg sz�nyeget b�mulom a padl�n. A professzor fel-al� j�rk�l a szob�ban, �s �rt� ideges. A h�rom �t�d�vest – Joe-t, Billt �s Colint – m�r kiosztotta rendesen, most �n voltam soron. – Verekedni...VEREKEDNI! Nincs jobb dolgod?! B�r m�r megszokhattam volna, hogy ahol te vagy, ott biztos, hogy p�r m�sodpercen bel�l kit�r a balh�!

- De tan�r �r... – n�zek fel a d�h�s professzorra.

- Maradj csendben! – parancsol r�m. – Nem vagyok k�v�ncsi a kifog�saidra!

- Nem kifog�st akartam mon...

- J�, akkor az is benne lesz a lev�lben, hogy feleselsz...

- Milyen lev�lben? – k�rdezem f�lve.

- Csak nem gondoltad, hogy meg�szod an�lk�l, hogy baglyot k�lden�k a keresztap�dnak?! – A professzor szigor� arckifejez�s�b�l tudom: nem csak ijesztget. – Most menj haza! – teszi hozz� valamivel nyugodtabb hangnemben.

- Igenis, tan�r �r... – hangomon �rz�dik, hogy nem nyugodtam bele az �t�letbe.

- Egyetlen egy panaszt sem akarok hallani r�lad az �v h�tral�v� r�sz�ben! �s k�vetkez� �r�n l�tni akarom a teljes m�giat�rt�net jegyzetedet. No meg, hogy �t perccel az �ra kezdete el�tt a teremben vagy!

- �rtem... – Elk�sz�n�k, majd kimegyek az igazgat� szob�j�b�l. Kint Kevin v�r r�m.

- Na? – �rdekl�dik.

- Bagoly... – felelem t�m�ren, mik�zben h�ttal a falnak d�l�k az igazgat�i szoba ajtaja mellett, a v�res zsepit meg egy k�nnyed mozdulattal a szemk�zti fal mellett �ll� kuk�ba haj�tom.

- Oh... Ja: Susan az�rt nem v�rt meg, mert haza kellett mennie, valami k�l�n�r�ja lesz azt hiszem.

B�lintok, majd fejemet is a falnak d�nt�m, lehunyom a szemem, �s s�hajtok egyet.

- �, menj�nk. – legyintek v�g�l. Az iskola tan�t�s ut�n kihalt folyos�in leballagunk a szekr�nyekhez, hogy a tal�rjainkat letegy�k, azt�n elindulunk haza a kis erdei �sv�nyen, amelynek v�g�n elv�lnak �tjaink.

- Akkor majd h�tf�n tal�lkozunk. – mondja Kevin.

- Rendben. Hell�!

- Szia, �s sok szerencs�t otthon! – k�sz�n mosolyogva.

- K�szi!

Nem mintha att�l kellene tartanom, hogy Remus nagyon haragudni fog. Legfeljebb v�gig ott fog �llni m�g�ttem, am�g meg�rom azt a m�giat�rt�net jegyzetet... Apa biztos nem lesz m�rges, ilyenkor �ltal�ban mosolyogva legyint egyet. Persze az�rt agg�dik, de �ltal�ban csak vigyorog, �s �rdekl�dik, hogy mi volt?

Sz�p, naps�t�ses p�ntek d�lut�n van, tov�bb indulok hazafel� Chipping Norton kis utc�in. Nem igaz�n sietek, ink�bb k�nyelmes temp�ban l�pdelek a j�rd�n. Sz�rakozotts�gomban �szre se veszem, hogy a kezemben m�g mindig ott l�b�lom a var�zsp�lc�mat. Gyorsan a t�sk�mba cs�sztatom, miel�tt egy mugli megl�thatn�. M�g j�, hogy a tal�romat az iskolai szekr�nyemben tartom! Elmosolyodok, de hirtelen �les f�jdalmat �rzek a hal�nt�kom k�rny�k�n. Joe j�l fejbev�gott... De vele most ink�bb nem foglalkozom.

Egy magas k�ker�t�s mellett s�t�lok el, amikor:

- �l! �lj le sz�pen! Okos! – hallom a k�fal m�g�l. Kinek parancsolgatnak? Meg�llok a j�rd�n. A k�fal t�l magas, nem l�tom, mi van a t�loldal�n. P�rszor felugr�lok, h�tha �tl�tok f�l�tte, de rem�nytelen. Meg am�gy sem vagyok kifejezettem magas. H�trasim�tom r�vid, sz�k�sbarna hajam, �s elt�k�lt arccal feln�zek a k�fal tetej�re. Most m�r csak az�rt is megn�zem, mi van oda�t! Egyik tenyeremet a k�falon cs�sztatva els�t�lok a magas ker�t�s v�g�ig. A sark�n�l n�h�ny k� hi�nyzik a falb�l. Nem is habozom tov�bb: a t�sk�mat ledobom a ker�t�s t�v�be, �s elkezdek felm�szni a ki�ll�, feh�res sz�rk�s k�veken. Mikor el�g magasra �rek, megkapaszkodom a fal tetej�ben, �s l�baimmal tolva magam feljebb h�z�dszkodom, m�gnem �tl�tok a k�ker�t�s f�l�tt: egy sz�p, de nem t�l nagy h�z, r�vidre ny�rt, m�lyz�ld p�zsittal. Egy nagyobb fa �ga pont takar a kertben j�tsz� fiatal n� el�l, aki egy k�z�ptermet�, sima feh�rsz�r� kutyussal j�tszik. Legal�bbis els�re �gy t�nt, hogy j�tszanak, de...

- Fekszik! – mondja a n�, mire a kutya engedelmesen lehasal a f�be. – Piti! Piti! – a n� a kez�ben tart valami h�st, ha j�l l�tom, ami�rt a kutya nagyon odavan. – Piti! – ism�tl�dik meg a parancs, mire a kutya fel�l, �s fenek�n �lve felemeli k�t mells� l�b�t. Ezek a muglik mit ki nem tal�lnak... Vigyorogva n�zem tov�bb a kutyus tov�bbi mutatv�nyait: ugat, forog, bukfencezik, morog, gerincre v�g�dik, szlalomozik a gazd�ja l�bai k�z�tt, �s mindezt parancsra. Nagyon m�k�s!

- Mi keresel ott, ebadta k�l�k?! – hallom a h�tam m�g�l egy f�rfi hangj�t. H�tran�zek: az utca t�loldal�n, egy id�sebb �r �lldog�l, mogorva arckifejez�ssel.

– Na meg�llj csak! – fenyeget, majd felkap egy sepr�t, �s siet�s l�ptekkel fel�m indul. No nekem se kell t�bb, egy ugr�ssal a f�ld�n termek, felkapom a t�sk�mat, azt�n fut�s! Csak h�rom sarokkal arr�bb lass�tok, mikor m�r nem hallom a fenyeget� l�pteket a h�tam m�g�l. Megfordulok �s h�trafel� s�t�lva, zih�l� l�gz�ssel meg�llap�tom: a vesz�ly elm�lt. Chipping Norton m�sik legzs�mbesebb �rege Mrs. Sketcher mellett, Mr. Wilton. M�g Remust is megfenyegette egyszer azzal a sepr�vel... Menetir�nyba fordulok, �s hazafel� veszem az ir�nyt. A h�zunkat m�r l�tom, nincs messze. K�t perc m�lva m�r a veranda l�pcs�j�n l�pkedek, azt�n bel�pek a h�zba.

- Merlin! – hallom az emeletr�l keresztap�m hangj�t. – Biztos csak EGY macska volt?

- H�t, lehet, hogy a haverjait is hozta... – viccel�dik apa. Becsukom az ajt�t magam m�g�tt, �s elindulok az emeletre vezet� l�pcs�n. – Csak nem a l�nyom k�zeledik a l�pcs� fel�l? – k�rdezi apa j�kedv�en.

- Neheem. – sz�lok fel r�h�gve.

- Szervusz, Chara! – k�sz�n Remus mosolyogva, mikor fel�rek a l�pcs� tetej�re.

- Szia, Remus! – csak egy pillanatra fordulok fel�, nehogy megl�ssa az arcomon a vereked�s nyomait, azt�n a szob�m fel� indulok.

- Ma melyik termet robbantott�tok fel? – k�rdezi der�sen apa.

- Termet? A termekkel ma semmit nem tett�nk... – felelem huncut mosollyal, de m�g mindig igyekszem nem fel�j�k fordulni. Apa felnevet.

- �s... – kezdi Remus. - ...mi�rt s�nt�tasz? – Rem�ltem, hogy nem veszi �szre, de...

- �hm...s�nt�tok? – t�rek ki a v�lasz el�l.

- Chara...

- Csak rosszul l�ptem. – m�r a szob�m nyitott ajtaj�n�l tartok. Lecs�sztatom a v�llamr�l a t�sk�m, �s az �gyamra dobom. – Iszom valamit. – pr�b�lok eg�rutat nyerni a tov�bbi k�rdez�sk�d�s el�l.

- Chara. – Remus hangja ez�ttal valamivel hat�rozottabb. – N�zz r�m! – K�sz: a keresztap�mat �gyse tudom becsapni. Nincs mit tenni, megfordulok, �s r� n�zek. Apa k�zben fent, a padl�son tev�kenykedik.

- Hjaj... – s�hajt egyet Remus. – Mit csin�lt�l m�r megint? – alig fejezi be a k�rd�st, odalentr�l bagolyrikkant�s hallatszik. Biztos nyitva volt az ablak a konyh�ban, ott szoktak bej�rni a sz�rnyasok. A sz�p mad�r felrep�l a l�pcs�n, Remus el� dob egy levelet, azt�n amerr�l j�tt, arrafel� t�vozik is.

- Kit�l j�tt lev�l? – �rdekl�dik apa, mik�zben lej�n a padl�sr�l, majd r�m vet�dik a tekintete. – H�nyan voltak? – k�rdezi cinkos mosollyal, egy�ltal�n nem szigor�an.

- Sirius... – m�ltatlankodik Remus, mik�zben kibontja a bor�t�kot, majd olvasni kezdi mi �ll a benne l�v� pergamenlapon. �n k�zben felemelt kezemmel mutatom ap�nak, hogy h�rman voltak.

- �s? – �rdekl�dik tov�bb.

- Kett� csak �llt, a harmadikkal d�ntetlen. – mondom f�lig-meddig diadalmasan. Keresztap�m fejcs�v�lva feln�z a lev�lb�l r�m.

- Szerintem mosd ki azt a sebet a homlokodon. – javasolja nyugodtan. B�lintok, majd a f�rd�be megyek, az ajt�t nyitva hagyom. Megnyitom a csapot, k�t tenyeremet a v�zsug�rba tartom, �s az arcomba fr�csk�l�m a vizet. Kimosom a sebet, fogom a t�r�lk�z�m, majd miut�n elz�rom a csapot, a kinti besz�lget�sre leszek figyelmes.

- Sirius, szerintem besz�lned k�ne vele. – mondja Remus komolyan.

- Mi�rt? – k�rdi apa.

- Jaj, komolyan mondtam.

- �n meg komolyan k�rdeztem. – v�gja r� apa. – Mi�rt baj az, ha...

- Mert v�laszthatna higgadtabb megold�st is. – v�g k�zbe Remus, a t�le megszokott nyugodt, de hat�rozott hangnemben. – Mindig hagyod, hogy a saj�t feje ut�n menjen.

- Hadd legyen f�ggetlen. Az ember am�gy is a saj�t hib�ib�l tanul a legt�bbet.

- Igen, de a l�nyod nagyon forr�fej�.

- H�t...

- Figyelj! Az apja vagy. Tudod, hogy szeret, �s r�d hallgat.

Itt p�r m�sodperces cs�nd.

- Igazad van. – mondja v�g�l apa. – Nem vagy �hes? – itt Remus val�sz�n� les�jt� pillant�ssal illethette ap�t. – Ne agg�dj, besz�lek vele. – biztos�tja a keresztap�mat. – De att�l te m�g ehetsz. – teszi hozz� f�l-komolyan.

- Rendben. – mondja Remus s�hajtva, azt�n l�pteket hallok, melyek lefel� indulnak a l�pcs�n. Gyorsan megt�rl�m az arcom, visszaakasztom a t�r�lk�z�t, �s kil�pek a f�rd�szob�b�l. Apa ott �l a padl�s l�pcs�j�n, �s r�m mosolyog.

- Gyere ide! - arr�bb h�z�dik a l�pcs�n, hogy �n is le tudjak �lni. – Nyugi, nem kezdek bele a “vereked�s nem megold�s” t�pus� sz��radatba. – viccel�dik.

- Megnyugodtam. – mondom, mik�zben odamegyek �s le�l�k mell�. – Tudom, forr�fej� vagyok, �s...

- Hallgat�zt�l? – k�rdezi bujk�l� mosollyal.

- Csak hallottam. – felelem.

- Teee... – nevet apa, mik�zben �sszek�colja a hajam. Azt�n arca komolyabb lesz.

- �n... – kezdem, de f�lbeszak�t.

- Nem kell magyar�zkodnod, meg�rtelek, elhiheted. – mondja kedvesen. – Amikor k�r�lbel�l annyi id�s voltam, mint te...s�t...tal�n �n is �pp tizenn�gy voltam, m�r nem eml�kszem annyira, egyik nap �sszesz�lalkoztam k�t hatod�ves sr�ccal a Roxfortban. Nagyj�b�l ugyanaz t�rt�nt, mint ma veled. Piszk�l�dtunk, dob�l�ztunk a szavakkal, azt�n meguntam... Ut�na �n is rendesen megkaptam a magam�t, r�ad�sul any�m�k teljesen kiborultak, hogy h�t az � fiuk, meg micsoda sz�gyen... – eml�kszik vissza bossz�san. – Olyan rivall�t kaptam...huh... Remusnak is szerintem az�ta cseng a f�le! – mes�li mosolyogva. - Sz�val nekem is volt ilyen �lm�nyem. Csak tudod...- megint elkomolyodik. - ...ezek olyan apr�s�gnak t�nhetnek, tal�n l�nyeg�ben azok is. De... �n is milyen j� tr�f�nak tal�ltam Pipogyuszt Remus ut�n k�ldeni teliholdkor... Gyerek voltam, nem fogtam fel, hogy meg is halhatott volna miattam. – p�r m�sodpercig a padl�ra mered, majd r�m n�z. - Siker�lt kibogozni, hogy mit akarok mondani? – k�rdezi k�tked� arccal.

- M�g Remus se tudta volna vil�gosabban kifejezni mag�t. – felelem, egy kicsit viccel�d� hangnemben.

- De most komolyan.

- Igen, komolyan. – mondom hat�rozottan.

- Az j�. – balj�val �tkarolja a v�llam. - Legal�bb beh�zt�l neki egy nagyot? – �vatosan b�logatok, azt�n mindketten nevetni kezd�nk. – �gy piszk�lja b�rki az �n l�nyomat! – mondja apa vigyorogva.

- Hallom, besz�lt�l vele... – hallatszik lentr�l Remus lemond� hangja.

- Besz�lni besz�ltem vele! – viccel�dik apa megint, majd oldalba b�k. – Nem vagy �hes?

- De.

- Akkor menj�nk, boldog�tsuk tov�bb a keresztap�dat a konyh�ban! – javasolja vid�man. �gy h�t csatlakozunk a konyh�ban falatoz� Remushoz, aki nagyon megviseltnek l�tszik, mint telihold ut�n mindig. Eml�kszem, mikor kicsi voltam – �gy n�gy-�t �ves -, �s anya elmondta, hogy a b�tyja – vagyis Remus – v�rfarkas, az volt az els� reakci�m, hogy: “De j�! Lehetek �n is?” Ugyanis fogalmam nem volt r�la, hogy mi az. Napokig emlegett�k.

Miut�n megeb�delt�nk, �s elmes�ltem nekik a feh�r kutyust, meg hogy a zs�mbes Mr. Wilton megint a sepr�vel fenyeget�z�tt, Remus f�radtan ledobta mag�t a nappaliban a hever�re, �s egy perc m�lva m�r aludt is. Mi meg ap�val felment�nk a padl�sra befejezni a rendrak�st. Pamacs hadm�velete a t�k�letes rendetlens�g �rdek�ben egy j� alkalom volt arra, hogy v�gign�zz�k azt a sok kacatot, ami �sszegy�lt az �vek sor�n. Ott volt p�ld�ul anya legels� sepr�je, ami annyira a sz�v�hez n�tt, hogy nem dobta ki. Tal�ltunk szakadt tal�rokat, rozsd�s bagolykalitk�t, vajs�r�s �veget – a padl�s t�ls� fel�ben meg a hozz� tartoz� kupakot -, �s m�g ezernyi dolgot. De az �js�gk�tegek �s kartondobozok halmai k�z�tt ott volt a r�gi kis�gyam is.

- Eml�kszem, m�g amikor emellett az �gy mellett virrasztottunk... – kezdi apa. - ...�s m�r alig b�rtunk �bren maradni Mir�val... – �gy h�vt�k any�t. - ...de te kitart�an nevetg�lt�l, �s meg se fordult a fejedben az alv�s gondolata! – nevet. – N�zd csak! – mondja hirtelen, izgalommal teli hangon.

- Mi az? – �rdekl�d�m, mik�zben lesz�llok egy sz�kr�l, ahonnan az el�bb egy ki�regedett szekr�ny tetej�re pakoltam vissza az utols� kartondobozt, ami m�g nem volt a hely�n.

- Gyere!

- Mi az? – k�rdem megint k�v�ncsian, mik�zben apa mell� l�pek, aki a kis�gyban l�v� fadobozb�l el�vesz valamit, az inge ujj�val let�rli, azt�n a tenyer�be teszi.

- Egy kutya med�l. Nagyon r�gen vettem, m�g Roxmortsban, amikor James�kkel elkezdt�k tanulni az anim�gi�t. – eml�kszik vissza mosollyal az arc�n. – N�zd, itt a h�toldal�n... – tartja el�m. - ...van egy B bet�. Nem volt olyan, amelyiken S van, s�t m�g T, mint Tapmancs se volt, de gondoltam, akkor j� lesz ez is.

- De j�!

- Tetszik? – k�rdezi apa, mik�zben �tny�jtja, hogy jobban megn�zhessem. Kezembe veszem a v�kony l�ncon l�g�, val�sz�n�leg ez�stb�l k�sz�lt apr�cska med�lt, ami nem nagyobb, mint a h�velykujjam k�rme. Egy �l� kuty�t �br�zol.

- Nagyon. – felelem.

- Tudod mit? – n�z r�m. – Neked adom.

- De...ez a tied. – ellenkezem.

- Igen, az eny�m, ez�rt �n d�nt�k a sorsa fel�l. �s �n neked adom.

- Komolyan?

- Elv�gre B, mint Black, ahogy te is, nem? – k�rdez vissza, �s ism�t �sszeborzolja a hajam, majd az �r�j�ra n�z. – Merlin! M�r h�t �ra! J�l elsz�rakoztunk ezzel a pakol�ssal.

- Igen... – boldogan a nadr�gom zseb�be cs�sztatom az �rt�kes szerzem�nyemet, majd lemegy�nk a nappaliba, ahol Remus m�g mindig alszik. Megvacsor�zunk, azt�n j�form�n csak t�bl�bolunk fel-al� a lak�sban. K�ld�k egy baglyot Kevinnek, aki tov�bbk�ldi Susannak, akit�l vissza�r a lev�l hozz�m. Mindig �gy szoktunk “besz�lgetni” h�tv�genk�nt. Azt�n f�l tizenegy k�r�l lezuhanyozom. Mikor piros p�l�ban �s egy meleg�t�nadr�gban – amik n�lam pizsamak�nt funkcion�ltak - kil�pek a f�rd�szob�b�l, l�tom, hogy apa a l�pcs� alj�ban �l az egyik l�pcs�fokon, �s a kez�ben tart egy bekeretezett f�nyk�pet. A keret baracks�rga: azon a k�pen van anya. Leoltom a l�mp�t a f�rd�ben, majd halkan, mez�tl�b lel�pdelek a sz�nyeggel bor�tott l�pcs�fokokon, �s le�l�k apa mell�. Csak egym�sra n�z�nk egy pillanatra, de nem sz�lunk semmit. Gondolom, sokan meglep�dn�nek, akik ismerik ap�t, hogy igen, a nemt�r�d�m Sirius Black arc�n is folyhatnak a k�nnyek. P�r percig csendben �l�nk, azt�n apa az inge ujj�val megt�rli a szem�t, a l�pcs� korl�tja f�l�tt �tny�lva visszateszi a k�pet a hely�re, majd r�m n�z.

- Gyere, mutatok valamit! – suttog, nehogy fel�bressze Remust, k�zben beleb�jik a l�pcs� alj�ban hever� cip�j�be. – Vegy�l fel cip�t te is!

Gyorsan felh�zom fekete tornacip�met.

- Hova me...

- Majd megl�tod. – felel halkan a v�gig nem mondott k�rd�semre, azt�n felkel a l�pcs�r�l, �s felfel� indul az emeletre. K�vetem. A padl�sra vezet. Feln�z a ferde mennyezeten l�v� ablakra, majd k�rben�z.

- ���hm...�, ez j� lesz. – a fal mellett l�v� r�gi kisasztalhoz megy. Egy k�nnyed mozdulattal felkapja, �s az ablak al� viszi, majd int nekem. – Gyere, m�ssz fel!

Most m�r t�nyleg k�v�ncsi vagyok! Odal�pek az asztal mell�, azt�n k�t tenyeremmel megt�maszkodva a lapj�n, egy ugr�ssal rajta termek. Lassan f�l�llok a kicsit imbolyg� b�toron, majd feln�zek a fejem f�l�tt l�v� ablakra. Egyik kezemmel a ferde plafonnak t�maszkodva, l�bujjhegyre �llva kinyitom, azt�n megkapaszkodom a keret�ben, �s - mivel m�r j�rtam a tet�n, nem is kev�sszer - gyakorlott mozdulatokkal feltorn�szom magam. Kicsit h�v�s van, gyenge szell� is f�j, az �gen meg p�r v�kony f�tyolfelh� �szik k�nyelmes, lass� temp�ban. Felkapaszkodok a k�m�ny mell�, am�g apa is felm�szik ut�nam. Azt�n k�nyelmesen elhelyezked�nk a tet� gerinc�n.

- Nah...figyelj... – mondja apa, azt�n hallgat�z� arckifejez�st �lt. Mintha az erd� fel�l v�rn�, hogy hall valamit.

- Mit...

- Sss... – int le apa, arc�n selytelmes mosollyal, azt�n tov�bb figyel. – Naa...gyer�nk m�r... – t�relmetlenkedik. Azt�n egyszer csak valami furcsa hang hallatszik az erd�b�l.

- Mi volt ez? – k�rdezem meglep�dve, apa meg m�g jobban elmosolyodik, �s csak a kez�vel jelzi, hogy v�rjak tov�bb cs�ndben. A hang megism�tl�dik. Olyan, mint...nem is tudom, olyan... nem d�rm�g�, nem magas, sik�t�...valami �llat hangja lehet. Valami nagyobb termet� �llat�. Van benne valami vijjog�sszer�, de ann�l m�lyebb, minthogy mad�r legyen. A hang ism�t megt�ri az �jszaka cs�ndj�t. Pedig hat�rozottan olyan, mintha annak, ami kiadja ezt a hangot cs�re len...v�rjunk csak! Cs�r...nagydarab...

– Apa, ez... – � m�r vigyorog. – Ez Csik�cs�r!

- Bizony! - helyesel. – �s n�zd csak! Ott... – egyik kez�vel az erd� k�zepe fel� mutat. – Ha j�l figyelsz...

Arrafel� n�zek, amerre apa mutat, de a s�r�, fekete erd�n k�v�l m�st nem nagyon l�tok.

- Nem l�tok semmit.

- De, de, n�zd meg jobban! – mondja apa izgatottan. Hirtelen megint hallom Csik�cs�r hangj�t. �s abban a pillanatban valami megmozdul az erd�ben. T�tva marad a sz�m a d�bbenett�l.

- �h...az...az... – dadogok, apa meg sz�lesen vigyorog.

- Igen, az ott sz�rnyas bar�tunk!

- De...hogy...hogy ker�l ide? – csod�lkozom, m�g mindig a mozg� foltot n�zve a t�volban.

- H�t ugye szeg�ny is sz�kev�ny... – kezdi a magyar�zatot apa. - ...ez az erd� meg s�r�, csak egy kisv�ros van a k�zel�ben, kevesen j�rk�lnak arrafel�, viszont �gy is k�zel van, ha esetleg megint sz�ks�g van r�. Meg azt�n nem is lett volna sz�vem mag�ra hagyni! Van egy remek kis b�v�hely ott, kaja is, �gyhogy az�rt j� dolga van. – nevet.

- �s hogyhogy a muglik nem veszik �szre? – k�rdezem.

- H�t... – kezdi apa nagy komolyan. - ...mi a keresztap�dnak p�r v�d�b�b�j?

�, az m�s. Percekig csak �l�nk egym�s mellett, �s hallgatjuk Csik�cs�r egy�ltal�n nem f�ls�rt�, ink�bb kifejezetten kellemes hangj�t. Azt�n apa kez�t �rzem a v�llamon.

- M�g valami...

- Hm?

- Hallgass ide! – kezdi. R� n�zek, az arca komoly, de nem szigor�. – Szeretn�m, ha meg�g�rn�l valamit.

- Mit?

- Hogy nem sz�ksz ki hozz�.

- Nem l�togathatom meg?

- Nem, nem err�l van sz�. – feleli. – N�ha elmehet�nk hozz�, csak...egyed�l ne l�togasd meg. Mert az�rt nincs olyan k�zel, meg vesz�lyes lehet, �s...mert...mert agg�dom �rted, na! – egy mosoly szalad �t az arc�n. – Rendben? Meg�g�red nekem?

- Meg. – felelem.

- De akkor se, ha valami miatt nekem m�shol kell elb�jnom, �s nem leszek itthon. – teszi hozz�. – J�?

- Meg�g�rem, hogy nem l�togatom meg egyed�l. – biztos�tom.

- J�l van. – �tkarolja a v�llam.

- De ugye... – kezdem f�lve. - ...ezt most nem azt akarta jelenteni...hogy elm�sz?

- Nem, nem! Dehogy! – mondja gyorsan. – De tudod, nem lehet tudni...

- �rtem, csak... – megakadok.

- Nem azt akarta jelenteni. – nyugtat meg.

- Akkor j�. - Az erd�re n�zek, azt�n eszembe jut valami: a zsebembe ny�lok, �s kih�zom bel�le a nyakl�ncot, amit ma kaptam ap�t�l. Eg�sz nap le se tettem, s�t, miut�n lezuhanyoztam, �traktam a meleg�t�nadr�gom cipz�ras zseb�be. Tenyerembe teszem, �s �gy n�zem, ahogy az apr�cska med�lon meg-megcsillan a csillagok f�nye. Magamon �rzem apa tekintet�t. Feln�zek r�, egym�sra mosolygunk, azt�n m�r csak hallgatjuk a hippogriff gy�ny�r�, �jjeli dal�t.