Kil�pt�nk a teremb�l. V�ge az utols� �r�nak. Csod�latos d�lut�n el�be n�zt�nk. Gy�ny�r� m�rciusv�gi nap volt, ver�f�nyes naps�t�ssel. �s p�ntek volt. Enn�l jobbat nem is k�v�nhattunk volna.

- Johnson!

H�trafordultam. Piton �ppen becsukta maga m�g�tt a terem ajtaj�t, mik�zben r�m szegezte hideg tekintet�t.

- J�jj�n velem!

- De...

- Johnson. – mondta h�v�s nyugalommal.

K�vettem. �gyse tehettem m�st. A szob�ja fel� tartottunk. Teh�t d�h�s. Ez nem lepett meg, nem volt ritka.

De most nem csin�ltam semmit!

Kinyitotta a szob�ja ajtaj�t.

- Befel�! – utas�tott.

Nem �rtettem a dolgot, de bementem. D�rrenve csapta be az ajt�t, miut�n bej�tt. Le�lt az asztal�hoz.

- J�jj�n k�zelebb! – kezdte.

Oda�lltam az asztal el�.

- Hallgatom! – emelte r�m tekintet�t.

- M-mit...

- Black. – val�di nevemet haszn�lva, hidegen intett cs�ndre. - Ne v�rja meg, am�g ideges leszek!

- De h�t nem csin�ltam semmit!

- Mondtam, hogy addig mondja, am�g...

- De h�t...

- NE SZAK�TSON F�LBE! – csattant fel Piton. – El�bb-ut�bb �gyis bevallja.

- Nem tudom, mir�l van sz�.

- BLACK! El�g! Ilyen makacs l�nyt! Akkor felfriss�tem az eml�kezeted. – Pedig m�r kezdtem megnyugodni, hogy nem tegez... - Gondolom nem titok el�tted, hogy az ap�d tagja volt a F�nix Rendj�nek.

- Igen, ezt tudtam. De mi k�ze...

- �N BESZ�LEK! – csattant fel ism�t. – Hozd ide a polcr�l azt a k�k dobozt!

Balra t�lem volt az eml�tett polc, odamentem, �s levettem a f�b�l k�sz�lt dobozt. Nem volt rajta a teteje, l�ttam, hogy teljesen �res. Letettem Piton asztal�ra.

- Mi van benne? – k�rdezte.

- Semmi. – feleltem.

- H�t ez az. – mondta Piton.

Nem �rtettem az eg�szet. Azt hiszi, �n loptam el, ami a dobozban volt? A gondolatt�l is kir�zott a hideg: �n, �nsz�ntamb�l, Piton szob�j�ban?

- L�tom, nem vil�gos. Elmagyar�zom: ebben a dobozban voltak a F�nix Rendj�nek tervei. Term�szetesen nem a polcon, hanem az asztalom legals�, z�rhat� fi�kj�ban.

- Nem vagyok tolvaj! – v�gtam r�.

- Nyugodj le! Alapos okom van felt�telezni, hogy te loptad el: az iratokb�l kider�l, mit tudtunk meg eddig a S�t�t Nagy�rr�l �s szolg�ir�l, �s hogy... – kis sz�netet tartott - ...hogyan halt meg az ap�d.

- Tudom, hogy halt meg. – mondtam. – Harry�k elmondt�k.

- M�g nem fejeztem be! – sz�lt r�m. - Tudom milyen �nfej� vagy, �s azt is, hogy m�g mindig nem b�k�lt�l meg ap�d hal�l�val...

- Ha tudn�m, hol van, aki meg�lte... – kezdtem inger�lten.

- Na pontosan err�l besz�lek! – v�gott k�zbe Piton. - Bossz�t akarsz �llni.

Erre nem tudtam mit felelni. Igaza volt. A hal�lfal�k meg�lt�k a csal�dom!

- Vakon rohann�l a bajba vagy ak�r a hal�lba is. Tudod,... – folytatta, mik�zben megker�lte az asztalt. – ezt h�vj�k �gy, hogy... forr�fej�s�g.

- De az iratokat nem �n loptam el! – mondtam, hisz t�nyleg nem �n voltam.

- Na persze, Black!

- Mi�rt nem hisz nekem? – k�rdeztem, m�r szinte k�ts�gbeesetten.

- Eml�keztetlek a nevedre: Chara BLACK. Biztos tudod, hogy ap�d mi�rt ker�lt az Azkabanba: elvak�totta a bossz�v�gy James�k hal�la miatt.

- Az ap�m amiatt az �rul� miatt ker�lt az Azkabanba, aki James�k titokgazd�j�nak merte nevezni mag�t! – v�gtam r�.

- De ha nem lett volna olyan �nfej�, nem ker�lt volna ekkora bajba!

- Ha rendesen kivizsg�lt�k volna az �gyet...

- EL�G LEGYEN, BLACK! – ord�tott r�m Piton. Azt�n az ajt� fel� intett, hogy menjek. - Ismerlek. Vesztedre, t�l sok benned a k�z�s von�s ap�ddal!

***

K�vettem a professzort a folyos�n. Meglep�dtem, amikor nem balra fordult, McGalagony professzor szob�ja fel�, hanem lefel� indult a l�pcs�n. Vill�mk�nt has�tott bel�m a felismer�s: megint a abba a r�gi, �res szert�rba akar z�rni. Tudta, hogy a bez�rts�got mindenn�l jobban ut�lom.

- Nem McGalagony professzorhoz... - pr�b�ltam k�rdezni.

- Nem, Black, nem. A Rend nem a h�zvezet�je dolga. – v�laszolt a v�gig nem mondott k�rd�sre.

Akkor majd Dumbledore... – mondtam magamban.

- �s miel�tt azt hinn�,... – sz�lalt meg hirtelen Piton. - ...hogy Dumbledore professzor majd kiengedi, mint a m�ltkor, t�j�koztatom, hogy dolga akadt, elutazott k�t h�tre. Megk�rt, hogy tartsam szemmel mag�t.

Dumbledore elutazott??? �s r�ad�sul Piton fel�gyelete alatt vagyok??? Ez nem lehet igaz. �s Piton m�r megint be akar z�rni abba a s�t�t lyukba! �rtatlanul! Ink�bb mentem volna ablakot mosni, vagy a Tiltott Rengetegbe, ha m�r nem hisz nekem, �s ragaszkodik a b�ntet�shez.

K�zben le�rt�nk a pinc�be. Var�zsp�lc�j�val kinyitotta a z�rat, �s kit�rta a r�csos ajt�t.

- Befel�! – parancsolt r�m, mik�zben kikapta a zsebemb�l a p�lc�mat.

Ben�ztem az ajt�n: alig lehetett l�tni a kis szert�r t�loldal�t, meg az �res polcokat, olyan s�t�t volt. Csak a magasan l�v� kis ablakb�l vil�g�tott be egy cs�kban a nap f�nye. Nem z�rhat be ide!

- Nem. – mondtam.

- Black! Ne sz�rakozzon velem! Befel�! – utas�tott ism�t.

- De h�t nem �n voltam!

- Black...

- Fogalmam nincs, hogy hol vannak azok az iratok!

- EL�G! – csattant fel. H�tborzongat� tekintettel n�zett r�m, de �lltam a n�z�s�t. – Nem �rek r� eg�sz nap mag�val foglalkozni!

�, �gy se hisz nekem. Pikkel r�m. Bementem abba az ut�latos lyukba, Piton meg bez�rt.

- Jobb lesz, ha lehiggadsz, mert... – kezdte tegezve. - ...mint azt m�r a m�ltkor is elmondtam: innen nem jutsz ki. Am�gy gratul�lok, rekordot d�nt�tt�l: h�rom h�napig nem volt nagyobb gond veled. M�rmint az ap�dt�l �r�k�lt pimasz magatart�sodon k�v�l... – mondta, majd ellen�rizte, hogy j�l bez�rta-e az ajt�t, �s elindult vissza.

Odamentem az ajt�hoz. A r�cson kereszt�l m�r m�sodszor n�ztem v�gig, ahogy Piton otthagy. Beler�gtam a vasajt�ba. Felord�tottam a f�jdalomt�l.

Els�re az jutott eszembe, hogy valahogy akkor is ki kell innen jutnom. De be kellett l�tnom, ez t�nyleg lehetetlen: az ajt� egy centit nem mozdult semmilyen ir�nyba – �n viszont sikeresen elv�gtam a kezem -, a fal t�l sima volt ahhoz, hogy fel tudjak m�szni rajta – az egyik fapolc meg alattam t�rt kett� -, de azon a kis ablakon �gyse f�rtem volna ki.

- Ez van. – mondtam, miut�n levettem a nyakamb�l a kend�met, �s bek�t�ttem vele a s�r�lt kezem. Le�ltem az egyik sarokba, felh�ztam az egyik t�rdem, majd �tkaroltam. Fejemet a falnak d�nt�ttem, behunytam a szemem �s p�r perc m�lva elaludtam.

Hirtelen valami zajt hallottam, amire felemeltem a fejem. L�pteket hallottam a pince folyos�j�r�l besz�r�dni. Nem �lltam fel, ott maradtam a sarokban �lve. El�g s�t�t volt m�r. A l�ptek egyre k�zelebbr�l hallatszottak. Valaki az ajt� el� l�pett. Pont a h�ta m�g�tt �gett egy f�klya, �gy a k�rvonalait tiszt�n l�ttam, de az arc�b�l semmit: k�z�pmagas f�rfi volt, hossz� hajjal.

- Szia te kis fics�r! – sz�lalt meg kedvesen.

Egy hossz� pillanatig nem kaptam leveg�t. Felpattantam a f�ldr�l.- Apa?! – k�rdeztem.

Felnevetett.

- Sz�val v�g�l te is itt k�t�tt�l ki, mint j� ap�d, te kis bajkever�! – mondta, �s a hangj�n hallottam, hogy mosolyog. – Gyere ide!

Odarohantam �s a r�cson kereszt�l �t�lelt�k egym�st. Azt�n apa v�gign�zett rajtam:

- De r�gen l�ttalak! – mondta, majd elvigyorodott. – Ezt a cell�t szerintem r�lunk fogj�k elnevezni. Gondolj csak bele: Black-fogda! – majd f�lig r�h�gve hozz�tette: - Nagyany�d �r�lne!

- Szerintem ord�tana �r�m�ben! – mondtam, mire felnevett�nk.

- A... – kezdte apa, de valami furcsa zaj hallatszott, t�l�nk nem messze.

- Maradj itt! – sz�lt apa, majd kicsit arr�bb ment �s k�r�ln�zett.

- Mintha tudn�k b�rhova is menni. – mondtam.

Apa visszan�zett r�m. Majd a centi-vastag vasr�csokra. Azt�n megint r�m: elvigyorodott.

- Ki tudja, mire k�pes a l�nyom? – sz�lt.

Azt�n megint hallottunk valami neszt, �s hirtelen kialudt a f�kly�k f�nye. Csendben �lltunk a s�t�tben. Apa el�vette a var�zsp�lc�j�t. Hamarosan egy n�i hang sz�lalt meg:

- Sirius Black. A gondoskod� apa �s keresztapa. – mondta, mik�zben p�lc�j��rt ny�lt, �s lassan k�zelebb j�tt.

- R�lam ez legal�bb elmondhat�, Ms. Aranyv�r. – g�nyol�dott apa, majd hirtelen egy f�nycs�va sz�guldott fel�, de f�lreugrott, a l�v�s csak a combj�t s�rolta.

- Miut�n v�geztem veled, a l�nyod k�vetkezik. – sz�lt ism�t a n�. - Azt�n elkapom a keresztfiad is.

- Ha csak egy ujjal is hozz�juk mersz �rni... – v�gta r� fenyegetve apa.

- Akkor, Sirius? Mi lesz? – k�rdezte ideges�t� modorban a n�.

A fesz�lts�gb�l �rz�d�tt, hogy mindj�rt t�rt�nik valami. Hirtelen megint egy f�nycs�va sz�llt apa fel�, de megint arr�bb l�pett, �s ez�ttal viszonozta a kedves gesztust. A n� a karj�hoz kapott, tal�rj�n v�r csordult le. Egyszercsak apa felki�ltott. Az el�bbi l�v�s, amelyik combj�t �rte, valami k�nz� �tok lehetett, mert hirtelen a l�b�hoz kapott. A n� kihaszn�lta az alkalmat: p�lc�j�t ap�ra szegezte, elmormolta a hal�los var�zsig�t, majd z�ld f�ny t�lt�tte be a pince folyos�j�t. Apa feln�zett. Az �tok telibe tal�lta.

- Apaaaa! – �v�lt�ttem, mik�zben a f�ldre esett.

Azt�n egy nagy d�rren�st hallottam, �s...

... fel�bredtem. Kapkodva szedtem a leveg�t. K�nnyes volt a szemem. A fejemben saj�t ki�lt�som visszhangzott. K�s� este lehetett, halv�ny f�ny ragyogott be a kis ablakon. A vasajt�hoz rohantam. Odakint minden a megszokott volt, csak a sz�l csapkodott egy ajt�t, az volt a d�rren�s. Le�ltem az ajt� mell�. Pedig olyan val�s�gosnak t�nt! Nemsok�ra �jb�l elaludtam. Ez�ttal nem �lmodtam semmit.

***

Arra �bredtem, hogy Piton r�m parancsol:

- Gyer�nk, Black!

Ez azt�n a sz�p reggel! F�lhom�ly, k�vek, Piton...

K�vettem a szob�j�ba.

- T�nyleg nem �n voltam, tan�...

- Cs�nd legyen, Black! – sz�lt r�m.

- De...

- Tudom!

Odament az asztal�hoz, felvett egy kis pergament, majd odanyomta a kezembe.

- Olvasd hangosan! – utas�tott.

A r�vid levelet Dumbledore k�ldte:

„Ne haragudj, Perselus, de csak most jutott eszembe sz�lni: a fi�kodb�l kivettem a Rend iratait, sz�ks�g�nk van r�juk, mert...”

- El�g! – sz�lt Piton, �s r�gt�n kivette a kis pergament a kezemb�l. – A t�bbi nem r�d tartozik!

- Akkor hi�ba vol...

- Igen! – v�gott k�zbe. - Teljesen hi�baval� volt ott �ln�d eg�sz este, mert m�g mindig nem b�rsz k�t m�sodpercn�l tov�bb cs�ndben maradni! Ha csak m�g egy sz�t is sz�lsz, visszak�ldelek a „kedvenc” helyedre! Most kifel�! – mondta Piton.

Elindultam ki.

- Black! – sz�lt ut�nam. – A bossz�t HAGYD...A RENDRE! Szemmel tartalak!

- Vil�gos, tan�r �r. – mondtam.

- Helyes! – sz�lt. - Kifel�! Azt a cell�t meg elnevezz�k Black-cell�nak vagy fogd�nak, vagy nem is tudom. – morgol�dott.

Kimentem Piton szob�j�b�l �s mosolyogva indultam megkeresni Harry�ket.

Black-fogda...