Az �g teljesen tiszta volt. A Hold a t�le megszokott s�padt nyugalommal �keskedett az �gen, kerek pocakj�t az irigyked� csillagoknak mutatva.

- Nyugton maradn�l?! – csattant egy hang a Roxfort udvar�r�l. A k�rd�s c�mzettje – vagyis �n - pimasz nyugodts�ggal feleltem:

- Ahogy akarja tan�r �r! – mondtam, mik�zben ott botladoztam a gall�romat szorongat� professzor mellett. Azt�n hirtelen egy nagy r�nt�st �reztem, �s m�ris egy s�t�t szemp�r n�zett m�lyen a szemembe.

- Idefigyelj! Ezt nem t�r�m el! Egy kicsivel t�bb tiszteletet v�rok el a tov�bbiakban!

A mondatok elhangz�sa ut�n kiv�telesen nem feleltem semmit – a professzor nem kis megk�nnyebb�l�s�re -, de a s�t�t szemp�rb�l ki lehetett olvasni a gondolatokat: „Semmi tisztelet, semmi al�zat nincs ebben a l�nyban!”. Elmosolyodtam a gondolaton, hogy – mint a hossz� �t sor�n kb. negyed�r�nk�nt - megint siker�lt felideges�tenem.

- Gyer�nk! – sz�lt, majd ism�t megragadta a gall�rom, �s sietve �tr�ncig�lt az udvaron. Bel�pt�nk az �p�letbe, ahol v�gre elengedett. Mik�zben v�gighaladtunk a f�kly�kkal megvil�g�tott folyos�n, ide-oda kapkodtam a tekintetem. M�g sose j�rtam a Roxfortban. Eddig a Chipping Nortont�l – ahol laktunk – nem messze l�v� Unicorn Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz�be j�rtam. Az a suli sokkal kisebb volt, mint a Roxfort, �s kor�ntsem ennyire...nem is tudom...nem volt ennyire el�kel�, eleg�ns. Ott kis oszt�lyokban tanultunk, �s tan�t�s ut�n mindenki ment haza, ahogy az a muglikn�l megszokott. Nem volt rossz suli, �s eg�sz j�l kij�ttem a t�bbiekkel. De nem volt k�nny� �letem id�ig. Any�t k�t �ve meg�lt�k a hal�lfal�k. Ketten maradtunk ap�val. Tavaly pedig – mintha nem lett volna el�g a „j�b�l” - � is meghalt. Nagyon szerettem �ket. Nem maradt senkim.

Gondolataimb�l az z�kkentett ki, hogy nem hallottam a professzor l�pteit: ott �llt el�ttem vagy t�z m�terre a folyos�n, �s bossz�s arccal v�rta, mikor megyek v�gre. �szre se vettem, mikor �lltam meg, mindenesetre gyorsan ut�na indultam. A m�rv�ny folyos�k, a villog� f�ny� f�kly�k, a szobrok, a rengeteg k�p… Apa ugyan mes�lt nekem, nem is keveset a Roxfortr�l, de a l�tv�ny az m�s! �jra �s �jra meg�lltam k�r�ln�zni.

- Igyekezz m�r!

- Megyek, professzor, csak... – Ink�bb nem folytattam, csak megszapor�ztam a l�pteim.

V�g�l oda�rt�nk egy nagy k�p el�.

- S�rk�nyf�. - mondta a professzor, mire a k�p f�lrecs�szott, �s kiny�lt egy ajt�, ami az igazgat�hoz vezetett.

Dumbledore professzor �ppen egy pergamen f�l� g�rnyedve �rt valamit, de l�pteink zaj�ra feln�zett:

- ���, meg�rkeztetek! K�sz�n�m, hogy elhoztad, Perselus!

- Nincs mit, Albus! Ugyan a szemtelens�ge el�gg� kihozott a sodromb�l… - mondta Piton, a m�sodik mondatn�l r�m sand�tva.

- H��t igen. M�r r�n�z�sre is l�tszik: apja l�nya. A szeme �s a haja sz�ne ugyan az �desanyj��, de a tekintet�ben az apja term�szete �l. Sz�val k�sz�n�m, hogy elhoztad, menj, pihenj le! J� �jt, Perselus!

- J� �jt, Albus! – sz�lt Piton, majd kiment. Dumbledore most hozz�m fordult.

- Igen, igen. J�l ismertem ap�dat. L�tszik rajtad ugyanaz a makacs forr�fej�s�g, ami ap�dra is oly jellemz� volt. – mondta, de legnagyobb meglepet�semre nem szemreh�ny�an, ink�bb kedvesen. Kis sz�netet tartott, mintha elgondolkozott volna a m�lton, majd folytatta:

- Most arra vagy k�v�ncsi mi�rt is vagy itt, ugye?

- Igen.

- Nos. �lj le, k�rlek. – mutatott egy p�rn�zott sz�kre, szemben az asztal�val. Odamentem a sz�khez, �s le�ltem.

- Katie. J�l ismertem, �s j�ba voltam a sz�leiddel. Ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy miut�n nem maradt senkid, idehozatlak a Roxfortba. Itt nem leszel egyed�l, �s az se v�sz k�rba, amit eddig tanult�l. – mondta. Csendben v�rtam a folytat�st. – Kezdj�k az elej�n. Az iskol�nkban n�gy h�z van: a Holl�h�t, a Hugrabug...

- ...a Griffend�l, �s a Mardek�r. – fejeztem be a professzor helyett.

- �, l�tom, nem kell olyan sok mindent elmondanom. – mosolygott Dumbledore. – L�ssuk, a Teszlek S�veg szerint, hova tartozol?

- Griffend�l, nem k�ts�ges!

Egy kicsit �sszerezzentem, v�ratlanul �rt a k�zvetlen�l mellettem megsz�lal� s�veg.

- Gondoltam. – mondta a professzor. – Meglep�dtem volna, ha nem. – tette hozz�. - Akkor mindj�rt ideh�vom a Griffend�l egyik prefektus�t, �s a h�z vezet�j�t, McGalagony professzort.

Meg se tudtam sz�lalni. Ez az eg�sz egy kicsit hirtelen �rt. Mik�zben elmerengtem a mondottakon Dumbledore h�vatta McGalagony professzort, aki �ppen most l�pett a szob�ba.

- Minerva, � az �j Griffend�les tanonc, Kathleen Johnson.

- J� est�t, McGalagony professzor! – k�sz�ntem.

- J� est�t! �dv�zl�m a Roxfortban! J�jj�n velem Ms. Johnson! – mondta. – J� �jt, Albus! – sz�lt m�g vissza Dumbledore-nak mik�zben az ajt� fel� ir�ny�tott. Amint kil�pt�nk a szob�b�l, l�pteket hallottam. A hang ir�ny�ba n�ztem: egy hossz� haj� l�ny j�tt a folyos�n, l�that�an el�gg� �lmos volt, tal�rj�t csak �gy mag�ra dobta a h�l�inge f�l�. Mikor oda�rt, bemutatkozott:

- Szia! �n Hermione Granger vagyok! Biztos te vagy az �j griffend�les l�ny.

- Szervusz! A nevem Kathleen Johnson. – mutatkoztam be �n is.

- Legal�bb bemutatkozni tudsz rendesen! – sz�lt egy oly sokat hallott hang a h�tam m�g�l: Piton professzor fenyeget� morg�sa. – J� �jt, Minerva! – sz�lt �s m�r el is t�nt a folyos� hom�ly�ban lobog� fekete tal�rj�val egy�tt.

- Ms. Granger, ha lenne olyan kedves, hogy futt�ban k�rbevezeti Ms. Johnsont, �s elmondja neki a legfontosabb tudnival�kat, nagyon h�l�s lenn�k.

- Term�szetesen McGalagony professzor! – mondta f�radtan, de egy kis mosolyt eleresztve.

- Lek�telez. J� �jt, h�lgyeim!

Azzal el is indult a szob�ja fel�.

- H�t akkor, - sz�lt Hermione – haszn�ljuk ki a szabad esti l�fr�l�s ny�jtotta szabads�got. K�rbevezetlek.

- Remek �tlet! – mondtam mosolyogva.

�gy h�t elindultunk az �jszakai k�r�tra, k�zben mindent elmes�ltem neki, arr�l, hogyan is ker�l�k �n ide, j�form�n a tan�v k�zep�n. Ugyanis m�r november v�ge volt. M�g k�rbej�rtuk a sulit, �s megmutatta a klubhelyis�get meg a h�l�termeket, elmondtam neki, hogyan hozott el a Roxfortba Piton. J�t nevetett a t�rt�neten, de nem irigyelt:

- Sz�val siker�lt belopnod magad a b�jos b�jitaltan-tan�runk sz�v�be…

***

Az id� gyorsan telt, m�r k�t hete voltam a Roxfort tanul�ja. Ismertem az eg�sz sulit, a pinc�t�l a padl�sig, bele�rtve a rejtett �s h�t... a tiltott helyeket is. Hi�ba, kalandv�gy� egy l�ny voltam. Megismertem Harryt �s Ront, nagyon j� bar�tok lett�nk. �s m�r itt l�tem m�sodik napj�n bemutattak Hagridnak. Harry�k figyelmeztettek, hogy az esetleges aranyos h�zi�llataival vigy�zzak.

Piton minden �r�n sz�vat engem �s Harryt. McGalagony professzor pedig �gy hat�rozott, hogy a rossz jegyeinknek nem �rthat egy kis plusz b�jitaltan: minden p�nteken egy felejthetetlen d�lut�nt t�lt�nk el kedvenc professzorunkkal, aki mindig beilleszt a feljav�t�-tanfolyamba egy kis illemtant is.

De t�rt�nt valami komolyabb is. A harmadik roxforti hetem h�tf�j�n, nem Hagrid tartotta a legend�sl�nyek gondoz�sa �r�t, aminek persze Malfoyka roppant m�d �r�lt �s ennek hangot is adott:

- V�gre nem azzal a behem�ttal lesz egy elfuser�lt �r�nk! Az a szerencs�tlen m�g az orr�ig se l�t, �s ha megsz�lal, abba belet�rik a sz�p�rz�kem.

- Ne agg�dj, Malfoy! – sz�ltam oda neki. – Annak m�r �gyis mindegy.

- Nicsak, nicsak, a Johnson-l�ny! Melyik lyukb�l j�tt�l ide? – itt fogta meg Harry a karom, tudta, hogy n�ha hirtelen harag� tudok lenni. K�zben Malfoy k�t csatl�sa is el�ker�lt: Crak �s Monstro, �s persze fennhangon hahot�ztak Draco minden szav�n.

- Onnan j�hett�l, ahonnan a nyamvadt Weasleyk. – itt Ront fogta vissza Hermione. Draco kifejezetten �lvezte a helyzetet.

- �s van m�g egy hasonl�s�g – kezdte �jb�l, mik�zben m�r k�rbe �lltak minket a t�bbiek. – Mindkett�t�k apja egy nagy NULLA!

Na j�, el�g. Nem el�g, hogy engem, meg az egyik bar�tomat, m�g az ap�mat is �cs�rolja. Kih�ztam a karom Harry kez�b�l, �s r�ugrottam a hozz�m legk�zelebb �ll�, id�tlen�l vigyorg� Malfoyra. Ront pedig nem �rdekelte, hogy prefektus, ugyanezt tette Monstroval. Dracot j�l orrba tal�ltam, �s Monstro is f�jdalmas hangot hallatott. Nem �rdekelt abban a pillanatban semmi, csak az, hogy Malfoy az ap�mat szidta! Nem hallottam semmit, nem figyeltem semmire, csak arra, hogy megkapja a mag��t! Malfoy hirtelen a f�ldre esett p�lc�ja ut�n kapott, r�m szegezte, �s miel�tt b�rmit tehettem volna, irdatlan f�jdalom nyilallt a l�bamba. A bok�mhoz kaptam, �s a f�ldre estem az iszonyatos f�jdalomt�l. A k�lvil�gb�l csak annyit fogtam fel, hogy Ron meglepve �llt, m�g mindig �k�lbe szor�tott k�zzel Monstro el�tt. Azt�n valaki h�tulr�l megragadott �s talpra �ll�tott. Amint a s�lyom a f�j�s l�bamra nehezedett, azt hittem v�gem, akkor�t nyilallt bele a f�jdalom, �s megint �sszeestem. �gy egy perc m�lva enyh�lni kezdett, l�ktet�ss� v�lt a nyilall�s. Valaki megint a talpamra �ll�tott, �s b�r ez�ttal �llva tudtam volna maradni magamt�l is, szorosan fogta a karom.

- �gy �rzem nincs teljesen tiszt�ban a kult�r�lt viselked�s fogalm�val. – mondta a h�tam m�g�l Piton. - Gyer�nk! – utas�tott, �s a karomn�l fogva a kast�ly fel� vezetett. – Te is Weasley!

Azzal Ron elindult Piton ut�n, aki – miut�n egy h�v�s pillant�st vetett Dracora - egyenesen McGalagony professzor szob�ja fel� vette az ir�nyt.

Harry �s Hermione d�bbenten �lltak az udvar k�zep�n, m�g a t�bbiek lassan od�bb �lltak. M�g hallottam az utols� k�t mondatot, amit v�ltottak, miel�tt �k is mentek:

- T�ged nem eml�keztetett Katie valakire? – k�rdezte halkan Harry.

- Csak nem tudom: kire?- v�laszolta Hermione.

***

M�g mindig sajgott a l�bam, de m�r elviselhet�bb volt.

- Ejnye, ejnye! A h�zvezet�j�k nem fog �r�lni! 30 pont a Griffend�lt�l! – mondta el�gedetten Piton.

- DE… - kezdte Ron.

- FEJENK�NT 30 pont. – szak�totta f�lbe.

- De h�t Malfoy provok�lt, �s… - kezdtem �n is.

- NINCS DE!! – csattant fel Piton. Megragadta a v�llamat, egy nagy r�nt�st �reztem, �s megint azzal a s�t�t szemp�rral n�ztem farkasszemet.

- Aj�nlom… Johnson, hogy fogja be a sz�j�t! Most bemegy�nk McGalagony professzorhoz, �s… N�ZZEN R�M, HA MAG�HOZ BESZ�LEK! – csattant fel ism�t -… �s odabent is olyan cs�ndben lesz, mint most! Meg�rtett�k egym�st?

- Na de… - sz�laltam meg ism�t.

- De? – k�rdezte Piton, mik�zben jelent�s�gteljesen a szemembe n�zett.

Elhallgattam. - Teh�t. Cs�ndbe lesz! EGY…SZ�T…SE…SZ�L! – mondta kim�rten. - Vil�gos?

B�lintottam, azzal Ronnal egy�tt McGalagony szob�j�ba vitt.

-Merli…! De h�t… Johnson! Weasley! Hogy n�znek ki? Az �g szerelm�re! Mi t�rt�nt? – fogadta McGalagony a l�tv�nyt.

Piton r�szletesen elmondta az esetet. T�bbsz�r is pr�b�ltunk Ronnal jav�tani a helyzet�nk�n, de miut�n �n m�r harmadszor kezdtem el a „De” t�pus� mondatot, Piton olyan gyilkos pillant�st vetett r�m, hogy feladtam.

McGalagony, miut�n v�gighallgatta a professzort a vereked�sr�l, elmondta, hogy sz�gyellj�k magunkat, hatod�vesk�nt t�bb esz�nk lehetne, fogjuk vissza a forr�fej�s�g�nket,…

Majd Piton hozz�tette, hogy mindenf�lek�ppen kapjunk b�ntet�st, de a Roxfortb�l ne r�gjanak ki, mert az t�l nagy sz�vess�g lenne mindenkinek…

- De mondjuk – mivel Weasley �rfinak is gondjai vannak a b�jitaltannal – j�hetn�nek minden nap, d�lut�n egy kis korrepet�l�sra. – tette hozz�.

Ronnal f�jdalmas pillant�st v�ltottunk. Pedig Harryvel �ppen a m�lt h�ten kellett utolj�ra d�lut�ni l�togat�st tennem a b�jitaltanteremben! V�g�l McGalagony professzor sz�lalt meg:

- Rendben. �s emellett, �gyis leesett az els� nagy h�, �s valakinek lap�tolni kell. Teh�t: minden nap, tan�t�s ut�n eltakar�tj�k a havat – de alaposan! – ut�na pedig korrepet�l�sra mennek Piton professzorhoz. K�t h�tig. Tesz�nk r�la, hogy m�g egyszer ne verekedjenek! Meg�rtett�k?

- Igen. – mondta lehangoltan Ron. �n csak b�lintottam.

- Mr. Weasley – sz�lalt meg McGalagony. –T�vozhat! Maga, Ms. Johnson, itt marad m�g egy percre.

Ron csendben kiment a szob�b�l. Egyed�l maradtam a h�zvezet�mmel, �s a b�jitaltan-tan�rommal!

***

McGalagony az �r�asztal�hoz �lt.

- Idefigyelj! – kezdte tegezve az asztal m�g�l. – Te m�g �j vagy itt a Roxfortban. De a szab�lyok r�d is ugyan�gy vonatkoznak, mint a t�bbiekre. Egy tizenhat �ves l�ny m�r igaz�n tudhatn�, mi az elfogadott viselked�s! Mellesleg Granger kisasszonyhoz is lesz p�r szavam, meg Potter �rhoz!

- De �k nem csin�ltak sem...

- KHM! – k�hintett Piton.

Elfelejtettem az aranyszab�lyt.

- Teh�t. – folytatta McGalagony - Term�szetesen a b�ntet�s�ket mind a ketten ledolgozz�k. – v�ltott vissza mag�z�sra.

- �s ha net�n valami badars�got csin�ln�nak, hozz� tehet�nk m�g egy-k�t hetet – mondta Piton. – Johnson! N�zzen r�m! – Feln�ztem, egyenesen a szem�be. – A maga helyzet�ben nem tan�csos „ugr�lni”, ha �rti, mire gondolok. Nem tan�csos mag�ra h�vni a figyelmet. T�bb okb�l se. Tudja, hogy az apja nem v�letlen�l halt meg. Tegye f�rre az �nfej�s�g�t v�gre! Ne pattogjon! Vesz�lyes lehet!

- Piton professzor szavait j�l v�sse az esz�be, Johnson kisasszony! Nagyon j�l! – mondta hangs�lyosan McGalagony.

- Meg�rtette? – k�rdezte Piton.

- Igen. – v�laszoltam.

- Elmehet!

Ugyan�gy, mint Ron, �n is csendben kimentem McGalagony szob�j�b�l, de m�g hallottam az utols� szavakat Pitont�l:

- T�l forr�fej�! Majd figyelek r�.

***

A m�snap nem kecsegtetett t�l sok j�val. K�T H�T! DUPLA b�ntet�feladattal f�szerezve! Kin�ztem az ablakon. H�LAP�TOL�S?!? Legal�bb egy m�ter h� esett! Minimum 2 �r�s munka. Azt�n meg mindenf�le l�tty�k kotyvaszt�sa Pitonnal! Csod�s.

Fel�lt�ztem �s nekiv�gtam a napnak, Ronnal, Harryvel, �s Hermion�val egy�tt. Semmi k�l�nleges nem t�rt�nt eg�sz nap, csak egyik sz�netben Malfoy�kba botlottunk, meg a h�lye vigyorukba. El�sz�r megint elfogott az indulat mikor eszembe jutott, hogy min vihogtak tegnap. L�ttam, Ron is �gy �rzett. De vill�mgyorsan lehiggadtunk, mikor megl�ttuk a folyos� sark�n Piton villog� tekintet�t. Nem akartunk m�g p�r h�t b�ntet�feladatot.

Az utols� �r�nk m�giat�rt�net volt. Nem nagyon jegyzeteltem, csak a c�met �rtam fel. Majd a k�nyvb�l ki�rom. Majd... Karjaimat haszn�lva p�rnak�nt, fejemet az asztalra hajtottam. Mindenf�le gondolatok kavarogtak bennem. Azt�n egyszer csak Harry�k hangj�ra lettem figyelmes. Nyilv�n azt hitt�k, alszom. Nem haragudtam, mert nem pletyk�ltak, csak besz�lgettek r�lam, �gy tov�bbra is �gy tettem, mintha aludn�k.

- Tegnap miut�n az �reg McGalagony j�l kiosztott minket, nekem azt mondta, mehetek, de Katie-vel m�g besz�lni akartak. – hallottam Ron hangj�t.

- De hisz tudod milyen! – sz�lalt meg vidoran Harry. – Vonzza a bajt! Biztos csak m�g egyszer nyomat�kosan elmondt�k neki, hogy ezt nem szabad.

Itt halkan kuncogtak. �n is elmosolyodtam.

- De tegnap... – sz�lalt meg �jra Harry. – ... tegnap, valakire nagyon hasonl�tott. �s nem is csak tegnap. De egyszer�en nem tudom, kire eml�keztet ennyire.

- Tudom, mire gondolsz! Ahogy n�z, a mozdulatai,... – mondta Ron.

- Johnson...Johnson...Johnson... – ism�telgette Hermione. – A Johnson v�g�l is nem egy ritka n�v.

- Az igaz. – mondta Harry �s Ron is egyet�rtett. Azt�n kics�ngettek. �gy tettem, mintha erre �bredn�k fel. Harry�k mosolyogva v�rtak. Elindultunk a klubhelyis�gbe. Lepakoltunk, azt�n Ronnal fogtuk a kab�tunkat, meg a griffend�les s�lunkat, �s ir�ny a f�szer! Amint kil�pt�nk a portr�n, Piton professzorba botlottunk.

- �, a j�madarak! Gondoltam lek�s�rem magukat a f�szerhez, nehogy elt�vedjenek. Csak maguk ut�n! – intett a l�pcs� fel�.

Igen. Ez Piton!

Amikor l�tta, hogy elkezdt�nk lap�tolni, elindult be, de alig p�r l�p�s ut�n visszafordult.

- Johnson! J�jj�n ide! – Odamentem. Megint m�lyen a szemembe n�zett. – Vesz�lyes lehet!

Eml�keztem a tegnap elhangzottakra, b�lintottam.

- Azt�n el ne felejts�k a k�l�n�r�jukat! – mondta mindkett�nknek.

Ronnal unottan lap�toltunk. Addig, am�g v�letlen�l, az egyik adag havat, ami a lap�tomon volt a nyak�ba nem �nt�ttem.

- Oh, bocsi!

- Bocsi?! – vigyorgott Ron, mik�zben beler�gott az egyik h�kupacba, aminek a fele rajtam k�t�tt ki.

�r�lt h�csat�ba kezdt�nk. M�r �gyis majdnem v�gezt�nk, csak a nagykapu k�r�l kellett m�g arr�bb lap�tolni a havat. V�g�l Hagrid sz�lt, hogy ink�bb siess�nk, mert m�g ann�l is nagyobb bajba ker�lhet�nk, mint amekkor�ban jelenleg vagyunk.

- Mi�rt ker�ln�nk nagyobb bajba? – k�rdezte Ron.

- Mert... – kezdte a v�laszt Hagrid, mik�zben nagy tenyer�t a v�llunkra tette – akkor �n is m�rges leszek. – mondta dorg�lva.

Egy f�l�r�val k�s�bb teljesen �t�zva, de vigyorogva bel�pt�nk a klubhelyis�gbe.

- �risten! – ki�ltott fel Hermione. – Lavina volt?

Mind a n�gyen nevet�sben t�rt�nk ki. De eszembe jutott a: k�l�n�ra...

Kicsit megsz�r�tkoztunk, azt�n ir�ny Piton szob�ja!

Oda�rt�nk az ajt�hoz. Bekopogtam, majd ben�zt�nk. Piton az asztal�n�l �lt �s egy pergamenlapra �rt valamit. Fel se n�zett:

- J�jjenek!

Bement�nk, Ron becsukta az ajt�t. Egy f�l perccel k�s�bb Piton letette a penn�j�t �s feln�zett.

- Elk�stek!

�s kezd�d�tt a plusz b�jitaltan�ra.

Piton csak este kilenckor engedett el minket. Mindent le kellett �rnunk, mindent el kellett mosnunk – mugli m�dszerrel -, �s m�g ezernyi dolgot kital�lt. Teljesen kivoltunk. Vagy h�sz percbe telt, am�g visszajutottunk a Griffend�l klubhelyis�g�be, mert h�rom l�pcs� is alattunk fordult �t a t�loldalra. Mikor bem�sztunk a portr�n, Harry �s Hermione csod�lkozva n�ztek:

- Csak most engedett el? - k�rdezt�k egyszerre.

- Nem csak... – kezdte Ron.

- Ugye nem csin�ltatok valami h�lyes�get? – k�rdezte k�zbev�gva Hermione.

- Hagyn�d, hogy v�gig mondjam? – m�ltatlankodott Ron. – „A l�pcs�k szesz�lyesek!”

- �, mindent �rtek, bocsi!

Le�lt�nk Harry�k mell�. �n pont az ablakkal szemben �ltem le, Hermione mell�. Az �g csod�latosan tiszta volt. Ezt Hermione is �szrevette:

- Nem megy�nk fel a tet�re? – k�rdezte.

Egy kicsit meglep�dt�nk, hogy ezt � k�rdezi, mert kilenc �ra ut�n ez szab�lyellenes, de term�szetesen �r�mmel elfogadtuk a javaslat�t. Felvett�k a kab�tjainkat, s�lainkat, �s Harry l�thatatlann� t�v� k�peny�vel kiosontunk a tet�re. Az eg�sz �gbolton egy kis f�tyolfelh� se volt sehol, �s az �g sz�ne m�r nem is s�t�tk�k, hanem gy�ny�r� �benfekete volt. Kerest�nk egy kis sz�lv�dett zugot, ahonnan az�rt van kil�t�s, �s n�zt�k a csillagokat. Hosszan n�zt�k �ket.

- Tudj�tok – sz�laltam meg. – ma az utols� �r�nkon, amikor besz�lgettetek, nem aludtam. Hallottam mindent. – Harry�k n�m�n hallgatt�k, amit mondok.

- Gondolom, ismeritek azt a f�nyes csillagot, a Siriust.

- Igen. – v�laszolt�k.

- �s ott – fel�lltam, �s kijjebb s�t�ltam – az �gbolt t�loldal�n? A Chara csillagot?

- Az, ami most �ppen a hegy cs�csa felett van? – k�rdezte Harry, miut�n mell�m l�pett.

- Igen. – v�laszoltam. – Van egy legenda. Apa mes�lte nekem. – kezdtem, mik�zben m�g mindig a csillagokat n�ztem. - Egyszer r�gen, �lt egy Sirius nev� var�zsl�. Volt egy feles�ge, �s egy l�nya, Chara. Akkoriban mindenki boldog volt. De egy nap s�t�ts�g k�szott a vil�gra. Siriust v�dolt�k a hirtelen j�tt rem�nytelens�g�rt. A var�zsl� feles�g�t meg�lt�k. � a l�ny�val egy�tt, annak a hegynek a barlangjaiba menek�lt, ami f�l�tt a Chara nev� csillag f�nylik. V�g�l a var�zsl�t meg�lt�k a s�t�ts�g szolg�i. Chara nagyon szerette az apj�t. – Egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomon:

- �s nagyon hi�nyzik!