VIII. fejezet:

Kalandos ny�r

A nyaram nagyon j�l telt. Kevinnel sokat m�szk�ltunk Chiptonban, j�p�rszor Stanley-vel, Lol�val egy�tt, �s n�ha Pat is csatlakozott hozz�nk. Susan nyaralni ment, �gyhogy �t nem tudtuk elh�vni ezekre a vid�m s�t�kra.
J�lius v�g�n, p�nteken, kaptam egy levelet Kevint�l. Azt �rta, hogy megint van egy �j tal�lm�nya, valami pet�rda. �s hogy ki k�ne pr�b�lni, de a sz�lei nem engedik ki este. Nappal meg semmi �rtelme pet�rd�t pr�b�lgatni... Persze k�rte a sz�leit, hogy akkor k�s�rjenek el minket, de azt mondt�k, �k nem fognak �jnek idej�n odakint b�kl�szni, r�ad�sul bent az erd�ben, hogy a muglik ne vegy�k �szre a furcsa f�nyeket. A v�rosban meg t�l sok a l�mpaf�ny, ott az�rt nem j�.
Kimentem a kertbe.
- Anya!
- Igen, kicsim?
- Kevinnek van egy �j tal�lm�nya. – kezdtem. – Valami pet�rda. �s szeretn�nk kipr�b�lni az erd�ben, de csak este lehet, viszont Kevint akkor nem engedik el egyed�l.
- Nem csak Kevint nem engedik el egyed�l... – v�gta r� anya viccel�dve. – Sz�val el k�ne, hogy k�s�rjen titeket valaki, ugye?
- Igen.
- Nos, �n �r�mmel v�llalom.
- T�nyleg? – k�rdeztem boldogan.
- Persze. – felelte. – De csak a j�v� h�ten. – tette hozz�. – Most rengeteg a dolgom.
- Biztos nem �rsz r� el�bb?
- Nem, kicsim, sajn�lom. Kevin sz�lei? – Megr�ztam a fejem. – H�t akkor... Nem tudok m�st mondani, v�rjatok a k�vetkez� h�tig, �s akkor veletek megyek. Rendben?
- Rendben... – feleltem kicsit elken�dve.
- S�t. P�r nap m�lva tal�n Remust is megk�rhetitek. Addig biztos el tudj�tok foglalni magatokat valamivel. – b�ztatott anya.
- Ok�. – mondtam, �s m�r indultam vissza a h�zba, mikor eszembe jutott valami. – �s mi lenne, ha...?
- Igen?
- Nem k�rn�d meg Kevin sz�leit, hogy had menj�nk egyed�l?
- Sz� se lehet r�la, Chara. – mondta anya komolyan. – Ne m�szk�ljatok k�s� este.
- De...
- Nem. – L�tszott any�n, hogy ez a v�gleges v�lasza. – V�rjatok p�r napot, akkor biztos elk�s�r titeket valaki. De egyed�l nem mehettek.
Visszamentem a h�zba. Ez nem igaz. N�gy feln�tt is lenne, aki elk�s�r minket. De Kevin sz�lei hallani sem akarnak ilyesmir�l, anya nem �r r�, Remus meg ma reggel ment el, mert...h�t telihold lesz.
Meg�rtam Kevinnek, hogy �n se tal�ltam k�s�r�t. Mindez olyan h�rom �ra k�r�l t�rt�nt, �s a v�lasz csak hat ut�n �rkezett meg. Mind�ssze ennyi �llt a lev�lben:

Felpezsgett a v�rem a gondolatra, hogy egy s�t�t erd�ben m�szk�lok egy zsebl�mp�t szorongatva.
Sz�kj�nk ki? H�t... V�g�l is... Mi�rt ne? Olyan iszonyatosan messzire �gyse kell menn�nk, zsebl�mp�m van, �s ha halkak lesz�nk, senki nem veszi �szre, hogy elt�nt�nk. B�r... Nem. Vagyis... J�, igen, megijeszt egy kicsit az �tlet. De ott lesz Kevin is. Meg azt�n... Nem akarom, hogy gy�v�nak gondoljon. Hiszen t�kre �r�l�k neki, hogy nekem �rta ezt. �ppen h�vhatta volna Stanley-t is, vele is nagyon j�ban van.
Sz�val vissza�rtam Kevinnek, hogy ok�. � meg kidolgozta a terv r�szleteit: �jf�lkor elindulok Chiptonba, � meg fel�nk, Chippingbe. Mindketten a beton�ton megy�nk majd, �s miut�n tal�lkoztunk, az erd�ben megy�nk tov�bb, a dombok m�g�.
El�k�sz�tettem a zsebl�mp�m, meg egy pulcsit, azt�n lementem vacsor�zni.

Tikk-takk-tikk-takk - �jf�l van. Felkeltem az �gyb�l, felvettem a pul�verem, �s cip�t h�ztam. A csukl�mra h�ztam a zsebl�mpa sz�j�t, �s halkan kinyitottam az ablakot. M�g f�leltem egy kicsit, h�tha meghallom, hogy anya fel�bredt, de n�ma csend volt. Ki�ltem az ablakp�rk�nyra, majd r��lltam az alattam l�v� f�szer tetej�re. Az eresz cs�v�n�l kerestem kapaszkod�t, lejjebb m�sztam, v�g�l puh�n huppantam a f�ben. Ciripeltek a t�csk�k, halkan susogott az erd�, �s az �g teljesen tiszta volt, �gy a telihold f�nye viszonylag sok f�nyt ny�jtott. Na gyer�nk.
Kis�t�ltam a beton�thoz �s elindultam Chipton fel�. A var�zsl�v�rosk�ba k�t �ton lehetett eljutni: egy teljes hossz�ban erdei �sv�nyen – �ltal�ban azon szoktunk menni -, �s ezen a beton�ton, amit most kivil�g�totts�ga miatt tal�ltam j� �tletnek.
T�z perc m�lva egy mozg� f�nypontot l�ttam meg el�ttem, az �ton. �n is felkapcsoltam a zsebl�mp�m, �s karomat lend�tve jeleztem Kevinnek.
- Hell�! – k�sz�ntem neki, mikor el�rt�k egym�st.
- Szia, Katie!
A s�t�t erd�re n�zt�nk, majd egym�sra, v�g�l elsz�ntan elindultunk az erdei �sv�nyen �s egyre t�volabb ker�lt�nk az utcai l�mp�k f�ny�t�l. Az�rt f�lelmetes volt. De haladtunk. J� messzire akartunk menni, hiszen ezek var�zsholmikb�l k�sz�lt pet�rd�k, �s m�g azt se tudjuk, m�k�dnek-e rendesen. �s gyan�tom, egy mugli meglep�dne, ha mondjuk vigyorg� t�kl�mp�sokat form�z� f�nyek �ld�z�be venn�k...
F�l�r�nyi gyalogl�s ut�n megl�ttam valamit, t�l�nk balra.
- Az meg mi? – k�rdeztem.
Kevin tan�cstalanul t�rta sz�t a karjait. K�zelebb ment�nk a b�nyabej�rathoz hasonl� �p�tm�nyhez. A t�m�r vasajt� m�g�tt val�sz�n�leg a f�ld alatt folytat�dik valami folyos�. Vagy ami m�g�tte van.
- Ben�zz�nk? – k�rdezte Kevin.
- H�t...
- Na?
- Be akarsz menni?
- Szerintem menj�nk.
- H�t j�.
Kevin elh�zta a fels� vasreteszt, �n meg az als�t. Rozsd�s volt, de nem cs�szott nehezen. Biztos most is haszn�lja valaki valamire. L�legzetvisszafojtva, lassan nyitottuk ki az ajt�t, �s �vatosan ben�zt�nk. L�mp�ink csupasz k�falakat vil�g�tottak meg. Most is hallottuk a bogarak ciripel�s�t, a sz�l m�g mindig gyeng�den f�jt a f�k �gai k�zt, de...
- Na j�, �n ide be nem megyek. – jelentette ki Kevin.
- �n se. – csatlakoztam hozz� r�gt�n, majd od�bb l�ptem. – Hol pr�b�ljuk ki a pet�rd�kat? – t�rtem vissza esti s�t�nk c�lj�hoz.
- Hm... – Kevin k�r�ln�zett, k�zben behajtotta a vasajt�t.
- Nem tolod vissza a reteszeket? – k�rdeztem.
- Mondjuk ott. – mutatott arrafel� Kevin, amelyik ir�nyba let�rt�nk az �sv�nyr�l, �s m�sik kez�vel visszatolta a fels� reteszt a hely�re.
Arr�bb ment�nk m�g k�b� �tven m�tert, azt�n Kevin el�vette a pet�rd�kat.
- Vegy�l egyet. – mondta, fel�m ny�jtva a tenyer�t.
- Gyufa?
- Egy pillanat. – felelte k�szs�gesen, mik�zben tov�bb kutakodott a zseb�ben. – A zsin�r nem tudom, milyen gyorsan �g v�gig, mert most valami �j t�pus�t szereztem, �gyhogy gyorsan dobd majd el, �s b�jj e m�g� a fa m�g�.
- Ok�. – b�lintottam.
- K�sz vagy?
- Aha!
Egyszerre meggy�jtottuk a pet�rd�kat, �s el�re dobtuk �ket, majd lebuktunk a kid�lt fat�rzs m�g�. P�r pillanat m�lva egyszerre robbantak fel a pet�rd�k, �s a felvillan�, er�s f�nyben egy vicsorg� �llatfejet l�ttam meg. Ez most a t�zij�t�k r�sze, vagy...?
Kevin is l�tta, ez�rt gyorsan el�re ir�ny�totta a zsebl�mp�ja f�ny�t.
- V�rfarkas! – ki�ltottam. – Fuss Kevin!
Kevin eldobta a l�mp�j�t, �s mindketten, mint az �r�ltek, �gy futottunk, amerre l�ttunk. Pr�b�ltam tekintetemmel megkeresni az �sv�nyt, amir�l let�rt�nk, de �gy remegtem, hogy m�g a fut�sra odafigyelnem is neh�z volt. F�kat ker�lgett�nk, gy�kereket ugr�ltunk �t, �s k�zben hallottuk, hogy az a vicsorg� vad�llat k�vet minket. Iszonyatosan f�ltem, a zsebl�mp�m f�nye el�ttem ugr�lt �ssze-vissza – m�g be nem vertem egy fa t�rzs�be, �s az utols�, amit megvil�g�tott, miel�tt elaludt a f�nye, az a vasajt� volt, t�rva-nyitva. A fen�be! Egyre k�zelebbr�l hallottam a morg�st �s a karmos mancsok rohan� l�pteit a h�tam m�g�l. Kevin felki�ltott, �s �n csak rem�lni mertem, hogy nem egy f�jdalmas harap�s miatt...
- FEK�DJ! – hallottam hirtelen egy f�rfi hangj�t. Kevinnel egy�tt hasra v�g�dtam. Egy pukkan� hangot hallottam, azt�n csend lett. Mikor p�r m�sodperc m�lva feln�ztem, er�s f�ny vil�g�tott a szemembe.
- Kevin! – ki�ltotta Kevin anyuk�ja, majd r�gt�n bar�tomhoz rohant.
- Kicsim! – Ez anya volt.
- Anya! – Felpattantam �s odarohantam hozz�. Azonnal �t�lelt.
- Jaj, kicsim. – Agg�dva v�gign�zett rajtam. – J�l vagy? Nem s�r�lt�l meg? Semmi bajod?
- J�l vagyok. – mondtam, mik�zben zakatol� sz�vvel a f�ld�n hever� v�rfarkasra n�ztem.
- Mi�rt csin�lsz ilyen bolonds�got? Annyira agg�dtam �rted. Merlin... – Anya megint �t�lelt.
- Anya? – kezdtem remeg� hangon. Sz�rny� gondolat jutott eszembe...
- Mi az, kicsim?
- Ez...ez... Remus?
- Val�sz�n�, igen. – Szinte fejbe v�gott a v�lasz. – De csak elk�b�tott�k. – mondta gyorsan anya, majd megcs�v�lta a fej�t, �s ism�t mag�hoz �lelt. – Te bolond... Na gyere, most hazamegy�nk.
M�g mindig nem tudtam levenni a tekintetem a v�rfarkasr�l, mik�zben anya elk�sz�nt Kevin�kt�l, �s elindultunk haza. K�bulatomban nagyon furcs�lltam, milyen hamar el�rt�nk a h�zig. De rettent�en �r�ltem, hogy el�rt�k... Miut�n bement�nk, anya becsukta az ajt�t, majd leguggolt el�m, �s megfogta a k�t karom.
- Mi�rt nem hallgatsz r�m? – Erre nem tudtam mit felelni. Anya fels�hajtott, �s kez�vel v�gigsim�tott a karomon. – Te j� �g! – Felfel� ford�totta a jobb tenyerem: egy hossz�, v�rz� v�g�s volt rajta. Eddig fel se t�nt... Biztos a sz�tt�rt zsebl�mpa egy darabja v�gta el a kezem. – Gyere gyorsan! - Bement�nk a l�pcs� melletti kis f�rd�szob�ba, �s anya gondosan elkezdte kimosni a sebet. – Ez nem harap�s, ugye, Chara?
- Nem, nem. – feleltem.
- Biztos?
- Eg�sz biztos. – mondtam.
Anya l�that�an megk�nnyebb�lt. Fert�tlen�tette is a sebet, majd bek�t�zte.
- Chara. – kezdte azt�n, a szemembe n�zve. – �g�rd meg, hogy nem csin�lsz t�bbet ilyen badars�got!
- Meg�g�rem. – feleltem.
- Mi lett volna, ha nem �bredek fel, �s nem jut eszembe ben�zni hozz�d? – k�rdezte. – �s ha nem l�tom meg Kevin legut�bbi level�t az asztalodon, �s nem tal�lunk meg titeket? – folytatta. – Ezek borzaszt�an vesz�lyes dolgok, Chara! Nem szabad...j�tszani vel�k. Eszedbe ne jusson ilyet csin�lni m�g egyszer! Soha! �rted? – B�lintottam. – Ne ijessz m�g egyszer �gy r�m. – mondta anya, m�r nyugodtabban, azt�n megsimogatta az arcom. – Na. �lt�zz �t gyorsan, azt�n sipirc aludni!
T�z perc m�lva az �gyamban fekve n�ztem a plafont. Nem tudtam aludni. Az a v�rfarkas...�s ahogy morgott...az a hang... Merlin...

Vas�rnap reggel eg�sz kor�n �bredtem fel. Gyorsan fel�lt�ztem, �s lementem a konyh�ba valami reggeli nasi�rt.
- Szia! – k�sz�ntem az asztaln�l �l�, f�radt tekintet� keresztap�mnak. Tegnap szinte eg�sz nap aludt, nagyon kimer�lt volt.
- J� reggelt! Ilyen kor�n fenn? – �rdekl�d�tt Remus mosolyogva.
- Fel�bredtem. – mondtam.
- J� reggelt, kicsim! – l�pett m�g�m anya, majd levett a polcr�l egy szelet csokit. – Ezt keresed?
- Nem k�ne el�bb rendesen reggelizni? – k�rdezte Remus.
- Dr�ga b�ty�m, itt add fel. – v�gta r� anya mosolyogva, mik�zben �n birtokba vettem a csokit, �s gyorsan v�geztem is vele.
- Mi t�rt�nt a kezeddel? – n�zett Remus a jobb kezemen l�v� k�t�sre. M�g nem tudott a p�ntek este t�rt�ntekr�l...
- Elv�gtam. – feleltem t�m�ren.
- Kicsim, visszavinn�d ezt a k�nyvet a hely�re? – k�rdezte anya, felemelve a kez�ben tartott k�nyvet.
- Persze. – mondtam. �tmentem a nappaliba, �s a polcon a k�nyv helye ut�n kezdtem kutatni. Ha n�gyszemk�zt akarnak besz�lni, h�t tess�k...
- Mit csin�lt a kez�vel? – hallottam Remus hangj�t.
- H�t... – kezdte anya. – Chara...p�ntek este...
- P�ntek este? – v�gott k�zbe Remus. – Ugye...nem j�tt ut�nam? – Anya hallgatott. – Merlin! Chara ut�nam j�tt az erd�be?! De ugye nem...?
- Nem lett semmi baja, ne agg�dj! – nyugtatta gyorsan anya. – �s nem ut�nad ment.
- H�t? – k�rdezte Remus, el�gg� kiborulva.
- Nos... Chara kisz�k�tt Kevinnel az erd�be k�s� este, �s...el�g messzire elcsatangoltak.
- Na de mi�rt sz�ktek ki?
- Ki akart�k pr�b�lni Kevinnek valami �j szerzem�ny�t. �s senki nem akadt, aki elk�s�rte volna �ket.
- Persze nekiv�gtak egyed�l... – fejezte be Remus. – Na j�, besz�lek vele. – L�pteket hallottam, majd keresztap�m megjelent a nappali ajtaj�ban. - �lj le, Chara. – mondta komolyan. A tekintet�t ker�lve le�ltem az egyik fotelba, � meg velem szemben, a kanap�ra. – �s most nagyon figyelj r�m. – kezdte. – Soha...de soha t�bbet ne csin�lj ilyet! Nem is �rtem, hogy lehett�l ennyire meggondolatlan.
- De nem tudtam, hogy... – kerestem a szavakat. - ...hogy ott leszel.
- Chara. Mondta Mira, hogy nem mehettek egyed�l?
- Azt nem mondta, hogy te...
- Nem ezt k�rdeztem. – v�gott a szavamba. – Mondta, hogy nem mehettek egyed�l, vagy sem?
- Mondta. – feleltem lehajtott fejjel.
- Akkor mi�rt nem hallgatsz r�? Mi�rt kell neked folyton m�st csin�lni, mint amit mondunk? – szidott. – Tudod, hogy rendk�v�l vesz�lyes, �s...
- Tudom. – szak�tottam f�lbe.
- N�zz r�m, l�gy sz�ves. – k�rte. Feln�ztem. – Ha tudod...akkor t�bbet ilyen nem fordul el�, ugye?
- Nem fordul el�. – feleltem kicsit unottan. Remus v�g�l megcs�v�lta a fej�t, �s halv�nyan elmosolyodott.
Ekkor cs�ngettek, anya ment ajt�t nyitni.
- Kicsim, Kevin van itt. – sz�lt be. Gyorsan kimentem az el�szob�ba.
- Szia, Kevin!
- Szia! R��rsz?
K�rd� tekintettel any�ra n�ztem.
- S�t�ted�s el�tt itthon vagy. – mondta az els� felt�telt, �s �n meg m�r kezdtem is beb�jni a cip�mbe. – �s legfeljebb Chiptonba mehetsz.
- Ok�! – Kifel� indultam.
- De legy�l itthon id�ben!
- Rendben.
- Elv�gre a holnapi sz�linapodon csak itthon kell, hogy legy�l. – tette hozz� anya mosolyogva.
- Holnap lesz a sz�linapod? – k�rdezte Kevin.
- Aha. – feleltem.
- Tess�k, kicsim, itt egy kis p�nz. Fagyira, vagy amire akarj�tok. – ny�jtott �t anya p�r mugli- �s p�r var�zsl�p�nzt.
- K�szi, anya!
- Na fut�s!
Kevinnel elindultunk Chipping utc�i fel�.
- Fagyizunk? – k�rdeztem.
- Rendben. – felelte Kevin. – De te mondod merre kell menni, mert...
- Tudom, tudom, ez nem a te tereped.
Fagyiz�s ut�n csak c�ltalanul k�boroltunk a v�rosban. �ppen azon az utc�n ment�nk v�gig, amin a suliba is szoktam menni, mikor egy m�rges hangot hallottunk az utca t�loldal�r�l.
- Te ostoba d�g! Nem m�sz innen?! Kifel�! �s a vacsor�dr�l lemondhatsz! – A hang tulajdonosa Mr. Wilton volt.
- Merlin, ki ez a mogorva tata? – k�rdezte Kevin.
- Mister Wilton. – feleltem. – Olyan, mint Missis Sketcher...
- ��... M�g j�, hogy nem a szomsz�dotok...
- H�t igen... – helyeseltem, majd �tmentem az utca t�loldal�ra, hogy ben�zzek Mr. Wilton kertj�be. Kevin j�tt ut�nam.
- �s kivel kiab�lt? – �rdekl�d�tt.
- A kuty�j�val. – Leguggoltam a ker�t�s el�. – Boby! Boby, gyere ide! – Nem kellett sokat v�rnom m�g Mr. Wilton kertj�nek sark�b�l el�rohant egy el�gg� koszos sk�tjuh�szkutya. Odaj�tt hozz�m, �s oldal�t nekid�nt�tte a ker�t�snek, hogy simogassam meg. – Szia, Boby!
- Ilyen bar�ts�gos? – Kevin mell�m t�rdelt, �s � is elkezdte simogatni Boby-t.
- Persze. Csak az �regt�l f�l.
Ebben a pillanatban ny�lt Mr. Wilton h�z�nak ajtaja.
- T�n�s onnan, nyamvadt k�lyk�k! T�n�s! – kiab�lt r�nk, egy sepr�t l�b�lva a kez�ben. Felpattantunk, �s elrohantunk a legk�zelebbi utcasarokig. Le�lt�nk a j�rda sz�l�re.
- Ez hibbant... – jegyezte meg Kevin.
- Ez nem �js�g... – mondtam.
- �s mi�rt kiab�lt �gy a kuty�j�val?
- Mert a h�za m�g�tt van egy kerti csap, ami nem m�k�dik j�l, �s �lland�an folyik bel�le a v�z. Boby meg el�szeretettel m�szik bele a csap alatti s�ros pocsoly�ba. Azt�n meg bemegy a h�zba...
- Ja �rtem.
- Kihozzuk? – k�rdeztem.
- M�rmint kit?
- Na m�gis... Boby-t. Mondjuk m�r biztos l�ncra van k�tve, de...
- Vissza tud menni?
- Persze, h�tul k�l�n bej�rata van a ker�t�sen. Persze az csak akkor van nyitva, ha az �reg kinyitja...
- Merlin... �s mit csin�lunk vele?
- Pf... Fogalmam nincs.
- Akkor mehet�nk. – �llt fel Kevin harcra k�szen. - V�rj csak, van egy �tletem. – mondta. – Missis Sketchernek ugyeb�r van egy macsk�ja. Boby meg egy kutya...
- Hmm, vajon mire gondolsz?... – merengtem �lszent arckifejez�ssel.
Visszaosontunk Mr. Wilton h�z�hoz, �s a ker�t�s mellett a h�ts� kertkapuhoz lopakodtunk. Boby a t�loldalon k�vetett minket, m�r amennyire a l�nc engedte. Miut�n h�tra�rt�nk, m�r kinyitottam �s kezdtem volna bem�szni a kutya r�s�n, de Kevin meg�ll�tott.
- Mi�rt nem ny�lunk �t egyszer�en a ker�t�sl�cek k�z�tt, �s csatoljuk le a l�ncot? – k�rdezte.
- Mert a l�nc csak �t van b�jtatva Boby nyak�rv�n, de mindk�t v�ge oda... – a h�z mellett kar�ra mutattam. - ...van kik�tve. A nyak�rv meg �sszeforrasztott l�ncszemekb�l van...
- Merlin... Ez a pasas teljesen h�lye.
- Az a m�ni�ja, hogy megszel�d�tj�k a h�z�rz�kuty�j�t...
Kevin teljesen elk�pedt, de v�g�l �jra a terv�nkre �sszpontos�tottunk.
Bem�sztunk, azt�n a kar� fel� kezdt�nk lop�dzni. K�b� f�l�tn�l elhaladtunk a rossz csap mellett. Forr� ny�ri meleg volt, de a f�ld�n ott volt a s�ros t�csa. Benne Boby l�bnyomaival... El�rt�nk a kar�hoz. Kicsatoltam a karabinert, vigy�zva, hogy a l�nc ne cs�r�gj�n hangosan. Boby az el�bb m�g mellettem �llt, de azt�n �tment Kevin mell�, aki elkezdte �th�zni a l�ncot a nyak�rv�n. De a l�nc v�letlen�l hozz�csap�dott a kar�hoz, el�gg� nagy zajt csapva. Azonnal csoszog� l�pteket hallottunk a h�zb�l. Kevin kapkodva h�zta tov�bb a l�ncot, hogy Boby min�l el�bb szabad legyen.
- Ki van itt?! – k�rdezte Mr. Wilton m�rgesen, majd kil�pett a h�zb�l a h�ts� ajt�n, k�zvetlen�l mellett�nk. – Neveletlen k�lykei! Nem t�nt�k inn�t?! – kiab�lta, a sepr�t csap�sra k�szen felemelve.
- Fuss! – r�ntottam fel Kevint.
A ker�t�s fel� rohantunk.
- De a l�nc... – kezdte Kevin.
- Innent�l m�r megoldja Boby. – mondtam.
- NAPLOP� PERNAHAJDEREK! – kiab�lta az �reg, meglep� sebess�ggel ut�nunk igyekezve. Boby minket megel�zve szaladt a ker�t�shez. De mivel a l�nc m�g nem cs�szott ki teljesen a nyak�rv�b�l, �s mivel m�g mi a kar�n�l babr�ltunk � �tment a h�tunk m�g�tt, sz�pen kig�ncsolt minket – pont a rossz csapn�l. Hasra est�nk a s�rtengerben, de vill�mgyorsan felpattantunk, �s �tm�sztunk – m�s n�z�pontb�l �test�nk – a ker�t�sen. Boby a t�loldalt m�r a kik�t�l�nca n�lk�l v�rt minket. – NA MEG�LLJATOK, TAKNYOS K�LYK�K! – harsogta Mr. Wilton, de nek�nk fut�s k�zben m�r csak vigyorg�sra tellett. – LEGK�ZELEBB KAPTOK A SZEMTELEN POF�TOKRA!
K�t sarokkal od�bb �lltunk csak meg, zih�lva, �s nevet�s�nk hangj�ba Boby vid�m csahol�sa vegy�lt.
- L�ttad, hogy rohant? – k�rdezte Kevin a r�h�g�st�l fuldokolva.
- “Naplop� pernahajderek!” – ut�noztam Mr. Wiltont, az �kl�met r�zva.
- Ezt a fut�st tan�tani k�ne...
- Jah... Huh... – f�jtam ki a leveg�t. V�gign�ztem a ruh�imon. – Hm.
- Egy kis s�r. – �llap�totta meg Kevin. � se volt tiszt�bb, mint �n...
- Akkor... – kezdtem. – Ir�ny Missis Sketcher h�za!
Egy t�zperces, r�h�g�st�l egy�ltal�n nem mentes s�ta ut�n el�rt�nk a nagy r�tig, melyen a mi, �s Mrs. Sketcher h�za �llt. A mez� k�zep�n �llt egy hatalmas fa, a fel� kezdt�nk el lopakodni, �gyelve r�, hogy lehet�leg se Mrs. Sketcher, se any��k ne vegyenek �szre a h�zb�l. �m ekkor t�madt egy �tletem.
- Kevin!
- Mi az?
- Nincs n�lad v�letlen�l filctoll?
- De van. Mindig van n�lam. – Kivett a zseb�b�l egy fekete filctollat. – Mihez kell? – k�rdezte, mik�zben odaadta.
- �t�rom Missis Sketcher n�vt�bl�j�t... – Lepattintottam a toll kupakj�t. – Ez alkoholos? Egy Merlin vagy! – mondtam vigyorogva, majd elindultam Mrs. Sketcher h�z�nak ajtaja fel�.
- �n addig elb�jok Boby-val a fa m�g�tt.
- Ok�!
A zs�mbes �regasszony h�za k�r�l szerencs�re nem volt ker�t�s, �s ahogy belestem az ablakokon meg�llap�tottam, hogy bentr�l nem l�that meg. Val�sz�n� nem is volt otthon. �vatosan fell�pdeltem a verand�ra, majd az ajt� el�tt �llva gyorsan kigondoltam, mit �rjak az ajt�n l�v� f�mlapra az “�zvegy Mrs. Sketcher” helyett. Azt�n �t�rtam. Hm... Ez j� lesz...
Gyorsan odamentem Kevin�khez a fa m�g�, �s visszaadtam a filcet.
- Na? – �rdekl�d�tt bar�tom. – Mit �rt�l?
- “zs�mbes Senora Stecheker varangylakja – J�sl�st k�rty�b�l, teny�rb�l, krist�lyg�mbb�l, �s gy�ny�r� Pamacson sz�r�b�l v�llalok”
Kevin elnevette mag�t.
- N�zd! – mutatott a h�tam m�g�.
Mikor megfordultam, l�ttam, hogy a post�s �ppen levelet hozott Mrs. Sketchernek. Fell�pett a verand�ra, meg�llt az ajt� el�tt, �s m�r dob�lta be a leveleket a ny�l�son, mikor �szrevette az �rdekes n�vt�bl�t. Megh�kkenve l�pett egyet h�tra, majd elvigyorodott. � is j�l ismerte m�r Mrs. Sketchert...
Hirtelen �ktelen kutyaugat�sra lett�nk figyelmesek: Boby a h�z fel� rohant, amelynek ablak�b�l �ppen akkor ugrott ki az �regasszony feh�r macsk�ja, Pamacs. Kevinnel a fa m�g�l k�vett�k tov�bb az esem�nyeket. Pamacs ijedt�ben ugrott j� p�r m�tert, mikor megl�tta �ld�z�j�t, azt�n eszeveszett sebess�ggel futni kezdett. Boby meg ut�na. Olyan gyorsak voltak, hogy mi csak annyit l�ttunk az eg�szb�l, hogy egy feh�r valami ijedt�ben vis�tva itt-ott felvillan a f�csom�k k�z�tt, �s k�zvetlen�l a nyom�ban egy nagyobb, barn�s sz�rt�meg sz�guld. Megker�lt�k a h�zakat, berohantak az erd�be, azt�n fel�nk k�zeledtek. Arr�bb kellett ugranunk, mikor Pamacs hangosan ny�vogva felszaladt a b�v�hely�nk�l szolg�l� f�ra. Boby k�t l�bon, csaholva pattogott a fa alatt, fent meg a macska pislogott r� nagy szemekkel, g�rcs�sen kapaszkodva az egyik �gba. Elnevett�k magunkat. �llati mulats�gos l�tv�ny volt az a macska! Pl�ne mivel a r�zsasz�n szalag, ami eddig a nyak�ban volt, most keresztben �llt a fej�n, lelap�tva az egyik f�l�t.
- Ez az Boby! – mondtam nevetve.
- Sz�p volt! – dics�rte Kevin is.
- De lenn�k kutya! – vigyorogtam.
- Vau-vau! Va�����! – kezdt�nk el ugatni mi is, Pamacs meg dermedten b�mult r�nk, mint aki nem �rti, mi �t�tt bel�nk.
- H�t ti mit csin�ltok? – hallottam anya hangj�t. Ott �llt a verand�n.
- Semmit! – kiab�ltam vissza vigyorogva.
- Na persze! – v�gta r� anya mosolyogva. – Ide hozz�m, csirkefog�k!
Otthagytuk az ugat� a Boby-t a kerekszem� Pamaccsal egy�tt.
- Igen, anya? – k�rdeztem.
- Merlin... Hogy lettetek ilyen koszosak?
- H�t...az... – �sszen�ztem Kevinnel. - ...hossz� t�rt�net.
- Nem szeretem a hossz� t�rt�neteket... – jegyezte meg anya, majd Kevinre n�zett. – Anyuk�d k�ld�tt baglyot. Szeretn�, ha...most hazamenn�l. Mert...
- Tudom, mi�rt. – mondta Kevin. Hirtelen nagyon szomor�nak l�tszott. – Akkor megyek, Katie. Szia!
- De... – nagyon hirtelen �rt ez az eg�sz. - Szia, Kevin! – k�sz�ntem el t�le gyorsan, mikor l�ttam, hogy t�nyleg haza indult. – Mi�rt kell hazamennie? – k�rdeztem any�t.
- Ha szeretn�, majd elmondja. – felelte. – Na gyere be, �lt�zz �t!
- Elk�s�rem. – mondtam b�natosan battyog� bar�tom ut�n n�zve.
- Ink�bb ne. – M�r kezdtem volna mondani, hogy “de �n ut�na megyek”, �m anya a tekintet�vel jelezte, hogy ne. Azt�n elmosolyodott. – Aki koszos, annak elmarad a sz�linapja az id�n.

Szerencs�re nem maradt el a sz�linapom. Miut�n megkaptam az aj�nd�kokat, anya, Remus meg �n elment�nk Chiptonba. Csak �gy, s�t�lni. Any��k a nagyi�kr�l besz�lgettek, elmerengve. Hogy ha m�g �ln�nek, biztosan elk�nyeztetn�nek engem, �s csokit meg s�tit kapn�k reggelire, eb�dre, vacsor�ra. Ezen j�t nevett�nk. �n csak halv�nyan eml�keztem r�juk. �t�ves voltam, mikor a nagypapa meghalt, �s hat, mikor a nagymama. Apa sz�lei is meghaltak m�r, de h�t... nem nagyon �rdekeltem �ket.
Bement�nk az egyik boltba, ahol is �szrevettem Kevint �s Susant.
- Sziasztok! – sz�ltam oda nekik.
- Katie! Boldog sz�linapot! – mondta vid�man Susan.
- Boldog sz�linapot! – csatlakozott Kevin, majd mindketten egy-egy kis csomagot nyomtak a kezembe.
- H�, k�sz�n�m! - mondtam boldogan.
- Megy�nk valamerre? – k�rdezte Kevin.
H�tran�ztem, hogy megk�rdezzem any�t.
- Nyolcra. – mondta anya mosolyogva, azt�n hozz�tette, hogy lehet�leg ne legy�nk koszosak, �s ne rosszalkodjunk.
Mi meg elindultunk csatangolni Chiptonban. Susan elborzadva hallgatta v�gig a v�rfarkasos est�nk t�rt�net�t. Azt�n Kevin v�g�l elmondta, hogy mi�rt volt olyan szomor� tegnap. Igaz�b�l most is az volt, csak ezt igyekezte titkolni. Tegnap halt meg a nagypap�ja. Kevin im�dta �t, t�le tanulta a bark�csol�st is, mert annak idej�n a nagypap�ja is mindenf�le tr�kk�s dolgot k�sz�tett. Sz�val Kevin emiatt volt b�skomor, �s ez �rthet� is. Susannel igyekezt�nk elterelni a figyelm�t a komor gondolatokr�l.
Elment�nk az erd�be is, �s felmer�lt benn�nk, hogy �p�thetn�nk egy kunyh�t. Hozz� is l�ttunk. �gy persze nem siker�lt tiszt�n tartanom a ruh�imat, de h�t... Ez komoly dolog, nem lehet a nadr�g t�rd�re vigy�zni, ha d�l az eg�sz �p�tm�ny...
A ny�r tov�bbi r�sze is nagyon j�l telt. Kviddicsezt�nk, fagyiztunk, Susannel �s a sz�leivel kiment�nk egy h�tre a nyaral�jukhoz a tengerpartra, �s ilyesmik. Mrs. Sketcher kicsit meglep�d�tt, mikor – a vicces kedv� post�s unszol�s�ra – t�bben j�slatot k�rtek t�le...
Augusztus k�zep�n volt Sol sz�linapja, amire mindenkit megh�vott az oszt�lyb�l, akit el�rt. Mondjuk Kirk�t nem nagyon kereste, �s In�t is csak az�rt k�rdezte meg, mert v�letlen�l �sszefutott vele. Persze a l�ny ink�bb nem j�tt el a bulira. Nem tudom, mi�rt ilyen. Pedig klassz kis �sszej�vetel lett a dologb�l, este ott is aludtunk.
Azt�n lassan bef�rk�z�tt a gondolatainkba, hogy k�t h�t m�lva kezd�dik a suli. Any�val elment�nk megvenni a tank�nyveket, egy �j tal�rt, meg ami m�g kell. Persze Kevin�kkel igyekezt�nk kihaszn�lni az iskolakezd�sig h�tral�v� id�t, �gy gyorsan elrep�lt a sz�net v�ge.
- Chara! �breszt�, kicsim!
Nagy nehezen kinyitottam a szemem. M�ris reggel van? Ez nem igazs�g. M�g nem akarok felkelni. P�r percet m�g fekhetek...
- Chara! – n�zett be anya megint a szob�mba. – Mindj�rt f�l h�t.
- Nem baj. – mondtam �lmosan.
- De baj, �lomszusz�k! – v�gta r� anya mosolyogva. A fejemre h�ztam a takar�t. – Charaaa...
V�g�l is siker�lt felkelnem. Nemsok�ra indul�sra k�szen �lltam az ajt�ban.
- Indulok.
- Rendben, Chara. Majd megyek �rted d�lut�n.
- Nem kell. – mondtam.
- Igaz is. – Anya kil�pett a konyh�b�l, �s k�nnyed�n nekit�maszkodott az ajt�f�lf�nak. – Elv�gre...m�r tizenk�t �ves vagy. – mondta mosolyogva, v�gign�zve rajtam. – Na sipirc! Szia, kicsim!
- Szia, anya!
Futva indultam a suli fel�. Volt t�z percem egy h�szperces �tra... De szerencs�re id�ben oda�rtem az �vnyit�ra.
Kezdet�t vette a m�sodik �vem itt, az Unicornban.