Zih�lva dobtam le magam egy sz�kre. V�rzett a sz�m �s a v�llamon is volt egy m�ly v�g�s. A szoba k�zep�n k�t hal�lfal� fek�dt elter�lve. De hogyan tal�lt�k meg ezt a h�zat? Mindegy, l�nyeg, hogy siker�lt elk�b�tanom �ket. Pedig az egyik hogy nevetett: „Ez csak egy l�ny.” H�t tess�k.

Nemsok�ra visszaj�n apa, Remus, meg a Rend t�bbi tagja is. Csak j�nn�nek m�r! Ez a Grimmauld t�ri h�z el�g nyomaszt� m�g akkor is, ha t�bbedmagaddal vagy itt, nem hogyha egyed�l! R�ad�sul vagy negyed�r�mba tellett, m�g siker�lt a dr�ga nagyit hallgat�sra b�rni. Az a kis g�rcsman� meg elment mag�ba duzzogni. Az � t�rsas�ga nem hi�nyzott.

V�gre ny�lt az ajt�: Mrs. Weasley rohant be.

- Jaj, Chara dr�g�m, j�l vagy? Nincs semmi bajod? – k�rdezte agg�dva. M�g�tte j�tt Piton, Tonks, Mordon.

- Chara j�l van. – sz�lt ki Mordon az ajt�n, majd tekintete �tfutott a k�t hal�lfal�n, azt�n elismer�en r�m n�zett. – Tizen�t �vesen...sz�p.

- Az a seb el�g cs�nya. – jegyezte meg Mrs. Weasley a v�llamra n�zve.

- Csak egy karcol�s. – legyintettem, �s az �ppen bel�p� Remus fel� indultam. – Apa?

Remus csak r�m pillantott, azt�n elkapta a tekintet�t, a padl�ra n�zett �s nem felelt. Meg�lltam a szoba k�zep�n. Mindenki elhallgatott. Mi t�rt�nt? Mi�rt vannak ilyen cs�ndben? – Remus. – n�ztem a keresztap�mra v�laszt v�rva. Lassan k�zelebb j�tt, kez�t a v�llamra rakta, majd v�gre a szemembe n�zett: f�jdalmat �s keser�s�get l�ttam a tekintet�ben.

- Nem... – mondtam halkan. Remus megszor�totta a v�llam, majd ism�t a f�ldre n�zett, �s a mellettem l�v� kanap�ra rogyott. K�rben�ztem a szob�ban lev�k�n.

- Az egyik hal�lfal�... – kezdte Tonks, de elcsuklott a hangja.

Nem. Ez nem lehet. Biztos csak valami rossz �lom, �s mindj�rt fel�bredek! De nem. Senki nem akar fel�breszteni. A k�nnyeimt�l lassan elhom�lyosul a l�t�som. Becsukom a szemem. �rzem, ahogy a k�nnycseppek leszaladnak az arcomon. Nem! Az egyik hal�lfal�? El�sz�r anya, azt�n most apa is. Ki lesz a k�vetkez�? Remus? �reztem, ahogy egy �jabb �rz�s f�rk�zik a gondolataim k�z�: a bossz�v�gy. Az ajt� nyitva... M�r ny�ltam a p�lc�m�rt, amikor Remus elkapta a karom.

- Ne!

- De h�t...

- Nem lesz semmi jobb, ha odam�sz! – sz�lt k�zbe.

- Meg�lt�k any�t! Miattuk lett apa gyilkosk�nt h�rhedt! �s most meg�lt�k �t is! – v�gtam vissza, majd kir�ntottam a karom Remus kez�b�l, mire � felpattant a kanap�r�l, Mordon elkapott, Piton meg az ajt� el� �llt.

- T�rj m�r �szhez! – ki�ltott r�m Mordon, mik�zben er�sen fogott a p�l�mn�l fogva. – Semmi sz�ks�g r�, hogy te is odarohanj!

De szinte meg se hallottam mit mond, erre kicsavarta a kezemb�l a p�lc�mat, �s tov�bbra se eresztett.

- Chara! – sz�lt r�m Remus is, majd el�m �llt. Lassan kezdtem lehiggadni. A v�llamra rakta az egyik kez�t, a m�sikkal felemelte az �llam, hogy a szem�be n�zzek. – Figyelj ide! V�ge. – mondta Remus nyugodtan, de l�tszott rajta, hogy f�j neki kimondani.

– Meghalt.

Len�ztem a f�ldre. Mordon lassan eleresztett.

Egy percig csak �lltam ott, Remus keze v�gig a v�llamon nyugodott. Azt�n r�n�ztem a keresztap�mra:

- Mi�rt?