XVII. fejezet:

V�gre

Besz�vtam a friss, h�v�s �jszakai leveg�t, azt�n le�ltem a veranda l�pcs�j�re.
Merlin, mekkora v�letlen! Ha nem teszek kit�r�t az erd�ben, �s ha nem veszem fel azt a megt�p�zott pap�rt, meg se tudom ezt az eg�szet! No meg persze, ha a sz�l nem sodorja fel�m azt a... V�rjunk csak! A sz�l sodorta fel�m? De hisz...
- “...kezedben tartod majd a rem�nyt, mit a sz�l sodor fel�d.” – mormoltam halkan Hyacinth professzor szavait.
�s mi is az eleje? “T�l a leghosszabb f�nyen...” Megvan! A napt�r szerint...igen. T�l a leghosszabb nappalon, vagyis j�nius 22-e ut�n!
- “T�l a leghosszabb f�nyen, mikor...” – Feln�ztem az �gre, �s f�lmosolyra h�ztam a sz�m a felh�k l�tt�n. – “...mikor a Hold nem ragyog az �gen...” – fejeztem be suttogva.
Ez hihetetlen! A j�slat illik ide!
Megreccsentek m�g�ttem a veranda deszk�i. Abban hitben n�ztem h�tra, hogy anya fog a h�tam m�g�tt �llni, �ppen ez�rt akkor�t dobbant a sz�vem, hogy azt hittem kiugrik a hely�r�l, mikor l�ttam, hogy nemhogy senki nem �ll a h�zunk ajtaj�ban, de m�g egy l�mpa se �g az el�szob�ban. Ekkor hirtelen egy csosszan� l�ptet hallottam jobbr�l. A gyomrom �sszer�ndult, mik�zben felpattantam a l�pcs�r�l, �s a hang ir�ny�ba fordultam.
T�lem p�r m�terre egy s�t�tbe burkol�z� alak k�rvonalait vettem ki. Egy szakadt ruh�kat visel�, csontsov�ny, hossz� borzas haj�, koszos f�rfi �llt el�ttem. A szemeiben valami furcs�n tompa f�ny csillogott, az arca nagyon elny�zott volt �s – ismer�s.
- �n... – sz�lalt meg rekedt hangon. - ...nem akartalak megijeszteni. – mondta, eg�sz kicsit t�tov�zva. A kezem remegett ugyan, de nem a f�lelemt�l, hanem egy sokkal bonyolultabb �rz�st�l, amit m�g soha nem �reztem. – Te vagy...Chara? – k�rdezte, mik�zben k�zelebb l�pett hozz�m.
- I... Igen. – feleltem halkan, mik�zben m�g mindig nem tudtam elhinni, hogy � �ll itt el�ttem. �s �gy t�nt, ezzel nem vagyok egyed�l.
- Azt hiszem... – kezdte oldalra n�zve, a szavakat keresve, mik�zben rekedt hangja mit sem v�ltozott. - ...m�r r�j�tt�l, ki vagyok. �n...nem tudom, hogy mit mondtak neked r�lam. – fogott bele. - De... – A szemembe n�zett. - ...nem vagyok se �rul�, se gyilkos.
Ezt akartam hallani nyolc �ves korom �ta. �s most kezdtem el igaz�n f�lni. Elhihetem?
- Gondolom, ezt neh�z...csak �gy elhinni... – folytatta, mintha kital�lta volna a gondolataimat. - ...meg... – v�gigmutatott szakadt ruh�in. - ...a csodasz�p k�ls�m is ellenem sz�l, de...
Egy pillanatra elmosolyodtam, mik�zben tov�bbra is n�mileg zavarban �lltunk egym�ssal szemben. Fogalmam nem volt, hogy most mit csin�ljak, �s a fejemben �ssze-vissza cik�ztak a gondolatok. “Nem tudom, mit gondoljak, Chara, nem tudom...” – hallottam a gondolataimban anya n�gy �ve elhangzott szavait. Azt�n Remus hangja sz�lalt meg a fejemben: “�n m�r nem tudok b�zni benne.” Majd megint anya: “De �n...szeretem Siriust.”
H�t ez nem igaz... Az el�bb hangzott el, amire m�r �vek �ta v�gytam, �s most m�gis itt vacill�lok!
- Chara... – sz�lalt meg apa ism�t. – Esk�sz�m. – mondta csendesen.
�s b�r a k�lseje val�ban nem volt t�l bizalomgerjeszt�, de hazud� embernek nincs ilyen �szinte tekintete. Egyszer�en bel�l �reztem, hogy igazat mond.
Tov�bbi gondolkod�s n�lk�l �t�leltem. Azt�n nemsok�ra v�kony karjait a v�llaim k�r� fonta, �s ezzel egy�tt egy fantasztikus �rz�s �radt sz�t bennem.
Nem kell tov�bb rem�nykednem. Nem kell, hisz m�r tudom, hogy apa �rtatlan. Olyan rettenetesen boldog voltam, hogy �gy �reztem, bel�m se f�r ennyi �rz�s.
P�r pillanat m�lva apa elh�tr�lt egy f�ll�p�st, �s k�t kez�t a v�llaimon nyugtatva v�gign�zett rajtam. Most jutott el�sz�r eszembe igaz�n, hogy nem is ismerem �t. �s � se engem.
- H�t... – mondta. – Kicsit kisebb volt�l, mikor utolj�ra l�ttalak. �gy ekkora. – mutatta mosolyogva egy kisbaba m�ret�t k�t kez�vel. Megk�nnyebb�lt mosoly�t�l �veket fiatalodott. – A...
- Chara! – Anya hangja a h�zb�l f�lbeszak�totta ap�t, aki most l�legzetvisszafojtva n�zett a bej�rati ajt�ra. – Chara, hol vagy? – hallottam anya imm�r izgatottabb hangj�t megint, majd a l�pcs�n lesiet� l�ptek nesz�t. – Chara! – Az el�szob�ban felkapcsol�dott a villany. – Kicsim! – A bej�rati ajt� kilincse lenyom�dott, majd az ajt� kiny�lt. – Chara, hol a leprik�nba va...? – Anya megdermedt, mikor megl�tta ap�t. – Sirius. – suttogta elh�lten.
Hossz� m�sodpercekig csak n�ztek egym�sra.
- Nem � volt, anya. – mondtam azt�n. – �rtatlan.
Anya nem v�laszolt semmit. Egyel�re nem hitt a szem�nek. V�g�l, mag�hoz t�rve k�bulat�b�l, egy pillanatra r�m n�zett, mintha akkor �rtette volna meg, amit mondtam.
- H-hogyan? – k�rdezte ap�t�l halkan, szinte suttogva.
- Cser�lt�nk Peterrel. – Apa hangja keser�en csengett. Anya kicsit �rtetlen�l n�zett r�. – Gondoltam... – folytatta apa. - ...Voldemort biztos engem fog kerestetni, mint titokgazd�t, �s akkor Petern�l nagyobb biztons�gban lenne a c�m. �s a cser�r�l nem sz�ltunk senkinek. Hogy biztosabb legyen a csel.
Anya k�t tenyer�be temette az arc�t. �s most m�r �n is �rtettem ezt az eg�szet. Az �vek sor�n felmer�lt k�rd�seimre ez a p�r mondat megadta a v�laszt, m�r nem voltak hi�nyz�, hom�lyos r�szletek az �rul�ssal kapcsolatban. Ez egyszerre volt megnyugtat�, hisz megvan a magyar�zat, de egy�ttal d�h�t� is: apa �ppen hogy a legnagyobb biztons�gban akarta tudni James�ket, a legjobbat akarta a bar�tj�nak, erre bez�rt�k az Azkabanba! R�kent�k! R�kent�k, �s �gy any�t�l elvett�k azt az embert, aki�rt b�rmit odaadott volna, t�lem meg elvett�k az ap�m! Tizenk�t �vre!
- �s az�rt nem volt t�rgyal�s... – kezdtem, �s hangomon �rz�dtek vegyes �rz�seim.
- ...mert a Voldemort-p�rtiaknak egyszer�bb volt. – fejezte be apa bossz�san. – A v�g�n m�g kider�lt volna az igazs�g...
Anya hirtelen feln�zett �s k�rbepillantott, ellen�rizve a k�rny�ket.
- Gyere be! – intett azt�n ap�nak.
- De Mira, ha itt keresnek, akkor ti...
- Az �g szerelm�re, gyere m�r be! – v�gott halkan apa szav�ba anya, mik�zben karon ragadta, �s beh�zta a h�zba.
�n gyorsan k�r�ln�ztem m�g egyszer; az �g vil�gon senkit nem l�ttam a k�rny�ken. Gyorsan bementem a h�zba, �s becsuktam az ajt�t magam m�g�tt. Anya m�g mindig �gy n�zett ap�ra, vele szemben �llva, mintha hallucin�lna. Kez�t t�tov�n felemelte, de azt�n vissza engedte maga mell�. Egyszer. Azt�n m�g egyszer. De tov�bb nem b�rta: apa nyak�ba borult �s szorosan �t�lelte.
- Nem hiszem el. – ny�gte, �s k�nnyek g�rd�ltek le az arc�n. – Annyira j�, hogy itt vagy. �gy hi�nyozt�l.
- Te is nekem. Nem is tudod, mennyire. – felelte apa ny�zottan.
Anya k�t tenyere k�z� fogta apa meggy�t�rt arc�t.
- Mit tettek veled? Csont �s b�r vagy. Gyere, egy�l valamit! – azzal anya k�zen fogta ap�t, �s a konyha fel� indult.
- De Mira, azonnal el kell t�nn�m innen. – mondta apa.
- Mi�rt? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Nem akarok bajt hozni r�tok.
- De h�t alig �llsz a l�badon! – v�gta r� anya. – N�lunk megh�zod magad, am�g nem tiszt�z�dik...
- �ppen az�rt kell elmennem, hogy tiszt�z�djon. – magyar�zta apa.
- De m�gis hova akarsz menni? �s mit akarsz csin�lni? – k�rdezte anya aggodalmas arckifejez�ssel, mik�zben t�bbsz�r is kin�zett valamelyik ablakon, hogy ellen�rizze, tiszta-e a leveg�.
- Meg kell tal�lnom Petert. – felelte apa.
- Petert?! – d�bbent meg anya, �s �n is csod�lkozva n�ztem.
- Igen, �t. – felelte apa haragos tekintettel. – �l �s virul. �s azt is tudom, hogy hol van. �s hogy a Roxfortn�l el fogom kapni.
- Legal�bb addig maradj, am�g...
Ahogy tekintetem a nappali egyik ablak�ra t�vedt, nagyot dobbant a sz�vem: h�rom tal�ros var�zsl� k�zeledett a h�zunk fel�, az erd� fel�l.
- Anya! – v�gtam a szav�ba.
- Mi az, kicsim?
- N�zd! – mutattam az ablak fel�.
- Merlin szent szak�lla... – suttogta anya. – Gyorsan, Sirius! A h�ts� ajt�n!
Hogy ne l�ss�k meg ap�t az ablakon �t, anya a nappali ajtaj�ba �llt. Apa meg r�gt�n a h�zunk h�ts� ajtaj�hoz indult, el a l�pcs� mellett. De hirtelen eszembe jutott, hogy azt az ajt�t kulcsra szoktuk z�rni.
Felkaptam a fogas alatti kis szekr�nyr�l a kulcscsom�t, �s ap�t megel�zve rohantam a h�ts� ajt�hoz, mik�zben kapkodva kikerestem a megfelel� kulcsot. Gyorsan a z�rba toltam, elforgattam, �s kit�rtam az ajt�t. Apa, m�g miel�tt kislisszolt volna, lehajolt hozz�m, egyik kez�t a v�llamra t�ve.
- K�sz�n�m. – mondta.
Csak egy gyors mosolyra futotta t�lem v�laszk�nt, azt�n apa �tl�pte a k�sz�b�t, �s p�r pillanat m�lva a s�t�ts�g egy nagy fekete kutya k�rvonalait nyelte el.
Bimm-bamm! – sz�lalt meg a cseng�.
H�tran�ztem any�ra, aki egyik kez�t felemelve jelezte, hogy csak semmi izgalom. Na de tizenk�t �v �ta el�sz�r tal�lkoztam az ap�mmal! A sz�vem �gy kalap�lt, ahogy egy �hez� hark�ly kop�csol a korhadt f�n...
- Egy pillanat! – sz�lt ki anya az ajt� fel� indulva, mik�zben intett nekem, hogy csukjam be a h�ts� ajt�t.
Gyorsan �gy is tettem, a kulcsot pedig a nadr�gzsebembe cs�sztattam.
Anya ajt�t nyitott.
- J� est�t! – k�sz�nt a h�rom var�zsl�nak.
- J� est�t, h�lgyem! – biccentett a legel�l �ll�, mik�zben a m�sik kett� elindult k�rbej�rni a h�zat. – Eln�z�st a k�sei zavar�s�rt... – Anya legyintett, hogy nem sz�m�t. - ...de �gy �rtes�lt�nk, hogy a f�rje errefel� j�rt.
- Igen? – k�rdezte anya, mint aki sz�m�tott m�r erre a h�rre, de a f�rj�vel m�g nem tal�lkozott.
- Nem l�tta, h�lgyem?
- Nem. – felelte anya.
- �s eg�sz nap itthon volt? �gy �rtem, a f�rj�nek lehetett es�lye bet�rni az �res h�zba?
- Nem, eg�sz nap itthon voltam.
- �rtem. – nyugt�zta az auror – merthogy nyilv�nval�an az volt -, mik�zben anya v�lla f�l�tt ben�zett a h�zba, fut� pillant�st vetve r�m. L�ttam rajta, hogy �szrevett n�h�ny kosznyomot az el�szobai sz�nyegen, de mivel cip� volt rajtam, nem tal�lta furcs�nak. Gondolom azt hitte, sok�ig cs�szk�ltam �jjel, �s mikor haza�rtem, fel�bresztettem any�t.
- A fiatal h�lgy a l�nya? – k�rdezte any�t.
- Igen.
- Feltehetn�k neki is p�r k�rd�st? – Hirtelen olyan �rz�sem t�madt, mintha a gyomrom k�rbe-k�rbe rohang�lna bennem. Mi van ha l�tt�k, amikor ap�val besz�ltem? Vagy ha nem, mi van ha elb�n�zok egy v�laszt?
- �n m�r k�rdeztem ma, nem l�tta az apj�t. – kezdett el kimenteni anya, mik�zben a hangja nem kev�ss�, nem t�lz�n, hanem �pp a megfelel� m�rt�kben volt k�szs�ges. – Az oszt�lyt�rs�val voltak bicajozni, este pedig m�r velem volt, itthon. Tudja, sz�ks�g is volt r�, mert p�r �r�ja bem�szott a szomsz�d macsk�ja a padl�sunkra, �s iszony� rumlit csin�lt odafent. – mes�lte mosolyogva. – �gyhogy eg�sz id�ig ott pakol�sztunk. P�r perce lett�nk k�szen, most k�sz�lt�nk �t�lt�zni. – mutatott koszos pizsam�j�ra, ami persze apa ruh�it�l lett maszatos.
- �rtem. – b�lintott az auror, megeresztve egy r�vid mosolyt. – Sz�val nem l�tt�l semmi k�l�n�set? – k�rdezett azt�n engem.
- Nem. – r�ztam a fejem.
- Nem volt furcsa csend? – k�rdezett tov�bb, mik�zben a t�rsai visszal�ptek mell�. – Nem �rezted �gy, hogy figyel valaki?
- Nem. – feleltem, r�vid elgondolkod� tekintet elj�tsz�sa ut�n.
- Aham. – nyugt�zta az auror. – H�t akkor... Nem is zavarunk tov�bb. K�sz�nj�k az egy�ttm�k�d�st. J� �jt.
- Maguknak is. – felelte anya.
- �s ha l�tj�k...
- ...akkor sz�lni fogok. – fejezte be anya, az auror helyett.
- K�sz�n�m, h�lgyem. Viszl�t!
- Viszl�t!
Anya becsukta az ajt�t, nekit�masztotta a h�t�t, majd megk�nnyebb�lten kif�jta a leveg�t. Egy ideig egyik�nk se sz�lalt meg, csak visszatettem a h�ts� ajt� kulcs�t a kisszekr�nyre. Anya mell�m l�pett, �s egyik karj�val �tkarolta a v�llam.
- Mi�rt nem mondtad el, hogy megsz�k�tt? – k�rdeztem.
- Mert... – kezdte anya s�hajtva. – Sokszor k�rdezted, hogy nem lehetne-e valahogy kider�teni az igazs�got. �s att�l f�ltem, ha elmondom, hogy megsz�k�tt, Siriust�l akarod majd hallani az igazat.
- Vagyis hogy megkeresem?
- Igen. – mondta anya. – M�rpedig egy sz�k�tt rabot keresg�lni el�g vesz�lyes. – tette hozz�. – Persze, tudom, hogy ahogy az meg is t�rt�nt, itt is tal�lkozhatt�l volna vele, de �gy �reztem, itt tudok vigy�zni r�d. – magyar�zta. – Ne haragudj, kicsim. Csak nem akartam, hogy bajod essen. – mondta. – Haragszol?
- Nem. – feleltem r�gt�n. T�nyleg nem haragudtam r�, csak tudni szerettem volna, mi�rt titkolta el.
Hirtelen kopogtak a konyha ablak�n. El�sz�r persze azt hittem, apa az, de nem �, hanem Kevin baglya v�rakozott odakint. Beengedtem, �s leoldottam a l�b�r�l a levelet.

- Kevin �rt? – �rdekl�d�tt anya.
- Aha. – feleltem. Hirtelen elfogott egy rossz �rz�s. – Ap�t most mindenki egy �r�lt t�meggyilkosnak tartja?
Anya szomor�an b�lintott, majd le�lt a konyhaasztalhoz.
- Peter �l? – k�rdezte halkan, hitetlenkedve.
Egyszer csak eszembe jutott valami.
- Nem sz�lunk Remusnak? – k�rdeztem, �s m�r v�rtam, hogy anya azt mondja, dehogynem, j� �tlet. De nem ezt mondta.
- M�g nem. – cs�v�lta meg a fej�t.
- De mi�rt? – k�rdeztem �rtetlen�l. – Biztos seg�tene � is.
- Ha hinne Siriusnak. – mondta anya. – De tartok t�le, csak azt hinn�, hogy hazudik.
- De neked csak elhiszi! – er�sk�dtem.
- Vagy �gy gondoln�, Sirius kihaszn�lta, hogy �n m�g mindig szeretem, �s ez�rt meg se k�rd�jeleztem, mikor sz�p szemekkel azt mondta, �rtatlan. – felelte anya, mik�zben f�lei m�g� tolta szem�be l�g� hossz�, sz�k�s hajtincseit.
Elgondolkodtam.
- �s ha el�ker�lne Peter? – k�rdeztem.
- Az lenne a megold�s. – mondta anya. – Ap�d is az�rt akarja megtal�lni. – tette hozz�, majd agg�d� arccal kin�zett az ablakon. – Sirius, rem�lem nem csin�lsz semmi h�lyes�get.
- Elj�n m�g valamikor? – k�rdeztem.
- Ap�dat ismerve: biztos lehetsz benne. – felelte anya mosolyogva, de az�rt j� adag agg�d�ssal a hangj�ban.
Azt�n csak csendben �lt az asztaln�l, �n meg az ablakon �t n�ztem ki az erd�re.
M�g mindig nem tudtam teljesen r��llni arra az �rz�sre, hogy amiben eddig csak rem�nykedtem, az a val�s�g. Magamban eld�nt�ttem, hogy ha b�rmiben tudok seg�teni ap�nak, akkor azt megteszem. Ak�r �gy is, hogy anya nem tud r�la. Nem tudom, mennyi id�be telik majd, m�g tiszt�z�dik apa helyzete, de rem�lem, Peter min�l el�bb el�ker�l.
T�nyleg. Peter. Eddig � volt az esetlen, szeg�ny kis tekerg�t�rs, akivel r�g�ta ismert, �rul� bar�tja v�gzett. De most hirtelen �tker�lt a m�sik oldalra. Ez az�rt meglepett. Azok ut�n, amiket Remus mes�lt, azt, hogy pont Peter �ll az eg�sz, n�hol kiss� zavaros �rul�s h�tter�ben, nem gondoltam volna.
Anya kez�t �reztem a v�llamon.
- Menj�nk aludni. – mondta, halv�ny mosollyal az arc�n.
- J�. – feleltem, b�r nem nagyon tudtam elk�pzelni, hogy �n most aludjak.
Fel�rve a szob�mba �gy d�nt�ttem, meg�rom a v�laszt Kevinnek. P�r perc m�lva vissza�rt, �s azt�n j� egy �r�n kereszt�l k�ld�zgett�k a leveleket egym�snak. Kevin szinte minden level�ben le�rta legal�bb egyszer Sirius Black nev�t, �s �n, mint Kathleen Johnson v�laszoltam neki. V�g�l megbesz�lt�k, hogy holnap tal�lkozunk, �s a t�bbieket – p�ld�ul Stanley-t is – elh�vjuk. Ez nagyon j� programnak t�nt, r�gen tal�lkoztam m�r a bar�taimmal, �s m�r nagyon szerettem volna �jra l�tni Chiptont. B�r az este t�rt�ntek ut�n egy kicsit tartottam is a tal�lk�t�l. Valami�rt �gy �reztem, r� fognak j�nni, hogy ki vagyok val�j�ban... Mikor hajnali h�rom k�r�l megj�tt Kevin utols� levele, amiben j� �jt k�v�nt, �s v�gigfek�dtem az �gyamon, m�r csak abban rem�nykedtem, hogy az azkabani foglyon k�v�l lesz m�s is, ami sz�ba ker�l majd.
Ap�val kapcsolatos kusza gondolataim m�g f�l�ra m�lva sem hagytak aludni. �m �gy t�nt, ezzel nem vagyok egyed�l: halk, zoknis l�pteket hallottam a szob�m ajtaj�n t�lr�l, majd a padl�sra vezet� l�pcs� fokainak f�lreismerhetetlen nyikorg�s recseg�s�t. Azt�n a padl�sajt� halkan csikordulva egyet kiny�lt, tomp�n koppant, mikor a falnak t�masztott�k, v�g�l a l�pteket a mennyezet fel�l hallottam.
Felkeltem az �gyr�l �s kimentem a szob�mb�l. A padl�sr�l gyerty�k pisl�kol� f�nye vil�g�tott le. Felmentem a keskeny l�pcs�n. Anya egy r�gi, vastag takar�n �lt a f�ld�n, �s f�nyk�peket n�zegetett. Mikor �szrevett, elmosolyodva �jra r�n�zett a kez�ben tartott kopottas f�nyk�pre.
- Ez a kedvencem. – mondta. – Sirius �s te.
Le�ltem mell� �s megn�ztem a k�pet.
- Ezt m�g nem is l�ttam. – �llap�tottam meg.
- Mindig n�lam volt. – magyar�zta anya, majd boldogan mosolyogva �tkarolta a v�llam. – M�r megint mez�tl�b vagy?
- Ja, igen. – feleltem. Anya mindig a papuccsal piszk�l...
- Rem�nytelen... – s�hajtotta, de persze ez volt az, ami most a legkev�sb� izgatta.
�n is elmosolyodtam, �s �jra a f�nyk�pre n�ztem, amin �n p�r h�napos lehettem, �s �ppen aludtam apa �l�ben, � pedig fej�t kiss� oldalra billentve a fotel h�tt�ml�j�n, szint�n b�k�sen szuny�k�lt.

- De most k�pzeld el: haza�rek, �s Sirius Black ord�t r�m minden oszlopr�l! – h�ledezett Kevin.
- H�t �n is csak n�ztem, mikor ma megl�ttam Chiptont! – csatlakozott hozz� Stanley.
- Mi lesz, ha Black...?! � a fen�be! – Lola olyan nagy lend�lettel kezdett el besz�lni, hogy a kez�vel feld�nt�tte t�kleves pohar�t, �s innival�j�b�l jutott mindannyiunk ruh�j�ra.
- Vigy�zz m�r! – mordult r� Stanley.
- J�, bocsi, bocsi! – menteget�z�tt Lola, mik�zben egy sebtiben felmarkolt szalv�tacsom�val pr�b�lta felt�r�lni a t�klevet. �m hirtelen a v�llam f�l�tt egy rongy ugrott az asztalra, �s az utols� cseppig felitatta az italt, s�t, m�g Lola pohar�t is fel�ll�totta.
- Megb�v�lt rongy... – morogta Stanley, �s tudtam, mire gondol.
- Chippingben... – kezdtem. - ...m�g egy csokib�k�t se lehet csak �gy megenni, nem hogy megb�v�lt t�rgyakat haszn�lni. – mondtam, mik�zben p�l�mat r�ztam, a miel�bbi sz�rad�s �rdek�ben.
- Jah... – b�lintott egyet�rt�n Stanley.
- Mi�rt nem k�lt�zt�k ide, Chiptonba? – k�rdezte Kevin.
- Ja persze... – v�gta r� Stanley. – Tudod, milli�rdosok vagyunk �m, �gyhogy ak�r t�z �j h�zat is vehetn�nk...
- Szerintem eszetekbe nem jusson elk�lt�zni! – mondta Lola. – Chipping �llati klassz hely, m�g ha mugliv�ros is. R�ad�sul a k�rny�ken l�v� egyetlen kviddicsez�shez haszn�lhat� mez� – persze a sulip�ly�n k�v�l -, sz�val az is k�zelebb van a hozz�tok. – �rvelt.
- �n nem is akarok elk�lt�zni. – mondtam, kortyolva egyet a t�klevemb�l. – De az�rt j� lenne egy izgalmasabb h�zban lakni. Besz�l� fali�ra, tapsra elh�z�d� f�gg�ny�k, sz�val var�zsl�h�zba ill� holmik t�rsas�g�ban.
- Az se j�, ha kattog az eg�sz h�z. – vetette ellen Lola.
- H�t �n el tudn�m viselni. – v�gtam r�, majd kiittam poharam tartalm�t. – Nem megy�nk valamerre?
- De.
- Ok�. – b�lintottak r� javaslatomra, �gyhogy m�g megv�rtuk, am�g Lola kikanalazza a fagylaltoskelyh�t, azt�n kil�pt�nk a Var�zsfalat vend�gl�b�l, �s a macskak�ves Griff �ton a park fel� indultunk.
D�lut�n h�rom volt, �s az eg�sz �gen mind�ssze egy f�tyolfelh� pr�b�lkozott eltakarni a t�z� ny�ri napot – persze sikertelen�l. �s a vak�t� naps�t�sen k�v�l volt m�g egy szembet�n� jellemz�je Chiptonnak: j�form�n egyetlen n�gyzetm�ter nem volt az eg�sz kisv�rosban, ahol nem f�gg�tt volna legal�bb egy k�r�zv�ny, ami apa...��� vagyis h�t egy eszement t�meggyilkos sz�k�s�t hirdette. De h�la az �gnek a Black-�gyet tal�lkoz�sunk ut�n f�l�ra alatt kibesz�lt�k. Mert h�t mindenkit felizgatott a h�r, persze, na de Blacket Harry Potter �rdekli a Roxfortban, nem pedig egy apr�cska v�ros Anglia k�zep�n – ezt gondolt�k Kevin�k �s term�szetesen Katie Johnson is egyet�rtett vel�k. Ellenben Chara Black nagyon szerette volna, hogy Sirius Black valahogy a k�rny�kre keveredjen...
A park fel� menet el�rt�nk k�t, a mi koroszt�lyunk sz�m�ra roppant �rt�kes var�zscuccokat �rul� bolt el�, �s r�vid gondolkod�s ut�n neki is v�gtunk, hogy apasszuk egy kicsit zsebp�nz�nket rejt� ersz�nyeink tartalm�t. �n t�bbek k�z�tt vettem p�ld�ul egy h�romlyuk� s�pot, ami nyolc k�l�nb�z� �llathangot tudott kiadni – bagoly, hippogriff, k�gy�, oroszl�n, sat�bbi -, tov�bb� egy kicsi, t�m�r, enyh�n pattog�s goly�t, aminek leejtve olyan hangja van, mintha egy roppantul nagy teremtm�ny – p�ld�ul egy �ri�s – l�pett volna egyet talajt d�nget�en. Egyszer tuti legur�tom egy l�pcs�n...
A F�lix L�d�ja nev� bolt ut�n bel�pt�nk a Bizarr Baz�rba. A boltot vezet� id�s h�zasp�r, azaz Mr �s Mrs Urchin most is, mint mindig, mosolyogva k�sz�nt�ttek minket.
- Szervusztok, gyerekek! – �dv�z�lt minket Mrs Urchin.
- A mindenit! – n�zett le r�nk Mr Urchin egy l�tra tetej�r�l, �ppen az egyik polc tetej�n sorakoz� ketreceket rendezgetve. – De nagyot n�tt�nk, h�lgyek, urak! Mi k�ne?
- �n m�r hetek �ra keresek egy...
Am�g Stanley kifejtette, mit keres m�r hetek �ta, Kevin, Lola �s �n felfedez�k�r�tra indultunk a kacatokt�l roskadoz� faragott polcok �s asztalok k�z�tt. Igazi kincsesb�nya ez a hely! Senki nem tudja, hogy Mr �s Mrs Urchin honnan szerzi be ezt a rengeteg visong�, kattog�, kaffog�, nyekerg�, forg�, pattog�, k�sz�, m�sz� �s m�g ezernyi f�le fura szobrot, k�nyvet, kis �l�l�nyt �s miegyebet, de nem is feszegett�k a t�m�t. Ann�l is ink�bb, mivel itt sok olyan dolgot be tudtunk szerezni, amikr�l a sz�l�k jobb, ha nem tudnak, �s amikkel kapcsolatban az Urchin h�zasp�r n�mas�gi fogadalmat tett...
M�g Kevin egy nefeleddg�mbh�z hasonl� goly�bist vett szem�gyre, �n a kis �zlet egyik sarka fel� indultam, ahol m�r t�bbsz�r is szerencs�vel j�rtam r�gebbi keresg�l�seim alkalm�val. El�sz�r is k�zbe vettem egy s�t�tk�k b�ny�szl�mp�t, mire az hangos kiab�l�sba kezdett.
- Ne gy�jts meg! K�rlek! Kegyelmezz! – k�ny�rg�tt.
- J�, j�, nyugi! – tettem vissza a polcra.
- K�sz�n�m! – ki�ltotta a megk�nnyebb�lten. – Nemes �s j�lelk� boszork�ny vagy! – h�l�lkodott a v�llamra ugorva.
- Foster, hagyd b�k�n a vev�ket! – dorg�lta meg Mrs Urchin a t�lf�t�tt l�mp�st.
- Igen, asszonyom... – b�sult el Foster, �s visszaugrott a polcra. De amint Mrs Urchin elfordult, mell�m pattogott, majdnem leverve n�h�ny �veggoly�t, amik ezek ut�n s�rt�d�tten od�bb vonultak. – Psz!
- Mi az? – k�rdeztem, k�zben a polcok tartalm�t n�zegetve.
- Mit akarsz venni? – k�v�ncsiskodott.
- M�g nem tudom. – feleltem, �s lassan tov�bb l�ptem. Foster k�vetett.
- Van b�ny�szl�mp�d?
Szemem sark�b�l a csillog� vil�gosk�k szem� l�mp�ra n�ztem.
- Nincs. – mondtam neki.
- ���s... Nem szeretn�l egyet? – puhatol�zott tov�bb Foster. – Meg is gy�jthatsz! – tette hozz� sietve. – �s benne vagyok minden �jszakai kalandban! Tudok �m halv�nyan, k�zepesen �s er�sen is vil�g�tani, ahogy szeretn�d! �s persze csendben is tudok lenni, ha arr�l van sz�! Miattam azt�n nem buksz le! S�t! Kiv�l� �rszem vagyok! – sorolta. – L�gyszi vigy�l magaddal! Annyira unatkozom itt. – mondta szomor�an.
Kezemet nadr�gzsebembe cs�sztattam: m�g j� p�r galleon cs�rg�tt benne; ebben a tekintetben el�ny�t �lveztem nemesi nevemnek.
- Pattanj fel! – intettem mosolyogva fejemmel a v�llam fel�.
- Juh�! – rikkantott boldogan Foster, �s azon nyomban a v�llamon termett. – Nagyon k�sz�n�m! T�nyleg! Nem is tudod, mennyire h�l�s vagyok neked, Chara, majd’ kiugrom az �vegemb�l �s...
- Tess�k?! – d�bbentem le, mikor felfogtam v�gre, milyen n�ven sz�l�tott.
- �h... – Foster zavartan pislogott. K�zbe vettem, �s k�r�ln�ztem, figyel-e minket valaki, de szerencs�re a t�bbiek a v�laszt�kkal voltak elfoglalva. – ����... Bocs�ss meg, �n...
- V�-v�-v�rj egy kicsit. – intettem cs�ndre suttogva Fostert, a fal fel� fordulva az �zlet sark�ban. – Honnan tudod?
- H�t...�n...�... K�rlek, ne t�rj �ssze, senkinek nem mondtam el! – szabadkozott halkra fogva a hangj�t. – Hisz ha csak egyszer is elsz�ltam volna magam, m�r mindenki tudna r�la, nem? – bizonygatta igaz�t.
- J�, j�, nem b�ntlak. – nyugtattam meg, megk�nnyebb�lve szavai hallat�n. – De honnan tudod?
- T�lem �s Besst�l. – sz�lalt meg m�g�ttem Mr Urchin, mire kicsit �sszerezzenve fordultam meg, kezemben a nagy szemekkel pislog� Fostert tartva. Nem �rtettem az eg�szet. A bolt t�ls� fel�ben Mrs Uchinnal besz�lget� Lol��k hangj�t csak tompa duruzsol�sk�nt fogtam fel. – H�t n�zz r�m. – t�rta sz�t a karj�t Mr Urchin. – V�n r�ka vagyok, ezen a vid�ken �lek m�r vagy negyven �ve. – mondta. – �s akkor is itt �ltem, mikor �desany�d�k idek�lt�ztek. Magam javasoltam nekik az erd� melletti mez�t, hogy oda �p�ts�k a h�zat.
- �s... – kezdtem akadozva. – M�s nem tud r�la?
- De. – felelte k�nnyed�n az id�s var�zsl�, amit�l egy pillanatra meg�llt bennem az �t�. – J� p�r mugli, de azokat mit �rdekli. – tette hozz� Mr Urchin a megnyugtat�somra. – Azok a var�zsl�csal�dok, akik r�gen arrafel� laktak, elk�lt�ztek m�r. Akik pedig �jonnan �rkeztek, m�r Chiptonban telepedtek le, �s nem tudhatt�k meg. – magyar�zta. – M�r csak mi tudjuk. – Mr Uchin elmosolyodott �s egyik tenyer�t a v�llamra tette. – De hallgatunk, mint a s�r, ne f�lj, fiam. – Megd�bben�sem ut�n siker�lt valahogy egy mosolyt kipr�selnem magamb�l. Az �reg var�zsl� Fosterre n�zett. – Ez meg lef�lelt egy besz�lget�st, onnan tudja. De rossz sz� ne �rje: senkinek nem sz�lt r�la egy �rva mukkot se. – Mr Uchin kivette a kezemb�l a m�r nyugodtabb tekintet� l�mp�t, �s a v�llamra tette. – Vidd csak haza. – mondta. – �s term�szetesen fizetned sem kell �rte. – tette hozz�.
- K�sz�n�m, Mister Urchin! – mondtam felder�lve.
- ��s... – A var�zsl� a h�tam m�g�tti polchoz l�pett. – Van itt m�g valami, ami tetszeni fog neked. Hol is van...? – V�gign�zett n�h�ny polcsort. – �, megvan! – Egy zsebk�st vett le a polcr�l, �s kinyitva el�m tartotta. – Egyszer� muglik�snek l�tszik, ugye?
- Aha. – b�lintottam.
- Pedig, hajaj... M�g a legkem�nyebb, megb�v�lt f�ml�ncot is �gy v�gja �t, mint a vajat!
- Igen? – csod�lkoztam.
- H�t �rultam �n valaha olyasmit, ami nem �gy m�k�d�tt, ahogy �g�rtem?
- Nem, dehogy. – feleltem mosolyogva.
- No j�l van. – nevetett a var�zsl�, megveregetve a v�llam, majd �sszecsukta �s �tny�jtotta a zsebk�st.
Nyitott tenyeremben tartva jobban szem�gyre vettem: a nyele s�t�tpiros volt, �s az egyik oldal�ba egy n�gy�g� csillag, a m�sikba pedig egy hippogriff volt belev�sve; mindk�t �bra aranys�rga sz�nben csillogott, �s az el�bb l�thattam, hogy a peng�je olyan f�nyes, mint kint a naps�t�s.
- Mutasd! Mutasd! – pattogott k�v�ncsian Foster a v�llamon.
- Mennyi lesz? – k�rdeztem az �reg var�zsl�t, mik�zben a k�st a nyughatatlan l�mpa el� tartottam, hogy megn�zhesse.
- Hmm... Adj k�t galleont. – felelte hanyagul.
- Kett�t?! Ez�rt a szuper k�s�rt? – d�bbentem le. – Mind�ssze kett�t?
- Na j�, m�g egy kn�tot hozz�dobhatsz... – legyintett Mr Urchin a p�nzt�rg�p fel� indulva. �s j�l tudtam, hogy nem fogok tudni neki t�bbet fizetni... �gyhogy k�vettem.
Am�g fizettem, Lola r�gt�n meg�rdekl�dte mit vettem, �s nemsok�ra Kevin �s Stanley is l�tni akarta a mindentv�g� k�st, meg persze kipr�b�lni.
- Na-na, urak! – d�rm�g�tt r�juk szel�den Mr Urchin. – A k�s a h�lgy�.
- V�g�l is... – mondta Stanley. - ...�n is ut�ln�m, ha mindenki az�rt kapkodna, ami az eny�m.
- Err�l van sz�. – b�lintott Mrs Urchin, majd megl�tta, hogy Kevin m�r kifel� indul. – Nah... Szervusztok gyerekek! T�rjetek be m�skor is!
- Meglesz! – v�gta r� Lola vigyorogva, majd elk�sz�nt�nk �s kifel� indultunk.
- �hm... Katie! – sz�lt ut�nam Mr Urchin.
- Igen? – fordultam meg, v�llamon a tov�bbra is k�v�ncsi tekintetet �lt� Fosterrel.
- Mi nem hisz�nk annak a sok man�agy�nak ott a Miniszt�riumban. – mondta az �reg var�zsl�, b�ztat�an mosolyg� feles�ge mellett �llva. – Kitart�s.
B�lintottam, majd kil�ptem a boltb�l. H�t... El�g sokszor j�ttem m�r ki boldogan ebb�l az �zletb�l, de ennyire m�g soha. Kaptam egy klassz k�st, egy j�fej b�ny�szl�mp�t, �s k�t �j embert, akikben Chara Blackk�nt b�zhatok.
- Te, figyu! – kezdte Foster a v�llamon, m�g Kevin�k vigyorogva figyelt�k.
- Mi az? – n�ztem a rendk�v�li m�rt�kben t�rsas�gi term�szettel meg�ldott l�mp�ra.
- �rt� �hes vagyok, nincs n�lad egy kis petr�leum?
- Most valahogy nincs. – feleltem vigyorogva pillantva Kevinre. – De majd hazafel� menet veszek, ok�?
- K�sssszenty���! – v�gta r� Foster danol�szva.
Nevetve indultunk tov�bb, b�ny�szl�mp�m f�ty�r�sz�se k�s�ret�ben. Foster nagyon �lvezte a s�t�t, �s egy m�sodpercig nem b�rt csendben maradni.
- Mit vett�l, Kevin? – �rdekl�dtem bar�tomt�l, aki most is azt a g�mb�t tartotta a mark�ban.
- Ja, ez egy ferd�tett nefeleddg�mb. – mutatta Kevin.
- Ferd�tett? – csod�lkoztam.
- Igen. M�sra eml�keztet, mint amit elfelejtett�l...
- �s m�k�dik? – furcs�lltam. – �gy �rtem... Az embernek az�rt felt�nik, hogy mit nem felejtett el.
- Mister Urchin szerint nagyon meggy�z� tud lenni. – felelte Kevin, �s ezek ut�n m�r cseppet sem vontam k�ts�gbe a g�mb erej�t.
- Na de... Hogyan eml�keztet m�sra? – k�rdeztem tov�bb. – Hisz csak arra tud, hogy elfelejtett�l valamit.
- De nem ez! – v�gta r� diadalmas arccal Kevin. – Ez ki is �rja. �s akkor be lehet dum�lni m�soknak, hogy ez egy �j t�pus �s sohasem t�ved.
- Ahaaa... – b�lintottam sunyin mosolyogva.
- Lehet, hogy odaadom Alannek. – morfond�rozott Kevin. – Persze mell�kelt t�j�koztat� n�lk�l... – tette hozz�. – Alan �gy is mindig kapkod, tuti bed�lne ennek a g�mbnek.
- Vagy add Branden professzornak. – vetettem fel, mire Kevin egy rejt�lyes vigyor k�s�ret�ben zsebre tette a g�mb�t.
Lassan el�rt�nk a Griff �t v�g�ig, ahol a Kn�t k�z�n �tv�gva, majd a Patk� utc�n v�giggyalogolva – �s egyben elhaladva Susan�k h�za el�tt – el�rt�nk a parkig. A d�lut�n tov�bbi r�sz�t itt t�lt�tt�k, �j szerzem�nyeink pr�b�lgat�s�val �s egym�s ugrat�s�val. Stanley nyolckor hazament, de �n csak akkor k�sz�ntem el Kevint�l �s Lol�t�l, mikor m�r kezdett s�t�tedni. M�g megvettem Fosternek a meg�g�rt petr�leumot, azt�n r�t�rtem az erdei �tra. El�vettem a zsebemb�l az �j k�semet, felkaptam egy botot a f�ldr�l, �s laza mozdulatokkal apr� darabokra szecsk�ztam. Fantasztikus ez a penge! Miut�n a botot morzs�nyi r�szekre daraboltam, felkaptam m�g egy gallyat, �s hasonl� lend�lettel fogtam hozz� a szecsk�z�shoz, mint az el�bb. Laza csukl�mozdulatokkal mozgattam a k�st, k�zben f�lmosolyogva figyeltem ahogy a gally millim�terenk�nt megy �ssze – �m de egyszer csak eg�sz mivoltomban megdermedtem az �sv�ny k�zep�n, �s t�gra ny�lt szemekkel, elh�lve meredtem a kezemre – a k�s �tszaladt az ujjamon, m�gis s�rtetlen maradtam. Csak iszony� kellemetlen �rz�s volt! M�giscsak egy k�s cs�szott �t az ujjamon!
- H�, ezt ne csin�ld m�g egyszer!! – borzadt el Foster, aki most is a v�llamon �cs�rg�tt.
- Azt hiszed, direkt volt? – k�rdeztem vissza r�gt�n.
M�g n�h�ny m�sodpercig n�zegettem a k�s peng�j�t, azt�n �sszecsuktam �s zsebre cs�sztattam. V�h, az az �rz�s... – megmozgattam az ujjamat, csak hogy �rezzem, t�nyleg egyben van, azt�n lassan tov�bb indultam az �sv�nyen.
Mikor m�r csak p�r percre voltam Chipping Nortont�l, eszembe jutott, hogy ideje lenne Fostert a t�sk�mba tenni, nehogy a muglik megl�ss�k.
- Figyelj, Foster... – kezdtem, kis h�tizs�komat lecs�sztatva a v�llamr�l. – El k�ne b�jnod.
- Mi�rt? Ja a muglik miatt? – k�rdezte nem t�l boldogan.
- M�r nem vagyunk messze, �s otthon r�gt�n el�j�hetsz. – biztos�tottam.
- J�, rendben... – Foster beugrott a t�sk�mba. – De ne z�rj be teljesen!
- Nem foglak. – nyugtattam meg, �s a t�ska ny�l�s�ra csak r�hajtottam a tetej�t, majd visszavettem a h�tamra.
Ekkor bagolyrikkant�st hallottam. Feln�ztem az �gre: hisz ez Lynell! Vagy nem? De, de biztosan, Lynellnek van a sz�rny�n h�rom p�tty egym�s mellett. El�g k�zel rep�lt el hozz�m, �gyhogy �szrevettem a l�b�ra er�s�tett levelet. Na de v�rjunk csak. Kora hajnalban engedtem ki Z�n�val egy�tt, hogy vad�szhassanak. Z�n� vissza is �rt, mire vil�gos lett, de Lynell ilyenkor mindig – mindig – elmarad egy napig. Teh�t ma nem volt m�g otthon. De akkor...kinek a level�t hozza? Tal�n...
- Lyneeeell! – ki�ltottam a bagoly ut�n, �s r�gt�n fut�snak eredtem, de olyan hirtelen, hogy Foster hangot adott m�ltatlankod�s�nak. – V�rj meg, Lynell! – kiab�ltam. – V�rj!
Mivel anya baglya semmif�le sz�nd�kot nem mutatott arra, hogy megv�rjon, vagy ak�r csak lass�tson, felhagytam az ordib�l�ssal, �s ink�bb arra figyeltem, hogy ne essek hasra a nagy rohan�sban. Viszont szerencs�mre Lynell el�g lass�r�pt� sz�rnyas volt, �gy l�p�st tudtam tartani vele. Nemsok�ra ki�rtem az erd�b�l, v�gigrohantam egy r�vid kis utc�n – Lynell itt tett egy ker�l�t, hogy ne a v�ros felett rep�lj�n el -, �s m�ris a f�ves mez�n v�gtam �t a h�zunk fel�. Elfutottam Mrs Sketcher h�za mellett, majd egy ugr�ssal felpattantam a verand�nkra �s a konyhaablak el� l�ptem, �ppen mikor Lynell be akart sz�llni rajta a h�zba. �gy viszont bel�m �tk�z�tt, �n elkaptam �s gyorsan leoldottam a l�b�r�l a kis darab koszos pergament. Sz�thajtogatva egy sz�momra eddig ismeretlen k�z�r�ssal, ceruz�val �rt sorokat pillantottam meg.

- Anya! – ki�ltottam fel boldogan, �s m�r rohantam is be a h�zba. – Anya!
- Mi az, kicsim? – l�pett ki anya a nappalib�l, kicsit riadtan. V�laszk�ppen a kez�be adtam a kis pergament. – Ezt nem hiszem el... – mondta anya, mosolyogva r�m n�zve, miut�n elolvasta a r�vidke �zenetet.
- Megy�nk? – k�rdeztem, �s m�r l�ptem is az ajt� fel�. Hisz id�k�zben bes�t�tedett, �s volt m�r vagy kilenc �ra.
De anya elkapta a v�llam.
- H�, ne rohanj �gy! M�g v�rjunk egy kicsit.
- De m�r...
- M�g v�rjunk. – ism�teltem nyugodtan anya.
- J�. – s�hajtottam, mire mocorogni kezdett a h�tamon a t�ska.
- De nekem itt egy�ltal�n nem az! – m�rgel�d�tt Foster.
- Mi ez? – csod�lkozott anya.
Azt�n mikor bemutattam neki Fostert, j�t der�lt a m�k�s b�ny�szl�mpa besz�l�sain.
- �s n�zd! Ezt kaptam Mister Urchint�l. – mutattam any�nak a zsebk�st. – Ja �s... – jutott eszembe m�g valami. – Mister Urchin... elmondta hogy...
- Tudom. – szak�tott f�lbe anya. – D�lut�n megl�togatott, hogy elmondja. – mondta. – Nagyon klassz kis k�sed van! – tette azt�n hozz�. – Mister Urchin eltal�lta a hozz�d ill� mint�kat.
- Mutasd meg a szob�d! – pattant fel Foster a v�llamra.
�gy h�t felvittem, �s am�g csin�ltam neki helyet az �jjeliszekr�nyen, � k�v�ncsian k�rbepattogta a szob�t. Olyan �rz�sem volt, mintha szobat�rsat kaptam volna. El�gg� besz�des szobat�rsat... Mindenesetre most �r�ltem ennek a tulajdons�g�nak, mert a t�rsas�g�ban gyorsan telt az id�, el tudtam foglalni magam, m�g elj�tt az az �jjel.
Tizenegy k�r�l anya ben�zett a szob�mba.
- Most m�r mehet�nk? – k�rdeztem.
� b�lintott, �n meg nyomban cip�t h�ztam.
- Hova m�sz? – �rdekl�d�tt Foster.
- A domb m�g�. – feleltem t�m�ren.
- Akkor oda kell neked egy l�mpa. – jelentette ki.
- Nem, ink�bb maradj itt.
- Naaa!
- �g�rem, majd egyszer magammal viszlek! – mondtam neki, magamra kapva egy sz�rke kock�s flanelinget. Foster durc�s k�pet v�gott. – T�nyleg. Meg�g�rem.
R�m n�zett, nagy k�k szemeivel, majd fels�hajtott.
- Na j�...
- Szia, Foster! – k�sz�ntem el t�le, majd lerohantam az el�szob�ba, ahol anya m�r �tra k�szen v�rt.
Ahogy kil�pt�nk a h�zb�l, hirtelen elfogott az izgalom. Hisz most fogok m�sodszorra tal�lkozni ap�val, akit mellesleg az eg�sz var�zsl�t�rsadalom sz�k�tt gyilkosk�nt keres.
A r�ten halkan susogott a f�, az �g tiszta volt, �s csak bar�ts�gos �jjeli neszek hallatszottak. �tv�gtunk a mez�n, �s v�gigment�nk egy r�vid erdei �sv�nyen, melynek v�g�n ki�rt�nk a domb tetei tiszt�sra, ahonnan l�tni lehetett a dombon t�li kis v�lgyet, amit Lola kviddicsez�s szempontj�b�l emelt ki.
Kil�pve az erd�b�l �ppen azon kezdtem el gondolkodni, hogy “na �s most merre?”, mikor megmoccant mellett�nk valami – illetve valaki.
- Sirius! – Anya nyomban �t�lelte ap�t. – Te bolond, mi�rt j�tt�l ide? B�rmikor erre j�rhatnak �jra az aurorok.
- Most az se �rdekelne, ha meteorok potyogn�nak az �gb�l. – felelte apa, k�zben mosolyogva r�m pillantva.