I. fejezet
Az els� napom

K�v�ncsian �s izgatottan �lltam a mugliv�rhoz hasonl�, nagy k��p�let kapuja el�tt. Egyszer� farmerban, p�l�ban, sportcip�ben voltam, de a h�tamon l�v� t�sk�mban ott lapult a tal�rom �s a var�zsp�lc�m is,
- Kathleen Johnson. – mondta anya az el�tt�nk �ll� var�zsl�nak, mire az elkezdte a kez�ben l�v� hossz� pergamenlapon v�gigfuttatni a tekintet�t. Egy pillanatra elvesztette a var�zs�t ez a hely, melyet nemsok�ra nagyon j�l fogok ismerni. Kathleen Johnson – ez nem �n vagyok. Anya is �szrevette rajtam, hogy nem tetszik a dolog.
- Els�s, ugye? – k�rdezte a var�zsl� kis id� m�lva.
- Igen. – felelte anya.
- Akkor megvan. Am�sodik emeleten, a l�pcs�t�l balra, a 12-es teremhez menjenek.
- Rendben, k�sz�nj�k. – b�lintott mosolyogva anya. – Gyere! – intett nekem.
Bel�pt�nk a nagy kapun. A mugli �ltal�nos iskol�ban elt�lt�tt n�gy �vem ut�n szokatlan volt ez a kicsit �don, n�h�ny f�kly�val megvil�g�tott �p�let. De legink�bb az �j oszt�lyomra voltam k�v�ncsi. Vajon j�l kij�v�nk majd egym�ssal?
- �llj meg egy kicsit. – k�rte anya. F�lre�lltunk a folyos� sz�l�re, majd leguggolt el�m, �s megfogta a k�t kezem. – Figyelj. – kezdte szel�den. – Tudom, hogy nem szereted ezt az �lneves dolgot. De hidd el, �gy a legjobb neked. – mondta, de nem lettem t�l vid�m. – Sz�momra akkor is... – anya k�rben�zett, van-e valaki a k�zelben. - ...Chara Black maradsz. – folytatta kedvesen mosolyogva. – Remus sz�m�ra is. �s a t�bbiek el�tt se kell megj�tszanod magad. Ez csak egy n�v. De te maradsz, aki vagy. Rendben van?
- Rendben. – feleltem. �s t�nyleg jobban �reztem magam.
- J�l van. Szerintem vedd fel a tal�rt.
Kivettem a t�sk�mb�l a fekete tal�rt, mely a m�lt heti felpr�b�l�s ut�n most lesz rajtam m�sodszor. Beleb�jtam.
- Igaz�n j�l �ll. – mondta anya elismer�en. – Menj�nk.
Felment�nk a m�sodikra, majd balra fordultunk, �s megkerest�k a 12-es termet.
- H�t... Itt vagyunk. – �llap�totta meg anya. – �n most megyek is, rendben? L�gy j�! Szia!
- Szia, anya! – k�sz�ntem el t�le mosolyogva. Anya a kisv�rosban dolgozott, egy aj�nd�kboltot vezetett, most oda indult.
A terem ajtaja fel� fordultam, vettem egy m�ly leveg�t, majd bementem. M�g csak p�ran voltak bent. H�rom fi� �s k�t l�ny.
- Szia!
- Szia! – k�sz�ntek r�m.
- Sziasztok! – k�sz�ntem vissza.
A h�rom fi� folytatta m�r megkezdett besz�lget�s�ket, az egyik l�ny – az els� padban �lt – egy k�nyvet lapozgatott, a m�sik, kett�vel mellette, a termet n�zegette, �l�ben tartva t�sk�j�t. A sz�len l�v�, legh�tuls� padba �ltem le, a t�sk�mat a sz�kem mell� tettem, majd alaposabban szem�gyre vettem a bent l�v�ket. A k�nyvet olvas� l�nynak v�r�s, egyenes sz�l� haja volt, el�g magasnak t�nt. A m�sik l�ny befonva viselve barna haj�t, v�g�n egy vil�gosk�k szalaggal �tk�tve. Egy kicsit tan�rok kedvence hat�sa volt, na de majd megl�tjuk. Az ablakn�l besz�lget� fi�k eg�sz norm�lisnak t�ntek. A hozz�m eljut� sz�foszl�nyokb�l �t�lve m�r kor�bban is ismert�k egym�st. H�rmuk k�z�l a legmagasabb sz�ke haj� volt, mely a f�l�re l�gott. Igazi sportol�nak t�nt, biztos kviddicsezik. A m�sik k�t fi�nak egym�s�hoz eg�sz hasonl�an ny�rt, r�vid, barna hajuk volt, �s egyik�k olyan v�kony termettel b�rt, mintha egy csontv�z lenne a tal�r alatt.
Lassan meg�rkeztek a t�bbiek. �sszesen t�zen. H�t fi� �s h�rom l�ny. Tizenhat – ennyien lesz�nk.
- Le�lhetek ide? – l�pett mell�m egy hossz� sz�ke haj�, k�k szem�, alacsonytermet� l�ny.
- Persze! – feleltem k�szs�gesen.
- K�szi! – mondta mosolyogva, majd le�lt mell�m a padra. – Hogy h�vnak?
- Katie Johnson. – feleltem.
- �n Susan Diteal vagyok.
- Susan. J�. Igyekszem megjegyezni. – mondtam mosolyogva.
- A neveket �n is mindig �sszekeverem az elej�n. – b�lintott. Besz�lgetni kezdt�nk, �s meg�llap�tottam, hogy Susan nagyon kedves l�ny.
�gy t�z perc m�lva egy s�t�tk�k tal�rt visel� professzor l�pett a terembe. Csend lett.
- Sziasztok, gyerekek!
- J� napot, professzor! – felelt�k k�rusban.
- Laverne Branden vagyok. – mutatkozott be a k�z�pkor� var�zsl�. – �n leszek az oszt�lyf�n�k�t�k az elk�vetkezend� h�t �vben. A s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t fogom nektek tan�tani. Most felolvasom a n�vsort, �s aki itt van, jelezze! Ina Cleo Beck!
- Jelen! – emelte fel az els� padban egy v�llig �r�, sz�k�sbarna haj� l�ny a kez�t.
- Kevin Bline! – K�zvetlen�l az el�ttem l�v� padban �l�, szem�veges fi� jelentkezett. Azt�n ment tov�bb a felsorol�s. A sz�ke fi�t Solnak, a v�znaalkat�t Alannak h�vt�k. A termet n�zeget�, k�kmasnis l�ny Ericka volt.
- Kathleen Johnson!
- Jelen! – emeltem fel a kezem. A professzor vetett r�m egy pillant�st, majd befejezte a n�vsorolvas�st.
- J�l van. – mondta v�g�l. – Elmondan�k p�r dolgot, amit j�, ha tudtok. Eleinte biztos szokatlan lesz sz�motokra egy v�r�p�letben mindenf�le �j dolgot tanulni, de b�zom benne, hogy hamar belej�tt�k. – mondta. – L�ssunk p�r dolgot a tan�t�si napokkal kapcsolatban. Reggel h�tkor kezd�dnek az �r�k, igyekezzetek nem k�sni. Mindenkinek lesz egy szekr�nye az alagsorban, ahol a k�nyveit �s a tal�rj�t tarthatja. Fontos, hogy az iskola ter�let�n k�v�l ne vegy�tek fel a tal�rt! Sok a mugli errefel�, de h�t ezt ti is tudj�tok. Mit is mondjak m�g? – gondolkodott. – Jaj, miel�tt elfelejtem: itt vannak az �rarendjeitek. – P�lc�j�val az asztal�n l�v� kis pergamenkupac fel� suhintott, mire az felemelkedett, majd elindult k�rbe, mindenki el� lerakva egy-egy �rarendet.
- �gy k�ne ter�ten�nk otthon. – suttogtam Susannek, mikor a lebeg� pergamenek hozz�nk �rtek. Susan halkan nevetni kezdett, �s az el�ttem �l� szem�veges fi� is mosolyogva fordult h�tra.
- Vagy az �t macsk�t megetetni... – mondta.
- �t? – k�rdeztem.
- Aha! – b�lintott a fi�. – Ici, Pici, Mici, Tici �s Bici. – sorolta, �s a v�g�re m�r mindketten elfojtva nevett�nk a hangzatos macskaneveken.
- Khm. – k�hintett Branden professzor. Mikor feln�ztem, l�ttam, hogy nem csak �, de a k�r�l�tt�nk �l�k is engem �s a fi�t – ha j�l eml�kszem Kevint – n�zt�k. Teh�t akkor megism�tlem. – mondta jelent�s�gteljesen a professzor. – Most k�rbevezetlek titeket. Gyertek! A t�sk�tokat is hozz�tok, mert a szekr�nyekn�l lepakolunk.
K�vett�k a professzort.
- Te...��...Katie? – k�rdezte a szem�veges fi�t.
- Igen. Kevin?
- Igen. �s te...Lola? – �rdekl�d�tt Kevin a mell�m l�p� Susant�l.
- Nem, Susan. – felelt� �.
- Ja, Susan. Bocs. Ti ezel�tt j�rtatok muglisuliba?
- �n igen. – mondtam.
- Hova?
- A chipping nortoniba.
- Chipping Nortonban laksz?
- Igen. Te?
- Chiptonban.
Chipton l�nyeg�ben Chipping Norton var�zsl�v�ros v�ltozata volt. Csak a beavatottak tudj�k, hogy a “Chipton” nem r�vid�t�s.
- �n is ott lakom. – mondta kicsit meglepetten Susan.
- T�nyleg? – k�rdezte Kevin. – Nem vagy ismer�s.
- Te se. – v�gta r� Susan, azt�n elnevett�k magukat. B�r Chipton nem volt valami hatalmas v�roska, nem lep�dtem meg, hogy vannak, akik m�g csak l�t�sb�l se ismerik egym�st, mert a var�zsl�v�rosok n�ha nagyon girbe-gurba, kacskaring�s utc�kat tudnak produk�lni.
Branden professzor vezet�s�vel k�l�nb�z� szaktermek mellett haladtunk el, de nem nagyon figyelt�nk r�, mit mond. Hisz h�t �v�nk lesz k�r�ln�zni itt. Ink�bb tov�bb besz�lgett�nk.
- Ti m�r tudtok sepr�n rep�lni? – k�rdezte Susan.
- H�t m�r �ltem sepr�n. – felelte Kevin. – Te? – n�zett r�m.
- �n tudok.
- Komolyan?
- Igen, anya megtan�tott p�r �ve.
- De marha j�! – mondta lelkesen Kevin. – T�k j� anyuk�d lehet.
- Igen. – v�gtam r� mosolyogva. - Mi�rt? – k�rdeztem azt�n. – A te anyuk�d nagyon szigor�?
- Ja nem, nem. – legyintett. – De az�rt sepr�n rep�lni csak egy p�rszor engedett. �s akkor is csak �gy, ha apuk�m is ott volt.
- Engem egyszer se! – mondta Susan. - �s az �n sz�leim el�gg� szigor�ak... Suli ut�n lecke�r�s, h�tre otthon kell lennem, kilenckor lefekv�s.
- Kilenckor?! – k�rdeztem egy�tt�rz�n.
- Aha. – b�lintott Susan. – K�l�n�sen apuk�m veszi ezeket nagyon komolyan.
- ��... – legyintett Kevin mosolyogva. – N�lunk apuk�m az enyh�bb.
- J� neked. – mondta Susan. – Meg ott vannak a h�lye k�l�n�r�im. Persze apuk�m tal�lta ki...
- Nekem semmit se er�ltetnek.
- N�lunk is �gy van. – csatlakoztam. - Azt csin�lok, amihez kedvem van. Persze a lecke�r�s m�s... – tettem hozz� f�lmosolyra h�zva a sz�m.
- Ja h�t igen. – nevetett Kevin. – �s apuk�d vagy anyuk�d a szigor�bb?
- H�t... – Nem �r�ltem a k�rd�snek. – Anya egy�ltal�n nem szigor�. – feleltem f�lig kit�r�en.
- �s apuk�d? – k�rdezte Susan.
- �...nem �l vel�nk.
- Oh... – Nem nagyon tudtak mit mondani.
�r�ltem, hogy egy aulaszer� helyhez �rt�nk, mert az ott zajl� �vnyit� elterelte a figyelmet a t�m�r�l.
- Itt tartjuk az �nneps�geket. – mondta Branden professzor. – De az els�s�k nem vesznek r�szt az els� �vnyit�n, mert �k aznap az iskola megismer�s�vel foglalkoznak. – magyar�zta. – Most lemegy�nk az alagsorba, �s mindenki kap egy szekr�nyt.
Lejjebb ment�nk a l�pcs�n egy emelettel. Annyi szekr�ny fogadott minket a folyos� k�t oldal�n, hogy az egyik fi� m�g elismer�en f�ttyentett is egyet. A professzor a bal oldaliakhoz l�pett.
- Itt a sz�l�n, ez a tizenhat szekr�ny a ti�tek. – mondta. – Az �sszevesz�st elker�lend�, a nevetek m�r rajta van egy-egy szekr�nyen, n�vsorban. Pakolj�tok be, amit gondoltok, azt�n megn�zz�k az udvart.
Az �n szekr�nyem a Brad Harvey nev� fi�� alatt volt. Bradnak eg�szen s�t�tbarna, g�nd�r haja volt, �s a f�lei egy kicsit sz�t�lltak, amit�l eg�sz m�k�san n�zett ki.
- Kulccsal z�rjuk a szekr�nyt? – k�rdezte a v�zna fi�, Alan.
- Mi�rt, tudod m�ssal is? – felelt neki k�rd�ssel Sol.
- H�t b�b�jjal! – Sol meglep�dve n�zett Alanra.
- Tudod a z�rb�b�jokat?
- Jah... T�nyleg...
Akik hallott�k ezt a besz�lget�st j�t nevettek a v�g�n. V�g�lis Alan csak egy apr�s�got felejtett el: hogy m�g nem tud var�zsolni.
- Mondjuk �n m�r tudok b�b�jokat... – jegyezte meg mellettem egy sr�c, aki – pillant�s a szekr�ny�re – Kirk Wallace volt.
- Gondolom egy eg�sz k�nyvet... – jegyeztem meg halkan, de mivel Kirk mellettem �llt, hallotta is.
- Nem hiszed? – k�rdezte.
- �n se hiszem. – csatlakozott Sol.
- Figyelj... – kezdte el�gg� lekezel�en Kirk. – Az�rt, mert TI nem tudtok m�g egy z�rat sem bez�rni...
- Na akkor l�ssuk. – l�pett k�zelebb Sol, kez�vel Kirk szekr�ny�re mutatva. – Z�rd be b�b�jjal!
- Dehogyis! – v�gta r� Kirk. – Ha bemutat�t akarok tartani, el�bb �rulok jegyeket r�. – tette hozz�, majd h�tat ford�tott, �s elindult a t�bbiekkel egy�tt az udvar fel�. Sollal �sszen�zt�nk.
- Ez dilis... – mondta Sol. – Sz�jh�s.
- Az. – helyeseltem.
- Merlin, ez t�k h�lye! – n�zett Kirk ut�n Kevin.
Miut�n ilyen sz�pen �s z�kken�mentesen azonos v�lem�nyre jutottunk, k�vett�k a t�bbieket, Sol visszament Alan�khez, Susan pedig k�zben a magas, v�r�shaj� l�nnyal kezdett el besz�lgetni.
- Legk�zelebb... – kezdte Kevin, mikor m�r az udvar f�v�n s�t�ltunk. - ...ez a Kirk biztos azzal j�n majd, hogy...
- N�zd! – mutattam el�re.
- Azta! Kviddicsp�lya!
- Az bizony. – b�lintott Branden professzor. – Kisebb, mint a szabv�nyp�ly�k, de itt az erd� k�zep�n �r�lhet�nk, hogy ennyi hely�nk van.
- Van csapat, tan�r �r? – k�rdezte Sol.
- Van. Majdnem minden oszt�lynak. – felelte a professzor. – Akinek kedve van, m�r holnap jelentkezhet edz�sre.
Solt l�that�an nagyon feldobta a v�lasz, r�gt�n meg�rdekl�dte Alant �s – asszem – Timet, hogy �k jelentkeznek-e.
Ezek ut�n a professzor azt mondta, hogy most menj�nk amerre szeretn�nk, n�zz�nk k�r�l. Term�szetesen �lt�nk a lehet�s�ggel. Kis csoportokra szakadva indultunk felfedez��tra a suli �p�let�ben. �n Susannel, Kevinnel, �s egy Stanley nev� fi�val mentem. Stanley nagyon j� fejt volt, �s igaz�n j�kedv� egy�nis�g. Sz�val n�gyen j�rtuk k�rbe az �p�letet, az alagsor alatti r�gi pinc�kt�l kezdve, a tet�ig mindenhol, �s k�zben mindenf�le t�rt�neteket tal�ltunk ki arr�l, hogy vajon mik j�rk�lhatnak itt �jjelente, amikor senki se l�tja. Egy kutyafej�, angyalsz�rny� szellems�rk�nyhoz jutottunk el a v�g�re...
Azt�n d�lben hazamehett�nk.
- Te hazaviszed a p�lc�d? – k�rdezte Susan, mik�zben a szekr�nyeink fel� tartottunk, hogy a tal�rjainkat letegy�k.
- Azt hiszem.
- �n ink�bb nem. �gyse lehet otthon var�zsolnom. �s nem is tudok...
- �n jobban szeretem, ha n�lam van. – mondtam.
Lepakoltunk, azt�n elk�sz�nt�nk a t�bbiekt�l �s elindultunk haza.
- Ti a m�sik ir�nyba mentek. – �llap�tottam meg a kapuban �llva.
- H�t igen. – mondta Kevin. - Szia, Katie!
- Szia! – k�sz�nt Susan. – Holnap tal�lkozunk!
- Sziasztok!
Vid�man indultam el a Chipping Norton fel� vezet� kis erdei �sv�nyen. J� volt ez a nap, azt hiszem klassz oszt�lyba ker�ltem. �s a mugliiskol�ban m�r r�j�ttem, hogy ez nagyon is fontos.
Napos, kora �szi id� volt, �s eg�sz meleg. P�r perce m�r az �sv�nyt tapostam, mikor megl�ttam egy ismer�s arcot el�ttem.
- Szia, anya! – k�sz�ntem, �s odaszaladtam hozz�.
- Szia, Chara! – fogadott anya mosolyogva. – Na? Milyen volt?
- Nagyon j�! – v�gtam r�.
- Milyenek az oszt�lyt�rsak.
- Rendesek. B�r...van egy Kirk nev�...�hm...egy�n, aki a vil�g k�zep�nek �rzi mag�t...
- Ilyen mindenhova kell. – legyintett anya.
- �s van kviddicsp�lya is! – folytattam lelkesen. – Lesz csapatunk is, lehet jelentkezni.
- Van kedved? – k�rdezte anya. Ezen m�g nem is gondolkodtam tulajdonk�ppen. De a kviddicset mindig is szerettem...
- Igen. – feleltem v�g�l.
- J�. – b�lintott anya. – Sepr�d van, ha kell m�g valami, majd megvessz�k. J�?
- Persze! – mondtam boldogan. K�zben m�r ki is �rt�nk az erd�b�l, �s Chipping Norton egyik kis utc�j�n l�pkedt�nk. �ppen egy cukr�szda el�tt haladtunk el.
- Fagyizunk? – k�rdezte anya.
- Fagyizunk. – feleltem.
Le is �lt�nk egy asztaln�l, �s mik�zben a fagylaltot kanalaztuk, anya mindenf�l�t k�rdezett. Hogy ki az oszt�lyf�n�k�nk, h�nyan vagyunk, �s hasonl�k. J�kedv�en besz�lgett�nk, majd egy f�l �ra m�lva hazafel� indultunk. Chipping Norton legszebb r�sz�n laktunk, eg�szen a kisv�ros sz�l�n. Az erd�t csak egy nagy mez� v�lasztotta el a h�zunkt�l, melyen most is d�s, z�ld f� n�tt, mint mindig. Ennek a mez�nek a k�zep�n �llt egy hatalmas fa. Tal�n lehetett m�r sz�z �ves is.
A mi�nkhez legk�zelebbi h�zban Missis Sketcher, egy zs�mbes �zvegy lakott. � is lehetett m�r vagy sz�z �ves... Valami�rt nagyon haragudott r�nk, meg �gy �ltal�ban mindenkire.
Nek�nk egy nagy, k�temeletes csal�di h�zunk volt. Veranda, f�szer, t�gas szob�k – sz�val igaz�n nem panaszkodhatom.
- Nem vagy �hes? – k�rdezte anya, mikor bel�pt�nk a h�zba.
- Egy kicsit. – feleltem, majd gyorsan felszaladtam a szob�mba. A t�sk�mat ledobtam az ajt� mell�, majd az asztalom fi�kj�ban kerestem egy pergament, meg penn�t �s tint�t. Gondoltam, �rok egy levelet Susannek. Kevinnek is �rtam volna, de nem jutott eszembe a vezet�kneve...

Mind�ssze ennyit �rtam, majd lementem any�hoz a nappaliba.
- Anya!
- Igen, kicsim?
- K�ldhetek Lynellel egy levelet?
- Persze. Azt hiszem �ppen a konyh�ban nassol.
- Mint mindig. – �llap�tottam meg.
- Igehen. – nevetett anya.
- Lynell! – n�ztem be a konyh�ba. – Hasp�k... Gyere ide!
A sz�p nagy – �s kicsit k�v�r -, h�bagoly el�m sz�llt az asztalra. A kis bor�t�kba tett levelet r�er�s�tettem a l�b�ra.
- Vidd el Susan Ditealnek, Chiptonba! – mondtam Lynellnek, mire � azonnal felsz�llt, �s a konyhaablakon �t t�vozott. Felkaptam egy zseml�t a pulton l�v� kos�rb�l, �s visszamentem a szob�mba, megv�rni Susan v�lasz�t. Kinyitottam az ablakot, hogy Lynell be tudjon majd j�nni, azt�n le�ltem az �gyamra, �s szem�gyre vettem a holnapi �rarendet. L�ssuk. Holnap kedd. Dupla gy�gyn�v�nytan, egy m�giat�rt�net, dupla legend�s l�nyek gondoz�sa, azt�n rep�l�s�ra. Ez nem hangzik rosszul. S�t. Azt hiszem a muglitant�rgyakn�l ezerszer �rdekesebbek lesznek...
Az asztalamon ott �lltak egy kupacban a k�nyveim. Leemeltem a legfels�t: Legend�s l�nyek. Belelapozgattam, �s az egyik oldalon megl�ttam egy nagyon sz�p var�zsl�nyt. Alakra l�hoz hasonl� volt. K�t h�tuls� l�ba l�l�b, k�t mells� l�ba karmos mad�rl�b volt. Sasfeje, �s k�t hatalmas sz�rnya tetszett rajta igaz�n. Hippogriffnek h�vt�k. R�gt�n arra gondoltam, vajon milyen lehet egy ilyen �llat h�t�n rep�lni.
Ekkor sz�rnysuhog�st hallottam: vissza�rt Lynell.
- M�r itt is vagy, Lynell? – k�rdeztem t�le, majd leoldottam a levelet a l�b�r�l.

Na nem baj, majd m�skor. M�g egy kicsit t�rtem a fejemet, h�tha eszembe jut, hogy Kevin milyen Kevin, de nem eml�keztem. �gy h�t �jra a var�zsl�nyes k�nyvet kezdtem el n�zegetni. S�rk�nyok, lethifold, furcsa madarak, kis ugr�l� l�nyek, sz�rnyas lovak... �s vajon ilyeneket fogunk l�tni �l�ben is? Az t�k j� lenne.
Nagyon �rdekesnek tal�ltam a k�nyvet, �gyhogy m�g n�zegettem, gyorsan teltek az �r�k. A s�t�t var�zslatok kiv�d�se k�nyvet is �tlapoztam. Mire letettem, m�r bes�t�tedett odakint. Meg�heztem, �gyhogy lementem a konyh�ba.
- Id�ig levelezt�l? – �rdekl�d�tt anya.
- Nem, Susan nem �rt r�. Egy k�nyvet n�zegettem. Mit...?
- Csin�ltam szendvicseket, ha esetleg �hes vagy.
- Ezt akartam k�rdezni. – mondtam nevetve.
- Tudom. – mosolygott anya, �n meg hozz�l�ttam egy szendvicshez. – Bepakolt�l m�r holnapra?
- Nem, m�g nem.
- Akkor gyorsan, miel�tt kimarad. �s �gy j�rsz, mint tavaly... – eml�kezett vissza m�g mindig mosolyogva. – Amikor h�tf�n ment�l be p�nteki holmival... – id�zte fel, �n meg csak elfojtva vigyorogtam. – Persze ez is a h�tv�ge hib�ja.
- H�t igen. – helyeseltem nagy komolyan.
- Tee... – Anya egyik ujj�val hasbab�k�tt.
- H�!
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte �lszent hangon, k�zben tekintete a fali�r�ra t�vedt. – Na h�t! M�r nyolc �ra?
- Nyolc?
- Annyi van.
Lenyeltem a szendvics utols� darabj�t.
- Kimehetek sepr�n rep�lni? – k�rdeztem.
- Ink�bb ne. – mondta anya.
- Mi�rt ne?
- Hideg van, nehogy megf�zz.
- �n nem szoktam megf�zni. – v�gtam r�.
Anya p�r m�sodpercig elgondolkodva n�zett r�m.
- A tekinteted nagyon hasonl�t valaki�re. – mondta.
- Ki�re?
Anya nem v�laszolt r�gt�n.
- Sirius�ra.
- Igen?
- Ha tudn�d, mennyire. – Kicsit szomor� lett. – Na menj! – intett az ajt� fel�, elmosolyodva. – De egy �ra m�lva legy�l itthon!
- Rendben.
- �s csak a domb m�g�tt, nehogy megl�ssanak!
- Nem fognak.
Lehoztam a szob�mb�l a sepr�m, cip�t h�ztam, majd kil�ptem a h�zb�l. Elindultam a k�zeli domb fel�, ami m�g�tt egy m�lyebb v�lgy volt. Ott, a domb takar�s�ban nyugodtan rep�lgethetek. De ma csak c�ltalanul k�r�zgettem, mert gondolataim mindenfel� elkalandoztak. Az �j suli, �j tant�rgyak, �j emberek...�s az Azkaban fel�. Vajon milyen ember lehet apa? Anya, meg a keresztap�m, Remus, persze mes�ltek r�la, de... �s mi�rt nem volt t�rgyal�sa? Mert annyira s�lyos, amit tett? Vagy esetleg mert...lehet, hogy �rtatlan?
Esni kezdett az es�, �gyhogy hazamentem.
- Jaj, nagyon meg�zt�l? – k�rdezte agg�dva anya, majd r�gt�n el�vett a nappaliban l�v� kis szekr�nyb�l egy t�r�lk�z�t. – Gyorsan menj el f�rdeni, �s b�jj pizsam�ba!
- J�.
- �zott ver�b... – mosolygott anya. – J�, hogy r�vid a hajad, �gy hamar megsz�rad. – �llap�totta meg, megp�ck�lve n�h�ny hajtincsemet. – Na fut�s!
F�rd�s ut�n a szob�mba mentem. M�gegyszer fellapoztam a var�zsl�nyes k�nyvet.
- Bepakolt�l m�r? – n�zett be anya az ajt�n, f�lmosollyal az arc�n.
- �...nem...
- Akkor gyorsan! Azt�n meg�gyaz�s �s lefekv�s.
- De m�g csak...
- Mindj�rt t�z �ra, Chara. �s holnap iskola.
- Na j�...
Beraktam a gy�gyn�v�nytan, m�giat�rt�net, �s legend�s l�nyek gondoz�sa k�nyveket a t�sk�mba, meg pergameneket, penn�t, �s persze a p�lc�m. Azt�n lepakoltam a kacatokat az �gyamr�l �s meg�gyaztam. Anya ekkor l�pett ki a f�rd�b�l.
- Te is m�sz aludni? – k�rdeztem.
- M�g egy ideig nem.
- Akkor nem maradhatok?
- Chara.
- J�, j�...
Anya elmosolyodott.
- J� �jt! �lmodj sz�peket!
- J� �jt! – k�sz�ntem el, majd becsuktam a szob�m ajtaj�t. M�r �ppen kapcsoltam volna le a l�mp�t, mikor lentr�l z�rkattan�st hallottam.
- Szia, Mira! Ne haragudj, hogy ennyit k�stem, csak lemaradtam a kor�bbi vonatr�l. – hallottam a keresztap�m hangj�t.
- Ugyan Remus. Semmi baj. – mondta neki anya.
Azonnal lerohantam az emeletr�l.
- Remus!
- Chara! Szia! – fogadott mosolyogva. – Mekkor�t n�tt�l! – n�zett v�gig rajtam. – Milyen volt az els� napod?
- Remek! – feleltem.
- Remek? Akkor j�.
- Chara? – sz�lt anya, majd egy apr� k�zmozdulattal az emelet fel� intett. – Alv�s. – Egy�ltal�n nem volt kedvem lefek�dni. – Remus holnap is itt lesz.
- Menj csak, Chara. – mondta Remus.
Hajaj... Ha egy Lupin �s a b�tyja �sszefognak valaki ellen...