III. fejezet
Cs�nyek, megrov�, �s egy �lom

- Lassabban! – s�gta Kevin. – J�, �gy j�. – kez�vel is jelezte, hogy ne h�zzam tov�bb a l�thatatlan madzagot, ami a kezem, a terem tetej�n l�v� gerenda, �s a m�mad�rp�k k�z�tt fesz�lt.
- Kevin, l�gy sz�ves a f�zeteddel foglalkozz. – k�rte Madlyn professzor.
- Eln�z�st, professzor. – felelte Kevin, majd a f�zet�vel kezdett el foglalkozni. Addig, am�g Madlyn professzor h�tat nem ford�tott. Letette a kez�b�l a tavir�zsa gy�ker�t, �s a m�sik madzagra �sszpontos�tott, aminek v�ge az � kez�ben volt. �n g�pies mozdulatokkal kavartam az �st�mben k�sz�l� b�jitalt, k�zben f�lszemmel figyeltem Kevin man�vereit, melyekkel arr�bb h�zta a p�kot tart� madzagot, eg�szen addig, m�g a p�k Ina feje f�l� ker�lt. Ina ink�bb mag�nak val�, csendes l�ny volt, legt�bbsz�r egymag�ban l�ttuk. L�ssuk, mit sz�l a p�kokhoz?...
- A p�k a hely�n van. – mondta halkan Kevin. – Eresztheted. – �vatosan madzagot engedtem a tenyeremb�l. – Lassan...lassan... – mormolta Kevin. – J�...mindj�rt... Engedd el!
Elengedtem a c�rna v�g�t, �s a m�p�k egyenesen Ina �stj�be hullott, aki ijedten sikoltva ugrott h�tra, csak �gy, mint a mellette dolgoz� Ericka.
- Merlin! ��! Mi ez?! – p�nikolt Ina, mik�zben a m�p�k elkezdett kim�szni az �stj�b�l.
- Mi a baj, Ina? – sietett oda Madlyn professzor.
- Ott! Tess�k n�zni! Ott!
Madlyn professzor k�zelebbr�l is szem�gyre vette a p�kot, majd f�lmosolyra h�zta a sz�j�t, �s Ina nem kis ijedts�g�re, minden kertel�s n�lk�l k�zbe vette.
- Nyugodj meg, Ina, nem igazi. – nyugtatta a l�nyt a professzor. T�bben nevetni kezdtek, k�zt�k Kevin �s �n is. Madlyn professzor pedig csak mosolygott, �s szemmel l�that�an egy�ltal�n nem haragudott a tr�f��rt. Kevinnel pacsiztunk a pad alatt, majd az �ra lassan folytat�dott.
- Psz! – pisszentett Lola, aki a mellett�nk l�v� padn�l dolgozott.
- Mi az? – suttogtam.
- Ti voltatok?
- Aha!
- Klassz! – v�gta r� vigyorogva, a nyomat�koss�g kedv��rt a h�velykujj�t is feltartva. Ekkor Madlyn professzor �rkezett az asztalunkhoz.
- Katie? Kevin? Hogy �lltok, had n�zzem. – Szemrev�telezte a k�sz�l� f�zeteinket. – Hm... Vajon mi�rt vagytok �gy lemaradva? – k�rdezte merengve. – Csak nem...m�p�kokkal ijesztgetitek szeg�ny In�t? – A k�rd�s v�g�n�l m�r mosolygott. – Ha siettek, m�g cseng� el�tt elk�sz�lhettek.
A professzor a k�vetkez� asztalhoz l�pett. Szerett�k a b�jitaltantan�runkat, mert mindig kedves volt, �s nem haragudott a viccek�rt. �s p�ld�ul ha valaki elakadt valahol, akkor nem kiab�lt vele, hanem t�relmesen seg�tett neki a f�zet elk�sz�t�s�ben.
Beleh�ztunk, �gyhogy az �ra v�ge el�tt k�szen lett�nk a sebgy�gy�t� b�jitallal, �s mehett�nk sz�netre. S�t, Kevin visszakapta a m�p�kot Madlyn professzort�l.
- Ez a l�thatatlan tint�ba m�rtott c�rna szenz�ci�s �tlet volt. – mondtam.
- Tudom – felelte Kevin b�szk�n.
- Na �s most? – �rdekl�dtem.
Kevin a nadr�gja zseb�be ny�lt, �s el�h�zott p�r patront. Az egyiket a kezembe nyomta.
- Ki legyen az �ldozat? – k�rdezte. Ekkor k�t l�ny s�t�lt el mellett�nk.
- H�, h�t az sz�rny� lehetett! – mondta az egyik.
- H�t igen, �s r�ad�sul iszony� hangos volt. – Ez volt a m�sik.
Kevint m�g ha akartam volna, se tudtam volna lebesz�lni arr�l, hogy az ut�bbi legyen a kiszemelt �ldozat. De nem akartam...
Megv�rtuk, m�g a k�t l�ny tov�bb ment a folyos�n, azt�n �n is, �s Kevin is maga mell� engedte a karj�t, markunkban a patronokkal. M�g v�rtunk egy kicsit a megfelel� pillanatra, azt�n elhaj�tottuk a patronokat. Azok pontosan a c�lzott szem�lyek l�b�n�l landoltak, �rt� hangosan felrobbantak, �s s�r�, s�t�tsz�rke f�st�t hagytak maguk ut�n, ami hamarosan minket is k�r�lvett.
- Azt hiszem...khm... – kezdte Kevin a f�stt�l k�h�gve, lehunyt szemmel, kez�vel maga el�tt legyezgetve. - ...kicsit...sokhm...lett bele a...robban�por...
- �n is azt hiszem... – csatlakoztam hozz�, a cs�p�s f�stben hunyorogva.
- Mi ez itt?! – hallottuk ekkor Branden professzor hangj�t, valahonnan a – lassan oszladozni kezd� - f�stgomolyag t�ls� fel�b�l.
- Ez...khm... kicsit er�s volt, skacok! – l�pett mell�nk Stanley, kormot t�r�lgetve az arc�r�l.
- De t�k j� volt! – jelent meg Lola vigyorogva, szint�n koromt�l koszosan. – Ti azt�n �rtetek a bajkever�shez! Johnson �s Bline, a k�t zseni�l...
- Pszt! – Stanley k�s�n b�kte oldalba Lol�t – Branden professzor meghallotta a nev�nket.
- J�l van, mindenki nyugodjon meg! – csit�totta els� l�p�sk�nt a folyos�n zsibong�kat. – Nyugalom! Csak k�t nevel�sre szorul� bajkever� elt�vesztette a h�zsz�mot... – tette hozz�, hol r�m, hol Kevinre n�zve.
N�h�nyan megk�nnyebb�lten fels�hajtottak, m�sok nevetni kezdtek, megint m�sok a ruh�jukat tisztogatva szidt�k “az els��ves taknyosok”-at. �s ahogy a f�st teljesen szertefoszlott, h�t nem hagyott valami sz�p l�tv�nyt maga m�g�tt: a padl�t, a mennyezetet, a falakat �s a rajtal�v� k�peket, f�klyatart�kat mind-mind s�t�t korom bor�totta – �s r�szben minket is. Kevin �ppen a szem�veg�t t�r�lgette, mikor a professzor �jra fel�nk n�zett.
- Ti ketten. – mutatott r�nk, majd intett a kez�vel.
- Bocs... – cincogta a f�l�nkbe Lola.
- Az eg�sz folyos� l�tta, hogy �k voltak. – v�gta r� Stanley halkan, megnyugtatva Lol�t.
�n �s Kevin pedig k�vett�k a professzort a szob�j�ba, mely egy viszonylag kicsi, v�r�s falik�rpittal bor�tott helyis�g volt, egy szekr�nnyel, k�rben a falon polcokkal �s egy d�szesen faragott �r�asztallal.
- Megtudhatn�m mi volt ez? – k�rdezte a professzor karbatett k�zzel meg�llva el�tt�nk, majd meg se v�rva a v�laszt folytatta. – Sz�m�tottam r�, hogy lesznek bajkever�k az oszt�lyban. De hogy m�r a m�sodik h�ten romba d�ntenek majdnem egy eg�sz folyos�t...ez az�rt meglepett. – mondta. – Na m�r most. Semmi kedvem r�szletezni az iskola h�zirendj�t, pl�ne nem a folyos�rendet, ami tal�n a legmag�t�l�rtet�d�bb. Sz�val. Nem mintha...kifog�soln�m a robbantgat�sokat, t�nyleg, de... – el�nk tartotta egyik tenyer�t. – K�rem a var�zsp�lc�itokat!
- De tan�r �r... – kezdte �rtetlen�l Kevin. – Ma lesz b�b�jtan�r�nk �s �tv�ltoztat�stan�r�nk is.
- Most is megvoltatok p�lca n�lk�l, nem? – k�rdezett vissza a professzor. – Ide vele. - Odaadtuk neki a p�lc�inkat. – Nagyszer�. – nyugt�zta. – Ennyi. Mehettek.
A professzor vel�nk egy�tt kij�tt a teremb�l. �s m�g mi a j�sl�stanterem fel� indultunk, a professzorral szembe j�tt a folyos�n Hailey professzor.
- Valami baj van, Laverne? – k�rdezte Branden professzort�l. – Olyan idegesnek t�nsz.
- �, semmi probl�ma. – legyintett az oszt�lyf�n�k�nk. – Mi�rt is lenn�k ideges? Hiszen �pp most osztottam ki k�t Kit�n� Magaviselet D�jat. – mondta, majd tov�bbment a folyos�n, otthagyva az el�gg� csod�lkoz� Hailey professzort.

Mi�rt nem ny�lik ki az a h�lye szekr�nyem, amikor k�ne?! Most megint rohanhatok. M�r vagy �t perce becs�ngettek, �s mivel t�ri�r�m van, ez nagyon is sok!
A terem el� �rve gyorsan benyitottam az ajt�n.
- Mondja, Miss Johnson... – kezdte Brake professzor. – Direkt h�zza az idegeimet azzal, hogy m�r a harmadik �r�mr�l k�sik el, egyhuzamban?
- Nem, professzor. – feleltem. – A szekr�nyem...
- Nem, k�sz�n�m, nem vagyok k�v�ncsi a kisreg�nyre. – szak�tott f�lbe. – �lj�n le v�gre, �s ne zargassa az �ra menet�t!
- Igen, professzor... – mondtam morogva. Mi az, hogy kisreg�ny?!
Am�g k�s�sekre roppant �rz�keny tan�runk folytatta az �r�t, gyorsan le�ltem a helyemre, a legh�ts� padba, Susan mell�.
- Megint a szekr�nyed? – k�rdezte halkan Susan.
- Aha.
- Szerintem sz�lj a gondnoknak.
- M�r megn�zte. Nem tud vele mit csin�lni. �s a legt�bbsz�r j�l m�k�dik.
- Miss Johnson! – sz�lt r�m Brake professzor. Gyorsan kinyitottam a f�zetem, �s k�zbe vettem a penn�m. A professzor folytatta. Azt hiszem az els� var�zsj�rm�vekr�l volt sz�. Elkezdtem lem�solni Susan jegyzet�b�l azt a r�szt, amit eddig �rtak.
- Volt felel�? – k�rdeztem suttogva.
- Nem. Az�rt �rtunk t�bb, mint egy oldalt alig �t perc alatt... – felelte Susan.
- Igaz...
- Miss Johnson! – sz�lt r�m ism�telten a professzor. – K�rem, cser�ljen helyet Miss Curwooddal!
Na ne...
Mik�zben �sszekaptam a cuccom, �s elindultam az els� pad fel�, Solt�l �s Alant�l rendk�v�l egy�tt �rz� pillant�sokat kaptam – Ericka Kirk mellett �lt. Vagyis ugye csak szokott �lni, de most �n ker�ltem fennh�j�z� “bar�tunk” mell�. Az �ra megint folytat�dott. Kihagytam egy kis helyet a lapon, �s ott folytattam a jegyzetel�st, ahol az �ra tartott. Kirk egy kis pergamendarabot cs�sztatott a kezem mell�.

Megtan�tsalak r�, hogyan kell �r�n besz�lgetni?

Merlin, ez nem norm�lis... Mondjuk ez nem �jdons�g.

K�sz, nem.

Csak ennyit �rtam vissza.

- K�sz, nem! – mondtam neki t�relmemet vesztve, amennyire b�rtam, suttogva.
- Miss Johnson! – hangzott el ism�t a nevem. A professzor meghallott... – H�t ez m�r a szemtelens�g netov�bbja! Menjen ki a teremb�l! Azonnal! �s �ra ut�n besz�dem van mag�val.
Legsz�vesebben Kirk k�p�be �nt�ttem volna a tint�s�vegem eg�sz tartalm�t. Olyan �rtatlanul �lt ott, mint egy kisangyal. Ism�t �sszepakoltam a cuccom, �s kimentem a teremb�l. P�r percig fel-al� j�rk�ltam a folyos�n, v�g�l le�ltem a fal mell� a f�ldre, �s ott v�rtam v�gig a kics�ng�ig h�tral�v� unalmas perceket, a cip�f�z�met babr�lva. Viszont unalmasan, vagy nem unalmasan, de ezek a percek is leteltek. Brake professzor visszah�vott a terembe.
- M�gis mit k�pzel mag�r�l, Miss Johnson? – k�rdezte. – El�sz�r elk�sik, azt�n folyamatos besz�lget�ssel zavarja az �r�t. Ezt nem t�r�m el! Meg�rtette?
- De csak az�rt k�stem el, mert... – pr�b�ltam menteni a helyzetet a t�lem telhet� legudvariasabb hangon.
- Nem �rdekel! – v�gott a szavamba. – Nekem ne besz�ljen vissza! Azt hiszem, az �desanyja nagyon fog �r�lni a megrov�j�nak...
- Megrov�? – k�rdeztem d�bbenten.
- Mi�rt, mit gondolt? Mindennek megvan a hat�ra. �s maga most �tl�pett egy ilyen hat�rt! T�vozhat.
Cs�ggedten kiballagtam a teremb�l.
- Mi az, Katie? Mi a baj? – j�tt oda r�gt�n Kevin.
- Megrov�.
- Mi?! Az a Kirk ott piszk�l �s te viszed a balh�t?!
V�llat vontam. Most m�r �gyse lehet v�ltoztatni a dolgon. Elindultunk a dupla l�nygondoz�s �r�nkra. Miut�n annak is v�ge volt, m�r kihoztam a sepr�met rep�l�s�r�ra, mikor Alan sz�lt, hogy Branden professzor besz�lni akar velem.
- Nem szeretek b�ntet�st kiszabni. – kezdte a professzor. – De egy h�napja k�rtelek t�ged – �s Kevint is -, hogy �ll�ts�tok le magatokat. Ennek ellen�re mindketten csin�ltatok dolgokat, amiket nem kellett volna. �s ezzel a mostanival kih�ztad a gyuf�t, Katie. K�t h�tig nincs kviddics.
- Nem kviddicsezhetek?
- Nem.
- Hisz csak... – Ezt nem akartam elhinni. Megrov�t kapok, �s akkor mell� m�g ez is?
- Nem, Katie. K�rem a sepr�d. – Kelletlen�l �tny�jtottam neki. – K�t h�t m�lva visszakapod.
K�t h�t... Na de addig a h�tv�gi �s a d�lut�ni meccseknek is annyi! A sulisepr�ket elz�rva tartj�k, meg azt�n, j�l megkapn�m a magam�t, ha azzal menn�k j�tszani a tilt�s ellen�re.
Miut�n a professzor t�vozott – a sepr�mmel egy�tt -, megmondtam Mr. Gribbinnek, hogy k�t h�tig nincs sepr�m. H�t nem gratul�lt... Ezek ut�n �gy d�nt�ttem, hazamegyek. Anya el�tt �rtem haza, Remus meg p�r napja ment el. A konyhaasztalon m�r ott fek�dt a bor�t�k, vagyis a megrov�m. Lehuppantam a nappaliban a kanap�ra. Anya nem lesz t�l boldog...
Nem kellett sok�ig v�rnom, m�g haza�r.
- Szia, kicsim! – k�sz�nt, mik�zben k�t zacsk�val a kez�ben bel�pett az ajt�n.
- Szia...
- Miz�js a suliban? – n�zett be mosolyogva a nappaliba. – Mi a baj? – k�rdezte, mikor megl�tta, hogy el�gg� el vagyok ken�dve. – �s mi ez a lev�l? – �rdekl�d�tt bel�pve a nappalival szemk�zti konyh�ba, hogy letegye a csomagjait. K�zbe vette a levelet, majd kibontotta, �s elolvasta mi �ll benne. – Jaj, Chara... – s�hajtott fel. – Mit csin�lt�l? – Visszaj�tt, �s a nappali ajtaj�ban meg�llt. – Nem �r�l�k.
- H�t...tudom... – mondtam a nappali k�zep�n l�v� asztal egyik l�b�t b�mulva.
- Tudod, de m�gis olyat teszel, amit nem k�ne.
- Brake professzor haragszik r�m. – v�dekeztem. – Patre nem haragudott, amikor k�sett a m�ltkor.
- De Patt�l egyszer se kellett elvenni a p�lc�j�t b�ntet�sb�l. – szidott anya komoly arccal. - Tanult�l m�r? – k�rdezte azt�n.
- Nem.
- H�t akkor, l�gy sz�ves.
Felmentem a szob�mba. Szesz�lyes a szekr�nyem, Kirk h�lye, nem kviddicsezhetek k�t h�tig, �s m�g anya is haragszik. Borzalmas nap. �s r�ad�sul holnap, duplab�jitaltanon jegyre kell elk�sz�teni egy f�zetet.

A k�t, kviddics n�lk�li h�t, ha nem is a legjobb volt, de eltelt. Akadt rengeteg sz�rakoztat� elfoglalts�g. T�bbsz�r �tmentem Kevinhez vagy Susanhez suli ut�n, p�ld�ul. Vagy benn maradtam vel�k k�s� d�lut�nig, az aznap tanult b�b�jokat gyakorolni. �s ennek meglett az az el�nye, hogy a b�b�jtan �s az �tv�ltoztat�stan h�rmunknak ment a legjobban az oszt�lyb�l. Miut�n pedig letelt a b�ntet�sem, a kviddicscsapattal elkezdt�nk k�sz�lni az iskolai versenyre.
Voltak jobb �s rosszabb napjaim egyar�nt – ahogy ez mindenkivel lenni szokott. Szerencs�re a j�b�l l�nyegesen t�bb volt. Kevinnel tov�bbra is folytattuk a k�l�nb�z� cs�nyek elk�vet�s�t, aminek a k�vetkezm�nye az lett, hogy professzori k�r�kben el�gg� ismert lett a nev�nk...
Novemberben esett egy rak�s h�, fantasztikus volt. Azt�n j�tt a t�li sz�net, a kar�csony any�val �s Remusszal, �s azt�n megint iskola j�tt, ami miatt egy�ltal�n nem voltam szomor�.
A sz�net ut�n cs�t�rt�kkel kezdt�nk. �ppen SVK �r�nk volt, de m�r csak n�h�ny perc maradt h�tra.
- Igen, Stanley? – sz�l�totta fel Branden professzor a jelentkez�t.
- Igaz, hogy a professzor m�r harcolt hal�lfal�kkal?
A professzor kicsit meglep�d�tt a k�rd�sen.
- �s ez hogy j�n a t�m�hoz? – k�rdezte v�g�l. – Teh�t a... – folytatta volna, ha hagyj�k.
- Tess�k err�l mes�lni!
- Azt hallottam otthon, hogy...
- P�rbajozni tetszett?
- �llj! – intette csendre az oszt�lyt Branden professzor. – J�, rendben. Ha ennyire �rdekel titeket, besz�lj�nk err�l. – mondta. – A k�rd�sekre v�laszolva: igen, volt m�r alkalmam hal�lfal�kkal harcolni. �s Stanley! Nem igaz, amit hallott�l.
- Mit hallott? – k�rdezte Alan.
- Azt... – kezdte Stanley. - ...hogy a professzor kapta el Sirius Blacket.
Bel�m szorult a leveg�. Ne... Ezt ne...
- Black? Olvastam r�la az �js�gban. – mondta Kirby.
- Na hallod, nem csoda! – v�gta r� Alan. – Meg�lt egy csom� embert.
- �n elb�ntam volna vele. – jelentette ki magabiztosan Kirk.
- Ahaaaa... – v�gt�k r� a t�bbiek egy emberk�nt, majd elnevett�k magukat. De most nem tudtam vel�k nevetni.
- H�t ez marha j�! – fordult h�tra Kevin vigyorogva.
- Az. – feleltem, �s �gy tettem, mintha �n is roppant mulats�gosnak tal�ln�m mindezt.
Soha nem �r�ltem m�g ennyire a kics�ng� hangj�nak, mint most. Gy�gyn�v�nytan�r�ra indultunk.
- �s te mit gondolsz, Katie? – l�pett mell�m Stanley. – Sirius Black vajon mit csin�lt azzal aa...ak�rkivel, akib�l csak az ujja maradt?
- Honnan tudjam? – feleltem. – Az is lehet, hogy nem egyed�l csin�lta.
- Ja. A t�rsai meg otthagyt�k a p�cban. De az�rt tizenk�t embert meg�lni...
- Csoda, hogy nem kapott dementor”puszit”... – csatlakozott Sol a besz�lget�sbe.
Ezek ut�n szerencs�re m�sra terel�d�tt a t�ma. A gy�gyn�v�nytan ut�ni l�nygondoz�s �r�ra pedig m�r el is felejtett�k Sirius Blacket. �k elfelejtett�k...
Az �r�k ut�n egyed�l baktattam hazafel� a h�val bor�tott utakon. Anya ma nem j�tt ki el�m, mert k�s�bb z�rja a boltot. Susan nem �r r� d�lut�n, mert k�l�n�r�ja van, Kevin meg nem-t’om-hova megy a sz�leivel. Mikor ki�rtem az erd�b�l, �gy d�nt�ttem, ben�zek any�hoz a boltba. Ez csak egy kis kit�r�t jelentett a hazafel� vezet� �thoz k�pest, meg azt�n nem volt kedvem egyed�l otthon �lni. Nemsok�ra meg is l�ttam a forgalmasabb �t t�loldal�n sorakoz� kis boltokat. Az egyik f�l�tt egy halv�nys�rga t�bl�n k�k bet�k hirdett�k, hogy “AJ�ND�KBOLT”. Mikor benyitottam, m�r v�rtam, hogy az ajt� feletti kis cseng� megsz�lal, de ez elmaradt.
- Szia, anya!
- Chara! Nah�t! Szia! – k�sz�nt anya mosolyogva.
- Mi van a cseng�vel? – �rdekl�dtem. Anya felmutatta a kis bronzcseng�t, �s a szakadt madzagot. – Megint leszakadt. – vontam le a k�vetkeztet�st.
- �h�m. – b�lintott anya. De most tal�ltam hozz� egy l�ncot, csak m�g nem volt id�m visszatenni. Pakolok, lelt�rozok... – kezdte sorolni f�radtan, majd fels�hajtott. – Na de ez van. – mondta megint j�kedv�en. – Visszateszed?
- Persze.
- Addig folytatom ezt a nyomorult pap�rmunk�t...
Letettem a t�sk�m a pult m�g�, azt�n k�zbe vettem a cseng�t �s r�f�ztem a l�ncra. Ut�na egy sz�kre �llva visszaakasztottam a hely�re, az ajt� f�l�. Megp�ck�ltem. Anya mosolyogva feln�zett a csilingel� hang hallat�n.
- �gyes vagy, k�sz�n�m.
- Sz�vesen. - Le�ltem anya mell�, a pult m�g�.
- �s mi volt a suliban? Milyen �r�id voltak?
- B�b�jtan, s�t�t var�zslatok kiv�d�se... – Jaj ne... Pedig m�r �ppen elfelejtettem, mi volt ezen az �r�n. - ...azt�n gy�gyn�v�nytan, �s l�nygondoz�s.
- Aha, �s milyen vo...? – Csilingel�s. – J� napot k�v�nok! – k�sz�nt anya a boltba l�p� n�nek.
- J� napot!
- Miben seg�thetek?
- Eml�kk�nyvet szeretn�k venni.
- Egy pillanat. – mondta anya k�szs�gesen, letette a tollat a kez�b�l, �s az egyik polcsorhoz l�pett.
Nem lehet. Nem lehet gyilkos. Vagy igen? De h�t nem is volt t�rgyal�s. Ugyan�gy lehet �rtatlan is, mint ahogy gyilkos.
A vev� k�zben megtal�lta amit keresett.
- Nna. – l�pett vissza anya a pult m�g�. – Valami baj van, Chara? – n�zett r�m.
- Nem, nem. – feleltem r�gt�n. – Semmi.
�jabb vev�k �rkeztek. Anya sorban kiszolg�lta �ket, de k�zben minduntalan elgondolkoz� arccal pillantott fel�m. Mikor megint ketten maradtunk a boltban, le�lt mell�m.
- Mi a baj?
- H�t... – Nem tudtam elmondjam-e vagy sem. – Ma... – kezdtem v�g�l. - ...SVK �r�n felhozt�k a...Black-t�m�t... – Anya egy b�lint�ssal jelezte, hogy �rti m�r, de nem mondott semmit. – Nem tudn�nk...csin�lni valamit? – k�rdeztem.
- Hogy �rted?
- H�t... Igaz�b�l senki nem tudja, mi t�rt�nt ott.
- Chara...
- De mi van, ha... ha...�rtatlan? Erre mi�rt nem gondol senki?
Nem tudott mit felelni.
- Gyere, menj�nk haza. – �llt fel �gy f�l perc m�lva.
- J�. – H�tamra vettem a t�sk�m, megv�rtam, m�g anya bez�rja a boltot, azt�n elindultunk hazafel�. A j�rd�n szembej�tt vel�nk egy fekete kutya. Anya elmosolyodott.
- A fekete kuty�kr�l mindig � jut eszembe.
- Fekete kuty�kr�l? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Igen, mert Sirius anim�gus. Nem mondtam m�g?
- Nem, nem mondtad. Komolyan anim�gus?
- Igen, �s fekete kuty�v� szokott v�ltozni.
Mikor haza�rt�nk, r�gt�n a nappaliban l�v� k�nyvespolc fel� vettem az ir�nyt. Tal�ltam is egy �llatb�rben c�m� k�nyvet. A tartalomjegyz�kben kikerestem az anim�gust. Kilencvenharmadik oldal.

“Itt megeml�thetj�k az anim�gusokat. Az anim�gusok k�pesek �llati alakot �lteni, b�rhol, b�rmikor. Ez igen neh�z tudom�ny, megtanul�sa, begyakorl�sa �veket vesz ig�nybe. Visszat�rve az erdei �llatokhoz...”

Sajnos csak ennyit tudtam meg ebb�l a k�nyvb�l, t�bb ilyen t�m�j� meg nem volt itthon.
- Mit keresel? – k�rdezte anya, mikor bej�tt a nappaliba.
- M�r semmit. – mondtam, �s visszacs�sztattam a k�nyvet a hely�re. – T�k j� lehet anim�gusnak lenni.
- H�t igen. – mosolygott anya. – �s izgalmas is, ha mindenki el�l titkolni kell... – K�rd�n n�ztem r�. – Sirius Jamesszel �s Peterrel egy�tt az�rt tanulta meg az anim�gi�t, hogy Remust elk�s�rhess�k a Szellemsz�ll�sra teliholdkor. De ezt az eg�szet titokban kellett tartaniuk. �gy persze be sem jegyeztett�k magukat.
- Bejegyeztetni?
- Igen, igen, a Miniszt�riumban sz�mon tartj�k az anim�gusokat. Amelyik anim�gus nem szerepel a nyilv�ntart�sban, az a – bejegyzetlen anim�gus.
- Ahaa. �s James�k miv� v�ltoztak?
- James szarvass�, Peter patk�nny�.
- Kutya, szarvas, patk�ny. – ism�teltem. – De hisz akkor innen vannak a... – kezdtem lelkesen.
- Igen, innen vannak a beceneveik. – fejezte be anya helyettem.
- De j�! �s Remus hogyhogy nem mes�lt nekem err�l?
- Gondolom, nem akart �tleteket adni...
- De t�nyleg. – kezdtem. – Nem tanulhatn�k �n is anim�gi�t?
- Dehogynem. – felelte anya. – De majd csak k�s�bb. Ha elv�gezted a hetedik �vet is.
- Csak akkor?
- Csak akkor.
Ebben a pillanatban ajt�nyit�d�st �s bagolyrikkant�st hallottam egyszerre. Kin�ztem az el�szob�ba.
- Szia, Remus!
- Szia! Mi ez a sz�rnycsapkod�s? – k�rdezte a keresztap�m.
- Megyek, megn�zem.
Elindultam az emeletre, �s nagy siets�gemben megbotlottam az egyik l�pcs�fokban, de nem estem el.
- Lassabban is j� lesz... – sz�lt ut�nam Remus.
- J�l vagy, kicsim? – k�rdezte anya.
- Persze! – feleltem, �s m�r benn is voltam a szob�mban. Kevin baglya v�rt egy lev�llel. Gyorsan elolvastam – a gy�gyn�v�nytan h�zit k�rdezte meg -, meg�rtam neki mir�l kell h�zidolgozatot �rnunk keddre, �s visszak�ldtem a bagollyal. Azt�n elindultam vissza a nappaliba. De a l�pcs� k�zep�n meg�lltam, mert felfigyeltem a szob�b�l kihallatsz� besz�lget�sre.
- Annyira szeretn�, ha kider�lne, hogy Sirius �rtatlan. – mondta anya.
- Sajnos erre nem l�tok es�lyt... – jegyezte meg Remus bossz�san. – Sirius mindenkit el�rult. - A nappalib�l kifel� indul� l�pteket hallottam, majd Remus jelent meg az ajt�ban. Akkor vette �szre, hogy ott �llok, �s gondolom l�tta rajtam, hogy hallottam a szavait. – Chara...
Sz� n�lk�l megfordultam, �s felmentem a szob�mba. Le�ltem a sz�nyegre, h�tamat az �gyam oldal�nak d�ntve.
Tudom, hogy semmi nem sz�l apa �rtatlans�ga mellett, de... Mi van, ha...? Vagy csak ostob�n �lmodozok r�la, hogy tal�n egyszer nekem is teljes lehet a csal�dom?
Kopogtak az ajt�n.
- Mi az? – k�rdeztem, �s ez�ttal az �n hangomban volt egy kis bossz�s�g. Remus nyitott be, majd le�lt mell�m a sz�nyegre.
- Szerintem nem k�ne ezzel foglalkoznod. – sz�lalt meg csendesen kis id� m�lva.
- Mi�rt nem? – k�rdeztem r�gt�n.
- Mert... – Len�zett a sz�nyegre, majd vissza r�m. – Hi� rem�nyek nem v�lhatnak val�ra. – �reztem, hogy mindj�rt s�rok, de visszatartottam a k�nnyeim. – Nem vagy �hes? – pr�b�lta Remus elterelni a t�m�t.
- Nem.
Remus kis ideig elgondolkodva n�zett r�m, azt�n fel�llt, �s egyed�l hagyott a szob�mban. Miut�n becsukta az ajt�t maga m�g�tt, hagytam, hogy a k�nnyeim leperegjenek az arcomon.