VI. fejezet:

Az �v v�ge

- Nos, ezek a dolgozatok... – Mindenki idegesen f�szkel�dve figyelt Brake professzor szavaira, nem sokkal az �ra v�ge el�tt. - ...sil�nyak lettek. �gy sejtem, nem �rzik �t teljesen a k�zelg� �v v�gi vizsg�k fontoss�g�t. Miss London! – Odal�pett Pat asztal�hoz. – Mag�t�l �szint�n meglepett ez a sz�rny� teljes�tm�ny. – Pat el� tette a dolgozat�t. – Miss Williams. – Lola Pat mellett �lt, �s el�gg� s�padtan v�rta a folytat�st. – Borzalmas alatti �rt�kel�st nem tudok adni, de maga majdnem el�rte... – Az elkereked� szemekkel a pergamenje f�l� hajol� Lol�ra nem figyelve t�bbet, Brake professzor tov�bb l�pett a padok k�z�tt. – Mister Chambers. T�bbet k�ne foglalkoznia a m�giat�rt�net jegyzet�vel, mint a sepr�j�vel... – Sol keserves k�ppel hozz�l�tott dolgozata hib�inak szemrev�telez�s�hez. – Miss Johnson. – fordult fel�m a professzor. – Rem�ltem, hogy az �l�srend megteszi a hat�s�t, �s itt a m�sodik sorban jobban tud majd figyelni. T�vedtem... – El�m rakta a pergament. Borzalmas?! Merlin... – Az elk�vetkezend� m�giat�rt�net �r�kon az els� sorban szeretn�m mag�t l�tni, Mister Chambersszel egy�tt. Mister Bradbury... – n�zett a k�vetkez� dolgozatra.
�n meg a saj�tomat n�ztem, �s prob�ltam kibogozni, hogy a h�rmas feladatban mi�rt nem j�, amit le�rtam. Ezerkilencven�t. Igen. �s akkor volt...jaj...nem. Az els� megszel�d�tett sz�rnyas l� ezer�tvenkilencben volt...
Egy �sszegy�rt pap�rfecni rep�lt el�m az asztalra. Oldalra n�ztem: Sol v�rta, hogy elolvassam, mit �rt. Sz�thajtottam a pap�rt.

Miss Johnson!

Vigyorogva feln�ztem Solra. Brake professzor kifinomult st�lus�val sokat sz�rakoztunk...
Megmutattam a levelet a mellettem �l� Stanley-nek, majd k�zbevettem a penn�m, hogy firkantsak egy v�laszt.

�gy fejezte be, majd kis galacsinn� gy�rte a pergament �s visszatolta el�m. A professzor �ppen a m�g�tt�nk l�v� padn�l osztotta a dolgozatokat, h�ttal �llva nekem. �tdobtam a levelet Solnak. De a lev�l nem Soln�l, hanem a professzor mark�ban k�t�tt ki.
- Miss Johnson �s Mister Chambers... – kezdte Brake professzor r�nk se n�zve. – Az ajt�t a szokott helyen tal�lj�k. �s k�rem n�zzenek be az oszt�lyf�n�k�kh�z, most �ppen �gy sincs �r�ja...
El�g neh�z volt visszafojtani a mosolyg�st, �s �gy t�voznunk a teremb�l, de az�rt siker�lt.
- Aty�m... – mondta Sol. – Na �s most?
- H��t... – sz�tt�rtam a karom.
Els�t�ltunk Branden professzor szob�j�hoz.
- N�zzenek be az oszt�lyf�n�k�kh�z... – ism�telte Sol halkan az igazgat�nk szavait, mikor m�r az ajt� el�tt �lltunk. – Te kopogsz. – tette hozz�.
Bekopogtam, majd benyitottam.
- Igen? – n�zett fel Branden professzor. – �, Katie �s Sol. Gyertek be! – Oda�lltunk az asztala el�. – �zenet Brake professzort�l? – �rdekl�d�tt der�sen, h�trad�lve a sz�k�n.
- Nem... – felelt�k.
- Adjak oda valami pap�rt? – k�rdezte rem�nykedve a professzor, de szerintem m�r sejtette �rkez�s�nk t�rgy�t. Megcs�v�ltuk a fej�nket. – Akkor halljam... – adta fel s�hajtva.
- H�t... – kezdte Sol.
- Vereked�s? Robbantgat�s?
- Csak levelez�s. – mondtam.
- Brake professzor meg a hatalmas probl�m�i... – morogta maga el� a Branden professzor. – �s? – n�zett fel r�nk. – Mit csin�ljak? Ver�s? P�lcaelkobz�s? Adjak tint�t, mert elfogyott? – Sollal elnevett�k magunkat, a professzor meg megcs�v�lta a fej�t. – De mondj�tok csak. – kezdte. – Mi t�rt�nt az �r�n? Mert valaminek t�rt�nnie kellett, ha mind�ssze egy levelez�s az utols� csepp a poh�rban...
- Dogakioszt�s volt. – mondtam.
- ���s... Hogy siker�ltek azok a dolgozatok?...
- ���... – kezdte b�besz�d�en Sol. – Lettek jobbak is... – felelte azt�n t�tov�n.
A professzor lehunyta a szem�t.
- Merlinem, Merlinem, Merlinem... – ism�telgette. K�zben kics�ngettek, �s odakintr�l hat�rozott l�ptek zaja sz�r�d�tt be. Majd ny�lt az ajt�, �s az igazgat�nk l�pett be. Branden professzor azonnal kih�zta mag�t a sz�k�n, �s ujjait keresztbefonva felk�ny�k�lt az asztal�ra. – Sz�gyellj�tek magatokat! – mondta szigor�an. – Rem�lem, vil�gosan fogalmaztam, mi lesz a k�vetkezm�nye, ha m�g egyszer panasz lesz r�tok!
- Igen, professzor. – mondtuk b�nb�n�an.
- Igazgat� �r?
- Csak... – kezdte Brake professzor. - ...elhoztam neked az oszt�lyod leg�jabb t�rt�nelem dolgozatait. �rdemes p�r pillant�st vetni r�juk.
- �, igen. Azt fogom tenni. – mondta az oszt�lyf�n�k�nk, nagyban b�logatva.
- Akkor �n nem is zavarok tov�bb. J� munk�t, Laverne!
- Viszont.
Az igazgat� kifel� indult, �s m�r a k�sz�b�n l�pett �t, mikor Branden professzor egy laza mozdulattal az asztala mellett �ll� szemetesbe s�p�rte a dolgozatokat. �m ekkor t�ritan�runk hirtelen visszafordult.
- M�g valami...
Branden professzor egy vill�mgyors mozdulattal a dolgozatok ut�n kapott, �s lecsapta �ket az asztal�ra.
- Igen? – k�rdezte szolg�latra k�szen, a gyors mozdulatt�l kiss� csapzott hajjal.
- A negyed�vesek... – kezdte az igazgat�.
- M�r rendben van.
- Rendben? Az nagyszer�. K�sz�n�m.
- Nincs mit.
Branden professzor megk�nnyebb�lve f�jta ki a leveg�t, mikor az igazgat� v�gre t�vozott a szob�b�l.
- Huh... – jegyezte meg Sol. – Ez...ez...
- Sz�p volt tan�r �r! – fejeztem be Sol helyett.
- Ti...ti...ti csak maradjatok cs�ndben... – mondta a professzor. Mi m�r vigyorogtunk. – Na j�, t�n�s innen! Kifel�! Hess! Ne is l�ssalak titeket... – zavart el minket, de egy�ltal�n nem volt m�rges. Der�sen t�voztunk a szob�b�l. Miut�n becsuktam az ajt�t, m�g hallottuk odabentr�l a professzor hangj�t. – Tizenh�rom B-�?! Egy tizenhat f�s oszt�lyban tizenh�rman Borzalmas dolgozatot �rtak?! Merlinem...

Nos, ha ann�l a t�rt�nelemdolgozatn�l nem is, de p�r h�t m�lva m�r komolyan vett�k az els� �v v�gi vizsg�kat. Az els�n�l – ami �tv�ltoztat�stan volt -, m�g mindenki nagyon izgult, de a v�g�re m�r eg�sz j�l megszoktuk a vizsg�z�s hangulat�t.
- Kathleen Johnson!
Fel�lltam a sz�kr�l, �s p�lc�mat szorongatva l�ptem be a terembe, utols� vizsg�mat letenni, b�b�jtanb�l.
- J� napot! – k�sz�ntem az engem figyel� k�t professzornak. Egyik�k b�b�jtantan�rom, Brynn professzor volt, de a m�sik id�s, semmitmond� tekintet�, hossz� barnahaj�, hegyes orr�, s�t�tk�k tal�rt visel� boszork�nyt nem ismertem.
- J� napot, kisasszony! Kezdhetj�k is. – mondta Brynn professzor. – Z�rja be, majd nyissa ki ennek a teremnek az ajtaj�t!
Visszal�ptem az ajt�hoz �s p�lc�mat a z�rra szegeztem.
- Colloportus! – mondtam, mire az ajt� j�l hallhat�an bez�rult. A hegyes orr� boszork�ny az�rt leellen�rizte, majd b�lintott, hogy folytathatom. – Alohomora! – A z�r kiny�lt. Ok�, egy megvan. Illetve kett�.
- Remek. – mondta Brynn professzor. – Az asztalon l�t egy kn�tot. – mutatott a teremben l�v� asztal fel�. – Lebegtesse t�z m�sodpercig!
Az asztalhoz �lltam.
- Vingardium leviosa! – mondtam a var�zsig�t, de a p�nz�rme meg se moccant.
- Csak nyugalom kisasszony, pr�b�lja meg m�g egyszer. – b�ztatott Brynn professzor.
- Vingardium leviosa! – ism�teltem, �s ez�ttal jobban odafigyeltem a hangs�lyoz�sra. A kn�t felemelkedett, �s a boszork�ny m�rni kezdte az id�t, majd sz�lt, mikor leengedhetem az �rm�t.
- Nagyszer�! – dics�rt Brynn professzor. – Most ragassza �ssze az asztalon l�v� k�t fadarabot.
Fogtam az egyik f�t �s keresztben a m�sikra fektettem, majd r�szegeztem a p�lc�m. M�r mondtam volna a var�zsig�t, de...mi is a ragaszt� var�zsige? L...li... Nem! Fe... Fi... Megvan!
- Fixample!
A boszork�ny szem�gyre vette a fadarabokat is, majd fel�rt valamit a kez�ben l�v� pergamenre.
M�g j� p�r feladatot kellett megcsin�lnom. Lumos, nox, invito, t�jolj, �s a t�bbi...
Hatalmas megk�nnyebb�l�ssel l�ptem ki a teremb�l. V�ge! Nincs t�bb vizsga!
Susan r�gt�n odaj�tt hozz�m, �s meg�rdekl�dte hogy siker�lt. Azt�n miut�n az utols� vizsg�z� az oszt�lyunkb�l, Lola is – gy�zedelmes mosollyal az arc�n – kil�pett a vizsgateremb�l, r�gt�n szervezkedni kezdt�nk, hogy hova menj�nk, mit csin�ljunk. V�g�l Kevin, Sol, Stanley, Alan, Pat, Lola �s �n elindultunk Chiptonba, ahogy ezt m�r sokszor tett�k az �v sor�n. H�vtuk Susant meg Timet is, de mindkettej�knek haza kellett menni�k, mert elutaznak. Az �vz�r�n se lesznek.
A kapuban ott v�rt r�m anya, mint szinte minden d�lut�n.
- Szia, anya!
- Szia, kicsim! – fogadott mosolyogva. – Hogy ment a vizsga?
- Eg�sz j�l. – feleltem v�llat vonva.
- Hova indultatok?
- Elmegy�nk Chiptonba.
- Kihez?
- Azt m�g nem tudjuk.
- J� k�rd�seim vannak, ugye? – k�rdezte nevetve anya.
- Igen... – mondtam vigyorogva.
- Katie, j�ssz? – hallottam Kevint.
- Megyek! – sz�ltam vissza. – Szia, anya!
- H�, h�, h�, v�rj! – kapott ut�nam anya. – Nyolcra otthon lenni!
- Rendben.
- Na menj!
Gyorsan Kevin�k ut�n futottam.
Azt hiszem, ez a d�lut�n volt az �v legjobb d�lut�nja. H�ly�skedt�nk, sz�rakoztunk, �sszedobtunk egy kis p�nzt csokira, vajs�rre, meg persze fagyira. Bem�sztunk egy nagy h�z kertj�be is, mert volt el�tte egy kis j�tsz�t�r, �s azt meg kellett n�zn�nk, m�r csak a hecc kedv��rt is. Azt�n mikor �szrevett�k Hailey professzort – szigor� �tv�ltoztat�stan tan�runkat -, �s l�ttuk, hogy e fel� a h�z fel� tart, hanyatt-homlok rohantunk a ker�t�shez, �s egym�st r�ngattuk �t rajta. Mire a professzor el�rte a h�z ajtaj�t, m�r k�v�lr�l k�sz�nt�nk neki, mintha csak v�letlen�l �ppen arra j�rtunk volna. Ut�na tov�bb ment�nk, �s el�rt�nk a parkhoz, ahol t�len t�bb nagy h�goly�csat�t is megv�vtunk. A F�ln�t�s Man�t elm�ly�lten �nekelgetve, Lola, Sol �s �n le�lt�nk egy piros padra, a t�bbiek meg k�r�l�tt�nk �lltak meg. M�g Lola belefogott egy vicc mes�l�s�be, k�r�ln�ztem a parkban. Sz�p, z�ld f�, nagy lomb� f�k, kavicsos utak, �s a mellett�nk l�v� padot �ppen �jrafestette egy var�zsl�, az ecsetet p�lc�j�val ir�ny�tva. Els�re nem is jutott el teljesen az agyamig, hogy ez mit jelenthet. De mikor felemeltem a tenyerem a pad karf�j�r�l...
- Hopp�... – mondtam.
- Mi az?
- Mi van, Katie? – k�rdezt�k r�gt�n bar�taim. Felmutattam nekik a tenyerem. A k�vetkez� pillanatban Sollal �s Lol�val egyszerre ugrottam fel a frissen festett padr�l, a t�bbiek meg �ktelen nevet�sbe kezdtek.
- Ez lesz az �j divat! – mondta r�h�gve Pat.
- H�rom cs�k a gaty�n, h�rom a p�l�n! – kontr�zott nevetve Kevin.
- Rohadt j�, skacok! – vihogott Alan.
- Mikul�s �s a krampuszok ny�ri kiad�sban... – kiab�lta Stanley, fel�nk lend�tve a karj�t.
- Kuss legyen, ez nem vicces! – mondta s�ri hangon Lola, mik�zben pr�b�lta megn�zni a cs�kokat h�feh�r p�l�ja h�t�n.
- Mi�rt? Nem is olyan rossz... – nevettem el magam.
- Hogy szeditek ki ezt a ruh�b�l? – k�rdezte Pat.
- Kimosatjuk azzal, aki a leghangosabban r�h�g�tt... – v�gta r� Sol. �s milyen nagy csend lett hirtelen...
- Na j�... – s�hajtott egyet Lola. – Ezzel most �gyse tudunk mit csin�lni. Csak ha hazamegy�nk.
- De �n nem akarok m�g hazamenni. – mondtam.
- �n se. – csatlakozott Sol.
- H�t akkor...maradunk! – jelentette ki Lola vid�man.
- � nem... – ki�ltott fel Sol.
- Mi az? – k�rdeztem.
- Nekem musz�j lesz hazamennem.
- Mi�rt?
- Most jutott eszembe, hogy mi is utazunk. – felelte Sol. – �gyhogy megyek. Sziasztok!
- Szia!
- Hell�!
Sz�val Sol hazament, de cs�kok ide vagy oda, �n �s Lola maradtunk Kevin�kkel. Miel�tt tov�bb indultunk volna, Kevin sz�lt, hogy v�rjuk meg, m�g megk�ti a cip�f�z�j�t. �s le�lt a padra...
Miut�n eggyel t�bb cs�kos sorst�rsunk lett, tov�bb m�szk�ltunk a v�rosban. N�h�nyan kicsit fur�n n�ztek r�nk, hogy “ki az a h�rom cs�kos gyerek?”, de mi csak nevett�nk ezen.
Azt�n p�r �ra m�lva Stanley meg �n �gy d�nt�tt�nk, ideje hazafel� indulnunk Chippingbe.
- F�l nyolc. – n�zett az �r�j�ra.
- F�l nyolc? Akkor nem k�sek el. – mondtam.
- T�k j� volt ez az �v, nem?
- De, szerintem is. – feleltem. – J� kis oszt�lyunk van.
- Az bizony. – b�lintott, majd elvigyorodott. - �s az�rt a kviddicscsapatr�l se feledkezz�nk meg...
- Ne is! – v�gtam r� nevetve.
- Az aa... – gondolkodott el Stanley. – Az a kuk�s eset. H�t az nagyon klassz! �s t�nyleg �gy volt?
- Pontosan, ahogy elmes�lt�k Sollal. Branden professzor gondolkod�s n�lk�l a szem�tbe l�kte a dog�kat, de pont akkor megfordult az igazgat� az ajt�ban...
Stanley csak r�h�g�tt.
- Az�rt az az Ina egy furcsa l�ny. – mondta azt�n. – Olyan... Nem is tudom. Ha k�rdezel t�le valamit, akkor egy sz�val sem sz�l hozz�d t�bbet, mint amennyit kell.
- �s csak �l mag�ban, mindig. – folytattam.
- Ja igen. Ha h�vjuk valahova, nem j�n vel�nk, de sokszor olyan, mintha meg lenne b�ntva...�h...nem �rtem. – V�llat vont. – J�ssz a t�borba?
- Milyen t�borba? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Jajj... Ez nem igaz... – Stanley meg�llt. – Branden professzor megk�rt, hogy sz�ljak r�la mindenkinek, �s elfelejtettem. Na mindegy, majd h�tf�n. – legyintett, �s tov�bb indultunk. – Sz�val ez egy ilyen var�zsl�nyes t�bor. Hippogriffek, sz�rnyas lovak...
- Hippogriffek is? – k�rdeztem r�gt�n. – Akkor megyek! Im�dom a hippogriffeket.
- �n is. �s megyek is a t�borba. – mondta Stanley. – Tal�n fel is �lhet�nk majd a hippogriffekre.
- Az t�k j� lenne.
- Sz�val akkor j�ssz?
- Persze!
- Ok�.
Nemsok�ra el�rt�nk az erd� sz�l�hez.
- Akkor szia! H�tf�n tal�lkozunk. – mondtam.
- Sz�lj Kevinnek, hogy hozzon be valami tal�lm�nyt az utols� h�tre. – mondta Stanley, huncut mosollyal az arc�n.
- Ok�!
- Na szia! Vigy�zz a cs�kjaidra...
- Nem vigy�zok. – v�gtam r�. – Fullad�s �ltali hal�lra lesznek �t�lve...
- Oh... De majd dobolsz k�zben? Tudod, hogy a hangulat meglegyen.
- �, h�t persze... De most m�r megyek, szia!
- Szia!
Miut�n haza�rtem, r�gt�n a szob�mba indultam, hogy �tvegyem a fest�kes ruh�imat, �s meg�rjam Kevinnek a h�tf�i terveket, de anya elkapott a t�sk�mn�l fogva.
- �llj m�r meg egy kicsit. – mondta mosolyogva. – Szaladg�lsz ide-oda. Figyelj csak... – A p�l�m, meg a nadr�gom h�tulj�ra n�zett. – Ez... Ez itt mi?
- Fest�k.
- De j� nekem... – s�hajtotta.
- Nem vett�k �szre, hogy frissen festett padra �lt�nk... – magyar�ztam.
- Igen, a hat cs�kb�l �n is erre k�vetkeztettem... Na de most m�r mindegy. Nem vagy �hes?
- De.
- Akkor gyere. – Le�lt�nk a konyhaasztalhoz, p�r gyorsan elk�sz�tett szendvics t�rsas�g�ban. – Sz�val hogyan mentek azok a vizsg�k?
- H�t... Szerintem nem rosszul.
- B�b�jtan?
- Az ment a legjobban. Meg a s�t�t var�zslatok kiv�d�se.
- Igen? �gyes vagy! �tv�ltoztat�s?
- Nem siker�lt a feraverto.
- Nem baj. – legyintett anya. – Majd nem tartunk itthon talpas poh�rr� v�ltoztatand� kis�llatot.
- J�! – mondtam nevetve.
- T�ri?
- T�ri? Az mi?... – k�rdeztem kit�rve a v�lasz el�l.
- Mondd csak... Elnyert�tek m�r Az Iskola Legrosszabb Oszt�lya c�met? – �rdekl�d�tt anya viccel�dve. – Vagy p�rban p�ly�ztok Kevinnel?
- Is-is. – v�gtam r�.
- Branden professzor meg van �ldva veletek...
- Ezt m�r � is mondta...
- Hajaj... Na l�ssuk tov�bb. B�jitaltan?
- H�rom f�zetet kellett elk�sz�teni. – kezdtem. – Az egyik nagyon j� lett, a m�sik m�r kev�sb�, a harmadik meg m�s lett, mint aminek indult...
- Aham. L�nygondoz�s?
- Az k�nny� volt. Mindenki el� oda�ll�tottak k�t var�zsl�nyt, �s el kellett mondani mi az, meg a jellemz�it.
- J�l van. Hm, mi van m�g? – gondolkodott el. – J�sl�stan?
- Nem nagyon l�ttam semmit abban a teaf�ben...
- Megs�gom: ezzel sokan vannak �gy. – mosolygott anya. – �n els�ben...mit is j�soltam a vizsg�mon? – merengett. – Azt hiszem... �, igen, ez volt az! – elnevette mag�t. - Megj�soltam a tan�rn�nek – mellesleg ap�d javaslat�ra -, hogy sz�rrrny� dolgok v�rnak r�. Kiv�ve, ha �tenged a vizsg�n...
- Komolyan? – k�rdeztem vigyorogva.
- A legkomolyabban. – felelte anya. – �s �gy szereztem m�g egy KIV�L� vizsg�t. Remus irigykedett �m!
M�r csak nevett�nk. Az�rt j� lehetett: Remus, ahogy morcizik, mert a h�ga egyik vizsg�ja jobb lett, mint az �v�.