IX. fejezet:

Johnny

Cs�ngessenek m�r ki! Naa! Gyer�nk! Legyen m�r v�ge az �r�nak! Sz�laljon meg az a...
KONNNG!
Az eg�sz oszt�ly egyszerre s�p�rte be a holmij�t a t�sk�j�ba, majd felpattantunk, �s �r�lt iramban az udvar fel� kezdt�nk rohanni.
- A k�vetkez� �r�n...
M�r nem tudtam meg mit akar mondani Hailey professzor a k�vetkez� �tv�ltoztat�stan�r�r�l, mert a nagy l�kd�s�d�sben csak arra figyeltem, hogy min�l el�bb kijussak a kertbe.
- Menj m�r! – ki�ltott r�m a h�tam m�g�l Alan, k�zben egy nagyot l�kve rajtam.
- J�l van na! – v�gtam r�. – Neki sz�lj, � csoszog! – mutattam az el�ttem sz�delg� In�ra.
- Ina, menj m�r!!
Ina csendben f�lresz�delgett az �tb�l, mi meg gyorsan a t�bbiek ut�n siett�nk. Mire utol�rt�k �ket, m�r a nagy kar�m ker�t�s�n cs�ngtek.
- Katie! – Kevin �s Susan nekem integettek. – Itt van egy hely!
Felm�sztam k�z�j�k a ker�t�sre. A kar�m t�ls� v�g�n�l p�r var�zsl� �llt, k�zt�k Keyes professzor. Egy letakart ketrec volt m�g�tt�k. Id�k�zben a kar�m k�rny�ke j�l megtelt di�kokkal. Mindenki k�v�ncsi volt, mit rejt a lepel. Illetve hogy hogyan n�z ki, mert az tudtuk, hogy thesztr�lokat hoztak a suliba.
- L�tsz m�r valamit? – k�rdezte Kevin.
- M�g nem. – feleltem. De ekkor a var�zsl�k kinyitott�k a ketrec ajtaj�t. A t�meg izgatottan felmorajlott. Az egyik f�rfi bel�pett a ketrecbe, majd n�h�ny m�sodperc m�lva ki is j�tt, �s a kar�m fedett r�sze fel� indult. De...olyan furcsa volt.
- Aszta! – �mult Kevin.
- Mi az? – k�rdeztem csod�lkozva.
- H�t nem l�tod, mekkora? �s micsoda sz�rnyak!
- Hol? – kezdett olyan �rz�sem lenni, hogy Kevin csak h�ly�skedik, �s �gy tesz, mintha l�tna valamit. Mert �n hi�ba n�ztem, semmif�le sz�rnyakat nem l�ttam, �s legf�k�ppen nem thesztr�lt. Ezzel sokan voltak �gy k�r�l�ttem, de nem mindenkin l�ttam �rtetlens�get. Vajon �k mit tudnak?
- H�t ott! – mutatott a var�zsl� fel� Kevin. – Az a var�zsl� vezeti.
- Na de... – kezdtem. - ...nincs a var�zsl� m�g�tt...semmi.
- Dehogynincs!
- �n se l�tok semmit. – mondta Susan.
- Mi�rt? Ki l�tja a thesztr�lt? – k�rdezte egy m�g�ttem �ll�, fels�bb�ves fi�.
- �n. – felelte Kevin.
A fels�bb�ves v�gign�zett Kevinen.
- Pedig m�g kicsi vagy.
- Mihez? – Kevin nem �rtette, hogy f�gg �ssze a kett�, �s �n se nagyon.
- A... – kezdte a fi�. – A thesztr�lokat csak az l�tja, aki...m�r tal�lkozott a hal�llal.
Visszan�ztem a kar�m fel�. �s t�nyleg. �gy m�r vil�gos volt. Az�rt j�r olyan furcs�n az a var�zsl�, mert maga m�g�tt vezeti a thesztr�lt, amit �n nem l�tok.
- �s vajon...? – kezdtem volna Kevinnek, de � m�r nem �llt mellettem. K�rben�ztem, �s megl�ttam amint a suli fel� tart lehorgasztott fejjel. A t�sk�mat ledobtam a ker�t�s t�v�be, �s r�gt�n Kevin ut�n indultam. Bent a folyos�kon azonban szem el�l vesztettem. Felmentem a legfels�, a harmadik emeletre. Mindig az a leg�resebb, gondoltam, ha szomor�, akkor ide j�tt. �s nem t�vedtem. Kevin ott �lt a folyos� v�g�n a f�ld�n. Mikor megl�tott, a tal�rja ujj�val megt�r�lte a szem�t. Le�ltem mell�.
- Ez nem j�. – szipogta.
- Micsoda? – k�rdeztem.
- Te vagy a l�ny, neked k�ne s�rni, �s nekem ut�nad menni.
- Legjobb lenne, ha senki sem s�rna.
- Igaz. – Halv�ny mosoly suhant �t az arc�n. – De ne mondd el senkinek, hogy s�rtam.
- Lakat a sz�mon. – biztos�tottam.
- K�sz.
Kis ideig csendben �lt�nk egym�s mellett. M�g sose l�ttam Kevint ilyen szomor�nak. Most d�bbentem r� igaz�n, hogy mit jelentett neki a nagypap�ja.
- T�k j�, hogy nincs ma t�bb �r�nk. – sz�lalt meg Kevin.
- Ja. – b�lintottam. – Vagy v�rj! Szerda van, nem? Nincs ma dupla LLG-�nk?
- �, t�nyleg. De legal�bb m�g nem cs�ngettek be.
KONNNG!
- A fen�be...

Az idei �v nem szolg�lt annyi �jdons�ggal, mint a tavalyi, de legal�bb annyi tanulnival�val igen. Kviddicsedz�seink kedden �s cs�t�rt�k�n voltak, �s Mr. Gribbin – finoman sz�lva – nem hagyott minket lazs�lni.
Az id�n is a gyakorlati tant�rgyak mentek jobban, de ami meg m�g jobban ment, az Kevin tal�lm�nyainak kipr�b�l�sa, illetve k�l�nb�z� – ahogy az igazgat� fogalmazott – “rendbont� cselekedetek” kital�l�sa volt...
Okt�ber k�zep�n, p�ntek d�lut�n, Kevin �s �n a t�bla el�tt �lltunk az �tv�ltoztat�stanteremben, az utols� �r�nk ut�n, kez�nkben egy-egy kr�t�val. Rem�nykedve sand�tottunk h�tra Branden professzorra, aki k�nyelmesen a tan�ri asztalnak d�lve egy �js�got lapozgatott. Mikor meg�rezte, hogy n�zz�k, felpillantott r�nk.
- Gyer�nk. – mondta.
- Nem lehetne csak...feleannyiszor? – k�rdezte Kevin.
A professzor megcs�v�lta a fej�t.
- �-�... K�tsz�zszor. – ism�telte meg, �s m�r vissza is temetkezett az �js�g cikkeibe.
Kevinnel �sszen�zt�nk, azt�n megint a t�bla fel� fordultunk �s folytattuk az �r�st.
Nem...e-resz-tek...sza-ba-don...e-ge-re-ket..a...fo-lyo-s�n. Nem...e-resz-tek...sza-ba...
- �ucs!
H�tran�ztem Branden professzorra: �ppen egy egeret h�zott ki a tal�rja zseb�b�l. Les�jt� pillant�st vetett r�nk.
- Kett�sz�zt�z... – jegyezte meg, mire gyorsan a t�bla fel� fordultam, elfojtva a vigyorg�st.
�gy m�sf�l-k�t �ra m�lva Kevinnel le�rtuk kett�sz�zt�zszer, hogy “Nem eresztek szabadon egereket a folyos�n.” Branden professzor m�g k�ld�tt fel�nk egy dorg�l� professzori pillant�st, azt�n hazaengedett minket.
- Nos... – kezdte Kevin. – Most m�r tudjuk, hogy Ina az egereket se szereti... – vonta le a k�vetkeztet�st.
- �s hogy ezzel nincs egyed�l... – tettem hozz�. Vigyorogva l�pt�nk ki a suli kapuj�n.
- Jaj, ne...h�tv�g�n t�rizni kell... – jutott esz�be Kevinnek a keser� igazs�g. – Minek kellett felcser�lni azt a k�t �r�t?
- De legal�bb nem lesz szerd�n �tv�ltoztat�stan. – mutattam r� a dolog j� oldal�ra.
- Az igaz. Na j�...majd h�tf�n tal�lkozunk. Szia!
- Szia!

A h�tv�ge gyorsan eltelt, �s a balj�slat� t�rt�nelem dolgozaton is eg�sz hamar t�lest�nk. S�t�t var�zslatok kiv�d�se el�tt az eg�sz oszt�ly ny�zsg�tt. Pat Lol�val nevetg�lt, Sol Alannel �s Stanley-vel egy gurk�t p�f�lt, Kirk �ppen Timnek �s Susannak ecsetelte �s j�tszotta el egy h�sies, b�tor tett�t, a sz�t�ll� f�l� Brad �s a dagi Kirby valami magazint n�zegettek, Gus – az oszt�ly zsenije – Erick�val vitatta a t�ridolgozat k�rd�seit, Ina rajzolgatott, �n meg Elliottot ideges�tettem Kevinnel. Elliott Kirbyn�l is k�v�rebb volt, �s ez�rt nem a mozg�konys�g�r�l volt h�res.
Kevin felkapta Elliott f�zet�t a padr�l, �s fellapozta.
- N�zd, Katie! �gy �r egy j�ghegy...
- �s ez a j�ghegy mindj�rt r�tok tapos v�letlen�l! – v�gta r� Elliott, a padra t�maszkodva, a f�zete ut�n kapkodva.
- Vigy�zz, m�g �sszet�rik alattad a pad. – figyelmeztettem, mik�zben Kevin h�tr�bb l�pett Elliott f�zet�vel. – Pici Lotti... – jegyeztem meg.
- Nem vagyok Lotti! – h�borgott Elliott, �s gyorsan megker�lte az asztal�t, majd fel�m indult.
- H��ha, vigy�zz, Katie... – mondta Kevin, �s �n nem is haboztam, h�tr�lni kezdtem. De Elliott lass�s�ga miatt nem volt neh�z menek�ln�m. S�t: meg�lltam n�ha, �s mikor m�r majdnem elkapott, arr�bb ugrottam.
- Lotti, Lotti, Lottika, kev�s volt a vacsora? – csig�ztam vigyorogva, majd kifel� kezdtem rohanni a teremb�l, mert Elliott elsz�nt arccal megindult fel�m. J�tszva lehagytam, de amint kil�ptem a folyos�ra, megl�ttam Branden professzort, aki �ppen az igazgat�val besz�lgetett. Megtorpantam a cs�sz�s k�v�n, �m �gy Elliott utol�rt. Azonnal szorosan �tkarolta a nyakam, �s visszar�ntott a terembe.
- Megvagy, t�kmag! – mondta diadalmasan. – Sz�val ki a j�ghegy, Johnny? Meg a Lotti? – k�rdezte.
- H�t... – kezdtem kicsit fojtott hangon, mik�zben Elliott karj�t pr�b�ltam lefejteni a nyakamr�l. – Nem �rt... Nem �rtettem. Mi volt a k�rd�s, Lotti?
- Ejnye, Johnny... – mondta Elliott, de a hangj�n hallani lehetett, hogy mosolyog. Elliott j�fej volt, �s ilyenkor �lvezte, hogy van akinek megmutathatja, hogy ha nem is balett�ncos alkat, de hogy � az er�sebb, az biztos.
- K�rem, Mister J�ghegy... – kezdtem, de Elliott h�trafesz�tette az egyik karom.
- Mit is mondt�l, Johnny?
- Illetve...iz�...Lotti... – Nem adtam meg magam.
Elliott egyetlen r�nt�ssal elhasaltatott a padl�n, majd r��lt a h�tamra.
- Johnny, Johnny... – mondta fejcs�v�lva.
- Ne, ezt ne! – k�rtem, �s pr�b�ltam valahogy menek�lni szorult helyzetemb�l, de moccanni is alig b�rtam. No meg a leveg�v�tellel is voltak neh�zs�geim... – Sz�llj le r�lam! Ehh... Agyonnyomsz!
- El�bb halljam: ki is vagyok �n, Johnny?
- El�bb...sz�llj le r�lam! – v�gtam r�.
- Nem, nem... Sz�val ki vagyok �n, Johnny?
- Egy megtermett fi�, aki egy feleakkora l�nyt lapogat... – hallottam Branden professzor hangj�t. – �llj m�r fel, Elliott! - Elliott gyorsan felkelt, �s a t�bbiek is elkezdtek gyorsan valamif�le rendet tenni a teremben. – Te meg kelj fel. – n�zett r�m Branden professzor. – Egyben vagy?
- Persze, tan�r �r! – feleltem vid�man, leporolva a ruh�mat.
- Merlinem... – A professzor megcs�v�lta a fej�t, majd v�gign�zett a termen. – Sol, Stanley �s Alan, azonnal tegy�tek el a gurk�t! Tim, szedd fel azt a tint�s�veget! Kirk meg t�r�lje fel a tint�t... Lola, sz�llj le az asztal tetej�r�l! Pat, nyom�s a helyedre! – sorolta, �s a teremben lassan kezdett rend lenni. – �gy m�r jobb. – mondta a professzor. – �ljetek le! – r�m n�zett. – Te is...Johnny.
Vigyorogva �ltem le a helyemre, majd elcsendesedt�nk.
- Gratul�lok. – kezdte Branden professzor. – Siker�lt �jabb rekordot d�ntenetek: az igazgat� �r azt mondta, ekkora hangzavart m�g �let�ben nem hallott... – Felnevett�nk. – Na j�, j�, csend. – sz�lt r�nk f�lmosolyogva a professzor. – Van egy h�rem, ami azt hiszem �rdekelni fog titeket.
�rdekl�dve hallgattuk v�gig Branden professzor mondand�j�t egy oszt�lyok k�z�tti versenyr�l, ami id�n lesz. Az �sszes oszt�ly r�szt vesz majd rajta, �s az els� h�rom helyezet elmehet egy h�tre valahova, ahol var�zsolhatnak is. Aszta, ez nem hangzik rosszul! Mindenkinek tetszett a dolog, szinte r�gt�n elkezdt�k tervezgetni, hogy mi hova menn�nk sz�vesen. De ezt a versenyt m�g eml�teni is korai volt, mert csak tavasszal ker�l r� sor.
Nem sokkal k�s�bb, a halloweeni buli ut�n egy neh�z h�t v�rt r�nk.
- Merlin... – n�zett Susan elk�pedve a jegyzetf�zet�be h�tf� reggel. – Dolgozat t�rib�l �s l�nygondoz�sb�l, sz�monk�r�s b�b�jtanb�l, �tv�ltoztat�stanb�l �s b�jitaltanb�l.
H�t igen, minden napra kital�ltak valamit a professzorok. Ma az �tv�ltoztat�stannal birk�ztunk meg, m�snap, kedden meg j�tt a t�ri. El�tte b�b�jtan�r�nk volt.
- Katie!
Kin�ztem a szekr�nyem nyitott ajtaja m�g�l.
- Mi az?
- Nem tudn�d ideadni a t�rijegyzeted? – k�rdezte Alan.
- �, h�t hogyne, mert nagyon tudom �m... – feleltem bujk�l� mosollyal az arcomon.
- Ja �rtem. – b�lintott Alan, majd Susan fel� fordult, hogy t�le is �rdekl�dj�n a jegyzetr�l.
- �s m�g �r�l is neki, hogy nem tud semmit... – morgott Kirk, mik�zben elment mellettem.
- “�s m�g �r�l is neki, hogy” ny�ny�ny�ny�ny�. – ut�noztam g�nyol�dva.
- �, hagyd. – legyintett Pat.
- Egy Borzalmas, h�rom Hitv�ny, �s kett� Elfogadhat� jegye van, �s akkor...
- Az �v eleje mag�nak se indult t�l f�nyesen. – sz�lalt meg a h�tam m�g�tt Brake professzor, megrov� pillant�st vetve r�m. – B�r mostan�ban jav�tott, �s ez a szerencs�je, Miss Johnson. – tette hozz�. – Rem�lem nem k�sik el az �r�mr�l. – mondta �rnyalatnyi len�z�ssel a hangj�ban, majd tov�bb ment a folyos�n.
- Im�d... – jegyeztem meg.
- De ne agg�dj, Kirk�t jobban im�dja... – tette hozz� Pat, mire elnevett�k magunkat, majd elindultunk fel, a terembe. De mikor l�ptem volna fel az els� l�pcs�fokra, valaki visszar�ntott.
- Na gyere, mazsola...
Joe �s Colin ler�ngatott a pince szintj�re.
- Nah... – Colin a falnak szor�tott. – R�gen tal�lkoztunk, mazsola. Vagy... Hogy is h�v t�ged az a mel�k? Johnny?
- Bizony, Johnny. – b�logatott nagyban Joe, mik�zben tenyer�vel v�gigsim�tott a falon. – Pici Johnny... – n�zett r�m, �s koromszer� port�l koszos tenyer�vel megpofozgatott. F�lrel�ktem a kez�t.
- Na de Johnny-mazsola! – m�ltatlankodott sz�npadiasan Colin, majd el�h�zta a p�lc�j�t. – Mi legyen, Joe? K�t�zz�k meg? T�ncoltassuk?
Tudod, mikor... Kikaptam a kez�b�l a p�lc�t, �s k�zben gyorsan kib�jtam a tal�romb�l, melynek v�ll�t m�sik kez�vel szorongatta.
- A var�zsl�shoz p�lca is kell... – jegyeztem meg, gyors temp�ban a l�pcs� fel� h�tr�lva.
- H�, te kis... – kapott ut�nam Joe, de �n sarkon fordultam, �s fut�snak eredtem.
- V�rj, Colin! – hallottam Joe-t. – Johnny valamit itt felejtett...
Mikor egy anyag szakad�s�hoz nagyon hasonl� hangot hallottam, megtorpantam �s megfordultam. A tal�rom k�t darabban l�gott Joe kezeiben.
- A francba! – mondtam halkan.
- Kapd el, Bill!
Csak most vettem �szre a h�tam m�g�tt �ll�, bamba k�p� h�stornyot, aki ez�ttal sajnos �berebb volt a t�le megszokottn�l, elkapott, kicsavarta a kezemb�l Colin p�lc�j�t, �s visszadobta eredeti tulajdonos�nak.
KONNG! – becs�ngettek.
- O-�, mazsola... – sajn�lkozott Colin, mik�zben el�m l�pett Joe-val. – Szerencs�re nek�nk nem lesz most �r�nk.
- T�k j�. – v�gtam r�.
- Kicsi, Johnny... – kezdte Joe. – Kicsit jobban k�ne �r�ln�d annak, hogy nek�nk j�. – mondta m�ltatlankodva, kez�ben a tal�rom darabjait l�b�lva.
- �s ha nem �r�l�k neki? – k�rdeztem.
- Szerintem j�tszunk vele egy kicsit... – javasolta Colin Joe-nak. – Engedd el, Bill.
Bill eleresztett.
- Nah, mazsola. Itt a tal�rod. – Joe a l�baim el� dobta a megt�p�zott ruhadarabot. Valami furcsa volt ebben, de lehajoltam, hogy felvegyem. Colin egy p�lcasuhint�ssal arr�bb cs�sztatta a f�ld�n, vagy �t m�terre t�lem. De ez�ttal m�r nem mentem ut�na.
- Hozd vissza sz�pen, mazsola! – mondta Colin g�nyol�dva.
- H�lye leszek... – v�gtam r�, �s el�h�ztam a p�lc�mat.
Mindh�rman nevetni kezdtek.
- Ez marha j�, mazsola! – r�h�g�tt Colin. – L�tom van humor�rz�ked!
- Egy m�sod�ves akar vel�nk cic�zni... – csapkodta a t�rd�t Joe.
�gy egy perc m�lva v�gre abba tudt�k hagyni a nevet�st.
- Na j�, h�t �n nem b�nom. – mondta Colin. – Ha gondolod, legyen n�lad p�lca. �gyse m�sz vele semmire...
A p�lc�j�val suhintott egyet, �n meg elhasaltam a f�ld�n.
- Invito p�lca! – v�gtam r�, p�lc�mat Colin fel� ir�ny�tva. Alaposan led�bbent, mikor a p�lc�ja a kezemben k�t�tt ki. Azt�n Joe j�tt. M�r kezdett kimondani egy var�zsig�t, de ism�t eszembe jutott egy haszn�lhat� alapb�b�j. – Fixample!
Joe szemei elkerekedtek a meglepet�st�l, mikor a sz�ja �sszeragadt. Ekkor Colin hirtelen kikapta a kezemb�l a p�lc�j�t, r�m szegezte, �s...
- Mit csin�ltok ti itt? – hallottam egy professzor hangj�t a l�pcs� fel�l. – Eltenni a p�lc�kat! – utas�tott minket, mik�zben sietve k�zelebb j�tt. – Nem k�ne �r�n lennetek?
Merlin, a t�ridoga!
- Nincs most �r�nk, tan�r �r. – felelte Colin. Joe meg egyel�re nem tudott besz�lni...
- �s neked? – n�zett r�m a professzor.
- �...nekem van.
- Hogy h�vnak?
- Katie Johnson.
- Ki az oszt�lyf�n�k�d?
- Branden professzor.
- Nagyszer�. Sz�lni fogok neki, hogy �r�ra j�r�s helyett ink�bb p�rbajozgatsz... Azonnal menj az �r�dra!
- Igen, professzor. – feleltem, majd gyorsan felkaptam a tal�rom a f�ldr�l, egy csom�ban a h�nom al� gy�rtem, �s felrohantam a t�riteremhez. K�zben pr�b�ltam az arcomr�l let�r�lni a kormot, de csak azt �rtem el, hogy a p�l�m ujja is koszos lett.
El�rtem a teremig. Bentr�l egy hang sem hallatszott ki. Tal�romat igyekezve a h�tam m�g� rejteni, benyitottam.
- Eln�z�st a k�s�...
- Miss Johnson! – n�zett v�gig rajtam m�ltatlankodva Brake professzor. – Maga egyszer�en felh�bor�t�! Azonnal �lj�n le a hely�re! �s gondolom nem sz�ks�ges mondanom, hogy �ra ut�n l�togat�st tesz az oszt�lyf�n�k�n�l...
- Nem, professzor... – feleltem, �s elindultam a helyem fel�, tal�romat ism�t �gy fogva, hogy Brake professzor ne l�ssa. Sol, Pat, Kevin, meg a t�bbiek is k�rd�n n�ztek r�m. V�laszk�ppen felmutattam nekik a sz�tszak�tott tal�rom. De nem �lltam meg mosolyg�s n�lk�l, ahogy �k se. V�g�l le�ltem Kevin mell�, �s szemrev�teleztem az el�ttem hever� dolgozat k�rd�seit. Miel�tt hozz�l�ttam, m�g felpillantottam Brake professzorra. �ppen egy kisebb pergamenre �rt valamit...
Az �ra v�g�n azt a pergament odaadta nekem, �s elk�ld�tt Branden professzorhoz.
- Nos? Hallgatlak. – mondta Branden professzor, miut�n elolvasta mit �rt az igazgat�. �n meg besz�moltam neki a kis pincei �sszez�rd�l�s r�szleteir�l. – Aham. – nyugt�zta elgondolkodva a professzor. Kivette a tal�romat a kezemb�l, egyetlen p�lcasuhint�ssal rendbe hozta, majd visszaadta.
- K�sz�n�...
- Sz�val megint t�lteng benned az energia. – v�gott a szavamba.
- Meg Joe-�kban... – tettem hozz�.
- Az nem is vit�s, de most r�lad van sz�. – mondta komolyan. – Szerintem te is r�j�tt�l m�r, hogy Joe-�k az�rt sz�lltak r�d ennyire, mert te nem hagyod, hogy sz�rakozzanak veled, te ellenf�l vagy a sz�mukra. �s ha �gy n�zz�k, igencsak hib�s vagy. – szidott.
- De...
- M�sod�ves boszork�ny vagy. Ami azt jelenti, hogy nem tanulsz m�g k�t �ve se var�zsolni. Ennek ellen�re nagyon k�nnyed�n j�tszadozol a p�rbajoz�ssal.
- Miattuk k�stem el a...
- De magad miatt vagy most itt a szob�mban. – A professzor le�lt az asztal�hoz. – Ne haragudj, Katie, de ez m�r sok. Tavaly is hasonl�an kezd�d�tt az eg�sz hajcih�, nem szeretn�m, ha id�n megism�tl�dne. – Egy pergament h�zott maga el�. – Rem�lem �desany�d majd sikeresen besz�l a fejeddel. – Penn�t vett k�zbe, �s �rni kezdett, azt�n p�r perc m�lva �tny�jtotta a pap�rt. – Ezt te mutasd meg otthon. – mondta. – Na menj.
Kimentem a szob�b�l, �s sietve a szekr�nyek fel� indultam. A megrov�t zsebre v�gtam. El�sz�r �gyis Mr. Gribbint kell t�l�lnem, ugyanis m�r k�stem negyed�r�t az edz�sr�l. A t�bbiek m�r jav�ban gyakoroltak, mikor �t�lt�zve, sepr�vel a kezemben a p�ly�hoz �rtem.
- Sol, kicsit k�nnyedebben! Pr�b�ld meg �gy, mintha rep�ln�l... Alan, te meg csapkodd azt a gurk�t! – osztogatta az utas�t�sokat Mr. Gribbin.
- J� napot, Mister Gribbin! – k�sz�ntem.
- Szia, Katie. Lola, a j� �g �ldjon meg, mit mondtam az el�bb?!
- Eln�z�st, uram. – sz�lt le Lola, �s t�volabb helyezkedett Patt�l.
Mr. Gribbin az �r�j�ra n�zett.
- H�sz perc.
- Eln�z�st, uram, csak... – kezdtem.
- Nem n�zem el. – jelentette ki Mr. Gribbin. – Pl�ne, mivel, ha j�l tudom, Branden professzorn�l volt�l. – visszapillantott a p�lya fel�. – LOLA! – kiab�lt r� oszt�lyt�rsamra, aki m�r megint majdnem lel�kte Patet a sepr�j�r�l, mert t�l k�zel gyakorolt hozz�. – �gy volt? – n�zett vissza r�m Mr. Gribbin.
- Igen, uram.
- J�. – nyugt�zta, de l�tszott rajta, hogy ennek �pp az ellenkez�j�t gondolja. – Leteheted a sepr�t, ma a f�ld�n gyakorolsz.
- De mi�rt? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Mert k�st�l, p�rbajozt�l, �s akad�koskodsz az edz�ddel. Egy�b k�rd�s?

Na l�ssuk. A gondnok megk�rt, hogy vigyek le valamit a pinc�be. Joe-�k ut�nam j�ttek. Azt�n valami hatalmas csattan�st hallottunk, �s r�gt�n p�lc�t r�ntottunk, hogy megv�dj�k magunkat. �s akkor j�tt az a professzor, �s azt hitte... �h... Hagyjuk. Egyszer�bb lesz az igazat mondani any�nak – gondoltam miut�n haza�rtem, �s lepakoltam a szob�mban. �s azt is mondtam. Anya nem haragudott nagyon, �s nagyj�b�l ugyanazt mondta, amit Branden professzor. De ami azt illeti, olyan sz�rnyen-nagyon-borzalmasan nem agg�dott a dolog miatt.
- Csak p�r dolog m�g, Chara. – mondta. – Mit fogsz csin�lni ezent�l?
- Pr�b�lom elker�lni Joe-�kat.
- �s hol lesz a p�lc�d?
- A zsebemben.
- ��s...a tal�rod? – k�rdezte bujk�l� mosollyal az arc�n.
- Egy darabban. – feleltem vigyorogva.