XII. fejezet:

Siker rem�nyked�s

El�rkezett az �v elej�n be�g�rt iskolai verseny napja.
- Gyer�nk, gyer�nk, gyer�nk! – kiab�lta mindenki, mikor Sol elsz�guldott mellett�nk sepr�j�n �lve. - Hajr� Sol! Gyer�nk!
A Sepr�futam a mai nap utols� versenysz�ma. El�tte volt Mozg�rajzp�ly�zat, Tud�spr�ba, K�lt�verseny, �s Kalandok n�gyl�bon. A legut�bbin indultam �n is, Kevinnel �s Stanley-vel egy csapatban. Az volt a feladatunk, hogy egy akad�lyp�ly�v� alak�tott folyos�n kellett v�gigmenn�nk, �sszek�t�z�tt bok�kkal. Tal�lkoztunk p�ld�ul egy oszloppal, amin csak k�zen �llva tudtunk t�ljutni. Stanley k�zen�ll�s k�zben megjegyezte, hogy kezd lecs�szni a p�l�m. Persze �n r�gt�n felkaptam az egyik kezem, �s egy kupacban k�t�tt�nk ki a f�ld�n. Azt�n r�j�ttem, hogy a p�l�mat automatikusan bet�rtem k�zen�ll�s el�tt...
Voltak m�g keresztben kifesz�tett, fel�nk sz�guld� k�telek, amiket egyszerre kellett �tugranunk, tov�bb� egy t�zm�teres zuhan�s ut�n egy olyan kis szob�ba jutottunk, aminek a fal�t ezernyi p�k, nagy bogarak, meg mindenf�le �zeltl�b� bor�totta. Mikor Stanley-re esett k�t nagy, k�k bog�r, megjegyeztem, hogy bogaras lett. Kevin meg el�gg� akadoz� hangon megk�rdezte, hogy tudok ilyen helyzetben sz�viccekkel sz�rakozni. Erre sik�tottam egyet, hogy “J����j, p���k!”, - amit�l �gy �sszerezzent, hogy szinte a csontjai beleropogtak -, �s megk�rdeztem, hogy ink�bb csin�ljam-e ezt. Azt�n mikor tov�bb indultunk, r�m esett egy p�k, amit ijedten �sszenyomtam, mire f�l Kevin teljesen kiakadt. Merthogy �n itt vag�nykodtam az el�bb, hogy nem kell riny�lni, mik�zben �n is f�lek. �n meg nem �rtettem, most mi baja van. Sz�val ebb�l lett egy kis vita, aminek v�g�l Stanley vetett v�get.
N�h�ny �jabb, az el�z�ekhez hasonl� akad�ly ut�n, egy hatalmas �rny�kot l�ttunk meg a falon. Teljesen ledermedt�nk. De az �rny�k nem mozdult. Viszont id�re ment a dolog, �gyhogy d�nten�nk kellett, mit csin�lunk. V�g�l tov�bb ment�nk, a nagy valami fel�. Fogalmunk nem volt, mi az. Egy hatalmas r�gcs�l�ra hasonl�tott, de h�t... Mikor v�g�l minden b�tors�gunkat �sszeszedve el�ugrottunk a fal m�g�l, hogy szembesz�lljunk a f�ellens�ggel, kider�lt, hogy az egy picike eg�r, egy f�klya mellett... Ez volt a p�lya v�g�n a b�tors�gpr�ba.
Az eredm�ny�nk a m�sodik leggyorsabb lett, �s a tizen�t ponttal, amit szerezt�nk, az oszt�ly a harmadik helyre ker�lt.
Mindezek ut�n ker�lt sor a Sepr�futamra, ami v�lt�verseny, �s az oszt�lyok minden tagj�nak indulnia kellett. �n voltam a rajtol�, �s miut�n megtettem h�rom k�rt – m�sodikk�nt haladtam �t a c�lon - Kevin v�ltott. Azt�n j�ttek sorban a t�bbiek, �s most Solt�l f�gg, hogy v�g�l h�nyadikok lesz�nk. Ha megnyeri, tal�n mienk lehet az els� hely az �sszes�t�sben.
- Gyer������nk! – kiab�ltunk teli torokb�l, a p�lya mellett ugr�lva. M�g egy k�r volt h�tra. Sol ellenfele egy harmad�ves fi� volt, pont abb�l az oszt�lyb�l, amelyik szint�n p�ly�zhat az els� helyre. Ketten haladtak el�l, a t�bbi versenyz� pedig el�gg� lemaradva k�vette �ket.
Sol hirtelen r�lapult sepr�je nyel�re, �s begyorsult. De m�g hogy!
- Haj-r� Sol! Haj-r� Sol! – k�nt�ltuk �v�ltve, toporz�kolva. Kez�nket a homlokunkhoz emelt�k, hogy takarjuk a napf�nyt szem�nk el�l, �s �gy n�zt�nk fel a magasban sz�guld�kra. – Haj-r� Sol! Haj-r� Sol!
Sol �s a m�sik fi� fej-fej mellett haladtak. A c�lvonal iszony� gyorsan k�zeledett, v�g�l teljesen egyszerre rep�ltek el a k�t oszlop k�z�tt. M�g a marad�k versenyz�k is c�lba �rtek, mindenki l�legzetvisszafojtva, izgatottan v�rta, hogy odafent, az oszlopon �l� Mr. Gribbin kit hoz ki nyertesnek. Sol lesz�llt mell�nk, �s fesz�lten v�rta az eredm�nyt, csak�gy, mint a harmad�ves fi�.
- Na mi van m�r? – t�relmetlenkedett Alan.
- A nyertes... – hallottuk fentr�l Mr. Gribbin hangj�t. – Cole!
- Nem igaz! – Sol d�h�sen a f�ldh�z v�gta a sepr�j�t, ellenben Cole boldogan ugr�lni kezdett, �s oszt�lyt�rsai hangosan �ljenezt�k.
- Csak egy ilyen kicsi kellett volna! – morgott Alan is, k�t ujj�val mutatva, mekkora az a kicsi.
- Ezzel... – folytatta Mr. Gribbin. – Cole oszt�lya az els� helyre l�pett. – M�g nagyobb ov�ci� t�rt ki mellett�nk. – De... – Kviddicsedz�nk a kez�ben l�v� pergameneket lapozgatva elmosolyodott. – Azt hiszem Sol�knak sincs okuk panaszra. �v�k a m�sodik hely!
- IGEEEEN! – Lola akkor�t sik�tott mellettem mik�zben a nyakamba ugrott, hogy kis h�j�n beszakadt a dobh�rty�m. – IGEEEEEN! – Nos...ezt m�r egy�tt ki�ltottuk mind. �s Sol is vigaszt nyert ebben a m�sodik helyben. Komolyan mondom, jobban �r�lt�nk, mint az els�k. Hiszen az egyhetes t�bor �gy is megvan! B�rhova! �s var�zsolhatunk is!
- Tengerpartra menj�nk, tan�r �r!
- Csin�ljunk t�l�l�-t�bort!
- Menj�nk Londonba!
- N�zz�nk meg egy kis var�zsl�falut!
- Vagy egy m�sik var�zsl�sulit!
Branden professzorra csak �gy z�dultak a javaslataink, mikor a term�nkbe vissza�rt�nk az igazi, �nnep�lyes eredm�nyhirdet�s ut�n.
- J�, egy kis csendet! – �ll�tott le minket a professzor, majd az ez�stszobrocsk�t, amit nyert�nk, letette a tan�ri asztal k�zep�re. – Nos. Sz�p sorban, EGYES�VEL, v�rom a javaslatokat. Stanley? – n�zett a m�r szinte a b�r�b�l kiugr� fi�ra.
- A nagysz�leim Newtownban laknak. – kezdte Stanley. – Az egy nagyon klassz hely, egy v�lgyben van, minden ny�ron odamegy�nk s�torozni a csal�ddal. �s...
- ...most mehetn�nk az oszt�llyal. – fejezte be Branden professzor.
- Igen. – b�lintott Stanley.
- Ez tetszik! – mondtam.
- Nekem is!
- T�k j� �tlet!
- Klassz!
- Menj�nk oda, professzor! – indultak be a t�bbiek is.
- Akkor mindenkinek megfelel Stanley javaslata? – k�rdezte a professzor.
- Igen! – felelt�k egy emberk�nt.
- Remek. Akkor holnap megbesz�lem az igazgat�val, azt�n majd elint�zz�k a sz�ks�ges v�d�b�b�jokat is.
- Mikor megy�nk? – k�rdezte Alan.
- Egy h�nap m�lva.
- Csak? – k�rdezte Lola �s Pat egyszerre.
- Csak. – felelte a professzor. – A Miniszt�riumnak is sz�lni kell, �gyhogy id�be telik a dolog. De nem hiszem, hogy unatkozni fogtok. P�ld�ul... – elmerengett. – Ha j�l tudom, ezen a h�ten t�bb sz�monk�r�s is v�rhat� m�giat�rt�nelemb�l.
- Ajjj... – v�gtuk r� egyszerre, mire a professzor elmosolyodott.
- Na j�, most sipirc haza. – mondta. – �s nem akarok egy Borzalmas t�ridolgozatr�l se hallani!
- Hitv�ny lehet? – k�rdezte rem�nykedve Tim. Mindenki elnevette mag�t.
- Nem lehet. – felelte v�g�l a professzor. – Semmib�l. – tette hozz�. – Most mit mosolyogtok? – n�zett v�gig rajtunk. – Komolyan mondtam! – emelte fel mutat�ujj�t.
- Rendben, professzor. – mondtuk.
- Na az�rt. – h�zta mosolyra a sz�j�t ism�t Branden professzor. – M�g egyszer gratul�lok a m�sodik helyhez!
- K�sz�nj�k!
Elk�sz�nt�nk a professzort�l, azt�n vid�m �radatk�nt indultunk le az �lt�z�h�z. Term�szetesen a t�boroz�sr�l besz�lt�nk, �s faggattuk ki Stanley-t.
- Sz�val ilyen klassz erd�s, hegyes vid�k. – mondta Stanley, mikor hirtelen valaki – k�t jel�ltem volt, hogy ki - a tal�romn�l fogva ber�ntott egy terembe.
- Szevasz, mazsola! – k�sz�nt Joe. Most csak �, meg Colin voltak itt, Billt nem l�ttam.
- Szia. – mondtam.
- Ha nem l�tn�d, t�bben vagyunk. – v�gta r� Colin, j�tszva a m�ltatlankod�st.
- De te nem k�sz�nt�l. – feleltem laz�n. J� kedvem van, �s ezt �k se tudj�k elkergetni.
- Hallod ezt? – n�zett Joe-ra Colin. – Johnny kicsit elsz�llt att�l a m�sodik helyt�l...
- Hallom, hallom... – gondolkodott el Joe. – Azt hiszem, ideje megneveln�nk egy kicsit.
- Szerintem is. – csatlakozott Colin, �s hirtelen a falhoz szor�tott, csak mert mi�rt ne. – Azt a h�goly�s esetet m�g nem felejtett�k �m el!
- De nem �m! – b�logatott Joe. – Meg a sz�jragaszt�st se...
- V�lem�nyem szerint kezdj�k az alapokn�l. – mondta megfontoltan Colin. – Az els� �s legfontosabb leck�t kell most megtanulnod, mazsola. Az pedig a k�vetkez�: Hogyan hagyjuk magunkat bez�ratni a szekr�nybe?
Na nem! Vill�mgyorsan arr�bb ugrottam, �s mivel ez meglepte Colint, nem tudott elkapni. Azonban ut�nam l�dult. Elszaladtam a terem t�ls� v�g�be. Nem tudtam, hogyan fogom kicselezni �ket, de azt igen, hogy valahogy ki kell jutnom a teremb�l. Joe �s Colin is fel�m tartottak.
- Sajnos zs�kutca, mazsola. – k�z�lte sajn�lkozva Colin, �m ekkor Joe tal�rja beakadt az egyik pad sark�ba, az els� sorban.
Szerencs�re Joe volt az ajt�hoz k�zelebb, �s am�g a tal�rj�t cib�lta, �n eg�rutat nyertem az ajt�ig. Kirohantam a folyos�ra, �s becsaptam az ajt�t magam m�g�tt.
- Katie! – sz�lt r�m a folyos�n �ll� Branden professzor. Ekkor Joe felt�pte m�g�ttem az ajt�t.
- H�, mazsola! Elfelejtetted... – �szrevette a professzort. – ��... Elfelejtettem megk�sz�nni, hogy... k�lcs�nadtad a penn�d.
Kevin �s Susan, akik nem messze �lltak t�lem, nagyon j�l sz�rakoztak Joe �lszent arckifejez�s�n. Ezzel szemben Branden professzor legsz�vesebben kett�t�rte volna p�lc�j�t. De v�g�l nem tette.
- �s akkor most... – kezdte visszafogottan. – Ti... – n�zett Joe-�kra. – Arra mentek. – mutatott az udvar fel�. – Te pedig amarra. – mondta nekem, fej�vel a l�pcs�k fel� intve.
Sietve csatlakoztam Kevin�khez, �s elt�nt�nk a professzor szeme el�l. Mik�zben hazafel� indultunk, elmes�ltem nekik Colin�k sikertelen nevel�si k�s�rlet�t, azt�n visszat�rt�nk a kir�ndul�s t�m�j�ra. V�g�l hazament�nk.
- Szia, Remus! – k�sz�ntem a h�zba l�pve keresztap�mnak. Anya elutazott p�r napra egy bar�tn�j�vel, akivel a boltot vezeti, �gyhogy � most nem volt itthon.
- Szia, Chara! Hogy ment a verseny? – �rdekl�d�tt Remus.
- M�sodikok lett�nk! – �js�goltam.
- Igen? Gratul�lok!
- K�szi! – A szob�mba indultam, hogy lepakoljak.
- Figyelj csak... Van egy perced? – k�rdezte Remus.
- Persze. – mondtam. – Mindj�rt.
Ledobtam a t�sk�m, meg a pulcsim �s a cip�m a szob�mban, azt�n lementem.
- Igen? – n�ztem be a konyh�ba �rdekl�dve. Remus egy bor�t�kot tartott a kez�ben, amin az Unicorn c�mer�t ismertem fel.
- A f�l�vi �rt�kel�s. – mondta Remus, csod�lkoz� tekintetemet l�tva.
- Jaa... – Persze, m�r eszembe jutott, hogy tavaly is ilyenkor k�ldt�k el. – Olyan rosszak? – k�rdeztem.
- Ja, nem, nem. – felelte r�gt�n Remus. – Nem a jegyekr�l szeretn�k besz�lni veled. Azokkal semmi baj. – A bor�t�kb�l kih�zott egy pergamenlapot. – Hanem a...mell�kelt pap�rk�r�l van sz�.
- Mir�l? – k�rdeztem csod�lkozva.
- Gyere, olvasd el. – �tny�jtotta nekem a pap�rt.

Tisztelettel:
Benjamin Brake
az Unicorn Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz�
Szakiskola igazgat�ja

Mosolyomat elfojtva visszaadtam Remusnak a pap�rt.
- Teh�t? – k�rdezte a keresztap�m.
- H�t... A “t�rsaimat” egy�ltal�n nem zavarta... – jegyeztem meg.
- Chara... – n�zett r�m Remus dorg�l�n.
- Az ablakokat meg k�t p�lcasuhint�ssal rendbe hozt�k.
- Nem az a l�nyeg. – cs�v�lta meg a fej�t Remus. – Mira is mindennap bet�rhetn� a kirakat ablakot, csak mert k�t p�lcasuhint�ssal rendbe hozhat�?
Nem b�rtam nem nevetni a p�ld�n.
- Nem. – feleltem azt�n.
- Meg azt�n, tudom, hogy nagyon fontos besz�lget�sek szoktak lezajlani az �r�k alatt, de az�rt figyelni is k�ne.
- De h�t egy csom� tant�rgyb�l Kiv�l�m van. – v�dekeztem. – B�b�jtanb�l, SVK-b�l, L�nygondoz�sb�l...
- Iiigen, tudom. – mondta Remus. – De att�l m�g nem k�ne rosszalkodni. – tette hozz�.
Ki is volt annak idej�n Tekerg�?... �, te j� �g, magyar�zza m�r meg nekem valaki a feln�ttek �szj�r�s�t...
- Megteszel nekem valamit? – k�rdezte Remus.
- Mit?
- T�rt�nelemb�l itt van ez az Elfogadhat�. Az �v v�gi vizsg�n...
- Jobb lesz. – feleltem.
- J�l van. – elmosolyodott. – Mikor v�rhat� dolgozat legk�zelebb?
- �hm...holnap.
- Akkor azt ugye tudod, hogy ma d�lut�n nem �rsz r�?...
- Mi�rt nem? – csod�lkoztam.
- Mert t�rt�nelmet fogunk tanulni.
- De...
- Egy sz�t se! – szak�tott f�lbe mosolyogva. – Magadt�l csak este kezden�l neki a tanul�snak, tudom �n azt nagyon j�l...
Ismer... T�l j�l ismer – �llap�tottam meg magamban.
- J�, el�szedem a t�ricuccom... – adtam meg magam.
- Rendben, mindj�rt megyek fel. – b�lintott r� Remus.
Elindultam fel a szob�mba, de mikor kil�ptem az ajt�n, Remus mondott valamit.
- Tess�k? – n�ztem vissza.
- Hm? – Remus az igazgat� �ltal k�ld�tt pergamenr�l n�zett fel. - Ja, semmi, semmi. Nem fontos. – legyintett.
Kicsit furcs�llva a dolgot elindultam fel az emeletre. Esk�sz�m azt hallottam, hogy “A te l�nyod, Sirius...”

- Sz�val... – folytatta Remus, belepillantva a m�giat�rt�net k�nyvembe, hogy mi is a k�vetkez� r�sz, amit �t kell venni. – II. Lethifold�l� Krambusznak nagy seg�ts�get jelentett, hogy anim�gus, �s ez�rt...
Anim�gus. Mint apa. Neki is igaz�n jelenthetne valami seg�ts�get, �s kider�lhetne, hogy nem csin�lt semmi rosszat. V�rjunk csak! De hisz... Hogy ez eddig mi�rt nem jutott eszembe? Tegy�k fel, hogy – j�, igen, el�g k�ptelen gondolatnak t�nik, de mi van, ha �rtatlan, �s akkor... Ha ennek a Krampusznak vagy minek seg�ts�get jelentett, hogy anim�gus, esetleg ap�nak is...
- Chara. – szak�totta f�lbe �br�ndoz�saimat Remus. – M�r nincs sok h�tra. L�gy sz�ves figyelj, rendben?
- Az anim�gusoknak �llatalakban ugyan�gy vannak �rz�seik, mint emberk�nt? – k�rdeztem v�lasz helyett.
- Igen, csak...kicsit m�shogyan. Mi�rt?
- ��s... Elz�rtabbak az �rz�seik �tv�ltozva?
- Azt hiszem, igen. De mi�rt �rdekel?
- �...nem fontos. Csak �rdekelt. – feleltem.
- Akkor folytathatjuk?
- Igen.
- J�. Teh�t...
Len�ztem a k�nyvre, Remus meg folytatta annak a Krampusznak a t�rt�net�t.
Sz�val, ha az anim�gusok �rz�sei elz�rtabbak, akkor k�t lehet�s�g van. Ha apa egy gyilkos, �s �t tud v�ltozni az Azkabanban, akkor nem azt a b�ntet�st kapja, amit sz�ntak neki. Ha viszont �rtatlan, akkor...
- Chara! – sz�lt r�m Remus. – Te egy�ltal�n nem figyelsz r�m.
- �...csak... – dadogtam.
- Na j�. – mondta Remus, majd f�lretolta a t�rik�nyvet �s szembefordult velem a sz�k�n. – Valami baj van?
- Nem, nincs. – feleltem r�gt�n.
Remus tekintete azt k�rdezte: teh�t mi a baj?
- L�tom, hogy valami...aggaszt. – mondta.
- H�t... – megakadtam.
- Mi�rt nem akarod elmondani?
- Mert... – f�lren�ztem. – Nem �r�ln�l neki.
Remus fels�hajtott.
- Sirius. – mondta ki. – Ugye? – B�lintottam. – N�zd... – kezdte Remus. Kereste a szavakat. – James, Peter �s Sirius a legjobb bar�taim voltak. – fogott bele. – Tal�n n�lunk �sszetart�bb kis csapat nem volt sehol a vil�gon. Azt�n... j�tt ez az eg�sz. – Keresztap�m keser� tekintettel n�zett r�m. – Sirius el�rult minket. B�ztunk egym�sban, minden b�natunkat, �r�m�nket, titkunkat megosztottuk egym�ssal. Az �let�nket a m�sikra b�ztuk, �s �...felr�gta ezt a bar�ts�got. �rtsd meg...ezek ut�n...�n nem tudok b�zni benne.
- De mi van, ha...? – kezdtem.
- Merlin... – mondta halkan Remus. – B�r meglenne bennem az a rem�ny, ami benned. De...de nincs. Mi hajt t�ged?
- Nem tudom... – feleltem. – N�ha nem is tudom, mit gondoljak. De amit mondt�l...
- Nem, nem, Chara, figyelj. – szak�tott f�lbe Remus. – Ne engedd, hogy... Hogy is mondjam... – gondolkodott el. – Elv�gre Sirius az ap�d. Ink�bb gondolj r� �gy, ahogy most, minthogy azzal a gondolattal �lj, hogy “az ap�m egy t�meggyilkos �rul�”. Az �n v�lem�nyem pedig nem szent�r�s. – Elmosolyodott. – B�r ahogy ismerlek, �gy is kitart�an fogsz ragaszkodni az elk�pzel�sedhez, b�rmit mondok.
�n is elmosolyodtam. Remus vett egy m�ly leveg�t, majd a t�rik�nyvem fel� n�zett.
- Szerintem el�g lesz m�ra. – sz�geztem le gyorsan.
Remus megeresztett egy sz�les mosolyt.
- Igen?
- B�ven. – er�s�tettem meg az �ll�spontom.
A t�rit elfelejtett�k a mai napra. Remus a d�lut�n h�tral�v� r�sz�ben, hossz� id� �ta el�sz�r, megint a roxfortos �veir�l, �s a Tekerg�k kalandjair�l mes�lt.