XVI. fejezet:

Egy megt�p�zott pergamenlap

M�giat�rt�net – V�rakoz�son fel�li
B�jitaltan – V�rakoz�son fel�li
Gy�gyn�v�nytan – V�rakoz�son fel�li
J�sl�stan – Kiv�l�
S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se – Kiv�l�
Legend�s L�nyek Gondoz�sa – Kiv�l�
�tv�ltoztat�stan – Kiv�l�
B�b�jtan – Kiv�l�

- Ez nagyon j�, Chara! – dics�rt anya boldogan. – J�l van, kicsim, �gyes vagy!
Azt hiszem ilyen �v v�gi eredm�nyekkel b�rkinek j�l indult volna a nyara. �gy j�l indult nekem is. Egy dolgot sajn�ltam: v�ge a p�rbajk�l�n�r�knak. De valahogy csak r� tudjuk majd venni Branden professzort, hogy tan�tson minket j�v�re is...
Susan eg�sz ny�rra elutazott vid�kre a sz�leivel meg a b�tyj�val, de Kevin maradt. Majdnem minden nap tal�lkoztunk. De ha nem �rt r�, megkerestem Lol�t, vagy Patet, �gyhogy nem unatkoztam. Kviddicsezt�nk, elment�nk a k�zeli t�hoz, tekeregt�nk Chippingben �s Chiptonban, az utc�n tal�lt illetve az olcs� boltok – mint p�ld�ul a F�lix L�d�ja, vagy a Mr. �s Mrs. Urchin �ltal vezetett Bizarr Baz�r – port�k�ival b�v�tett�k kacatgy�jtem�ny�nket.
J�lius elej�n – eg�sz pontosan harmadik�n – cs�ngettek.
- Nyitom! – mondta r�gt�n anya. – Ez Remus lesz. Te... – n�zett r�m elgondolkodva. – Menj fel a szob�dba, j�?
- Mi�rt? – csod�lkoztam.
- Aki k�v�ncsi hamar meg�regszik! – v�gta r� anya mosolyogva, k�zben megp�ck�lve az orrom. – Na sipirc!
H�t igen... M�r csak ez van, ha az embernek sz�linapja van, �s el akarj�k rejteni el�le az aj�nd�k�t – gondoltam magamban, mik�zben felmentem a szob�mba, �s behajtottam magam m�g�tt az ajt�t.
K�zben hallottam, ahogy anya kinyitja az ajt�t �s keresztap�mmal sugdol�zni kezdenek.
- Chara! – hallottam n�h�ny m�sodperc m�lva. – Gyere le!
Gyorsan leszaladtam a l�pcs�n, �s izgatottan meg�lltam a nappali ajtaj�ban.
- Boldog sz�linapot! – mondta anya �s Remus, mik�zben keresztap�m ler�ntott egy nagy kend�t valami nagy t�rgyr�l. El�llt a l�legzetem. Az a nagy valami egy nagyobb kalitka volt – benne egy gy�ny�r� bagollyal. A hasa feh�r volt, a sz�rnyai h�tulja �s h�ta meg s�r�n barnap�tty�z�ttek. Nem volt se piriny�, se hatalmas – t�k�letes volt.
Hitetlenked� n�z�ssel k�zelebb l�ptem a ketrechez.
- Tetszik? – k�rdezte Remus.
- Persze! – v�gtam r� boldogan. – Van neve?
- M�g nincs. – felelte a keresztap�m.
- Te majd biztos kital�lsz valami klassz kis nevet neki. – mondta anya, m�g �n a nagy szemeivel r�m pislog� madarat szeml�ltem.
- Ki is veheted, nagyon bar�ts�gos. – javasolta Remus.
- Igen? – k�rdeztem, mik�zben kipattintottam a ketrec ajtaj�t.
- De m�g mennyire! Tartsd el� a kezed, �s r� fog �llni.
�gy tettem, ahogy keresztap�m mondta – �s a csodasz�p bagoly �vatosan r�l�pett a kezemre, a csukl�mn�l. Vigy�zva kih�ztam a m�g mindig engem figyel� baglyot. �s hirtelen beugrott egy j� kis n�v.
- Legyen Z�n� a neve. – mondtam.
- Z�n�? Ez sz�p n�v! – �rtett egyet anya.
- Igen, a Z�n� nagyon illik r�. – csatlakozott Remus is.
- Szia, Z�n�! – k�sz�ntem a mad�rnak. – Hogy tetszik a neved?
A bagoly felrikkantott, mire elnevett�k magunkat. Azt�n h�zunk �j lak�j�val – az �n baglyommal! – egy�tt a konyh�ba ment�nk, sz�linapi csokitort�t enni, ami nem tudom hogyan ker�lt oda, meg �gy egy�ltal�n mi�rt...
- H�t... – kezdte Remus, mialatt nekil�ttunk tortaszeleteinknek. – A Roxfortnak nincs szerencs�je a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�raival... – mondta.
- Mi�rt? – k�rdeztem.
- Egym�s ut�n v�ltj�k le �ket. Tavaly p�ld�ul M�gus professzor volt, r�la kider�lt, hogy Voldemort oldal�n �ll. – L�ttam any�n, hogy sz�vesen r�sz�lna b�tyj�ra, ami�rt pont Voldemort nev�vel kellett el�rukkolnia, de v�g�l nem tette. – Azt�n id�n Gilderoy Lockhartot v�lasztott�k.
- Azt a b�jmosolyos csal�t? – k�rdezte anya.
- Azt. – b�lintott Remus.
- Na �s a k�vetkez� �vben? – �rdekl�d�tt anya.
- H�t... – Remus elfojtva mosolygott.
- Igen, Remus? – n�zett anya a b�tyj�ra. Remus egy sokatmond� pillant�ssal v�laszolt neki. Anya megdermedt. – Csak nem te?
- De. – felelte keresztap�m.
- Hisz ez fantasztikus, Remus! – lelkendezett anya.
- Szerintem is. – b�lintott Remus.
- �s... Hogyan vagy mi�rt...? – Anya alig tal�lt szavakat, annyira feldobta a h�r.
- Dumbledore professzor megk�rt, hogy v�llaljam el, �n meg gondoltam...mi�rt ne?
- Sz�val SVK tan�r leszel? – k�rdeztem.
- Igen. – b�lintott.
- �s... – kezdte anya, kicsit �vatosan. - ...mi lesz...teliholdkor?
- Ne agg�dj, Perselus majd k�sz�t nekem b�jitalt, �s a Szellemsz�ll�s is �ll m�g. – nyugtatta Remus.
- Pipogyusz... – mondtam halkan az els� dolgot, ami eszembe jutott a Perselus n�vr�l, any��k mes�i ut�n.
- Khm. – pillantott r�m Remus.
- Nem mondtam semmit. – jav�tottam gyorsan, halv�nyan mosolyogva, �s teljes egyet�rt�sben �sszen�zve Z�n�val.
- �s mikor utazol el? – k�rdezte anya Remust.
- A k�vetkez� h�ten. – felelte Remus. – A ny�r v�g�ig lesz el�g id�m felk�sz�lni a tan�t�sra a kast�lyban.
Hirtelen eszembe jutott valami.
- �s akkor tal�lkozol majd Harryvel? – k�rdeztem.
- Bizony. – b�lintott Remus. – K�v�ncsi vagyok r�.
- Majd tal�lkozhatok vele? – k�rdeztem tov�bb.
- H�t... – Remus �s anya �sszen�ztek. – Majd megl�tjuk, rendben?
- J�. – mondtam.
Harry eddig nem sokszor jutott eszembe. De nagyon �r�ltem volna, ha tal�lkozhatok vele. A Roxfortba is sz�vesen j�rtam volna, de az Unicorn sokkal k�zelebb van, ez�rt v�lasztotta azt anya.
Remus v�g�l nem a j�v� h�ten ment vissza, hanem m�g maradt p�r h�tig, �s csak j�lius v�g�n utazott el Londonba. Elutaz�sa ut�ni napon anya megk�rt, hogy seg�tsek egy kicsit rendet rakni a nappaliban.
- N�zd, tal�ltam egy idei napt�rt. – mondta anya, egy �js�gkupacb�l kiemelve egy var�zsnapt�rt. Belelapozott. – Ebben azt�n minden benne van. M�g a legr�videbb �s a leghosszabb nappalt is mutatja. �s sz�p k�pek vannak benne. Kell?
- Aha, felviszem. – feleltem.
�ppen elvettem any�t�l a napt�rt, mikor egy bagoly kopogott be az ablakon. Beengedtem, �s a mad�r r�gt�n any�hoz rep�lt. Am�g � egy kis porcel�nszobrot tartva a kez�ben hozz�l�tott a bor�t�k kibont�s�hoz, �n megn�ztem ezt a napt�rat. Merlin Napja, Var�zsl�nyek Napja, j�nius 22-e – a leghosszabb nappal...
PUFF!
Felkaptam a fejem. A kis porcel�nszobor h�rom darabra t�rve fek�dt a parkett�n, anya meg elh�lten meredt a kez�ben tartott pergamenlapra.
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem. Anya nem v�laszolt. – Remus �rt?
Anya csak j� p�r m�sodperc ut�n n�zett fel.
- M-mit k�rdezt�l?
- Remus �rt? – ism�teltem meg.
- Ja igen.
- �s mi t�rt�nt?
- �hm, semmi. Semmi k�l�n�s. – felelte egy mosolyt er�ltetve az arc�ra, mik�zben egyik k�zzel nadr�gja zseb�be dugta a pergament, m�sik kez�vel remegve a f�le m�g� tolta n�h�ny sz�k�sbarna hajtincs�t. – Mindj�rt j�v�k. – mondta, azzal kiment a konyh�ba.
H�t ez furcsa. Ha semmi, akkor mi�rt ejtette el az egyik kedvenc szobr�t?
Anya ut�n mentem. � �ppen akkor engedte �tj�ra a baglyot a v�lasszal a konyhaablakon kereszt�l.
- Mi volt a lev�lben? – k�rdeztem.
- Kicsim. – Anya elmosolyodva r�m n�zett. – T�nyleg semmi. Nem �rdekes. Azt a szobrot meg m�r harmadszorra ejtem le... Mindj�rt �sszeragasztom megint.
Visszament a nappaliba. M�g mindig furcs�lltam a helyzetet. Elgondolkozva vittem fel a napt�rat a szob�mba. Felakasztottam az �gyam mell� a falra, k�zben fut� pillant�st vetve Kevin legut�bbi level�re az asztalomon, amiben azt �rta, hogy elutaznak erre, meg a k�vetkez� h�tre – vagyis most nem tudom megosztani az egyik legjobb bar�tommal, hogy anya titkol�zik el�ttem.
�jf�lkor, m�g mindig azon a lev�len merengve n�ztem, ahogy a falon f�gg� napt�ron egy piros kereszt rajzol�dik ki a mai napon, j�lius 31-�n.

Anya m�snap is �s azut�n is, eg�sz h�ten furcs�n viselkedett. N�ha t�bb �r�n kereszt�l �llt egymag�ban a nappali egyik ablaka el�tt, vagy a verand�n. �s az is szokatlan volt, hogy nem volt otthon egyetlen �js�g sem. Pedig mindig szokott lenni. Amikor err�l megk�rdeztem any�t, azt mondta, mostan�ban semmi �rdemleges nincs a Reggeli Pr�f�t�ban, �gyhogy nem vett.
P�nteken �gy d�nt�ttem, egy egyszer� mugliid�t�lt�st v�lasztok – fogtam a ker�kp�rom, �s elindultam kerekezni Chippingben. Farmer r�vidnadr�g, s�t�t- �s vil�gosk�k sz�n� v�szoncip�, �s egy egyszer�, s�t�tz�ld p�l� – egysz�val az egyik kedvenc viseletem volt rajtam. D�lut�n h�rom �ra fel� j�rt, �s gy�ny�r� naps�t�ses id� volt. Egy eg�szen kicsik�t lefel� lejt� utc�ban a ped�loz�st abbahagyva gurultam a bicajjal, a kerekek kattog� hangj�t hallgatva. Nagyon meleg volt, �gyhogy kifejezetten j�l esett az a h�v�s szell�, amit a ker�kp�ron �lve �reztem. R�vid hajamat – amin anya a m�lt h�ten fodr�szkodott egy kicsit – �sszeborzolta ez a gyenge sz�l.
Akkor kezdtem el �jra tekerni, mikor megl�ttam Mr. Wiltont, aki h�za kis udvar�n kert�szkedett �ppen, j� �reg �s kopott k�k kert�sznadr�gj�ban, �s szint�n sokmindent meg�lt fak�z�ld sapk�j�ban.
- J� napot, Mister Wilton! – k�sz�ntem oda neki vid�man, �s ahogy szemei gyanakodva �sszesz�k�ltek, vigyorogva gyorsan tov�bb tekertem. �m a h�za ut�n k�vetkez� mell�kutc�ba befordultam, �s ker�t�ssel k�rbevett kertj�t megker�lve h�tramentem Bobbyhoz.
- Szia, pajt�s! – k�sz�ntem oda neki halkan, nehogy Mr. Wilton meghallja, � meg gyorsan odaszaladt hozz�m, �s oldal�t nekid�nt�tte a ker�t�snek, hogy simogassam meg. – Na hogy vagy? – k�rdeztem, mik�zben megveregettem a h�t�t, � meg mancs�val j�t�kosan a kezem ut�n kezdett kapkodni. R�gt�n felt�nt, hogy nem volt rajta nyak�rv. Ami nem csoda, mert az a l�ncnyak�rv sok-sok �ves volt m�r, �s es�ben is kinn maradt. Gondolom teljesen berozsd�sodott, azt�n elt�r�tt. De a l�nyeg, hogy m�r nincsen rajta Bobbyn. A ker�kp�ron �lve, l�baimmal l�pkedve lassan tov�bb mentem a ker�t�s mellett – Bobby meg szorosan a ker�t�shez simulva k�vetett –, �s szem�gyre vettem a kert h�ts� ajtaj�t. Az azon l�v� kis kutyabej�r� be volt deszk�zva. – Ez egy �llatk�nz�... – morogtam, k�zben megsimogatva Bobby fej�t. K�r�ln�ztem, nem l�t-e Mr. Wilton, �s miut�n megbizonyosodtam r�la, hogy nem, tekintetemet k�rbefutattam a k�rny�ken, valami haszn�lhat� t�rgy ut�n kutatva. – Ez az! – mondtam halkan, megl�tva egy sz�lesebb deszk�t. Lesz�lltam a ker�kp�rr�l, azt lefektettem a ker�t�s melletti f�be, majd szem�gyre vettem a deszk�t. R�tapostam �s n�h�ny kisebbet ugr�ltam rajta – el�g massz�vnak t�nt. Felkaptam a j� neh�z deszk�t, �gyelve r�, hogy a lehet� legkisebb zajt csapjam, �s �ttettem a ker�t�s t�ls� oldal�ra, Bobby mell�. A deszka egyik v�g�t nekit�masztottam a ker�t�snek, a m�sik v�ge a f�ld�n volt.
- Na gyere, Bobby! – mondtam a kuty�nak, aki izgatottan elkezdett toporz�kolni, de sajnos nem �rtette, mit szeretn�k. – Gyere! Gyer�nk, pajt�s! – buzd�tottam, de Bobby nem �rtette. K�t mells� l�b�t feltette a ker�t�sre, �s izgatottan, lihegve n�zett r�m. – Pszt, nyugi! – csit�tottam, mert kicsit hangos volt. V�rtam egy kicsit, de Mr. Wilton k�zeled�s�nek semmi jel�t nem hallottam vagy l�ttam. – Na j�. – mondtam r�vid gondolkod�s ut�n, majd �tm�sztam a faker�t�sen. – Gyere! – Egyik karommal �tkaroltam Bobby nyak�t, m�sikkal a deszk�ra mutattam. – Fel, Bobby! Ide fel! – Szerencs�re Bobby okos kutya volt, �s miut�n megmutattam neki, mit akarok, r�gt�n meg�rtette. A gond akkor ad�dott, amikor fel�rt a pall� tetej�re, mivel a t�loldalt nem volt min les�t�lnia. – Ugorj, Bobby! – mondtam neki, mik�zben gyorsan �tm�sztam a ker�t�sen. Halkan ny�sz�tve toporz�kolni kezdett, mintha azt mondan� “j�, j�, de hogyan?”. – Na gyere, pajt�s! – b�ztattam, megsimogatva a fej�t. Azt�n h�tr�bb l�ptem p�rat, �s tenyeremmel r�csaptam n�h�nyszor a combomra. – Gyer�nk, Bobby! Gyere! - Bobby v�g�l �sszeszedte �sszes sk�tjuh�szi b�tors�g�t, �s leugrott a ker�t�s tetej�r�l. – �gyes! – dics�rtem, megveregetve a h�t�t. �m ekkor egy csosszan� l�ptet hallottam, �s ahogy feln�ztem, megl�ttam a h�za egyik sarka m�g�l engem n�z� Mr. Wiltont.
- H�, K�LY�K! – kiab�lt r�m d�h�sen, r�gt�n fel�m indulva �reges l�ptekkel, felkapva egy sepr�t, amit �gy n�z ki mindig a keze �gy�ben tartott.
- Gyere, Bobby! – hadartam bajt�rsamnak, vill�mgyorsan fekv� ker�kp�rom mellett teremve.
- �LLJ MEG TE PERNAHAJDER! �LLJ MEG! – ordib�lt Mr. Wilton, Bobby meg visszaugatott neki, m�g felkaptam a ker�kp�rom, �s nyerg�be pattantam, mindek�zben szerencs�sen bev�gtam a t�rdem a ped�lba. – POF�ZOL, TE NYOMORULT?! – kiab�lt Mr. Wilton Bobbynak. – TE MEG �LLJ MEG, TAKNYOS K�LY�K!!
- Bobby! – sz�ltam a szabads�gt�l teljesen megker�lt kuty�nak, mik�zben r�tapostam a ped�lra.
A szemem sark�b�l l�ttam, ahogy Bobby m�g bedilizve ugatva k�rbeforog n�h�nyszor, azt�n ut�nam indult, �s a k�vetkez� pillanatban m�r vid�man csaholva loholt mellettem. Azt hiszem n�h�ny h�napig ink�bb nem megyek Mr. Wilton h�za k�zel�be – gondoltam vigyorogva.
V�gigtekertem n�h�ny utc�n, k�zben Bobby az �sszes kavicsot, porszemet, oszlopot, ker�t�sl�cet, egysz�val mindent megszagl�szott.
- Kate! – hallottam hirtelen. Lef�kezve meg�lltam �s csod�lkozva k�rben�ztem, a hang gazd�j�t keresve. – Itt fenn, hah�!
- �, szia! – k�sz�ntem Stanley-nek, mikor v�gre megl�ttam a kicsit od�bb l�v� h�z egyik fels� ablak�ban.
- Hell�, egyed�l? – �rdekl�d�tt Stanley.
- Aha. – b�lintottam, de azt�n gyorsan �szbe kaptam. – Vagyis itt van � is. – mutattam Bobbyra.
- Megsz�ktetted? – k�rdezte vigyorogva Stanley.
- Meg!
- Akkor j�l hallottam a kiab�l�st. – nevetett Stanley. – Tudod mit? – k�rdezte azt�n. – Megyek �n is kerekezni, ok�?
- Persze! – mondtam. Nagyszer�, nem lesz�nk egyed�l Bobbyval.
- Ok�, akkor mindj�rt megyek, hozom a bicajom.
- Rendben.
Stanley elt�nt az ablakb�l, Bobby pedig hozz�l�tott ker�t�s n�lk�li kertj�k k�rbeszagl�sz�s�hoz. �n addig a h�zat vettem szem�gyre. Mint szinte az �sszes chippingbeli h�z, ez is nagyon bar�ts�gos k�lsej� nem az �ri�si m�ret� �p�letek k�z� tartoz� muglih�z volt. K�temeletes volt, fel�l padl�ssal, a falai feh�rre voltak meszelve, als� ablakai p�rk�ny�n rengeteg cser�p sorakozott, benn�k sz�npomp�s vir�gokkal. A h�zb�l oldalra kiny�lt a gar�zs. El�ttem k�vekb�l kirakott r�vid �sv�ny vezetett a barn�ra festett bej�rati faajt�hoz, ami hamarosan ki is ny�lt, �s Stanley, m�g a cip�f�z�j�t k�tve kil�pett rajta, egyik kez�ben egy kulccsal. Bobby r�gt�n odament hozz�.
- Szevasz, haver! – k�sz�nt neki Stanley, �sszeborzolva Bobby bund�j�t.
Lesz�lltam a ker�kp�rr�l, �s megint a f�be fektettem, m�g Stanley a gar�zshoz ment, �s kinyitotta a kulccsal.
- Am�gy t�k j� a bicajod. – mondta Stanley, mik�zben bel�pett a gar�zsba.
- K�sz. – feleltem, meg�llva a gar�zs ajtaja el�tt. – M�r t�k r�gen �ltem rajta. Vagy h�rom �ve. – mondtam a pakol�szni kezd� Stanley-nek.
- Te is? – k�rdezte csod�lkozva. – �n is m�r iszony� r�gen �ltem rajta. Biztos fel kell f�jni a kerek�t. – A gar�zsban �ll� feh�r Ford m�g�l egy v�r�s v�z� ker�kp�rt tolt el�. – Aha... – n�zett a kerekeire, amik igencsak laposak voltak. – �hm... Seg�ten�l? – k�rdezte.
- Persze! – feleltem k�szs�gesen.
- Meg k�ne fogni, am�g felf�jom, mert a kit�maszt�ja let�r�tt.
- Ok�. – mondtam, �s megfogtam a ker�kp�rt.
Stanley meg gyorsan el�keresett egy pump�t, azt�n let�rdelt az els� ker�k mell�. Bobby meg ott sertepert�lt k�r�l�tt�nk.
- Hogy hoztad ki? – �rdekl�d�tt Stanley, mik�zben m�r pump�lta a kereket. – Az �reg bedeszk�zta a kij�r�t, nem?
- De igen. – b�lintottam. – De tal�ltam egy sz�lesebb deszk�t, azt nekid�nt�ttem bel�lr�l a ker�t�snek, �s azon �t ki tudott m�szni.
- H�t... – mosolygott Stanley. – Mindenesetre biztons�gosabb megold�s, mint amit tavaly csin�ltatok Kevinnel...
- H�t igen. – nevettem.
- Na j�, ez k�sz. – Stanley a h�ts� ker�khez l�pett. – Mi t�rt�nt a t�rdeddel? – k�rdezte.
Meglep�dve n�ztem le t�rdemre: egy kisebb, m�r nem v�rz� seb volt rajta.
- Jah... Csak bev�gtam a ped�lba, mikor elpucoltunk Mister Wilton h�z�t�l Bobbyval. – legyintettem, mikor ajt�csuk�d�st hallottam.
A h�zb�l egy ny�l�nkabb termet�, fekete nadr�got �s kock�s inget visel� negyven�t�v k�r�li f�rfi l�pett ki. S�t�tbarna haja volt – mint Stanley-nek -, �s k�rszak�lla.
- Szia, apa! – k�sz�nt neki Stanley. – � Katie, az oszt�lyt�rsam.
- Szervusz, Katie! – l�pett mell�nk Stanley apuk�ja. – Daniel Ervine. – ny�jtotta a kez�t.
- Katie Johnson. – mutatkoztam be �n is, m�g kezet fogtunk.
- Mentek bicajozni? – �rdekl�d�tt Mr. Ervine.
- Aha. – b�lintott Stanley.
- J�l van. – nyugt�zta, majd elgondolkodva r�m n�zett. – Sz�val te vagy a...trollk�b�t� le�nyz�.
- Igen... – feleltem f�lmosolyogva.
- Ez is k�sz. – �llt fel Stanley a ker�kp�r mell�l, majd visszavitte a pump�t a gar�zsba. – Mehet�nk? – k�rdezte, mikor vissza�rt.
- Persze. – mondtam.
- Azt�n semmi kalandkeres�s, hallod Stanley? – k�rdezte Mr. Ervine a fi�t.
- Igen, apa. – felelte Stanley, kicsit hanyagul.
- Komolyan mondom.
- Igen, tudom. – n�zett Stanley az apj�ra.
- Na j�l van. – mosolyodott el Mr. Ervine. – Menjetek csak.
Elk�sz�nt�nk Sol apuk�j�t�l, azt�n ker�kp�rra pattantunk, �s elindultunk, Bobbyval egy�tt.
- Nagyon d�h�s volt r�d a trollkalandunk ut�n? – k�rdeztem Stanleyt.
- El�gg�. – mondta. – De anya jobban haragudott... � sokkal agg�d�sabb. Az anyuk�k mindig agg�d�sabbak. – tette hozz�. – N�latok is �gy van? – k�rdezte. – M�rmint...�hm... – kezdett el magyar�zkodni gyorsan, mikor r�j�tt, hogy �n nem tudom az apuk�k �s anyuk�k agg�d�si szintj�t �sszehasonl�tani... – �h, bocsi, felejtsd el, nem k�rdeztem semmit...
- Semmi baj. – mondtam mosolyogva. – Az �n anyuk�m is nagyon agg�d�s. – folytattam.
- ��s... – kezdte Stanley. – Nem hi�nyzik?
- Apa?
- Igen.
- H�t...de. – feleltem, elgondolkodva n�zve a mellett�nk �get� Bobbyt.
- Nem is eml�kszel r�?
- Nem. – mondtam. De k�rlek Stanley, t�bbet ne k�rdezz, mert akkor hazudnom kell...
- Aha, �rtem. – b�lintott Stanley.
Azt�n egy ideig egyik�nk se sz�lalt meg, csak a kerekek pattog� hangja hallatsz�dott, meg Bobby �get�s�nek szapora �teme.
El�rt�nk egy h�zhoz, ahol �ppen �nt�zt�k a kertet �s az �tra is kifolyt a v�z, egy hatalmas pocsoly�t alkotva.
- Nagy placcs? – k�rdezte Stanley vigyorogva.
- Ann�l is nagyobb. – v�gtam r�, majd mindketten, mint az �r�ltek, kezdt�k el taposni a ped�lt, �s n�h�ny m�sodperc m�lva teljes sebess�ggel sz�guldottunk bele a pocsoly�ba, teljesen lefr�csk�lve egym�st.
- Juh�! – ki�ltottuk.
- Ez cs�cs volt! – lelkendezett Stanley vigyorogva, mik�zben mindketten a ker�kp�raink �ltal magunk ut�n h�zott cs�kot n�zt�k. Azt�n beszaladt Bobby a kett�nk k�z�, �s lelapult bund�val igencsak m�ltatlankodva vetett r�nk egy-egy oldalpillant�st.
Az eg�sz d�lut�nt v�gigh�ly�lt�k, m�gnem egy bagoly telepedett le Stanley v�ll�ra, amiben anyuk�ja figyelmeztette, hogy ideje hazafel� indulni. �s mivel lassan nyolc volt, nekem is �gyis indulnom kellett, azt mondtam any�nak, hogy nyolcra �rek vissza. Hazafel� indulva m�g �tba ejtett�k Mr. Wilton h�z�t, �s meglep�dve l�ttuk, hogy id�k�zben leszedte a deszk�kat a h�ts� kapur�l – �gy Bobby gond n�lk�l vissza tudott menni.
Azt�n Stanley-vel elk�sz�nt�nk egym�st�l, �s hazafele indultunk. De mik�zben a lassan s�t�tbe borul� utc�kon kerekeztem, �gy d�nt�ttem, m�g felmegyek a kedvenc dombomra, miel�tt hazamegyek. �gy h�t lekanyarodtam az erdei �sv�nyre, �s a f�k k�zt tekertem egy ideig, majd lesz�lltam �s a marad�k �ton m�r toltam a ker�kp�rt, �gy kapaszkodtam fel a dombra. Az erd�nek majdnem pont a domb gerinc�n lett v�ge. Egy f�nak d�nt�ttem a ker�kp�rom, azt�n �n is nekit�maszkodtam h�tammal egynek, �s csak n�ztem az el�ttem elter�l� gy�ny�r�, dimbes-dombos, nagyr�szt f�kkal bor�tott t�jat. Ez ugyan csak egy domb volt, de m�r ilyen magasr�l is nagyon sz�p volt a kil�t�s.
De mi�rt titkol�zik anya? Mi a nyavalya lehetett abban a lev�lben? Mondjuk az igazat megmondva...van egy fut� gondolatom a dologr�l... Tal�n ap�r�l van sz�, de az is lehet, hogy nem, hanem valami nagyobb z�r van a var�zsl�vil�gban, amit nem akarnak elmondani, nehogy megijesszenek, vagy nemt'om. Pedig ha tudn�k, hogy ez a titkol�z�s csak m�g rosszabb, mert az ember nem tudja, hogy mi mi�rt van.
Mik�zben ezen t�prengtem, �szrevettem, hogy el�ttem, a domb oldal�n egy pap�rgalacsint sodor a sz�l fel�m. Ahogy k�zelebb �rt, azt is l�ttam, hogy ez egy megt�p�zott �llapotban l�v� pergamenlap, r�ad�sul mintha �js�glap lenne. El�s�t�ltam, hogy �tj�t �lljam, �s felvettem a f�ldr�l, mikor oda�rt hozz�m. Aha, nem t�vedtem. A lap sark�ban l�v� mint�r�l tudtam, hogy ez a Reggeli Pr�f�ta egy oldala. H�tha ebb�l megtudok valamit...
Sz�thajtogattam a pergament, �s... A d�bbenet egy hossz� pillanat�ig bel�m szorult a leveg�. Ez...ez...hogy?... Hol elmosolyodtam, hol hitetlenkedve b�multam a lapra. Egyszer�en...nem b�rtam elhinni, hogy az �ll a lapon, amit olvasok. �jra �s �jra v�gigfuttattam a tekintetem a pergamen tetej�n, hatalmas bet�kkel d�szelg� soron:

M�rpedig ez �llt ott. Hihetetlen... Az Azkabanb�l?! Hisz onnan m�g soha senki nem sz�k�tt meg!
Felkaptam a fejem, �s gyorsan k�rben�ztem. Az izgatotts�g �s a f�lelem furcsa egyveleg�t �reztem. Az�rt voltam izgatott, mert �gy tal�lkozhatok ap�val – �s att�l f�ltem, kider�l, hogy t�nyleg gyilkos. B�r m�g az is jobb lenne. Jobb, mint ez az �r�k rem�nyked�s, hogy tal�n nem az.
T�nyleg megsz�k�tt? Ide van �rva, de egyszer�en alig b�rom felfogni.
Sz�val ez�rt olyan furcsa anya. Remus ezt �rta meg neki lev�lben. �s ez�rt nem vesz �js�got, hogy �n ne tudjam meg. De hogy nem tudtam meg el�bb? Vagyis... Ja persze. Mivel se Kevin, se Susan nincsen Chiptonban, �n se mentem oda. Pedig ahogy a var�zsl�v�rosokat ismerem, biztos ki van tap�t�zva az eg�sz...
M�r csak azt nem �rtem, hogy anya mi�rt titkolja el�lem? Mi�rt nem mondta el?! Mindenesetre ezt nem fogom megk�rdezni t�le. Mert arr�l se fogok sz�lni neki, hogy tudok apa sz�k�s�r�l.
Merlin... M�g mindig nem hiszem el...
Az �r�mra pillantottam. Na igen... F�l kilenc – elk�stem otthonr�l.
Az �js�glapot eltettem r�vidnadr�gom zseb�be, majd – s�r�n n�zel�dve – hazakerekeztem. Mikor bel�ptem a h�zba, nem lep�dtem meg, hogy anya �ppen az ablak el�tt �lldog�l a nappaliban.
- �, hazaj�tt�l? – n�zett r�m mosolyogva.
- Aha. Tudom, k�stem egy kicsit, csak...
- K�st�l? – Anya a fali�r�ra n�zett. – Nem �rdekes.
Nem �rdekes?! Semmi “Ugye nem esett bajod?” vagy “Mi t�rt�nt a t�rdeddel?” vagy “Mi�rt vagy ilyen koszos?”?! Merlin... Mondjuk semmi meglep� nincsen ebben, ha belegondolok, hogy hol j�rnak anya gondolatai...
- Megyek enni. – mondtam.
- Rendben, melegszendvicset k�sz�tettem.
- Az j�!
Anya elmosolyodott, �s � is kij�tt a konyh�ba. Mik�zben vacsor�ztam, besz�lgett�nk, �s anya olyan volt, mint m�skor. Azt�n t�zkor elment lefek�dni, de r�m hagyta, hogy az�rt �n is id�ben menjek majd el f�rdeni �s aludni. Miut�n magamra maradtam a nappaliban, le�ltem a kanap�ra, �s el�vettem a zsebemb�l az �rt�kes h�rrel szolg�l� pergamenlapot. A k�p melletti cikket m�g el sem olvastam. L�ssuk: “v�rengz� t�meggyilkos”...”�r�lt”...”kisz�m�thatatlan”...
J�, k�sz�n�m, ebb�l ennyi el�g is volt – gondoltam, �s ink�bb a k�pre terel�d�tt a figyelmem, amin egy borzas haj�, sov�ny, csontos arc� f�rfi ordib�lt – az �n ap�m.
Felmentem a szob�mba. Hanyatt fek�dtem az �gyamon, �s elmerengve n�ztem a plafont. M�g mindig azt a furcsa izgatott f�lelmet �reztem. Minduntalan az ablak fel� pillantottam, �s minden apr� neszt k�vet�en visszafojtottam a leveg�t. T�l izgatott voltam, �s t�l sok minden j�rt a fejemben ahhoz, hogy aludni tudjak. Az oldalamra fordultam. Azt�n �gy egy perc m�lva a m�sik oldalamra, a fal fel� n�zve. Majd megint a h�tamra. V�g�l nem b�rtam tov�bb, felkeltem. R�vid gondolkod�s ut�n fogtam magam, felkaptam a cip�m, �s halkan, nehogy anya fel�bredjen, kimentem a verand�ra.