II. fejezet
Kviddics �s miegy�b

- �vatosabban, fiam! – sz�lt r� Dyan professzor Kirby Kolbe nev�, dagi oszt�lyt�rsamra. – Ez nem dagasztani val� t�szta, hanem egy �rt�kes gy�gyn�v�ny! �s nem learatni kell, hanem �vatosan lev�gni r�la k�t levelet, �s azokat felapr�tani! �gy. Mindj�rt jobb, Mister Kolbe.
Dyan professzor egy id�sebb, j�l megtermett boszork�ny volt. �gy kezdte az �r�t, hogy “�dv�zl�k mindenkit! A mai dupla gy�gyn�v�nytan�r�n h�sz fajt�t fogunk megismerni.” Most tartottunk tizen�tn�l. Azt hiszem, nem csak �n vesztettem el a fonalat a sok f�r�szes, rec�s, sima sz�l� lev�l, piros �s feh�r tejnedv, �s miegyebek k�z�tt. Dyan professzor nem �g�rkezett rossz tan�rnak, de ez az�rt egy kicsit sok...
A h�tral�v� h�sz percben v�gigvett�k a marad�k �t n�v�nyt, h�zi feladatk�nt meg azt kaptuk, hogy �rjuk ki a k�nyvb�l az �r�n vett n�v�nyek jellemz�it.
�ra ut�n visszavett�k tal�rjainkat, melyek ma egy kis meglepet�ssel szolg�ltak. Ugyanis mikor reggel kivettem a szekr�nyemb�l a saj�tom, a bal fel�n egy kis h�mzett mint�t l�ttam. Az iskola c�mere volt az, alatta az UNICORN BOSZORK�NY- �s VAR�ZSL�K�PZ� felirattal. A c�mer �gy n�zett ki, hogy s�t�tk�k h�tt�r el�tt egy lefel� ford�tott aranypatk� volt, mely alatt egy unikornis �llt, szarv�t el�reszegve, egyik el�ls� l�b�t felemelve tartva. A t�bbiek tal�rj�ra is felker�lt ez a c�mer.
M�giat�rt�net k�vetkezett. A gy�gyn�v�nytannal �les ellent�tben az eg�sz �r�n v�gig jegyzetelt�nk. Vagy t�z oldalt tele�rtunk. Brake professzor nagyon szigor� tan�r volt, mellesleg az iskola igazgat�ja is. A k�vetkez� t�ri�r�n “sz�monk�r�sre sz�m�thatunk”.
T�ri ut�n dupla legend�s l�nyek gondoz�sa v�rt r�nk. Egy mad�rszer� �llattal ismerkedt�nk meg Herman Lewis Keyes professzor vezet�s�vel. R�szletes fajtale�r�st hallhatunk t�le, de szerencs�re �rdekesen adta el�, �gyhogy nem volt unalmas. Ennek ellen�re m�r v�rtam az �ra v�g�t, hiszen rep�l�s�ra j�tt. A kicseng� ut�n szinte mindenki egy emberk�nt rohamozta meg az udvar t�ls� v�g�t, vagyis a kviddicsp�ly�t. Kevinnel �s Susannel ledobtuk a k�nyveinket a f�be.
- K�r, hogy nem tudunk behozni saj�t sepr�t. – mondta Kevin.
- Mi�rt ne tudn�nk? – k�rdezte Kirk.
- Mondjuk a muglik miatt... – feleltem.
- Chiptonban nem, de egy�bk�nt b�rhol �sszefuthatunk muglikkal. – tette hozz� Kevin, de l�that�an semmi kedve nem volt Kirknek magyar�zni.
- Na �s?
- Mit “na �s”? – k�rdeztem vissza. - Az�rt egy sportsepr� m�g a mugliknak is felt�n�. Nem teljesen h�ly�k...
- Jaa... – legyintett Kirk. – Mindjuk �n tudok p�r m�dszert, amivel �szrev�tlen�l be lehet hozni sepr�t... – mondta “�n vagyok a legjobb, ti meg a selejt.”-st�lusban, majd od�bb �llt.
- Hell� mindenki! – hallottuk ekkor Gribbin professzor hangj�t, akivel ma m�r tal�lkoztunk. � itt a suliban az egyik rep�l�soktat� �s a kviddicsedz�, egyben a legfiatalabb tan�r is. El�g magas volt, barna haja a szem�be l�gott, �s kviddicstal�rhoz hasonl� ruh�t viselt.
- J� napot, professzor! – k�sz�nt�nk.
- Maradjunk a Mister Gribbinn�l, vagy esetleg az “uram”-n�l, mert nem vagyok professzor. – kezdte mosolyogva. – Na l�ssuk. – �sszed�rzs�lte a k�t tenyer�t. El�sz�r is mindenki fogjon meg egy sepr�t. – mutatott a h�ta m�g�tti sepr�kupacra. Ezek J�lsep-R sepr�k voltak, eg�sz j� �llapotban. Mindenki v�lasztott mag�nak egyet. Mondjuk mindegyik ugyanolyan volt, �gyhogy a v�laszt�s nem volt t�l bonyolult. – J�. – folytatta Mr. Gribbin. – K�z�letek ki az, aki m�r �lt �let�ben sepr�n? – k�rdezte. Feltettem a kezem, t�bbek k�z�tt Sollal, Alannel, Kevinnel, Kirkkel �s Pattal egy�tt. – �, nagyszer�! Most az hagyja fenn a kez�t, aki t�bb, mint t�zszer �lt sepr�n. – Fennhagytam, a kezem. Rajtam k�v�l m�g Sol, Alan, Pat, �s m�g egy l�ny hagyta fenn. – Akkor ti �ten �lljatok ide k�l�n. – mondta Mr. Gribbin. – Megmondom a t�bbieknek a feladatot, azt�n j�v�k hozz�tok.
- Rendben, Mister Gribbin. – felelte Sol, majd arr�bb l�pt�nk a t�bbiekt�l.
- Te Katie vagy, ugye? – k�rdezte t�lem az a l�ny, akinek nem tudtam a nev�t. S�t�tbarna, f�lhossz� haja volt, �tlagos testalkata, �s vid�man csillog�, z�ldesk�k szemei.
- Igen. – feleltem neki. – �s tee...
- Lola. – seg�tett ki mosolyogva.
- Ti kviddicseztetek m�r? – �rdekl�d�tt Sol.
- Fogjuk r�. – mondta Pat. – A h�rom b�ty�mmal.
- Aha. �n fog� szoktam lenni.
- T�nyleg? Akkor biztos j� gyors vagy.
- Mint a vill�m! – b�lintott Alan, v�llon veregetve Solt.
- Itt is vagyok. – l�pett hozz�nk Mr. Gribbin. – Szeretne valamelyik�t�k csapatban j�tszani?
- �n! – tett�k fel a kez�nket egy emberk�nt.
- � szuper! H�t akkor kezdj�k a nevekkel. Te? – mutatott r�m.
- Katie.
- Katie, Katie... R�vid, barna haj. – memoriz�lta. - J�. Te?
- Pat.
- Pat. V�r�s haj. Rendben. Te?
Sorban mindenki bemondta a nev�t, majd Mr. Gribbin meg�rdekl�dte, ki j�tszott m�r kviddicscsapatban, �s ha j�tszott, milyen poszton.
- J�. – nyugt�zta v�g�l a hallottakat. – Akkor a k�vetkez�t kell csin�lnotok.
Els� feladatunk az volt, hogy a kviddicsp�lya k�r�li oszlopokat szlalomozva ker�lgess�k, �s �gy tegy�nk meg h�rom k�rt. Azt�n sima k�r�ket kellett menni, hol az oszlopokon bel�l, hol k�v�l, lehet�leg min�l gyorsabban. Gyorsas�g tekintet�ben pedig k�ts�gtelen�l Sol volt a nyer�...
A t�bbiek alacsonyan gyakoroltak, mi meg magasan. M�g rengeteg feladatot kaptunk, majd mikor kif�radva lesz�lltunk, �s az �r�mra n�ztem, d�bbenten l�ttam, hogy valamivel t�bb, mint m�sf�l �r�t t�lt�tt�nk sepr�n. Kviddicsre nem ker�lt sor, majd p�nteken. Mehett�nk haza.
Az oszt�lyunk a mai napon nagyon j�l �sszeszokott. �s m�r mindenkinek tudtam a nev�t.
Suli ut�n anya megint el�m j�tt, �s egy�tt ment�nk haza. Majd k�vetkezett az �lm�nybesz�mol� Remusnak, n�gy k�r�l pedig Susan baglyot k�ld�tt. P�r perc m�lva m�g egy bagoly �rkezett – Kevint�l. K�b� �tig levelezt�nk h�rman – �n k�ldtem Kevinnek, � Susannak, Susan nekem –, azt�n Susan sz�lei megunt�k a dolgot, �s ketten maradtunk Kevinnel. M�r a sokadik levelet k�ldtem el neki, mikor meg�heztem, �s lementem a konyh�ba.
- Lecke? – k�rdezte anya.
- Nincs. – feleltem t�m�ren.
- Biztos? – gyanakodott anya.
- H�t holnapra nincs. – b�v�tettem ki a v�laszom.
- �h�! – anya diadalmasan elmosolyodott. – Na nem baj, �n is ezt az elvet k�vettem annak idej�n...
- Meg elk�rted a tavalyi h�zi dolgozataimat... – tette hozz� Remus.
- Vagy nem k�rtem...
- Mi?
- Jaj, Remus, csak k�lcs�nvettem �ket.
A besz�lget�sen vigyorogva felkaptam az asztalon l�v� szendvicsek k�z�l egyet, azt�n visszasiettem a szob�mba, mert hallottam, hogy vissza�rkezett a bagoly. Ez egy terjedelmesebb lev�l volt. Ugyanis Kevin �rta, hogy a pinc�j�kben eg�sz kis m�helye van – f�lig-meddig titokban -, �s ott mindenf�le dolgokkal kis�rletezik. T�bbek k�z�tt p�ld�ul a tr�faboltokban kaphat� holmikkal. �s most err�l �rt r�szletesebben.
- Nem semmi... – mondtam halkan, a levelet olvasva. Egyik tal�lm�nya a kocsifest� csepp. Anyuk�ja megunta a kocsijuk s�t�tk�k sz�n�t, Kevin meg �gy gondolta, seg�t a probl�m�n. Hajfest� var�zsport �sszekevert valami egy�b l�tty�kkel, azt�n egyik este a kocsira csepegtette. Az r�gt�n sz�p piros sz�n�v� v�ltozott. Kevin pedig b�szk�n ment el aludni. M�snap reggelre azonban anyuk�ja a kocsit el�g �rdekes �llapotban tal�lta: r�zsasz�n �s piros cs�kok voltak rajta. M�g a kerek�n. Azt�n v�ltott, �s piros-s�rga pepitakock�s lett. Valami olyat is belekevert a l�ttybe, amit nem kellett volna...
Sz�val ilyen tal�lm�nyai voltak, k�zt�k persze sz�p sz�mmal nagyon j�l siker�ltek is.
- Chara! – nyitott be anya a szob�mba.
- Igen?
- Ideje f�rdeni. – Meglepetten az �r�mra n�ztem. – Bizony, m�r ilyen k�s� van. – mondta anya.
- Egy perc, m�g �rok egy v�laszt.
- Rendben, de siess. – egyezett bele.
- Ok�!
Gyorsan meg�rtam Kevinnek, hogy elk�ldtek aludni, �s hogy marha klassz ez az � kis m�helye. Miut�n visszaj�tt a “K�szi, j� �jt!” v�lasz, a f�rd� fel� vettem az ir�nyt.

Szerd�n �s cs�t�rt�k�n megismerkedt�nk a t�bbi tan�runkkal is. �tv�ltoztat�stan tan�runk Hailey professzor lett, aki egy igen nagy elv�r�sokkal rendelkez� boszork�ny volt. Els� �r�nkon k�l�nf�le t�rgyakat kellett m�s anyag�v� v�ltoztatnunk. P�ld�ul kavicsot kis fadarabb�, �vegpoharat r�zpoh�rr�, ilyesmik. �s mindezt a lehet� legnagyobb odafigyel�ssel, mert Hailey professzor a legapr�bb hib�kat is kisz�rta.
B�jitaltan professzorunkkal egy dupla�r�n tal�lkoztunk el�sz�r. Leonore Madlyn egy fiatal boszork�ny volt, �s nagyon kedves, t�relmes tan�r. A dupla�ra els� fel�ben a f�zetekhez haszn�lt, k�l�nf�le hozz�val�kat mutatta meg, majd a m�sodik �r�n egyszer�bb b�jitalokat k�sz�tett�nk.
A s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�k el�gg� izgalmasnak �g�rkeztek. Az oszt�lyf�n�k�nk, Branden professzor nagyon j� tan�r volt. �ll�t�lag harcolt m�r hal�lfal�k ellen.
B�b�jtan�r�b�l volt a legt�bb, �t egy h�ten. Egy id�s boszork�ny, Crysten Brynn professzor tan�totta. M�r t�bb, mint harminc�t �ve dolgozott tan�rk�nt. Egyel�re csak k�nny� b�b�jokat vett�nk. R�ptet� b�b�jt, ragaszt� b�b�jt, �s a t�bbi...
J�sl�stan. H�t az...�rdekes volt. Hyacinth professzor – akit bonyolult neve miatt ink�bb egyszer�en csak tan�rn�nek h�vtunk – tipikusan olyan szem�ly volt, akire a muglik gondolkod�s n�lk�l r�mondj�k, hogy “Bolond...”. B�r a nagyobbakt�l azt hallottuk, voltak bev�lt j�slatai.
Lol��kkal m�r nagyon v�rtuk a p�nteket, az els� kviddicsedz�s miatt. Miut�n cs�t�rt�k�n haza�rtem a sulib�l, �s eb�deltem, egy ismeretlen bagoly v�rt a szob�mban, egy lev�llel.
- H�t te? – k�rdeztem t�le, majd leoldottam a l�b�r�l a pergament.

Lesiettem a konyh�ba.
- Anya!
- Hm?
- Elmehetek kviddicsezni?
- Kikkel �s hova?
- P�r oszt�lyt�rsammal, a suliba.
- Milyen �r�id lesznek holnap?
- H��t. K�t b�b�jtan, egy �tv�ltoztat�stan, ���s... – Ajaj, ez nem j�. - ...egy t�ri.
- Tanult�l m�r?
- Nem...
Anya r�m n�zett, �s elgondolkodott.
- Ha haza�rt�l, tanulsz? – k�rdezte v�g�l.
- Persze.
- Rendben.
- K�szi! – mondtam boldogan, majd rohantam is vissza a szob�mba.
- De s�t�ted�s el�tt legy�l itthon!
- J�!
Felkaptam egy penn�t.

�gy h�t a sepr�mmel egy�tt a nappaliban v�rtam tov�bb. K�b� t�z perc m�lva egy kisebb, k�k terepj�r� fordult be a h�z el�, �s a h�ts� �l�sr�l Lola integetett.
- Megyek, anya. – mondtam.
- Rendben. Vigy�zz magadra! Szia!
- Szia!
A sepr�t a h�tam m�g�tt tartva – hogy az�rt valamennyire takar�sban legyen -, a kocsihoz siettem. Lola kinyitotta a h�ts� ajt�t.
- Szia, ugorj be!
- Hell�! – k�sz�nt Sol �s Alan.
- Sziasztok!
Besz�lltam a kocsiba Lola mell�, aki a sepr�met h�trapakolta a t�bbihez.
- Szia, Katie! – k�sz�nt Sol apuk�ja.
- J� napot, Mister Chambers!
M�g felvett�k Patet is, azt�n elhajtottunk az erd�ig. Ott mi kisz�lltunk, �s gyalog ment�nk el a suliig.
- Ez egy Nimbusz, Katie? – k�rdezte Sol a sepr�mre mutatva.
- Aha. De nem �j, van m�r h�rom �ves. – feleltem.
- A Nimbuszok j�l b�rj�k. – mondta Alan. – Nekem is az van. Most �t �ves, �s t�k j�l megy.
- Meddig maradhattok? – �rdekl�d�tt Lola.
- S�t�ted�sig. – feleltem.
- �n is. – csatlakozott Sol. – Ap�m majd �rt�nk j�n ugyanoda, ahol kitett minket.
P�r perc m�lva el�rt�nk a p�ly�hoz.
- Nos? – k�rdezte Alan. – Ki mi lesz? �s ki kivel?
- Szerintem csin�ljuk azt... – kezdte Sol. - ...hogy lesz k�t �rz� az egyik csapatban, �s k�t hajt� meg egy terel� a m�sikban. F�lp�ly�ra j�tsszunk, �s mikor a terel�s�k pontot dobnak, �j fel�ll�s lesz.
- Ez j�. – b�lintott Pat.
- Kezdj�k fi�k a l�nyok ellen. – javasolta mosolyogva Lola.
Sol�knak tetszett az �tlet, �k r�gt�n fel is sz�lltak a karik�k el�.
- �n hajt� leszek, j�? – k�rdezte Pat.
- Rendben. – mondta Lola. – Leszel terel�, Katie?
- Ugyan m�g sose voltam, dee...
- Az nem baj. – Lola felnyitotta a l�d�t, amit Sol hozott, �s kivett bel�le egy barn�s �rnyalat� kis izg�-mozg� labd�t, majd a kezembe adott egy �t�t. – P�f�ld, ahol �red! – mondta vigyorogva, majd elengedte a gurk�t. V�g�l kivette a kvaffot is, �s felsz�lltunk. R�gt�n megl�ttam a gurk�t, ami fel�nk sz�llt.
- Na gyer�nk. – mondta Pat, majd a kvaffot �tdobta Lol�nak.
- London passzol Williamsnek. – komment�lt hangosan Alan. K�zben a gurk� m�r nagyon k�zel volt, h�tralend�tettem az �t�t, majd a gurk� fel� csaptam. – nem tal�lt. – Johnson nem tal�lja el a gurk�t. – folytatta Alan. – London �s Williams paszolgatnak. London...Williams...London...W... Nem, ez csak egy csel volt, London r�l�, de a fantasztikus... �hh... – elkapta a labd�t. - ...Bradbury v�d. – fejezte be a mondatot, majd visszapasszolta a labd�t Lol��knak, akik �jabb t�mad�st ind�tottak. Csak�gy, mint a gurk�. K�szenl�tbe emeltem az �t�t �s Lol��k m�g� helyezkedtem. Majd mikor a gurk� k�zel rep�lt, ism�t fel�je �t�ttem – ez�ttal tal�lt. – Johnson �gy felpofozza a labd�t, hogy az kirep�l a stadionb�l! – kiab�lta Alan, persze egy kis t�lz�ssal. – K�zben London t�mad a kvaffal, passzol Williamsnek, Williams r�l� ���s... NEM!
- EZ AZ! – ki�ltotta Lola boldogan.
- Csere! – mondta Sol.
- Megy�nk �rz�nek, Katie? – k�rdezte Lola.
- M�g mit nem?! – rep�lt mell�nk Alan. - Ha nem �ti od�bb a gurk�t, az eltal�l t�ged, �s te nem dobod be. Katie marad vel�nk. – jelentette ki.
J�tszottunk tov�bb. Egyre kevesebbszer v�tettem el a gurk�t, �gyhogy sok�ig �n maradtam a terel�. Azt�n hajt� lettem Pat �s Sol mellett, majd �rz�, el�sz�r Alannal, azt�n Lol�val. Ut�bbin�l Alan lett a terel�. Nagyon benne voltunk a j�t�k hev�ben, csak �gy sz�guldoztunk ide-oda. Sol �s Pat �ppen t�madtak, mikor Alan egy �llati nagyot �t�tt a gurk�ba. A j�t�k persze ment tov�bb, Lol�val le se vett�k a tekintet�nket a kvaffr�l.
- ��! – hallottuk a f�ldr�l. Mindannyian megdermedt�nk a leveg�ben. – Ki volt ez?! – k�rdezte inger�lten Brake professzor, a fej�t fogva. – Lesz�llni! - Mik�zben lefel� vett�k az ir�nyt, �sszen�zt�nk. – Teh�t? – k�rdezte az igazgat�, mikor m�r mind az �ten ott �lltunk el�tte.
- �n voltam, professzor. – mondta Alan.
- Nem tud vigy�zni? Tudja, milyen vesz�lyes ez? – mutatta fel a kis labd�t.
- Eln�z�st. – motyogta Alan.
- Azt hiszem, ideje hazamenni�k. – jelentette ki Brake professzor, majd m�gegyszer v�gigfuttatta rajtunk szigor� tekintet�t, v�g�l t�vozott.
- Tuti baglyot k�ld a sz�leimnek... – cs�v�lta a fej�t Alan elkeseredetten.
- Ugyanm�r! – v�gta r� Sol.
- Csak v�letlen volt. – tette hozz� Lola.
- �s ha m�gis k�ld? – k�rdezte Alan.
- De h�t semmi oka r�. – mondtam. – Kviddicsezni nem tilos.
- Ez az. – b�lintott Pat.
- Viszont t�nyleg menn�nk k�ne. – n�zett Sol a lassan s�t�ts�gbe borul� t�jra.
�sszepakoltuk a kviddicslabd�kat, sepr�inket pedig beraktuk a kis f�szerszer� h�zik�ba. Ennek ajtaj�t ugyan csak p�r percnyi egy�ttes pr�b�lkoz�s �r�n siker�lt a z�rnyit� b�b�jjal kinyitnunk, de v�g�l siker�lt. A bez�r�s m�r gyorsabban ment. Hazaindultunk.

- Sol, gyorsabban! Cikeszeket akarsz elkapni, vagy az �regany�m? – s�rgette Mr. Gribbin Solt.
Mr. Gribbin nagyon �r�lt neki, hogy tegnap behoztuk a sepr�inket, mert a mieink gyorsabbak, mint a J�lsep-R-ek. Alan ellenben nem �r�lt nagyon... M�giat�rin Brake professzor �t h�vta ki felelne, mondv�n “L�ssuk, a t�rt�nelemmel is �gy b�nik-e, mint a gurk�kkal...”. Nem siker�lt t�l j�l a felelete, H lett, vagyis Hitv�ny.
– Ti meg �ss�tek azokat a gurk�kat! – n�zett r�m �s Alanra Mr. Gribbin. Mi lesz�nk a csapatunk terel�i. Most olyan gurk�kkal gyakoroltunk, amik mindig visszaj�ttek hozz�nk, hogy �jra el�thess�k �ket. �s sepr� n�lk�l, a f�ld�n �llva. Csak Sol �lt sepr�n, meg Kevin, aki k�zben jelentkezett a csapatba, �s most a rep�l�st gyakorolta. Lola �s Pat hajt�k lettek, �k a kvaffal gyakoroltak. A t�bbiek pedig mehettek haza, mivel a p�nteki edz�s csak a csapatnak sz�l. M�r j�l ki voltunk f�radva, mikor Mr. Gribbin azt mondta, m�ra el�g lesz.
- J�l van. �gyesek voltatok. – d�cs�rt minket. – Gyertek, kaptok valamit. – tette hozz� sejtelmesen. K�v�ncsian k�vett�k a f�szerhez. Letett�k a sepr�inket, azt�n ut�na ment�nk a kis �p�let h�ts�bb r�sz�be. Itt a fal mellett magas polcok �lltak, rajtuk valami ruh�kkal. Mr. Gribbin r�m n�zett, azt�n keresg�lni kezdett a polcokon. – �h, ez azt hiszem, j� lesz. – Leemelt, majd a kezembe nyomott egy kupacot. Ahogy jobban szem�gyre vettem, r�j�ttem, hogy ez k�t kviddicstal�r, meg a sz�ks�ges v�d�felszerel�s. A t�bbiek is kaptak egy-egy kupacot. – Ez mostant�l a ti�tek. – mondta Mr. Gribbin.
- Igazi kviddicstal�r? – k�rdezte �mulva Kevin.
- Az. Fel is vehetitek ak�r most. – aj�nlotta. – �s akkor...fi�k balra, l�nyok jobbra. – mutatott a k�t �lt�z� ajtaj�ra. �gy d�nt�tt�nk, megn�zz�k magunkat kviddicstal�rban.
Az egyik tal�r k�k volt, feh�r szeg�llyel, h�t�ra egy k�zepes m�ret�, aranysz�n� patk� volt h�mezve. A m�sik feh�r volt, k�k szeg�llyel, ugyanazzal a h�mz�ssel. Mindkett�h�z tartozott egy nadr�g �s egy p�l�. Miut�n �t�lt�zt�nk, �s szem�gyre vett�k egym�st, kijelentett�k, hogy ha a megjelen�sen m�lik, minden versenyt megnyer�nk.
- A feh�r sz�pen fog kin�zni egy es�s meccs ut�n... – jegyezte meg Lola.
- Az biztos. – nevetett Mr. Gribbin. – B�r aj�nlatosabb lenne ink�bb a leveg�ben j�tszani, nem a s�rban... – tette hozz�. – Na most menjetek haza. A cuccot rakj�tok be a szekr�nyetekbe, �s legk�zelebb abban gyertek edz�sre.
Lepakoltunk.
- Nincs kedved �tj�nni? – vetette fel Kevin, mikor kil�pt�nk a kapun.
- De.
- Ok�.
Hazak�s�rtem Kevint Chiptonba. A sz�lei m�g dolgoztak, nem voltak otthon. De a macsk�ik igen. Mind az �t macska tarka volt, el nem tudtam k�pzelni, hogyan tudj�k megk�l�nb�ztetni �ket...
Kevin�knek sz�p csal�di h�zuk volt, mint nek�nk. Lehozta a szob�j�b�l a pince kulcs�t, azt�n megmutatta azt a kis m�hely�t. J�l sz�rakoztunk, mik�zben sorban megmutatta szinte az �sszes tal�lm�ny�t.
- Be k�ne vinni a suliba valamelyiket. – vetettem fel.
- Jah! – b�lintott Kevin vigyorogva. – De t�nyleg! Ez nem is rossz �tlet. – Egym�sra n�zt�nk. – Akkor vigy�k aa... – n�zett k�r�l Kevin n�ma megegyez�s�nk ut�n. - ...vigy�k ezt az �leth� m�p�kot. – emelt fel egy t�nyleg nagyon �leth� mad�rp�kot. – Meg ezeket a kis patronokat.
- Azok mit is csin�lnak?
- Robbannak. Meg egy kicsit f�st�lnek...
- J�l hangzik. – mondtam, majd tekintetem a pince kis ablak�ra vet�d�tt. M�r s�t�t volt odakint. – Merlin! H�ny �ra?
- ���hm... – Kevin az �r�j�ra n�zett. – H�t m�lt.
- Ajaj... Akkor rohanok. – felfel� indultunk a pinc�b�l. – Marha j�k ezek a kacatok!
- K�sz! Akkor majd h�tf�n. – mondta Kevin sokat sejtet�en, mik�zben k�vetett a bej�rati ajt�hoz.
- H�tf�n. – ism�teltem. – T�nyleg sietek mostm�r!
- Hell�!
- Szia!
Kevin becsukta m�g�ttem az ajt�t, �n meg futva indultam el a j�rd�n. De ekkor megl�ttam Remust.
- Szia... – k�sz�nt. – Eszedbe jutott hazaindulni? Mira m�r nagyon agg�dik.
- Csak �tj�ttem Kevinhez.
- De err�l nem sz�lt�l senkinek. – mondta dorg�lva. – Na gyere.
Elindultunk Chippingbe.
- Te nem utazt�l el tegnap? – k�rdeztem.
- Csak itt hagytam valamit. Visszaj�ttem �rte, �s Mira mondta, hogy reggel �ta nem volt�l otthon...
H�sz perc m�lva el�rt�nk a h�zunkig.
- Mira! – nyitott be Remus. – Hazahoztam a kis tekerg�t...
- Chara! Hol volt�l? – k�rdezte r�gt�n anya.
- Kevinn�l.
- �s mi�rt nem j�tt�l haza el�tte? Igaz�n sz�lhatt�l volna.
- Tudom... – mondtam.
- De legk�zelebb sz�lsz, rendben?
- Rendben.
Anya megk�nnyebb�lten s�hajtott egyet, majd elmosolyodott, �s Remusra n�zett.
- Tekerg�t?
- Azt mondtam? – k�rdezte meglepetten Remus.
- Azt bizony. – felelte anya, mire Remus halv�nyan elmosolyodva megcs�v�lta a fej�t. – A nagy tekerg� hazahozta a kis tekerg�t. – folytatta anya viccel�dve. Remus arca azonban elkomolyodott, mint akinek esz�be jutnak a rossz eml�kek. – Ne haragudj, Re... – Keresztap�m legyintett a kez�vel, majd a nappaliba ment. Anya r�m n�zett.
- Remus egy�ltal�n nem hisz benne, hogy apa �rtatlan lehet? – k�rdeztem.
- Nem tud benne hinni. – felelte halkan anya. – Most menj fel a szob�dba l�gysz�ves.
Elindultam a l�pcs� fel�, anya meg Remus ut�n ment a nappaliba.
- Bocs�ss meg, nem akartam...
- Ugyan, Mira. – szak�totta f�lbe Remus. – Te nem tett�l semmi rosszat. – R�vid ideig egyik�k se sz�lalt meg. – A bar�tom volt. – mondta Remus �rtetlens�ggel a hangj�ban. – A bar�TUNK. �s erre... – f�lbehagyta a mondatot.
Felmentem a l�pcs�n, �s el�sz�r a szob�mba indultam, de meggondoltam magam �s a padl�sra mentem v�g�l. Szomor�an le�ltem egy r�gi fotelba, melyb�l m�g a por is b�san kavarogva sz�llt fel. Mellettem egy kis szekr�ny �llt, rajta a f�nyk�pes doboz. K�zbe vettem a legfels� k�pet. Apa volt rajta, amint vigyorogva az �l�ben tart, m�k�zben egyik karj�val �t�ltelte anya v�ll�t. F�l �ves lehettem azon a k�pen. Apa �ppen mond is valamit, de h�t besz�lni m�g a var�zsl�k�pek se mind tudnak. �s � �lt volna meg tudom-is-�n-h�ny embert, �s �rulta volna el a bar�tait? Nem �rtem.