V. fejezet
Colin, Joe, �s Bill

H�tf�n kezd�d�tt az iskolai kviddics h�zi verseny. Minden oszt�ly csapata indult, de mi csak az els�- �s m�sod�vesekkel versenyezt�nk. Ez a mi�nkkel egy�tt n�gy csapatot jelentett. A iskol�ban volt m�g egy kviddicsedz� Mr. Gribbinen k�v�l; az � �ltaluk tan�tott csapatok j�tszottak egym�s ellen. Anya �s Remus is kij�ttek a meccsekre, sok sz�l�vel egy�tt. Meg persze az eg�sz suli. Ezen a h�ten csak az els� h�rom �r�nk volt megtartva, ut�na j�tt a kviddics. Az els� meccset megnyert�k, Solnak mind�ssze negyed�r�ba telt, m�g elkapta a cikeszt. �s m�lt p�nteki d�nt�semhez sikeresen tartva magam, nekem is eg�sz j�l ment a j�t�k.
Cs�t�rt�k�n j�tt a d�nt�. Egy m�sod�ves csapat lett az ellenfel�nk. M�r az els� perct�l kezdve iparkodnunk kellett, hogy ne maradjunk le m�g�tt�k pontok tekintet�ben, de az�rt eg�sz j�l tartottuk a temp�jukat. H�romnegyed �r�nyi j�t�k ut�n, az egyik j�t�kosuk v�letlen�l orrba tal�lt a sepr�je v�g�vel.
- Katie! – hallottam Mr. Gribbin hangj�t. – Gyere le! – Nem v�rzett az orrom, �s semmi kedvem nem volt most kisz�llni a j�t�kb�l. Sol m�r k�tszer is majdnem elkapta a cikeszt. – Katie, most! – parancsolt r�m Mr. Gribbin. Kelletlen�l lesz�lltam. – Gyere ide! – Odamentem Mr. Gribbinhez, aki azon nyomban szemrev�telezte az �tk�z�s nyom�t az arcomon. – Szerencs�d volt. – mondta v�g�l megnyugodva.
- Visszamehetek? – k�rdeztem, mikor Sol egyszercsak a f�ldbe...h�t...csap�dott, �s cs�szott p�r m�tert. De szinte azonnal felpattant, �s eszeveszett�l boldogan elkezdett ugr�lni. Elkapta a cikeszt! Mi nyert�nk! A k�vetkez� pillanatban az eg�sz csapat Sol nyak�ban cs�ng�tt, �s a nek�nk szurkol�k is boldogan �ljeneztek. Miut�n ki�rvendezt�k magunkat a p�ly�n, a term�nkbe indultunk, hogy ott �nnepelj�k meg a gy�zelmet. Remus gratul�lt nek�nk, anya meg elveszett valahol a t�megben.
- J�l vagy? – k�rdezte Remus.
- Persze.
- J�l vagy, kicsim? – anya el�ker�lt a t�megb�l, Remus meg elmosolyodott a k�rd�se hallat�n.
- Ha m�g n�h�nyan megk�rdezik, m�r nem lesz j�l... – mondta.
- Katie! Gyere! – hallottam Lola hangj�t.
- Menj csak, kicsim, de id�ben legy�l otthon!
- Rendben. – mondtam any�nak.
- �s...
- Tudom, sz�ljak, ha elmegy�nk valahova... – dar�ltam a megszokott sz�veget, azt�n m�r futottunk is Kevin�kkel a term�nkbe.
Mostm�r egy�rtelm� volt, hogy az oszt�lyunk �sszeszokott. Kirk persze...hagyjuk. Sz�val marha j�l �rezt�k magunkat egy�tt, �s most meg nagyon is volt minek �r�ln�nk.

M�snap v�gign�zt�k a nagyok meccseit is. Az egyik csapatban j�tszott h�rom nagyon bunk� fi�. Ink�bb verekedtek, mint kviddicseztek. Sajnos nyertek... Persze nem Mr. Gribbin volt az edz�j�k. � az ilyen viselked�st p�r kem�ny sz�val jutalmazn�, �s rep�lne is a csapatb�l az �rintett...
Ezt a h�rom fi�t n�vr�l m�r ismert�k: Joe, Colin, �s Bill. Kedvenc sz�rakoz�suk m�sokat – term�szetesen n�luk kisebbeket – megverni, vagy bez�rni a szekr�ny�be, esetleg a szert�rba, ilyesmik. Colin volt a legmagasabb h�rmuk k�z�l; r�vid, sz�k�sbarna, enyh�n hull�mos haja volt, ny�l�nk termettel b�rt, a fekete �v�n lev� ez�st skorpi�t form�z� csat pedig az � k�l�n ismertet�jegye volt, ahogy az is, hogy tal�rj�t sokszor a v�ll�n �tvetve cipelte. Joe nagyj�b�l f�l fejjel alacsonyabb volt n�la; a r�vid, barnahaj� fi� �ll�t�lag higgadtabb Colinn�l, de annyi biztos, hogy a kisebbek gy�tr�s�ben igen nagy r�szt szokott v�llalni � is. Harmadik t�rsuk, Bill, l�nyeg�ben csak a nagyobb l�tsz�m �rdek�ben cs�szk�lt vel�k. Hiszen olyan k�v�r volt, hogy egyed�l kitett h�rom m�sik fi�t. Termet�hez t�rsult m�g id�tlen�l lelapul�, r�vid, barna haja, �s nem t�l sok �rtelemr�l �rulkod� arckifejez�se.
A k�vetkez� h�tt�l minden ment tov�bb a megszokott menetben. �s persze Kevin m�helye is tov�bb �zemelt. Vadi�j szerzem�nye – amir�l a verseny el�tt annyit �radozott – a Tal�rfest� Pocsolya volt. Ez egy �tl�tsz� l�tty, v�znek n�z ki. Ki kell �nteni p�ld�ul a folyos� k�zep�re, �s mivel csak v�znek l�tszik, senki nem ugr�lja k�rbe. Viszont akihez hozz��r ez a pocsolya, annak tet�t�l talpig r�zsasz�n�re, pirosra, rik�t�z�ldre, vagy hasonl� sz�n�re v�lt az �sszes ruh�ja - a haj�val �s a cip�j�vel egy�tt -, �s egy �r�ig �gy marad.
�gy d�nt�tt�nk Kevinnel, hogy a pocsolya els� �ldozata Joe, Colin, vagy Bill lesz. H�tf�n �tv�ltoztat�stanr�l el�bb engedtek ki minket, �gy a folyos�k �resen v�rtak r�nk. Oszt�lyt�rsaink persze k�szs�gesen r�szt v�llaltak az akci�ban...
Kevin a padl�ra �nt�tt egy pocsoly�t, azt�n sz�tsz�rtan meg�lltunk a folyos�n, hogy majd Joe-�kat �szrev�tlen�l a pocsolya fel� ir�ny�tsuk, m�g m�sok lehet�leg elker�lj�k azt.
- Ez milyen sz�n� lesz? – k�rdeztem Kevint.
- Vegyes. – felelte vigyorogva. – El�sz�r r�zsasz�n, azt�n citroms�rga, rik�t�z�ld...
Kics�ngettek. A pocsoly�t ahhoz a teremhez tett�k, ahol Joe-�knak volt �r�ja.
Joe-�k kil�ptek a teremb�l, mi meg k�z�mb�ss�get sz�nlelt�nk. Lol��k marha j�l csin�lt�k, Colin egyenesen a pocsolya fel� tartott. Joe-val folytatott besz�lget�se k�zben ezt �szre se vette. M�r csak k�t m�ter...egy...��s...
PUKK!
Hangos nevet�s t�rt ki mindenkib�l a r�zsasz�n�re v�lt Colin l�tv�nya miatt. Colin pedig szinte undorodva n�zett mag�ra, ami miatt m�g humorosabban festett.
Viszont sajnos k�s�n vett�k �szre, hogy �tv�ltoztat�stantan�runk is a pocsolya fel� tart...

Branden professzor idegess�g�t levezetend�, ujjaival hangosan dobolt az asztal lapj�n, mik�zben �jra �s �jra v�gign�zett rajtunk. Az eg�sz oszt�lyt beh�vta a terembe az “eset” ut�n. Mi meg pr�b�ltuk visszatartani a nevet�st.
- Szerintem is nagyon humoros... – kezdte visszafogottan a professzor. - ...hogy Hailey professzor vir�gsz�nekben pomp�zik... – Rettenetesen neh�z volt elfojtanunk a r�h�g�st. Sol becs�szott a pad al� vigyorogni. – Most pedig... – A professzor sokat sejtet�en r�m, majd Kevinre n�zett. – A k�t �rtelmi szerz� itt marad.
A t�bbiek vett�k a ki nem mondott utas�t�st, �s kifel� indultak.
- Mindig miattuk... – morgott Kirk. � �vk�zben a h�ts� padsorba ker�lt, a mellettem l�v� padba.
- Mit miattunk? – k�rdeztem �rtetlen�l.
- M�r megint miattatok ker�ltem �n is bajba!
- Mert te is benne volt�l! – v�gtam r�.
- Nem voltam benne.
- De igenis benne volt�l!
- Nem!
- Te �llt�l a folyos� v�g�n!
- Na �s?
- H�t akkor te is benne volt�l, bocs!
- Katie! – sz�lt r�m, Branden professzor. – Kirk, kifel�! – intett az “�rtatlannak”. – Ti ketten ide el�m. – Ez most nekem �s Kevinnek sz�lt, miut�n Kirk becsukta az ajt�t maga m�g�tt. – Azt hiszem, kicsit t�lteng bennetek az energia! Nincs jobb dolgotok, mint feld�lni a folyos� rendj�t? Nagyon aj�nlom, hogy �ll�ts�tok le magatokat v�gre. – mondta. – Szinte minden �ra ut�n odaj�n hozz�m egy professzor. N�melyik nevet, n�melyik ord�tani tudna a d�ht�l “Mert Kevin �s Katie...” �gy meg �gy. Ez egy iskola. Nem pedig j�tsz�t�r! Kevin. Ide... – megkopogtatta a tan�ri asztal lapj�t. - ...mindent kipakolsz a zsebeidb�l, amivel tov�bbi felfordul�st tudn�tok csin�lni. – Bar�tom nem �r�mmel, de egym�s ut�n kirakta �rt�kes kincseit az asztalra. – Katie, n�lad van?
- Nincs, professzor. – feleltem.
- Helyes. Hozz�d az el�bbiek miatt is van most egy-k�t szavam. – T�rt vissza az �sszesz�lalkoz�somhoz Kirkkel.
- Kirk... – kezdtem szabadkozni, de a professzor leintett.
- Akkor sem veszekszel, hanem lehiggadsz, �s r�hagyod.
- De Kirk mindig...
- �ppen ez az. – v�gott a szavamba ism�t. – Kirk MINDIG ilyen. Ez�rt nem kell r�la tudom�st venni. �s most mindketten nagyon figyeljetek ide. – mondta. – Alig k�t h�nap van h�tra az �vb�l. �s tudj�tok, hogy ut�lok b�ntet�st adni, meg baglyokat k�ld�zgetni. Ne kelljen megtennem. Rendben?
- Igen, professzor. – felelt�k Kevinnel.
- Ezeket �v v�g�n visszakapod Kevin. – mutatott a professzor a “kacatokra”, melyek az im�nt Kevin zsebeib�l ker�ltek el�. – Na menjetek!
- De a sz�nporos j� volt, nem? – k�rdezte Kevin Brandben professzort. Tan�runk elmosolyodott egy pillanatra, de azt�n gyorsan visszaer�ltette arc�ra a komoly, megfontolt, professzori arckifejez�st.
- Az a tan�r �rnak is tetszett. – mondtam huncut mosollyal, r��rezve, hogy ezzel sarokba szor�tottuk.
- Ezt m�g nagyon megb�nj�tok egyszer... – jegyezte meg Branden professzor, mostm�r leplezetlen�l mosolyogva. – Mellesleg: addig val�ban tetszett, am�g nem engem robbantottak fel a k�vetkez� alkalommal... �s most t�n�s innen!
Ezt is j�l meg�sztuk. Lement�nk a szekr�nyeinkhez, betettem a tal�rom a szekr�nyembe, azt�n a nagyban vigyorg� Kevin mell� �lltam.
- Az�rt cs�cs volt Colin r�zsasz�nben. – mondta Kevin.
- H�t az! – helyeseltem nevetve.
Abban a pillanatban, mikor Kevin a b�b�jjal bez�rta a szekr�ny�t, valaki elkapta a p�l�m nyak�t, �s egy r�nt�ssal megford�tott.
- Rohadtul vicces volt, t�nyleg, mazsola! – mondta inger�lten Colin, �s nem eresztett el. A bamba Bill �s a gonoszul vigyorg� Joe Kevint kapt�k el. A fen�be is, hogy v�ge az �r�knak. Val�sz�n� senki nincs m�r itt... Colin h�ttal a szekr�nyeknek l�k�tt. – Nem aj�nlom, hogy pack�zzatok velem! Mert mondjuk r�f�zhattok...
- Mi’csin�ljunk vel�k? – k�rdezte Joe.
- Hmhm... – merengett Colin. – Els�re...mondjuk...szekr�ny?
Mindkett�nket k�t, a t�bbit�l k�l�n�ll�, nem haszn�lt szekr�ny fel� kezdtek h�zni. Persze nem hagytuk magunkat, �s siker�lt is kiszabad�tanom magam Colin fog�s�b�l. Mikor ut�nam kapott, f�lreugrottam.
- Na meg�llj csak! – mondta. Elkapta a csukl�m, �s r�gt�n megcsavarta. Pokolian f�jt. Puszta h�l�b�l t�rden r�gtam. K�zben Kevin is beindult. Colin a falnak l�k�tt, �s a karomat pr�b�lta h�trafesz�teni, de teljes er�b�l r�tapostam a l�b�ra. Kiszabad�tottam a karom, �s arra gondolva, hogy most visszat�madok, szembefordultam Colinnal, �m ekkor valaki el�m tartotta a karj�t.
- Nyugi, Katie! – mondta Sol.
- Csigav�r. – tette hozz� Alan, diadalmas arccal n�zve Colinra, akinek a grabanc�t Branden professzor kapta el. Lola, Pat �s Stanley pedig Kevinnek seg�tettek. Colin�k �tja r�gt�n az igazgat�hoz vezetett, majd Branden professzor le�ltetett engem �s Kevint egy padra, �s t�relmesen v�gighallgatta, mi t�rt�nt. A vereked�s v�g�t m�r Lol��k is mes�lt�k, �s mondt�k, hogy mi csak v�dekezt�nk. Szerencs�re a professzor is �gy v�lekedett. Nemsok�ra felvitt minket is az igazgat�hoz, ahonnan Bill�k m�r t�voztak. Branden professzor ki�llt mellett�nk, de...
- Te is tudod, Laverne... – kezdte az igazgat�, mik�zben k�t pergamenlapot vett maga el�. - ...hogy Miss Johnson �s Mister Bline ugyan�gy v�tkesek az �gyben. Nem kellett volna felt�tlen�l vereked�ss� fajulnia a dolognak.
- Igen, de az �rd�gbe is...
- Laverne, k�rlek.
- Eln�z�st. – morogta Branden professzor.
- A h�rom fi� megrov�t kapott – nekik is az j�r. – mondta mintegy v�gsz�k�nt az igazgat�, majd penn�t vett k�zbe. P�r perc m�lva a k�t pergament �tny�jtotta oszt�lyf�n�k�nknek, majd megk�rte, hogy k�ldje el a sz�leinknek.
Kiment�nk a szob�b�l.
- Sajn�lom. – mondta Branden professzor. – Jogos amit az igazgat� �r mondott. De �n akkor se �rtek egyet. – Kevinnel el�gg� el voltunk ken�dve. – Na... – kezdte a professzor. – Most menjetek sz�pen haza.
- Haza?! – k�rdezte keserves hangon Kevin.
- Igen, haza, Kevin. Nehogy elcs�mborogjatok nekem mindenfel�!
- Na de hogyan menjek �gy haza?
- Gyalog, p�ld�ul. – javasolta a professzor, majd elmosolyodott. – Hallgassatok ide. Most menjetek haza, �s �g�rem, hogy nem fognak r�tok haragudni otthon. – K�rd�n n�zt�nk r�. M�r hogy ne haragudn�nak otthon?! De a professzor csak b�ztat�an mosolygott. – Nyom�s!
�gy h�t hazament�nk v�g�l. El nem tudtam k�pzelni, hogyan nem lehet ebb�l baj otthon. R�ad�sul most itt van Remus is. Merlin. �s ez m�r a m�sodik megrov�m...
Bel�ptem a h�zba.
- Gyere ide, Chara! – hallottam r�gt�n a nappalib�l Remus hangj�t. Ajaj... Oda�lltam a nappali ajtaj�ba. – Az�rt te vonzod a bajt... – �llap�totta meg a keresztap�m. Nem l�tszott m�rgesnek. Anya se. No persze nem is �r�ltek...
Kider�lt, hogy Branden professzor a megrov� mell� le�rta az el�zm�nyeket is. Az eg�sz t�rt�netet az oszt�lycs�nyt�l az igazgat�i szob�ig. Ez�rt nem voltak any��k m�rgesek. Ami�rt meg nem �r�ltek, az az volt, hogy t�bb eszem is lehetett volna, minthogy neki�llok verekedni.
- De bez�rtak volna a szekr�nybe. – v�dekeztem.
- Biztos lett volna m�s megold�s, mint verekedni. – mondta anya.
- Nem lett volna, mert Colin�k...
- Chara. Nem vitatkozunk. – z�rta le anya a t�m�t.
A b�ntet�sem v�g�l az lett, hogy kilenckor le kellett fek�dn�m, persze el�tte meg�rni a h�zit, �s megtanulni, ami m�snapra kell. Anya f�l kilenckor elk�ld�tt f�rdeni, �s mikor vissza�rtem a szob�mba, Kevin bagly�t tal�ltam ott. �rta, hogy � se kapott ki nagyon, �s hogy levelez�nk-e. H�t m�r hogy ne levelezn�nk?! Mikor anya kilenckor ben�zett hozz�m, hogy eml�keztessen b�ntet�sem utols� pontj�ra, gyorsan meg�gyaztam, �s �gy tettem, mintha lefek�dn�k. Azt�n tov�bb folytattam a levelez�st, �s majdnem egy �r�ig nem is buktam le. De akkor Remus benyitott, ellen�rizni, hogy alszom-e. Les�jt� pillant�st vetett r�m.
- Chara. L�gysz�ves fogadj sz�t, �s aludj.
- Igen, Remus.
Keresztap�m becsukta az ajt�t. Jobban kell vigy�znom, �s akkor nem bukok le t�bbsz�r – ezzel a gondolattal k�ldtem egy v�laszt Kevinnek. Nagyon halk voltam, igyekeztem a legapr�bb zajokat is elker�lni. Na de Remust �tverni... M�sodszor is �szrevett.
- Tudod, mennyi az id�? – k�rdezte. – Tizenegy �ra elm�lt. – Ekkor berep�lt a szob�ba Kevin baglya. Remus beljebb l�pett. – �rd meg Kevinnek, hogy rosszcsont bar�tj�val folytatott levelez�se most f�lbeszakad, lefekv�si okok miatt. – A mondat v�g�n m�r majdnem elmosolyodott. – Megv�rom. – tette hozz�. Visszak�ldtem Kevin bagly�t v�lasz n�lk�l: ez volt a megbesz�lt jel, hogy a baglyoz�snak v�ge. – Tudod, Chara... – kezdte Remus fejcs�v�lva. – Rossz vagy, mint a b�n. Mondjuk m�r akkor sejtettem, hogy ez lesz... – eml�kezett vissza. - ...amikor a mugli iskol�ban, els�ben, m�g eg�szen az �v elej�n, az oszt�lyf�n�k�d beh�vta Mir�t, hogy besz�lni szeretne vele. Merthogy...khm...nem besz�lt�l t�l kedvesen az egyik oszt�lyt�rsaddal...
- De h�t minden�ron vel�nk akart j�tszani. – mondtam. – �s nem csak �n besz�ltem vele...nem t�l kedvesen.
- De te IS. – v�gta r� Remus, azt�n elmosolyodott v�g�l. – Na alv�s, te g�zeng�z! �s ne kelljen itt �llnom, am�g elalszol. Rendben?
- Igen.
- Remek. J� �jt, Chara! Sz�p �lmokat!
- J� �jt!
Hanyatt fek�dtem az �gyamon, �s arra gondoltam, milyen iszony� szerencs�s vagyok, hogy Remus a keresztap�m.