XI. fejezet:

B�r ne �gy alakult volna minden...

- Kevin? – b�ktem oldalba bar�tomat.
- He? – k�rdezte, mik�zben nagy m�gonddal belesz�rta f�zet�be a macskaf� gy�ker�t.
- Mi a kedvenc �llatod?
- Pf... – vont v�llat elgondolkodva. – Tal�n...a sas.
- �s mit sz�ln�l, ha sas lehetn�l?
- Az klassz lenne! – v�gta r�. Elengedte a kanalat, amivel a b�jitalt kevergette, �s sz�tt�rta karjait. – Elrep�ln�k mindenhova! – mondta �tszellem�lten.
- Kevin. – sz�lt r� Madlyn professzor �lmodoz� bar�tomra. – Csak az �ra v�g�ig maradj a f�ld�n, j�?
- Igen, tan�rn�. – felelte Kevin mosolyogva. – De mi�rt �rdekel? – k�rdezte azt�n.
- Mert eszembe jutott valami. – mondtam. – Anim�gia.
Kevin elgondolkodva kavarta tov�bb az �stj�ben k�sz�l� f�zetet, �s megigaz�totta orr�n a szem�veg�t.
- A k�nyvt�rban l�ttam egy k�nyvet az anim�gi�r�l. Azt hiszem az egy tank�nyv vagy hasonl�.
- Sz�val benne vagy?
- Persze! – v�gta r�. – �s te mi lenn�l sz�vesen?
- �n? Mondjuk... Kutya. – feleltem.
- Milyen kutya?
- H�t...nemt’om. Amilyenn� v�ltozok. – vontam v�llat. – Akkor sz�netben elmegy�nk a k�nyv�rt?
- Ok�. – Elmosolyodott. – Ha siker�l, �s t�nyleg sass� tudok majd v�ltozni, tuti kirep�l�k az �ce�n f�l�.
- �n meg majd megugatom este a holdat. Va�����!
- Khm... – n�zett r�m jelent�s�gteljesen Madlyn professzor.
- Eln�z�st... – mondtam nevetve.
- �s �n leszek a leggyorsabb a vil�gon! – folytatta az �br�ndoz�st Kevin. – �s k�pzeld el, mennyi kalamajk�t lehet csin�lni �tv�ltozva!
Egym�s szav�ba v�gva – de halkan, hogy a t�bbiek ne hallj�k meg - folytattuk terveink felsorol�s�t, �s mire kics�ngettek, m�r teljesen bele�lt�k magunkat abba, hogy anim�gusok lesz�nk. �ra ut�n r�gt�n a k�nyvt�rba indultunk, de a l�pcs�n�l vid�m oszt�lyt�rsainkba botlottunk.
- Nem lesz �tv�ltoztat�stan! – �js�golta Sol.
- Nincs itt Hailey professzor. – tette hozz� Alan. – Keyesszel megy�nk az udvarra.
- Tal�n Keyes professzorral... – sz�lalt meg Alan h�ta m�g�tt az �rintett tan�r.
- �, eln�z�st... – habogta Alan.
- Gyertek menj�nk! – h�zott od�bb Lola.
- Menj�nk el ut�na a k�nyv�rt. – javasolta Kevin.
- Rendben. – mondtam.
Mire az oszt�lyunk ki�rt az udvarra, m�r egy teljes haditerv �llt k�szen egy nagy h�csat�r�l.
- Akkor csin�ljunk k�t csapatot. – kezdte Sol, �mde alig fejezte be a mondatot, m�ris egy hatalmas h�goly� landolt a nyak�n.
- Megvan m�r a k�t csapat... – mondta Colin, �s m�r egy �jabb h�goly�t gy�rt a kez�ben. Mellette ott �lltak az oszt�lyt�rsai.
- Mi �s a mazsol�k. – v�zolta fel a helyzetet Joe.
�s ezzel a megjegyz�ssel r�gt�n el�rte, hogy elkezdj�k a csat�t. �gy repkedtek mindenfel� a h�goly�k, hogy f�l perc m�lva senki nem volt, akit nem tal�lt el legal�bb �t. Egy t�zpercnyi csata ut�n pedig egyik h�goly�m Joe fej�n landolt.
- H�, mazsola! – m�ltatlankodott a fi�, de egyszeriben akkora h�t�meg zuhant r� Patnek k�sz�nhet�en, hogy k�sz h�ember lett bel�le.
�m mik�zben a l�tv�nyon der�ltem, hirtelen valaki kir�ntotta al�lam a l�bam, �s a f�ld�n fekve k�t�ttem ki. R�gt�n ezut�n az illet� elkapta a kab�tom gall�rj�t, felr�ntott a f�ldr�l – ek�zben magragadtam egy mar�k havat -, �s h�ttal egy f�nak szor�tott.
- Mondd csak, mi szeretn�l lenni? – k�rdezte Colin. – H�t�nd�r?
Colin k�p�be nyomtam a kezemben l�v� havat.
- Mindegy, csak ne olyan legyek, mint te. – feleltem a k�rd�s�re vigyorogva, mik�zben Lol�val kezel�sbe vett�k a fej�t r�z� sz�jh�st.
- Csapj bele! – tartotta fel a tenyer�t Lola, miut�n kezel�s�nk l�tv�nyos eredm�nyeket �rt el, �s Colin arr�bb oldalgott, kir�zni ruh�ja al�l a havat. Pacsiztunk.
- Katie! – hallottam ekkor Kevin hangj�t.
Ott �llt a kapu el�tt, �s egy vaskos k�nyvet tartott a kez�ben. Odarohantam hozz�.
- Kivetted?
- Aha! Bementem inni, �s gondoltam ha m�r ott vagyok... Csak a t�bbiek meg ne l�ss�k.
Otthagytuk harcol� oszt�lyt�rsainkat, �s le�lt�nk a kviddicsp�lya mellett.
- Mit sz�lt a k�nyvt�ros? – k�rdeztem.
- Semmit. – felelte v�llat vonva Kevin. – Na l�ssuk.
T�rd�re fektette a k�nyvet, �s kinyitotta. Leck�k voltak benne, m�ghozz� nem is kev�s. El�sz�r v�giglapoztuk, hogy nagyj�b�l �tl�ssuk, mi v�r r�nk.
- H�t...ez j� sok. – �llap�totta meg Kevin.
- De nagyon izgalmasnak t�nik. – mondtam, mik�zben az egyik oldalon l�v� k�peket n�zegettem.
- �s hogy csin�ljuk?
- Szerintem d�lut�nonk�nt keress�nk majd egy biztons�gos helyet, �s ott tanuljuk.
- Rendben. �s a k�nyvre ki vigy�z? Egyszer te, egyszer �n?
- Mondjuk. Mikor is kell visszavinni?
- Egy h�nap m�lva. – felelte Kevin. – Csak az a baj, hogy ut�na egy hetet kell majd v�rnunk, am�g �jra ki tudjuk venni. Meg azt�n: mit csin�lunk a ny�ron, amikor egy�ltal�n nem tudjuk kivenni?
- T�nyleg. – Erre eddig nem is gondoltam. – Le k�ne m�solni.
- De hogyan?
- Csak van valami var�zsige.
- Igaz.
- Na v�gre, megvagytok. – hallottam hirtelen Keyes professzor hangj�t, mire ijedten �sszecsaptam az �lemben l�v� nyitott k�nyvet. – Mehettek haza. – mondta a professzor, �s szerencs�re cseppet sem �rdekelte a k�nyv.
Elk�sz�nt�nk a professzort�l, �s elindultunk haza.
- De ez akkor is furcsa. – mondtam Kevinnek.
- Mi?
- T�nyleg hagyta a k�nyvt�ros, hogy csak �gy kihozd ezt a k�nyvet?
- Igen. – felelte teljes meggy�z�d�ssel.
- Akkor j�.
M�snap d�lut�n nekiveselkedt�nk az els� leck�nek, �s legnagyobb �r�m�nkre egy h�t eltelt�vel m�r kezdhett�k a m�sodikat. Persze ez csak nagyon-nagyon kis t�red�ke volt egyel�re az anim�gi�nak, de engem fellelkes�tett. Mint ahogy az is, hogy ezt az eg�szet titokban csin�ljuk.
M�g egy h�t elm�lt�val pedig a m�sodik leck�vel is v�gezt�nk.
- Szerintem t�k j�l haladunk. – �llap�totta meg Kevin, mikor h�tf�n s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�ra indultunk. – �s senki nem tud r�la. – tette hozz� diadalmasan.
- K�pzeld... – kezdtem. – Tegnap mikor a k�vetkez� leck�t olvasgattam, v�letlen�l majdnem kibor�tottam a tint�t, mire a k�nyv s�rt�d�tten becsuk�dott, �s csak egy �ra m�lva engedte meg, hogy megint kinyissam...
- Igen, ezt m�r velem is csin�lta. �gy n�z ki...nagyon �rz�keny a lelkivil�ga. – mondta dr�mai hangon Kevin, mire elnevett�k magunkat.
- De a legfontosabb a F�ln�t�s Man�! – jelentettem ki.
- Szer�ny v�lem�nyem szerint ez tagadhatatlan. – b�lintott Kevin sz�npadiasan. – K�ne �rni m�g egy ilyen dalt. – vetette fel. – Mondjuuk... A Sz�rnyalunkot �t�rhatn�nk. Tudod, a T�nd�ri T�nd�r sz�m�t.
- Igen-igen. Hogy is van a sz�veg?
- Szabadok vagyunk, �s most sz�rnyalunk...
- T�nyleg.
- Tudod, hogy �nekeln� ezt Elliott? – k�rdezte Kevin vigyorogva.
- Hogy?
- Dagad�k vagyok, �s most vacsizok...
J�kedv�en �rt�nk el a teremhez. Le�ltem a helyemre, Lola mell�, Kevin meg a t�l�nk jobbra l�v� padhoz, Tim mell�. Azt�n becs�ngettek.
- M�g miel�tt belev�gn�nk a mai anyagba... – kezdte Branden professzor, egy pergamenlapot tartva a kez�ben. – Vannak p�ran, akik elfelejtett�k visszavinni a k�nyvt�rba a kik�lcs�nz�tt k�nyveket. Sorolom: Lola, Ina, Ericka, Alan, �s Kevin.
Csod�lkozva Kevinre n�ztem, de � v�laszk�ppen csak �rtetlen�l felh�zta a v�llait. A professzor meg elkezdte az �r�t.
T�ptem egy kis darab pergament.

Csak eddig tudtam elolvasni a v�lasz�t, mert Branden professzor kivette a kezemb�l a kis pergament.
- A mumusokat ugyan m�g nem vett�k, de el�gszer sz�ba ker�ltek m�r, hogy tudjuk: mit kell vel�k tenni? – k�rdezte.
- �...Nevets�gess� kell tenni �ket. – feleltem.
- �gy van. – b�lintott a professzor. – Melyik var�zsig�vel?
- Co... Comikulissimus. – mondtam.
- Helyes. – A professzor folytatta az �r�t.
Az el�ttem �l� Kirk h�trad�lt, a sz�k�n hint�zva.
- �n m�r haszn�ltam a Comikulissimus var�zsig�t. – s�gta h�tra.
- Ja, persze... Magadon? – k�rdeztem, mire Lola bok�n r�gott. Branden professzor az anyag taglal�sa k�zben engem n�zett, �s csak akkor fordult m�s fel�, mikor megbizonyosodott r�la, hogy elhallgattam.
Kirk ism�t h�trad�lt.
- Tudjuk, te vagy Merlin. – mondta r�gt�n Lola, miel�tt Kirk b�rmit is sz�lhatott volna. Elnevett�k magunkat.
- Lola �s Katie! – sz�lt r�nk t�relm�t vesztve Branden professzor.
- Eln�z�st, tan�r �r. – mondtuk.
Branden professzor m�ltatlankodva megcs�v�lta a fej�t, azt�n ism�telten visszat�rt az �ra anyag�hoz. De nek�nk Lol�val nagyon j� kedv�nk volt, k�ptelenek voltunk meg�llni a besz�lget�st.
- Lola, Katie �s Kevin itt marad. – mondta az �ra v�g�n Branden professzor. A t�bbiek kimentek a teremb�l. – Kedves Katie, �s kedves Lola. – kezdte vel�nk a professzor. – Otthon hagyt�tok a j� magaviseleteteket? Ha m�g egy �r�n ennyi baj lesz veletek, beh�vom a sz�leiteket, �s megmondom nekik, hogy r�zzanak gaty�ba. Vil�gos?
- Igen, tan�r �r.
- Rem�lem. �s most t�n�s. – Lol�val kifel� indultunk. – Veled err�l a k�nyvr�l szeretn�k besz�lni, Kevin. – hallottam a h�tam m�g�l. Visszan�ztem Kevinre. Ez azonban a professzornak gyan�s volt. – Meggondoltam magam. – mondta. – Te is maradj itt, Katie. – Visszamentem Kevin mell�. – Megmondan�d, Kevin, hogy hogyan ker�lt hozz�d ez a k�nyv?
- H�t...kik�lcs�n�ztem. – felelte �rtetlen�l Kevin.
- �gy l�tom, nem �rted a k�rd�s l�nyeg�t. Hogy ker�lt hozz�d ez a z�rt r�szlegbe tartoz� k�nyv?
- Z�rt r�szleg?! – csod�lkozott Kevin. – De h�t nem ott volt.
- H�t hol?
- Kinn, a t�bbi k�nyvn�l, amiket ki lehet venni.
- Igen?
- Igen, professzor.
- Biztos?
- Biztos.
- �s a k�nyvt�ros nem vette �szre, hogy ezt a k�nyvet nem lehet kivenni?
- Az �j k�nyvt�ros volt. – mondta Kevin. – Csak megk�rdezte honnan vettem le, megmutattam neki, azt�n azt mondta, rendben.
- �rtem. – nyugt�zta a professzor. – Ez esetben persze nem vagy hib�s. – tette hozz�, majd felv�ltva hol r�m, hol Kevinre n�zett. – �rdekel titeket az anim�gia?
- Igen. – felelte Kevin.
- J�, rendben, ezzel nincs is semmi baj. – igyekezte lesz�gezni a professzor. – Csak... Halassz�tok kicsit k�s�bbre.
- De mi�rt? – k�rdeztem.
- Katie. Nagyon j�l tudj�tok, hogy vannak bizonyos t�rv�nyek, amik...
- Akkor v�ltoztass�k meg a t�rv�nyt... – morogta Kevin.
- Ez nem �gy m�k�dik. – mondta a professzor, egy kis egy�tt�rz�ssel a hangj�ban. – Itt van most n�latok a k�nyv?
- Mi�rt csak most vett�k �szre, hogy hi�nyzik? – k�rdeztem.
- Az �j k�nyvt�ros csin�lt egy kis rendetlens�get, �s elt�nt p�r pap�r. – felelte a professzor. – Sz�val n�latok van most? – Nem v�laszoltunk. – Teh�t?
- N�lam van... – mondtam v�g�l, b�r nem nagyon akar�dzott.
- Akkor k�rem. – �sszen�ztem Kevinnel. Ez nem igaz! – Katie, k�rem a k�nyvet. – ism�telte meg a professzor nyomat�kosabban. Kelletlen�l lecs�sztattam a t�sk�mat a v�llamr�l, �s kivettem bel�le az �rintett k�nyvet. Odaadtam. – K�sz�n�m. – mondta Branden professzor. Nem voltunk t�l vid�mak Kevinnel. – N�zz�tek... Sajn�lom. De nem lehet.
- Nem fogja megtudni senki. – pr�b�lkoztam.
- Eddig se tudta senki. – csatlakozott Kevin.
- Nem. – ism�telte meg a professzor, mik�zben h�na al� kapta a holmij�t, meg a k�nyvet. – Err�l most tegyetek le. Sziasztok.
- Viszontl�t�sra... – k�sz�nt�nk elken�dve.
Miut�n a professzor kiment, mi csak �lltunk �s n�m�n b�multuk a padl�t. A fen�be is... Ez nem igazs�g. Pedig annyi mindent elk�pzelt�nk, hogy miket fogunk csin�lni, ha m�r �t tudunk v�ltozni. Egy csom� vicces helyzetet, �j kalandokat...
Olyan b�skomoran mentem haza, mintha temet�sr�l j�nn�k. De nem csak a k�nyv miatt, hiszen lehet, hogy Kevinnel tal�lunk m�shol egyet, amib�l tanulhatunk. Mondjuk tegnap m�r k�r�ln�zt�nk Chipton boltjaiban, r�ad�sul a nagyobb baj az, hogy Kevinnek elment a kedve az eg�szt�l, m�r nem akar anim�gus lenni. Egyed�l meg... h�t nem tudom... Nekem m�g nagyon is volt kedvem hozz�, �gyhogy azt hiszem keresni fogok valahol m�shol egy anim�gi�r�l sz�l� k�nyvet. Nem a k�nyv volt a legnagyobb b�natom.
James�knek t�k j� lehetett. Megtanult�k az anim�gi�t, ott volt az a hatalmas kast�ly, a Roxfort, tele rejtett �s titkos helyekkel, csin�ltak egy titkos t�rk�pet...
B�r ne �gy alakult volna minden �s apa vel�nk �lne. Biztosan megk�rn�m, hogy tan�tson meg az anim�gi�ra. De az se lenne baj, ha nem tan�tana meg...csak itt lenne.