XIII. fejezet:

Nem v�rt tal�lkoz�s

-Trollok? – k�rdezte Kevin, mintha rosszul hallotta volna Stanley szavait.
Erre f�lbehagytam a m�k�s kin�zet� h�ziman� rajzolgat�s�t a pergamenem sz�l�re, �s hint�zva h�trad�ltem a sz�kemen, hogy �gy hallgassam a Kevin mellett �l� Stanley-t. A t�ri�rai dolgozatkioszt�s m�g eff�le lazas�gokat is megengedett.
- Igen, igen. – mondta halkan Stanley. – Am�g kicsi voltam, a nagyi�k �lland�an azzal fenyegettek, hogy ha rossz leszek, lej�n egy troll a hegyekb�l, �s elvisz. �s a nagyi�k komolyan gondolj�k, hogy trollok �lnek arrafel�.
- Pf... – fojtotta el a nevet�s�t mellettem Susan, aki k�zben szint�n bekapcsol�dott a besz�lget�sbe. – �s te ezt csak �gy elhiszed?
- “Csak �gy” nem hiszem. – v�gta r� Stanley, kicsit megs�rtve. – De egyszer amikor n�luk voltam, fura d�b�rg�st hallottam az erd�b�l.
- Az ezernyi m�s dolog lehetett. – mondta Susan.
- Lehetett. – b�lintott Stanley. – De szerintem...�rdemes lenne...k�r�ln�zni. – tette hozz� eg�szen enyhe c�lz�ssal.
- �h... – legyintett Susan. – Szerinted Branden professzor majd neki�ll vel�nk trollokat hajkur�szni az erd�ben?
Kevin �s �n f�lmosolyra h�ztuk a sz�nkat a k�rd�s hallat�n – mi �rtett�k, hogy hova akar kilyukadni Stanley.
- Ti...ti... – kezdte akadozva Susan, miut�n r�j�tt, hogy Stanley nem arra gondolt, amire �. - ...egyed�l...
- De csak az�rt, mert a professzor �tban lenne... – v�gtam k�zbe.
- Meg azt�n, mi van, ha megijed? – viccel�d�tt tov�bb Stanley.
- Azt te se akarhatod, Susan. – csatlakozott Kevin.
- Naaagyon vicces... – jegyezte meg Susan.
- Benne vagytok? – k�rdezte Stanley.
- �n benne.
- �n is. – mondtuk r�gt�n Kevinnel.
K�rd�n n�zt�nk Susanre.
- H�t...nem tudom...
- Gyere m�r! – gy�zk�dte Stanley. – Legfeljebb nem lesz ott semmi, na �s.
- Engem ink�bb az aggaszt, mi lesz, ha van ott valami?...
- �ppenhogy csak megless�k �ket.
- Igen? – k�rdezte aggodalmas arccal Susan.
- J�, nem kell j�nn�d... – vont v�llat Stanley, t�relm�t vesztve.
- Rendben, rendben! – d�nt�tt v�gre Susan. – Megyek. De nem hiszem, hogy tal�lunk trollt, ha egyszer a miniszt�riumiak k�r�ln�ztek a helyen.
- Akkor legal�bb megtudjuk, hogy nincs ott semmi. – v�gta r� Kevin.
- Ok�... – emelte fel Susan a k�t tenyer�t menteget�zve.
- T�rk�ped van? – k�rdeztem Stanley-t.
- A nagyi�kn�l van, majd beugrom �rte. – felelte. – �s akkor... – kezdte halkabbra fogva a hangj�t. – Err�l senkinek...egy sz�t se.
- Senkinek egy sz�t se. – ism�telt�k el.
Terv�nk r�szletein kezdt�nk el gondolkodni. P�lc�nk lesz, akkor zsebl�mpa nem kell, Stanley ismeri a helyet �s lesz n�la t�rk�p is...
- B�rom azt a bamba k�p�ket. – jegyezte meg Kevin.
- Ja, �n is! – v�gta r� Stanley vigyorogva, majd penn�j�t tint�ba m�rtotta, �s septiben lerajzolt egy trollt a pergamenj�re.
- A kig�vadt szemeket ne felejtsd el! – mondtam, �s saj�t penn�mmal kieg�sz�tettem a a rajzot.
- Meg a bunk�t a kez�b�l! – tette hozz� Kevin, �s � is belrajzolt a k�pbe.
Azt�n magam el� h�ztam a pap�rt.
- �s legyen ilyen naaagy, t�tott sz�ja, cs�l� fogakkal. – csinos�tgattam tov�bb r�gt�nz�tt trollunkat, mik�zben Stanley-�k �rdekl�dve-vigyorogva figyelt�k a m�vet. – A m�sik kez�ben pedig legyen egy fogkefe... – rajzoltam tov�bb. – Egy k�rd�jel a feje f�l�...�gy ni. Azt�n nyuszif�les mamusz a l�b�ra... – Susan majdnem kiesett a padb�l, �gy elkezdett r�h�gni.
- Bolond... – mondta nevetve.
Tint�ba m�rtottam a penn�m, hogy folytassam az alkot�st.
- ...�s k�cos, g�nd�r hajf�rt�k. Azt�n...T�llszokny�cska. Sz�pen, eleg�nsan, kecsesen...
- Miss Johnson. – hallottam ekkor Brake professzor hangj�t, k�zvetlen�l a h�tam m�g�l.
H�tran�ztem t�ritan�romra, aki m�rhetetlen t�relemmel v�rt valamire. Gyorsan visszatoltam Stanley el� a pergament, a sz�kemet visszad�nt�ttem, �s el�re fordultam. Erre v�rt.
- B�r a magatart�sa lenne olyan, mint ez a dolgozat: Kiv�l�. Parancsoljon. – letette el�m a dolgozatom, majd Stanley-�k padj�hoz l�pett.
Kiv�l�. Kiv�l�!!
Ezt a napot semmi sem teheti t�nkre. L�nygondoz�son l�ttunk egy igazi unikornist, b�jitalon hangsz�nv�ltoztat� f�zetet k�sz�tett�nk – �s pr�b�ltunk ki -, b�b�jtanon s�rk�nyt meg mindenf�le var�zsl�nyt h�mezt�nk a p�l�nkra b�b�jjal, most kaptam vissza egy Kiv�l�ra siker�lt t�ridolgozatot, emellett pedig ma d�lut�n utazunk Newtownba.
A szok�sos kedd d�lut�ni kviddicsedz�s�nk is elmaradt, hogy legyen id�nk �sszepakolni.
- Pizsama?
- Megvan.
- P�tnadr�g?
- Megvan.
- Pul�ver?
- Megvan... – feleltem imm�r sokadszorra, el�gg� unottan.
- J�l van, �rtem, minden megvan. – menteget�z�tt anya mosolyogva.
Legutols�nak a p�lc�mat tettem el, h�tizs�komba cs�sztatva. Azt�n kiment�nk a chiptoni p�lyaudvarra. J� nagy t�meg volt. Boszork�nyok �s var�zsl�k tolongtak a peronokon, a p�nzt�rn�l, az �js�g�rusn�l, utcai p�ks�gn�l, �s �dess�ggel telerakott �rusb�d�kn�l. N�melyek hatalmas b�r�nd�ket toltak maguk el�tt, m�sok kisebb, ugr�l� t�sk�kat, �s volt aki csak t�relmetlen�l n�zegette az �r�j�t. Mellett�nk egy l�nagys�g� mozdony haladt el, fakerekeken g�rd�lve; szemben egy kisfi� b�mb�lt, mert elugrott el�le a csokib�k�ja; egy id�sebb fi�kb�l �ll� csoport a kviddicsid�nyt vitatta meg; �s az egyik oszlop mellett v�gre megl�ttam egy ismer�st, Susant. � is �szrevett – integett�nk egym�snak.
- Azt hiszem, innent�l m�r boldogulsz magad is. – mondta anya. – �gyhogy elk�sz�n�k. �rezd j�l magad! �s az�rt t�l nagy galib�t ne csin�ljatok, rendben? – k�rdezte viccel�dve.
- Rendben. – feleltem vigyorogva.
- Na szia, kicsim! – Megpuszilt.
- Szia!
Anya belevetette mag�t a t�megbe, hogy megtal�lja a kiutat, �n meg fogtam a b�r�nd�m, �s – kiker�lve n�h�ny fekete macsk�t szorongat�, pletyk�s boszork�nyt – �tk�zd�ttem magam Susanhez.
- Szia, Katie! – k�sz�nt.
- Szia! – P�r m�terrel od�bb megl�ttam a t�bbieket is. – Sziasztok! – intettem nekik is. Mindenki ott volt, kiv�ve... – Kevin? – Csak �t nem l�ttam sehol.
- V���!
PUFF!
- Cs�mborogj m�n od�bb! – mordult r� Kevinre a kis mozdonyon �l� f�rfi.
De Kevin elejtette a b�r�ndj�t, �s a h�tizs�kja is lecs�szott a v�ll�r�l, �gyhogy ez nem ment olyan gyorsan. A seg�ts�g�re siettem, �s felkaptam a b�r�ndj�t a mozdony �tj�b�l.
- �h, k�sz. – mondta Kevin, mik�zben neh�z h�tizs�kj�t pr�b�lta visszar�ncig�lni a h�t�ra. Ebben is seg�ts�g�re voltam. – Megint k�sz. – ism�telte.
- Nincs mit. – feleltem mosolyogva.
- Nem kell kinevetni... – jegyezte meg enyhe bossz�s�ggal a hangj�ban Kevin.
- Nem nevettelek ki. – v�gtam r�, de Kevin m�r csak egy v�llr�nd�t�ssal jelezte, hogy mindegy. N�ha vannak ilyen furcsa dolgai. Amikor megs�rt�dik, de m�gse. Hagyjuk...
Visszament�nk Susanhez, aki mellett m�r ott �llt Stanley is. Meg�llapodtunk, hogy majd egy f�lk�be sz�llunk, hogy trollos terveinket megbesz�lj�k. �m a megbesz�l�sr�l sz�l� �tlet�nk kudarcba fulladt, ugyanis mivel m�shol nem maradt hely, Branden professzor is a mi f�lk�nkben �lt le.
- Ugye nem hagytatok otthon semmit? – k�rdezte, mik�zben helyet foglalt velem szemben. Megnyugtattuk, hogy legjobb tudom�sunk szerint nem. – Nagyon helyes. �s... ��! – A v�ll�hoz kapott.
- Mi a baj, professzor? – k�rdezte r�gt�n Susan.
A professzor legyintett.
- Nem fontos. – Kicsit megmozgatta a v�ll�t, hogy a marad�k f�jdalom is elm�ljon. – �s az�ta f�j... – mormolta fejcs�v�lva.
- Mi�ta? – k�rdeztem.
- M�g r�gen t�rt�nt, t�bb mint t�z �ve. – mondta a professzor. – Egy...baleset.
- Mes�lje el, professzor! – k�rte Stanley, �s mindannyian k�v�ncsiak voltunk m�r.
- H�t j�. – egyezett bele Branden professzor, mik�zben a vonat lassan elindult. – Amikor auror voltam...
- A professzor volt auror? – k�rdezte d�bbenten Stanley.
�s a k�vetkez� egy �r�ban err�l faggattuk a professzort, aki �rdekes r�szleteket mes�lt az aurors�gr�l.
- �s hogy s�r�lt meg a professzor v�lla? – k�rdezte Susan, ezzel visszakanyarodva az eredeti k�rd�shez.
- H�t l�ssuk. Tizen... Igen, azt hiszem, pont tizenk�t �ve t�rt�nt. – eml�kezett vissza. – A t�rsammal, Joey-val, elk�ldtek egy kisv�rosba, ahova beszabadult egy troll. – A “troll” sz� hallatt�n �sszen�zt�nk egy pillanatra. – Nem is a mi feladatunk lett volna, csak az�rt k�ldtek minket, mert a var�zsl�nyszel�d�t�k nem b�rtak vele. Azonnal odarep�lt�nk. Mindenki sik�tozott. Nek�nk meg el�sz�r nevetn�nk kellett, mert a troll csak ott �lldog�lt a v�rosi sz�k�k�t mellett – tudj�tok, olyan bamba k�ppel -, �s meg se moccant. De az emberek csak rohang�ltak �s �v�lt�ztek, p�nikba estek. – A professzor elmosolyodott. – Joey nevetve meg is jegyezte, hogy ez a troll is �gy fest, mint aki m�r �vek �ta azon gondolkodik, hogy vajon mennyi is egyszer egy. Azt�n...k�zelebb ment�nk a trollhoz. Az meg ett�l nagyon pipa lett. Csapkodni meg ord�tani kezdett – �s �gy m�r val�ban ijeszt� volt. Egyszercsak felkapta Joey-t, neki meg kiesett a p�lc�ja a kez�b�l. Erre r�gt�n k�ldtem a troll fel� egy k�b�t� �tkot, de mell�ment, �s az a hatalmas l�ny csak m�g d�h�sebb lett. Dobbantott egyet, amibe a f�ld beleremegett, �s elestem. Az a h�st�meg meg r�m taposott.
- �����... – jegyezt�k meg egyszerre.
- Merlin... – sz�rny�lk�d�tt Susan, �s pr�b�lta elhessegetni maga el�l a k�pet, amin egy troll tapos a Branden professzoron.
- Azt�n meg�rkezett az er�s�t�s, �s megmentettek engem meg Joey-t. – fejezte be a t�rt�netet a professzor, h�trad�lve az �l�sen. – Mikor vissza�rt�nk a Miniszt�riumba... – folytatta mintegy mell�kesen. - ...�ppen egy fiatal, h�sz �v k�r�li sr�cot cib�ltak v�gig az egyik folyos�n. A f�n�k�m �ppen ott ment el mellettem, megk�rdeztem, hogy “H�t ez a fi� mit csin�lt? Lopott?”, mire a f�n�k�m: “Dehogy! Ez Sirius Black. El�rulta Potter�ket.”
Megdermedtem.
- Sirius Black? – k�rdeztem k�v�ncsian.
- � bizony. – b�lintott a professzor elm�l�zva. – D�h�s volt, ordib�lt, alig b�rt�k lefogni. Egy pillanatra a keser� tekintet�t is elkaptam. Mondtam Joey-nak, hogy rem�lem kider�l, hogy �rtatlan. Erre egy pasas p�r m�terre t�lem felnevetett: “T�l j� sz�ved van, �regem. �pp az Azkabanba viszik!” – A professzor megcs�v�lta a fej�t. – N�ha olyan �rthetetlen a vil�g.
�n csak n�m�n �ltem, a cip�met b�mulva, �s hallgattam a vonat kerekeinek zakatol� hangj�t. Stanley-�k m�g k�rdezgett�k a professzort, de szinte nem is hallottam a szavaikat. Csak a vonat zakatol�s�t. Taram-taram...taram-taram...
Ekkor valaki hirtelen felt�pte a f�lke ajtaj�t.
- Ezt n�zz�tek! Egy s�rk�ny! – kiab�lt izgatottan Sol.
Hogy egy mi?! Kevin�kkel egy�tt rohantunk ki a f�lk�b�l, �s f�rk�zt�nk az ablakhoz a t�bbiek mell�. Alig hittem a szememnek. Egy nagy, s�t�tpiros s�rk�ny rep�lt nem olyan messze a vonatt�l. A nyak�r�l egy k�t�l l�gott le, �s a f�ld�n vagy t�z tal�ros ember h�zta a v�g�t. Pr�b�lt�k visszatartani a s�rk�nyt. Nagyon muris jelenet volt, �s nagyj�b�l egy percig tudtuk k�vetni a s�rk�nyereget�s esem�nyeket, de azt�n a vonat tov�bb zakatolt, �s sz�p lassan mindenki visszasz�lling�zott a f�lk�j�be. Stanley belekezdett egyik csontt�r�ssel v�gz�d� kalandj�ba, �n meg magamban arra jutottam, hogy ez az aurors�g egyre jobban tetszik nekem. Na de most hagyjuk – legyintettem magamban, �s bekapcsol�dtam Stanley-�k besz�lget�s�be. Az utaz�sb�l h�tral�v� p�r �ra gyorsan eltelt, �s mire �szbe kaptunk, a vonat �ppen csikorogva f�kezett le Newtownn�l.
A newtowni vas�t�llom�s a v�ros sz�l�n volt, az erd� mellett. Lecihel�dt�nk a csomagjainkkal a vonatr�l, �s k�rben�zt�nk. Gy�ny�r�, erd�vel bor�tott hegyek magasodtak k�r�l�tt�nk, �s b�r nem voltak igaz�n magasak, a tetej�k �gy is k�dbe veszett. Newtown bar�ts�gos v�rosnak t�nt. A muglik h�zai k�z�tt itt-ott felbukkant egy girbe-gurba, toronyszer� fah�z, egy gomb�ra eml�keztet� kis kunyh�, vagy �ppen t�bb, k�v�ncsian pislog� t�gla; ezek a var�zsl�k �s boszork�nyok lakta �p�tm�nyek a var�zstalanok sz�m�ra l�thatatlanok. Valaha – j� t�z �ve – Chipping Norton is ilyen kisv�ros volt, csak azt�n sokan od�bb k�lt�ztek, �s v�g�l – megalap�tott�k Chiptont. Mi az�rt nem k�lt�zt�nk oda, mert nagyon megkedvelt�k azt a mez�t, amin a h�zunk �llt, meg a dombot, �s a mag�nyos f�t.
Stanley gyorsan beugrott a nagysz�leihez a t�rk�p�rt, azt�n felkaptuk a t�sk�inkat, �s nekiv�gtunk egy erdei �sv�nynek.
- Ide megy�nk most. – b�k�tt Stanley a t�rk�pen egy kis tiszt�sra, egy forr�s mellett. – ��s... – feln�zett, hogy el�gg� lemaradtunk-e a t�bbiekt�l. – Itt akarunk k�r�ln�zni mi. – mutat�ujj�t balra cs�sztatta, egy barlangjel�l�s mell�.
- Milyen messze van? – k�rdezte Susan.
- Valamivel t�bb, mint egy m�rf�ld.
- Van t�rk�petek? – l�pett mell�nk hirtelen Sol.
- Aha. – b�lintott Stanley.
- Megn�zhetem?
- Persze. – ny�jtotta �t k�szs�gesen a t�rk�pet Stanley, �s nemsok�ra b�szk�n mutatta Solnak, hol j�rt m�r a vid�ken, �s hol nem. Persze a trollokr�l m�lyen hallgatott.
Nekem meg �jra eszembe jutottak a vonaton elhangzottak az aurors�gr�l. Megszapor�ztam a l�pteim, hogy be�rjem Branden professzort.
- Tan�r �r! – sz�l�tottam meg.
- Tess�k, Katie. – n�zett r�m.
- Mit kell tanulnia egy aurornak?
- H�, sok mindent. – felelte elgondolkodva. – P�ld�ul nyomk�vet�st, vaagy...�lc�z�st. Meg persze a komolyabb var�zslatokat - p�ld�ul a patr�nus-b�b�jt - is megtanulja egy leend� auror. – fejtette ki. – Oda csak a legjobbak ker�lnek. – tette hozz�. - L�tom, felkeltette az �rdekl�d�sedet a dolog.
- H�t...igen.
- Pedig nem a legvesz�lytelenebb hivat�s. – figyelmeztetett a professzor.
- Tudom. – feleltem hanyagul, az �sv�nyen l�v� kavicsokat n�zve, melyekbe menet k�zben n�ha sz�rakozottan beler�gtam.
- �s t�nyleg sokat kell tanulni.
- Akkor majd tanulok. – vontam v�llat.
- H�t... – kezdte a professzor elmosolyodva. – �n amond� vagyok, hogy ezzel m�g b�ven r��rsz foglalkozni. �n am�gy... – mondta. - ...mikor annyi id�s voltam, mint te, v�ndor akartam lenni. �sszepakolni egy t�sk�ba legfontosabb holmijaimat, fogni a sepr�met, �s mindent megn�zni, kipr�b�lni.
- Az t�k j�! – mondtam lelkesen.
- J�, igen, j�...egy darabig. De �lni nem lehet �gy.
- �n megpr�b�ln�m. – v�gtam r�, mire a professzor ism�t elmosolyodott.
- Hidd el nekem, te is csak legfeljebb egy-k�t �vig �lvezn�d.
Pedig most nagyon tetszik az �tlet! Marha j� lenne elmenni mindenhova, ahova szeretn�k, r�ad�sul �gy, hogy addig maradn�k minden helyen, ameddig j�nak l�tom. Persze tal�n megunn�m.
- Lehet. – feleltem v�g�l a professzornak.
- Szerintem biztos. – mondta �, majd el�re n�zett. – �, �gy l�tom, mindj�rt ott vagyunk.
P�r perc m�lva el�rt�nk a kis tiszt�sra. R�vid, d�s f� bor�totta, �s mindenf�le sz�n�, szag�, �s alak� vir�g. Megkerest�k a tiszt�s melletti forr�st, �s ahhoz a lehet� legk�zelebb �lltunk neki felverni a s�trakat. Na ez �rdekes volt... Kevin �s Stanley, meg Susan �s �n egym�s mellett szerelt�k k�tszem�lyes s�trainkat. Mikor Kevin�k s�tra, �s a mienk is majdnem �llt, Stanley megbotlott egy kifesz�tett k�t�lben. Es�s k�zben a mi s�trunkba pr�b�lt kapaszkodni, aminek �n akkor rajta �lltam a sark�n. Persze a s�tor nem tartotta meg, csak Stanley sikeresen kir�ntotta a l�bam al�l, �gy hasrav�g�dtam, egyenesen a k�t fi� s�tr�ra. Kevin �s Susan ekkor �ppen az �sszeoml� s�trakban voltak. Stanley megpr�b�lt gyorsan fel�llni, de megint megbotlott egy k�t�lben, ami t�rt�netesen a bok�m k�r� volt csavarodva. Kit�rt bel�l�nk a r�h�g�s. Ott fek�dt�nk, nyakig belegubancol�dva a s�trakba, �s csak r�h�gt�nk. �s a t�bbiek is, mikor megl�tt�k Stanley megbotl�s�nak eredm�ny�t.
- Lehengerl� vagy, Stanley! – r�h�g�tt Sol.
- A megjelen�sed egyszer�en romba d�nt�! – kontr�ztam vigyorogva.
- Mi a fen�t csin�ltok?! – k�rdezte Kevin, valahonnan a s�tor m�ly�r�l.
- S�trat ver�nk... – felelte Stanley.
- Sz� szerint. – tettem hozz�.
P�r perc m�lva sikeresen kibogoztuk a k�t s�tor k�teleit, �s nemsok�ra m�r a holmijainkat rendezt�k el az �ll� s�trakban t�rdelve.
- Melyik oldal ki�? – k�rdezte Susan, �l�ben a h�l�zs�kj�t tartva
- Mondjuuk... – n�ztem k�rbe. – Tied az a sarok, a t�bbi az eny�m. – mondtam v�g�l sunyin mosolyogva.
- Ahaaa... – b�logatott nagyban Susan. – Na j�, akkor mondjuk legyen eny�m a baloldal. – A h�l�zs�kj�t letette el�m, mivel �ppen �n t�rdeltem a bal oldalon.
- J�, de n�zz�k az ajt� fel�. – v�gtam r�, �s visszahaj�tottam Susanre a zs�kj�t.
- H�! – m�ltatlankodott, majd mikor megl�tta, hogy vigyorgok, kikapta a kezemb�l a saj�t h�l�zs�kom. – Most megkapod, Johnson! – felki�lt�ssal ellent�mad�st ind�tott. �s mik�zben �jabb �s �jabb csap�sokat m�rt r�m a h�l�zs�kkal, r�h�gni kezdtem. K�t csap�s k�z�tt megpillantottam a t�sk�mb�l kil�g� p�lc�mat. M�g egy csap�s ut�n k�zbe kaptam.
- Rictusempra! – hadartam, a p�lc�t Susanre szegezve, mire � nevetve esett a f�ldre a csiklandoz� b�b�j hat�s�ra.
- Ne! Katie! Nee! – k�ny�rg�tt nevetve. – L�hh��gysz�vees! ��!
Mikor a kez�t egy nagy csattan�s kis�ret�ben v�letlen�l hozz�csapta a t�sk�ja f�mcsatj�hoz, hat�stalan�tottam a b�b�jt.
- Huh... Bocsi. – mondtam.
- J���j... – r�zta a kez�t Susan.
- Katie! – hallottam kintr�l Branden professzor hangj�t. – Ti is gyertek ide egy kicsit!
- Megy�nk! – sz�ltam ki, majd ism�t a kez�t f�jlal� Susanre n�ztem. – Bocs. – mondtam m�gegyszer.
- Semmi baj, menj�nk. – felelte.
Kim�sztunk a s�torb�l, �s odament�nk a t�bbiekhez, akik Branden professzor el�tt �lltak. Amikor a professzor a kez�t szorongat� Susanre n�zett, l�tni lehetett rajta, hogy szer�ny v�lem�nye szerint Susan nem �ppen b�k�sen olvasgatott egy fa t�v�ben az el�bb...
- Sz�val. – kezdte a mondand�j�t. – A muglikat t�voltart� v�d�b�b�j k�t m�rf�ldes k�rzetben hat. Persze a v�ros kiv�tel. �ppen ez�rt – meg egy�b vesz�lyes kalandok elker�l�se v�gett – a s�trakt�l �tven m�tern�l messzebb senki nem mehet az enged�lyem n�lk�l! Tov�bb�. – Odal�pett hozz�m �s kivette a kezemb�l a p�lc�mat, majd felmutatta, hogy mindenki tudja, mir�l van sz�. – Tov�bbra sem j�t�kszer, ne hadon�sszatok vele �ssze-vissza, mert m�g valaki megs�r�l. �rthet�?
- Igen, professzor. – felelt�k.
- Nagyszer�. Mehettek. – mondta a professzor, majd fel�m fordult. – Az aurorok sem hadon�sznak a p�lc�val. – jegyezte meg halv�ny mosollyal az arc�n, mik�zben visszaadta a p�lc�m.
Nemsok�ra neki�lltunk vacsor�t k�sz�teni. Mindenki a p�lc�j�val pr�b�lkozott csin�lni valamit. Lola a szalonn�t szeletelte p�ld�ul b�b�jjal, Ericka meg a kenyeret. Pat n�h�ny paprik�t pr�b�lt meg r�venni, hogy dob�lj�k sz�t magukat cs�kokra, de v�g�l feladta, mondv�n, hogy ez csak anyuk�j�nak megy. Kevin �s �n f�t gy�jt�tt�nk, �s takaros kupacban elrendezve a t�zrak�ssal foglalkoztunk. �s mik�zben mindenki hasznos�totta mag�t, meghallgathattuk Kirk egy �jabb f�lelmetesen-h�tborzongat� kalandj�t egy �serd�ben, ahol teljesen egyed�l volt, k�t teljes h�tig. Eleinte m�g j�kat nevett�nk rajta, de egy id� ut�n kezdett nagyon ideges�t� lenni, hogy be nem �ll a sz�ja, �s k�zben csak �ld�g�l k�nyelmesen.
- Kirk, fogd m�r be! – mondta ki v�g�l mindannyiunk v�lem�ny�t Alan.
- Most mi van? – k�rdezte Kirk, sz�tt�rva a karjait. – T�nyleg �gy volt.
- Senkit nem �rdekel... – jegyezte meg Pat.
- De t�nyleg! �s krokodilok is voltak!
- KIRK! – ki�ltottunk r� egyszerre.
Erre v�gre elhallgatott.
- Nem akarod �sszeragasztani az � sz�j�t is? – k�rdezte Kevin.
Felnevettem.
- H�t ha Joe nem okozott probl�m�t... – mondtam.
- �s hidd el: mindenki nagyon h�l�s lenne.
- Csak �n nem. – sz�lalt meg Branden professzor, majd let�rdelt a fakupacunk mell�. – Na l�ssuk azt a t�zet.
Term�szetesen egy f�l perc alatt siker�lt meggy�jtania.
- Ez nem igaz. – morgott Kevin.
- Micsoda? – k�rdezte mosolyogva a professzor.
- Mi itt �r�kig szenved�nk vele, erre...�h...
- F�lre az �tb�l! – utas�tott minket arr�bb Pat, egy bogr�ccsal a kez�ben.
- Ez mi a nyavalya? – Stanley ki se b�rta volna, ha nem dugja bele az orr�t.
- Nem nyavalya! – v�gta r� Susan.
- Egy�bk�nt pedig majd megl�tod. – tette hozz� Lola, �s innent�l a h�rom l�ny t�r�d�tt a vacsora tov�bbi sors�val.
Mi meg Kevinnel a f�t raktuk a t�zre.
- N�zd, kormos... – Kevin v�gigh�zta az egyik �g v�g�t az arcomon.
- J�, t�nyleg... – feleltem hasonl�an, �s viszonoztam a cs�krajzol�st.
A k�vetkez� pillanatban m�r egy-egy kormos v�g� fadarabbal a kez�nkben kezdt�nk el v�vni.
- Arr�bb a bogr�cst�l! – k�ld�tt el minket Pat.
- Igenis, tan�t� n�ni! – v�gtam r�, �ppen h�r�tva Kevin csap�s�t.
- Hess! – sz�lt r�nk ism�t.
- Nem leszek a bar�tod, ha ilyen vagy, Paaat! – nyafogta Kevin vigyorogva.
- Ha nem mentek od�bb a var�zsp�lc�tokat dobom a t�zre! – fenyegetett minket Pat.
- H���ha... – �llap�totta meg Kevin.
- Kevin. Katie. – l�pett mell�nk Branden professzor, mire abbahagytuk a p�rbajoz�st. – M�r megint nem b�rtok nyugton maradni?
- Szerintem ne kapjanak vacsor�t. – vetette fel Pat.
- Ez nagyon rossz �tlet! – n�ztem r� m�ltatlankodva.
- Neem, nem olyan rossz �tlet. – mosolygott a professzor. – Mindenesetre aki koszos, az biztos nem kap vacsor�t...
Kevinnel elindultunk a forr�shoz, megmosdani.
- H�! – csatlakozott hozz�nk Stanley. – Ma menj�nk? – k�rdezte halkan.
- Szerintem ink�bb holnap. – mondta Kevin. – Addig k�r�ln�z�nk egy kicsit, vil�gosban.
- Rendben.
- Ok�. – egyezt�nk bele, majd miut�n lemostuk magunkr�l a kormot, Susannek is megs�gtam a meg�llapod�sunkat.
A vacsora pedig nemsok�ra elk�sz�lt.
- De most m�r mondd meg v�gre, mi ez? – k�rdezte Stanley Patet.
- H�t...igaz�b�l nincsen neve. �gy �rtem, ez a N�vn�lk�li Leves. Anyuk�m tal�lm�nya. Kifejezetten kir�ndul�sra j�. – felelte Pat. – Ut�na pedig valami fenns�ges a szalonna a keny�rrel.
Mindenki szedett mag�nak a N�vn�lk�li Levesb�l, majd hamar meg�llap�tottuk, hogy nagyon j� lett.
Azt�n Stanley tov�bb k�rdezgette a professzort, hogy mik t�rt�ntek m�g vele aurork�nt, �s eg�sz �jjel hallgattuk a t�rt�neteket, mik�zben a szalonna, a leves, �s a mai vacsor�hoz el�k�sz�tett egy�b finoms�gok is sz�p lassan elfogytak. V�g�l a professzor elk�ld�tt minket aludni.
M�snap d�lel�tt j�l elsz�rakoztunk az eb�d k�sz�t�s�vel. Csak egy p�l�mat �nt�ttem le, Kevin is csak egyszer t�rte el a szem�veg�t, �s Lol�nak is csak hatszor kellett �jra visszamennie a forr�shoz, mert kiloty�lta a vizet a bogr�csb�l.
D�lut�n kiscsoportokban felfedez��tra engedett minket Branden professzor, viszont cser�be ott kellett hagynunk a s�trakn�l a var�zsp�lc�inkat. Stanley hozta a t�rk�pet is, �s a forr�s fel� indulva megszeml�lt�k esti t�r�nk �tvonal�t.
- Aha, erre j� lesz. – �llap�totta meg Stanley.
- Csak ne ess�nk bele a forr�s viz�be. – mondta Susan. – Mert az kicsit hangos.
- �gy v�lem, igaza van, Miss Diteal. – b�lintott Stanley kifigur�z�an komoly feln�tt st�lusban Susan komoly probl�m�j�ra.
- K�sz�n�m t�mogat�s�t, Mister Ervine. – felelte Susan hasonl� megfontolts�ggal.
- Ha megengedik, hogy k�zbe sz�ljak... – csatlakoztam a besz�lget�shez. – Nem k�ne megvitatnunk az esti exped�ci� r�szleteit?
- Helyes gondolatnak v�lem. – felelte Susan.
- Kupaktan�cs, h�lgyeim �s uraim. – hirdette ki Stanley.
- Az �n kupakom m�r alig v�rja, Mister Ervine. – jegyezte meg Kevin.
Letelepedt�nk az erdei �sv�ny mellett, egy vaskos fa t�v�ben, �s j� egy �ra alatt pontosan kidolgoztuk az esti s�ta terv�t.
- �s ne feledj�k! – intett minket Stanley a kupaktan�cs v�g�n. – Vagy csak mi megy�nk oda, vagy senki. Illetve: senkinek egy sz�t se.
- Senkinek egy sz�t se! – ism�telt�k el a jelmondatunkk� v�lt szavakat.
- �s Miss Johnson. – n�zett r�m komoly arccal Stanley. – Mint kezd�ember, sz�m�tok mag�ra.
- Nem fognak csal�dni bennem. – feleltem magabiztos mosollyal az arcomon.

- Nyertem! – jelentettem ki boldogan, miut�n Susan letette el�m az utols� k�rty�j�t.
- Mi�rt, kid van? – kapta ki a kezemb�l az �n utols� lapomat. – Morgan Le Fay. Nekem meg megint Lockhart jutott...
Felnevettem.
- Lockhart? Akkor is �n nyerek, ha Kirk van a k�rty...
- Sss! – sz�lt r�m Susan.
- Upsz. – A tenyeremet a sz�mra tapasztottam. Egy f�l percig n�m�n hallgat�ztunk. Szerencs�re semmi mocorg�st nem hallottunk kintr�l, csak a t�csk�k ciripel�s�t. – Kin�zek. – mondtam Susannek, ez�ttal m�r vigy�zva a hanger�mre.
N�gyk�zl�b odam�sztam a s�trunk ajtaj�hoz �s f�lretoltam azt, m�g Susan eloltotta p�lc�ja hegy�n a kis l�ngot, melynek f�ny�ben k�rty�ztunk. Odakint koroms�t�t volt, �s tov�bbra sem hallottam neszez�st sehonnan, csak horkol�st Kirby�k s�tra fel�l.
- Mennyi az id�? – n�ztem vissza Susanre.
- �jf�l m�lt tizenk�t perccel.
M�gegyszer k�r�ln�ztem kint.
- Szerintem menj�nk. – mondtam v�g�l.
A t�sk�inkat bedugtuk a h�l�zs�kjainkba, hogyha a professzor esetleg ben�z, azt higgye, ott vagyunk �s alszunk, azt�n fogtuk a p�lc�inkat �s halkan kiosontunk a s�torb�l. Odalopakodtunk Kevin�k s�tra m�g�, �s a p�lc�mat n�h�nyszor v�gigh�ztam a s�truk anyag�n, hogy zizeg� hangot hallasson. Szinte azonnyomban f�ny villant a s�tor belsej�ben – Kevin�k vett�k a jelz�st. Mocorg�s halattszott bentr�l, �s alig egy perc m�lva m�r �k is mellett�nk t�rdeltek.
- Nos Mister Ervine. – suttogtam Stanley-nek, akinek zseb�ben ott lapult a t�rk�p. – Most maga j�n.
- Ha megk�rhetem Miss Johnson, ne pimaszkodjon. – kezdte Stanley halkan. – Mondja azt, hogy “�n”, �s ne azt, hogy “maga”.
- Hogy oda ne rohanjak. – v�gtam r�.
Vigyorogva v�gtunk neki az erdei �sv�nynek. Elment�nk a forr�s mellett, �s mikor m�r el�g messze voltunk a s�trakt�l, mindannyian f�nyt gy�jtottunk p�lc�nkkal. Eleinte eg�sz gyorsan haladtunk, csak mikor let�rt�nk a Stanley �ltal j�l ismert �sv�nyr�l, akkor lassultunk le. �s minden perc elm�lt�val egyre izgatottabbak lett�nk.
- Mi volt ez? – k�rdezte hirtelen Susan.
- Mi? – �lltunk meg mindannyian.
- Hallottam valamit. – felelte Susan, mik�zben aggodalmas tekintettel n�zett az �sv�ny melletti s�t�ts�gbe.
- A barlang m�g j�val od�bb van. – mondta Stanley, de az�rt � is �beren figyelte a bokrokat.
�s ekkor megmozdult valami, amit m�r mind a n�gyen �szrevett�nk.
- Be a bokrok m�g�! – suttogta Kevin.
Beiszkoltunk a bokrok takar�s�ba, k�zben eloltottuk p�lc�ink f�ny�t. Fesz�lten v�rtunk. A zajok egyre hangosabbak lettek, �s mintha valami besz�dszer� hangot is hallottam volna.
- Merlin... – suttogta mellettem Susan remegve. – Menj�nk innen.
- Nyugi. – mondtam neki.
- Nem akarhatsz most visszafordulni. – mondta Kevin Susannek, mik�zben a s�t�ts�gbe b�mult.
- De. �n pontosan azt aka... – kezdte Susan, de Stanley v�llon b�kte, hogy n�zzen el�re.
Az �sv�ny t�ls� fel�n remegni kezdtek a bokrok, �s hallottam ahogy gallyak t�rnek �ssze. A torkomban kezdett el dobogni a sz�vem, mik�zben az egyik bokor egyre jobban z�rg�tt. Te j� �g, onnan mindj�rt kit�ntorog egy troll – gondoltam magamban teljes meggy�z�d�ssel.
- ��cs! – A szemb�l hirtelen felhangz� elfojtott ki�lt�s nagyon meglepett. – Vigy�zz m�r, Alan!
Sol! Ez Sol hangja – tudatosodott bennem.
- Ki ez? – k�rdezte Susan f�lve.
- Csak Sol. – nyugtattam meg mosolyogva.
- Meg Alan. – tette hozz� Kevin, mire mi ketten nevetni kezdt�nk. Trollok, mi?... Hogy beijedt�nk m�r...
- Ki van ott? – k�rdezte Sol, kicsit ijedten ir�ny�tva p�lc�ja f�ny�t a bokor fel�, ami m�g�tt elb�jtunk.
- Csak mi vagyunk. – sz�lt ki Stanley, �s mind a n�gyen fel�lltunk.
- �h, hell�. – k�sz�nt Sol megk�nnyebb�lve.
K�zben Alan is �tverekedte mag�t a bokron.
- H�lye bokrok... – r�zta a pul�vere ujj�b�l a leveleket, majd mikor feln�zett, �szrevett minket. – �h... H�t ti?
- �s ti? – k�rdezett vissza Stanley v�lasz helyett.
- Inni akartunk. – mondta Alan.
- �s odament�nk a forr�shoz. – vette �t a sz�t Sol. – Azt�n gondoltuk kicsit k�r�ln�z�nk, �s elkezdt�k k�vetni az �r foly�s�t. De valahogy elkeveredt�nk, �s nem tal�lunk vissza. – Sol tekintete a Stanley kez�ben l�v� t�rk�pre t�vedt. – T�nyleg, neked van t�rk�ped! Tudod a visszautat, Stanley?
- Igen... – felelte Stanley, de nagyon l�tszott rajta, hogy semmi kedve visszamenni.
- Jaj de j�. – nyugodt meg Alan. – Akkor menj�nk.
Alan tett is p�r l�p�st, �s Sol is k�vette, csak mi nem mozdultunk.
- Na mi van? – k�rdezte Alan.
- Mentek valahova? – k�rdezte Sol cinkos mosollyal az arc�n. – Tudtok valami �rdekes helyet?
- H�t... – kezdte Susan.
- Nem megy�nk sehova. – v�gta r� Stanley nyomban. – Csak...j�rtunk egyet.
- Akkor megy�nk veletek. – mondta Sol lelkesen. � a fen�be is, Sol...
- M�r visszafel� megy�nk mi is. – mondtam.
- Ja. – Sol v�llat vont. – H�t mindegy.
- Menj�nk m�r vissza, mert f�zok! – sz�lt r�nk Alan.
Csal�dotts�gunkat leplezve indultunk vissza a s�trakhoz Stanley-�kkel. Hogy pont �ssze kellett futnunk vel�k...

- Rem�lem ma nem tal�lkozunk senkivel. – mondtam Susannek, mik�zben m�snap este ism�t indulni k�sz�lt�nk. – Mert ha igen, �n felrobbanok.
- Nyugi m�r, Kate. – mosolygott Susan. – Szerintem a mai trollrandev�t senki sem akad�lyozhatja meg...
Kim�sztunk a s�torb�l, megint jeleztem Kevin�knek, �s �t perc m�lva m�r jav�ban az erdei �sv�nyt tapostuk. Egy sz�t sem sz�ltunk egym�shoz, hogy halljuk ha valaki – vagy valami – a k�zel�nkben van.
Egy negyed�ra m�lva Stanley meg�llt, aggodalmas arckifejez�ssel n�zve a t�rk�pet.
- Mi ez? – n�zett az �sv�ny melletti m�retes k�darabra, amin egy v�sett r�zt�bla volt.
- Valami eml�kt�bla lehet. – mondtam, mik�zben a kopott bet�ket pr�b�ltam kiolvasni p�lc�m f�ny�ben.
- De mi�rt van itt?! – k�rdezte Stanley kicsit inger�lten.
- Arr�bb tegy�k? – k�rdeztem k�szs�gesen.
- H�lye... – morgott Stanley, majd visszan�zett a t�rk�pre. – �, a fen�be...
- Mi az? – �llt Susan Stanley mell�, �s am�g �k ketten azt kerest�k, hol t�vedt�nk el, �n �s Kevin a r�zt�bl�t b�ng�szt�k.
- �l... �l�... – olvasta hunyorogva Kevin.
- Nem, ott m�g van egy F. – mondtam. – F�l�... F�l-�-ti. F�l�ti micsoda?
- K�. – olvasta ki Kevin. – F�l�ti-k�.
- Mihez k�pest f�l�ti? – k�rdeztem.
Kevin tan�cstalanul v�llat vont.
- Megvan, skacok. – mondta Stanley imm�r megnyugodva. – T�lj�tt�nk egy keresztez�d�sen, ahol le kellett volna t�rn�nk egy m�sik �sv�nyre. Induljunk el vissza.
- Ok�. – mondtam, �s m�r �ppen k�vetni kezdtem Stanley-t, mikor l�ptek zaja csapta meg a f�lem. A t�bbiek is hallott�k.
- B�jjunk el! – suttogta Stanley.
Eloltottuk p�lc�ink f�ny�t, �s megint elb�jtunk az �sv�ny melletti bokrok m�g�, ahogy azt tegnap is tett�k.
- Ha ezek megint...
- Sss! – intett�k le Stanley-t, hogy halljuk a k�zeled�ket.
Nemsok�ra azt is hallottam, hogy besz�lgetnek. Azt nem �rtettem, mit mondanak, de annyit kivettem, hogy k�t feln�tt besz�lget. K�t f�rfi. Hamarosan meg is l�ttuk �ket az �sv�nyen. A s�t�tben csak annyit l�ttam, hogy k�penyt viselnek, �s egyik�k kez�ben �szrevettem egy var�zsp�lc�t is.
- A Nagy�r �r�lni fog. – mondta nevetve.