XIV. fejezet:

A k�lt� �s a nevet�s

- Azt meghiszem! – v�gta r� a m�sik, hasonl�an vid�man. Merlin, ezek hal�lfal�k! Csak ne vegyenek �szre...
- H�rom �j k�vet�, egyetlen nap alatt! – folytatta az, amelyik el�sz�r megsz�lalt.
- Lesz t�bb is, hidd el nekem.
- Abban biztos vagyok. Egy eg�sz sereg fogja v�rni a Nagy�r visszat�rt�t.
- K�z�nk �llsz �s nagy leszel, vagy nem, s �lted elszelel... – �ppen el�tt�nk haladtak el, mikor a k�lt�i szavak elhangzottak, �s a hozz�nk k�zelebbi hangosan felnevetett. �m a “k�lt�” hirtelen befogta nevet� t�rsa sz�j�t.
- Csend! – sz�lt r�, mik�zben az el�tt�nk l�v� bokorra n�zett. A v�r megfagyott bennem: ez �szrevett minket!
- Mi van m�r? – k�rdezte a nevet�s.
- Van valaki a bokor m�g�tt. – felelte a k�lt�, m�g mindig mereven a bokrot n�zve. S�t�t volt, az arc�t nem l�ttam, csak a szeme csillog�s�t. – N�zd meg. – utas�totta t�rs�t.
Mikor a nevet�s elindult fel�nk, Susan megragadta a karom. K�ts�gbeesetten n�zett r�m. Stanley k�rbepillantott, merre tudn�nk elslisszolni, Kevin pedig a k�zeled� hal�lfal�kat figyelte dermedten. Eg�sz testemben �sszerezzentem, mikor a k�lt� hirtelen r�h�gni kezdett.
- Megint bevetted!
- Elm�sz te a fen�be... – z�gol�dott a nevet�s. – Nagy rohad�k vagy, tudod? – k�rdezte, de a m�sik m�r csak r�h�g�tt.
�gy �reztem egy szikla esik le a mellkasomr�l, mikor tov�bb indultak. De az�rt �r�l�k, hogy ilyen j�l sz�rakoznak, t�nyleg...
Megv�rtuk, m�g el�g t�vol �rnek, �s csak akkor sz�laltunk meg.
- Mi a fen�t csin�lnak ezek itt? – k�rdezte Stanley suttogva.
- Nem tudom, de menj�nk vissza a t�borba! – v�gta r� Susan k�ny�rg� hangon, m�g mindig a karomat szorongatva.
- Szerintem k�vess�k �ket. – vetette fel Stanley.
- Hogy mi? – k�rdezte Susan elkerekedett szemekkel.
- H�tha megtudunk valamit a titkos terveikr�l. – mondta Stanley. – Na?
K�t �rz�s viaskodott bennem: kalandv�gy �s f�lelem. A kalandv�gy gy�z�tt...
- J�. – mondtam.
- Katie! – Susan �rtetlen�l n�zett r�m.
- Szerintem is menj�nk. – csatlakozott Kevin.
- De... Na de... – mondta akadozva-ijedten Susan. – Elment az eszetek?
- V�rj meg itt minket, ha nem akarsz j�nni. – mondta neki Stanley nyugtat�lag, azt�n mi h�rman indultunk is.
De p�r m�sodperc m�lva Susan ut�nunk j�tt.
- Nem vagyok norm�lis. Esk�sz�m nem v... – ism�telgette, m�g Stanley r� nem sz�lt.
Halkan, lopakodva l�pdelt�nk az �sv�ny sz�l�n, biztons�gos t�vols�gban a k�t hal�lfal�t�l. Az els� percekben �gy �reztem, a sz�vem felugrott a torkomba. De csak arra tudtam gondolni, milyen nagy dolog lenne, ha kihallgatn�nk �ket, �s megtudn�nk valami fontosat, �gy p�r percnyi lopakod�s ut�n a kezdeti f�lelmet szinte teljes m�rt�kben elnyomta az elsz�nts�g. Tal�n ap�r�l is hallhatok valamit...
M�r t�z perce k�vethett�k �ket, mikor a t�volb�l v�zcsobog�st hallottunk. Stanley azt mondta, a lehets�ges trollbarlang bej�rata k�zel�ben van egy kis foly�, egy h�rom ember magas v�zes�ssel. Ennek a k�zel�ben lehett�nk.
�s val�ban, nemsok�ra meg is l�ttuk a foly�t. Lass� foly�sa �s a s�t�ts�g miatt �gy n�zett ki, mintha egy fekete, apr� gy�m�ntokkal telesz�rt b�rsonyszalag fek�dne a f�ld�n, melyet t�l�nk p�r m�terre balra oll�val elv�gtak – ott volt a zuhog�. A foly� mindk�t oldal�n k�t-h�rom m�ter volt a v�z �s a biztons�gos b�v�helyet jelent� f�k k�z�tt, �s ezen a p�r m�teren ugyan volt j� n�h�ny bokor, nem �g�rkeztek a legjobb rejtekhelynek. Egy nagyobb szikladarab viszont ann�l ink�bb. Elb�jtunk m�g�, �s �vatosan, f�lszemmel kin�zve figyelt�k a hal�lfal�kat. Azok, mivel nem akart�k az esetlegesen a k�zelben l�v� muglik figyelm�t felh�vni magukra b�rmif�le var�zslat haszn�lat�val, a foly�b�l ki�ll� k�vekre l�pve elkezdtek �tv�gni a foly�n, k�zben a nevet�s halkan szitkoz�dott, de a k�lt� csak legyintett r�. A v�z nem t�nt m�lynek, �s mikor a nevet�s lecs�szott egy k�r�l, azt is megtudhattuk, hogy k�z�pen is csak nagyj�b�l t�rdig �r. Megv�rtuk m�g �t�rnek a sek�ly foly� t�ls� partj�ra �s be�rnek a f�k k�z�, azt�n ut�nuk indultunk. Bokort�l bokorig lopakodva elosontunk a foly�ig, azt�n csendben v�rtunk egy kicsit, hogy halljuk a hal�lfal�k t�volod� l�pteit. Majd nekiv�gtunk. Mi is a v�zb�l valamelyest ki�ll� k�vekre l�pt�nk, de a nadr�gom szinte egy pillanat alatt csurom v�z lett t�rd alatt. Stanley ment el�l, m�g�tte �n, azt�n Susan �s v�g�l Kevin. El�gg� kiszolg�ltatottnak �reztem a helyzetet, hiszen el�g ha a hal�lfal�k csak visszapillantanak, itt a foly� k�zep�n biztos �szrevesznek minket. �ppen ez�rt igyekezt�nk min�l gyorsabban l�pkedni a k�veken. Szerencs�re a v�z csobog� hangja el�g hangos volt ahhoz, hogy l�pteink zaj�t elnyomja.
Mikor Stanley, �s Susan meg �n a nagyj�b�l h�rom m�ter sz�les foly� k�zep�n�l tartottunk, hirtelen egy vel�t r�z� ord�t�st hallottunk onnan, amerre a hal�lfal�k mentek. Az ord�t�st pedig egy tompa puffan�s k�vette, majd var�zsig�k vill�dz� f�nyei az erd� s�r�j�b�l. Miel�tt eljuthatott volna a tudatomig, hogy mi t�rt�nt, megremegett a f�ld, ett�l lecs�sztam a talpam alatt l�v� k�r�l a v�zbe, mik�zben alig n�h�ny m�terre t�l�nk egy hatalmas �l�l�ny l�pett ki a keservesen recseg� f�k k�z�l – egy troll. Zih�lva-h�r�gve vette a leveg�t, �s ahogy ijeszt� orrhangokat kiadva fel�nk l�pett p�rat, minden�n csak �gy remegett a h�j. Bunk� nem volt n�la, �s ennek most csakis �r�lni tudtam. M�r amennyire egy ilyen helyzetben �r�lni lehet...
A troll b�mb�lt egyet, �s egyik karj�t �k�lbe szor�tott k�zzel, csap�sra k�szen felemelte, mik�zben el�tt�nk tov�bbra is villogtak a f�nyek az erd�ben. H�tr�ltam n�h�ny l�p�st, b�r �gy a h�dk�nt szolg�l� k�vekt�l is t�volabb ker�ltem.
- Fussatok! – ki�ltott r�nk Stanley.
Ett�l �szbe kaptam, �s a part fel� kezdtem rohanni. Minden izmomat megfesz�tve g�zoltam a nekem combig �r� v�zben, �s amint el�g k�zel �rtem, l�bamat megvetettem egy k�ben �s kiugrottam a t�lpartra. Lehasaltam a f�ldre, �s a szemem sark�b�l l�ttam, ahogy a troll hatalmas karja m�g�ttem csap�dik a v�zbe.
- ���! – hallottam Susan sik�t�s�t. Azt�n egy csobban�st – a zuhog� alj�b�l.
Felpattantam a f�ldr�l, hogy Susan seg�ts�g�re induljak, de ezzel magamra vontam a troll figyelm�t. Szembe fordultam vele �s megragadtam a p�lc�m, hab�r egyetlen ideill� var�zsige se jutott eszembe.
Vagy v�rjunk csak! A troll d�ngve l�pett fel�m egyet. Branden professzor – troll – k�b�t��tok! – A h�jas teremtm�ny ord�tott egyet. Hogy is van?! Az SVK k�nyv lapj�n, alul, a l�bjegyzetben...
- Stupor! – ki�ltottam, p�lc�mat a trollra szegezve.
Piros f�nynyal�b csap�dott a hatalmas l�nynek, mire az t�ntorogni kezdett. A sikeresen v�grehajtott �tok ut�n n�mileg hitetlenkedve �csorogtam ott a t�ntorg� troll el�tt – t�nyleg siker�lt? -, �m egyszer csak egy nagy darab lap�t kezet vettem �szre, amint fel�m tart.
Egyens�lyomat vesztve legurultam a zuhog� melletti meredek lejt�n. K�v�lyg� fejjel �s f�j� bord�kkal hasaltam el az alj�ban. El�sz�r a p�lc�mat tapogattam ki a f�ld�n. Azt�n eszembe jutott Susan. Azonnal felt�p�szkodtam a f�ldr�l. Bar�tom �ppen s�rva m�szott ki a v�zb�l. Beleg�zolva a foly�ba odarohantam hozz�, � meg r�gt�n �t�lelt. Nagyon ki volt borulva, �s �reztem, hogy remeg.
- Semmi baj. – mondtam neki. – Nyugi.
K�zben odafentr�l meghallottam Branden professzor hangj�t, �s m�g p�r ismeretlen f�rfi�t. Csak ekkor t�nt fel, hogy a trollok b�mb�l�se, �s az �tkok s�v�t� hangja elhallgatott.
- Gyere! – mondtam Susannek, �s seg�tettem neki kim�szni a v�zb�l, majd felkapaszkodni a meredek lejt�n a zuhog� mellett.
- Nem �k azok, uram? – k�rdezte Branden professzort az egyik f�rfi, r�nk mutatva.
- Susan! Katie! – n�zett r�nk a professzor megk�nnyebb�lve.
Egy id�sebb f�rfi Susan mell� l�pett.
- Ne s�rjon, kish�lgy! Alszik ez m�r, mint a bunda. – intett fej�vel a foly�parton fekv� troll fel�.
Valamivel od�bb k�t m�sik var�zsl�, �s egy boszork�ny t�rdelt az egyik hal�lfal� – azt hiszem a nevet�s – mellett. A k�lt�t m�r nem l�ttam sehol, biztos elh�zta a cs�kot.
- Katie. – sz�l�tott meg Branden professzor. Csak most vettem �szre, hogy el�m l�pett. – J�l vagy? – k�rdezte. A hangj�n �rz�d�tt, hogy m�rges.
- Igen. – feleltem, b�r az oldalam m�g mindig l�ktetett a f�jdalomt�l, �s a t�rdem is f�jt minden egyes l�p�s k�zben.
- Az engedetlen mindeneteket... – cs�v�lta meg a fej�t a professzor. – Na indul�s.
Gyors temp�ban visszament�nk a t�borba. Mindenki �bren volt, �s �lmos, de nagyon k�v�ncsi tekintettel n�ztek r�nk.
- Mi t�rt�nt?
- Hol voltatok?
- Mi�rt vagytok vizesek?
A k�rd�sz�pornak a professzor vetett v�get.
- Csendet! – parancsolt r� mindenkire. – Mindenki azonnal visszamegy a s�tr�ba. – jelentette ki. De a t�bbiek nem mozdultak, abban a rem�nyben, hogy megtudhatnak valamit. – Azt mondtam: AZONNAL! – ism�telte meg Branden professzor nyomat�kosabban, majd fel�nk fordult. - Egy percetek van, hogy sz�raz ruh�t vegyetek fel. Azt�n besz�dem van veletek.
Nem akartuk tov�bb h�zni a professzor idegeit, �gyhogy vill�mgyorsan �t�lt�zt�nk. A s�trainkb�l kil�pve a t�bort�z hely�n�l l�ttuk meg Branden professzort. Nagy leveg�t v�ve �sszen�zt�nk, azt�n odament�nk hozz�.
A professzor szigor� tekintettel v�gign�zett rajtunk, de egy ideig nem mondott semmit.
- Mit mondtam tegnapel�tt? – k�rdezte v�g�l.
- Hogy... a t�bor ter�let�t...tilos elhagyni. – felelte Stanley.
- �s ennek melyik r�sze nem volt vil�gos? – k�rdezte a professzor. – A “t�bor ter�lete”, a “tilos”, vagy az “elhagyni”? Am�gy csak t�j�koztat�sk�ppen k�zl�m, hogy k�r�lbel�l k�t m�ter v�lasztott el titeket a v�d�b�b�j hat�r�t�l. Nem t�bb, kett�. Ugye tiszt�ban vagytok vele, mit jelent ez? Ha nincs az a k�t m�ter, most k�s�rgethetn�lek titeket a b�r�s�gra, “kiskor�ak b�b�jgyakorl�sa” miatt. – szidott minket.
- De csak �nv�delem... – kezdte Kevin.
- �nv�delem, vagy nem, t�rgyal�s akkor is van! – v�gta r� m�rgesen Branden professzor. – Melyik�t�k haszn�lta az �tkot? – k�rdezte azt�n, valamivel nyugodtabban.
- �n. – feleltem.
- Honnan tudod te a k�b�t��tkot?
- Benne volt az SVK k�nyvben. – mondtam.
- Aha. – nyugt�zta a professzor, majd elgondolkodva k�r�ln�zett. Oldalra pillantva l�ttam, hogy t�bb s�torb�l is k�v�ncsi szemp�rok n�znek r�nk. – Tudj�tok ti... – sz�lalt meg �jra a professzor. - ...hogy mivel sz�rakoztatok ma �jjel? – k�rdezte, de azt�n v�laszt se v�rva folytatta. – Mert szerintem nem vagytok teljesen tiszt�ban vele, hogy ak�r meg is halhattatok volna. Susan. – n�zett bar�tn�mre. – T�led v�gk�pp nem v�rtam volna, hogy belem�sz egy ekkora �r�lts�gbe. Lehetett volna annyi eszed, hogy legal�bb nem m�sz vel�k, ha visszatartani nem is tudod �ket. Stanley. – fordult a professzor kis csapatunk m�sik tagj�hoz, �s kivette a kez�b�l a t�rk�pet. – R�d haragszom a legjobban. Mert �k... – mutatott r�m �s Kevinre. - ...ak�r itt helyben kital�lj�k, mi szab�lyba �tk�z�t tudnak csin�lni. Na de, hogy az�rt aj�nlottad fel ezt a helyet, hogy el tudj sz�kni trolln�z�be...
- Nem az�rt, professzor. – menteget�z�tt Stanley. – �n t�nyleg...
- Stanley... – szak�totta f�lbe dorg�l�n a professzor, majd Kevinre n�zett. – H�t Kevin... A sz�leid sz�ltak, hogy vigy�zzak, mert b�rmilyen kacatb�l �ssze tudsz rakni valamit, ami fut, rohan, ugrik, robban, kiab�l, sat�bbi. Most m�r csak �rtelmesen haszn�lnod a fejed... – Kevin les�t�tte a szem�t, a professzor pedig fel�m fordult. – No �s Katie. Te ugyeb�r mugliiskol�ba j�rt�l az Unicorn el�tt. – kezdte. – �s minden bizonnyal a var�zsl�iskola �jdons�gai fel�bresztett�k benned a kalandv�gyat. De itt az ideje, hogy le�ll�tsd magad! Meg�rtetted?
- Igen, professzor. – feleltem, �gy mint a t�bbiek, vagyis a leszidottak jellegzetes hangnem�ben.
- Helyes. – Branden professzor nyugodtabb hangra v�ltott. - Am�gy a k�t troll egy f�lresiker�lt var�zslat miatt ker�lt ide. A Miniszt�rium szerint soha nem �ltek trollok itt, �s nem is fognak. De el�vigy�zatoss�gb�l holnap az oszt�ly lek�lt�zik a v�rosba.
“Az oszt�ly.” – Mintha az oszt�ly �s mi k�l�n csoportot k�pezn�nk.
- Hogyhogy... “az oszt�ly”? – k�rdezte Stanley, akinek ezek szerint szint�n felt�nt a furcsa megfogalmaz�s. – Mi nem?
- Ti holnap mentek haza. – mondta ki a professzor az �t�letet.
- De tan�r �r! – kezdte Kevin. – A sz�leim meg�lnek, ha...
- Erre akkor kellett volna gondolnotok, mikor eszetekbe jutott ez a trollkaland. – szak�totta f�lbe Branden professzor.
- �s ha j�k lesz�nk? – k�rdezte rem�nykedve Susan.
- J�k lesz�nk, j�k lesz�nk... – ism�telgette a professzor. – Az nem megy.
- Honnan tudja a tan�r �r, ha meg se pr�b�lhatjuk? – k�rdeztem r�gt�n.
- Katie. – n�zett r�m a professzor. – Nem szeretem ezt a hangnemet. Mint mondtam: itt az ideje, hogy le�ll�tsd magad. Holnap, a d�lel�tti vonattal mentek haza. �s k�sz. – jelentette ki v�gleges d�nt�s�t. – Nyom�s aludni.
Susan �s Stanley elk�mpicsorodva elindultak a s�traink fel�, de �n �s Kevin nem mozdultunk.
- Hi�ba makacskodtok. – mondta nek�nk Branden professzor. – De ha m�r itt maradtatok: nem tudj�tok v�letlen�l, mit keresett ott az a f�rfi?
Kevinnel �sszen�zt�nk, a professzor pedig v�rta a v�laszt.
- Az egy hal�lfal�. – felelte Kevin, halkra fogva a hangj�t.
- Tess�k? – k�rdezte d�bbenten a professzor.
- Hal�lfal�. – ism�teltem. – Ketten voltak, de az egyik elt�nt.
A professzor kis ideig led�bbenve n�zett maga el�.
- �szrevettek titeket? Ugye nem kaptak el? – k�rdezte.
- Nem. - feleltem.
- Csak k�vett�k �ket. – tette hozz� Kevin, de nem kellett volna.
- “Csak” k�vett�k �ket. – ism�telte komoly arccal a professzor. – H�t ez igaz�n dics�retes. – mondta m�rgesen. – Na j�... – nyugtatta mag�t. – Hallottatok... valami fontosat?
Kevinnel elmondtuk, amit hallottunk.
- Te j� �g... – A professzor k�t tenyer�be temette arc�t. Azt�n feln�zett, el�gg� gondterhelt arckifejez�ssel.
- Katie! – Kevinnek esz�be jutott valami, �s mik�zben ezt a tudom�somra hozta, oldalba v�gott, de ott, ahol a troll is eltal�lt. – Nem ez volt az a...? A m�ltkori �js�gban...
- Nem olvastam. – z�rtam le r�viden a k�rd�st, jobb felkaromat l�ktet� oldalamnak szor�tva.
- Oldalba v�gott, Katie? – n�zett r�m Branden professzor. B�lintottam, mire ism�t megcs�v�lta a fej�t. – Holnap reggel ben�zel a newtowni a gy�gy�t�hoz. – mondta. – Egyszer�en nem �rtem, hogy juthatott az eszetekbe, hogy k�vess�tek �ket. – t�rt vissza azt�n a hal�lfal�kra, �s arca megint gondterhelt lett. – Azt hiszem, nem lenne t�l j� �tlet, ha most mindenki pakolna �s menne haza, mert azzal csak agg�d� sz�l�k t�mkeleg�t z�d�tan�m magamra. – gondolkodott hangosan. – �gyhogy maradunk, csak lek�lt�z�nk a v�rosba.
- De mit kerestek ezek itt? – k�rdezte Kevin.
- Szerintem nyilv�nval�, hogy csak �tutaz�ban voltak. Newtown nem �rdekli �ket. – felelte a professzor. – De ez nem a ti dolgotok. – tette hozz� dorg�l� hangon, hol r�m, hol Kevinre n�zve. – Most menjetek aludni.
- �s... – kezdte Kevin �vatosan. – Holnap...?
- ...mentek haza, igen. – fejezte be a professzor. – Semmi sz�ks�gem bajkever�kre. Nyom�s aludni!

M�snap reggelre szerencs�re enyh�lt az oldalamban �rz�d� f�jdalom, meg �gy egy�bk�nt is sokkal jobban voltam a tegnap est�hez k�pest. �gyhogy sz�ltam Branden professzornak, hogy nem sz�ks�ges gy�gy�t�hoz menni.
A t�borbont�s el�tt a professzor felv�zolta a t�bbieknek a tegnap este t�rt�nteket, �s hogy mi a terv a h�t m�sodik fel�re.
- �s most k�rn�k t�letek valami nagyon fontosat. – mondta azt�n. – Biztos vagyok benne, hogy a v�ros biztons�gos. – kezdte. – �s j� lenne, ha a sz�leiteket nem ijeszten�tek hal�lra a t�bor ezen esem�ny�vel. Persze...
- Rendben, professzor! – felelt�k egyszerre a t�bbiek, l�that�an fellelkes�lve az izgalmak hallat�n.
Stanley, Kevin, Susan �s �n pedig �sszen�zt�nk. Mi is nagyon sz�vesen meg�g�rt�k volna ezt a professzornak, csakhogy � m�r k�ld�tt baglyot haza a sz�leinknek.
Elindultunk Newtownba. A professzor odal�pett hozz�nk.
- Lej�tt�k vel�nk a sz�ll�sig, azt�n kimegyek veletek a p�lyaudvarra. – mondta, cseppet sem megenyh�lve n�gyes�nkkel kapcsolatban. Pedig szinte minden lehets�ges dolgot meg�g�rt�nk a kilenc�rai lefekv�st�l kezdve a takar�t�son kereszt�l a Kiv�l� t�ridolgozatokig – de nem hatott.
A v�rosig vezet� �ton Susan v�gig s�rt, merthogy a sz�lei teljesen ki lesznek akadva, �s soha t�bbet nem engedik sehova. Stanley is hasonl� r�mes gondolatokkal k�zd�tt, de � annyira az�rt nem volt k�ts�gbeesve, mint Susan. Kevin �s �n pedig ink�bb a hal�lfal�kon gondolkodtunk. Persze nem t�lt�tt el �r�mmel a gondolat, hogy anya val�sz�n�leg nagyon fog haragudni, �s szinte biztos, hogy Remus se fogja sz� n�lk�l hagyni a dolgot. Meg azt is sajn�ltam, hogy ezt a klassz kis helyet itt kell hagynom.
Mikor le�rt�nk a Kiskakukk Sz�ll�hoz, a professzor �ssze�rta, hogy ki melyik szob�ban szeretne aludni. Azt�n amikor m�r mindenki meg volt el�gedve a szobat�rsaival, mi Kevin�kkel m�r fogtuk is a t�sk�inkat, indul�sra k�szen.
- Na akkor. – l�pett el�nk a professzor. – Mindenetek megvan?
- Igen. – felelt�k.
- Helyes. Akkor ti ketten... – mutatott Susanre �s r�m. - ...mentek Lol��k szob�j�ba, a k�t fi� pedig Alan�khez.
Egy hossz� pillanatig nem fogtam fel, mit is jelent, amit a professzor mondott. De azt�n �sszen�ztem Kevinnel �s – elvigyorodtunk. A professzor figyelmeztet�leg felemelte a mutat�ujj�t.
- T�zkor lefekv�s, nincs p�lc�val hadon�sz�s, �s mindig a t�zm�teres k�rzetemben vagytok. – sorolta a felt�teleket.
- K�sz�nj�k, professzor! T�nyleg j�k lesz�nk! Egyszer sem kell majd r�nk sz�lni. – hadartuk.
Branden professzor halv�nyan elmosolyodva elk�ld�tt minket a t�bbiek ut�n, de tekintet�b�l nem t�nt el az aggodalom tegnap �ta.
A nap el�gg� vegyesen telt. Branden professzor eml�keztetett engem, Kevint, Susant, �s Stanley-t, hogy a baglyokat att�l f�ggetlen�l, hogy maradhattunk, elk�ldte otthonra, �s kihangs�lyozta, hogy mekkora badars�got csin�ltunk.
A nap sor�n a hal�lfal�s t�ma t�bbsz�r el�ker�lt az oszt�ly besz�lget�sei sor�n.
K�s� d�lut�n, a vacsor�t k�vet�en bajt�rsaimmal, azaz Kevinnel, Stanley-vel �s Susannel, meg Pattel, Lol�val, Alannel �s Sollal a fi�k szob�j�ban dum�ltunk, a sz�nyegen �lve.
- Tudj�tok mi jutott eszembe? – �lt fel mellettem Stanley, aki eddig hanyatt fek�dt a sz�nyegen.
- Na mondjad. – felelte Pat, k�zben a neki h�ttal �l� Lola haj�val fodr�szkodva.
- Hal�lfal�kkal tal�lkozni ugyeb�r vesz�lyes. – kezdte Stanley.
- Mit nem mondasz... – v�gta r� Lola.
- J�, j�, v�rj�l. – intette le Stanley. – �s ugyeb�r nem csak direkt lehet hal�lfal�kkal tal�lkozni. – puhatol�zott tov�bb. – Lehet v�letlen�l is, �s akkor...tal�n j�l j�n, ha az ember ismer n�h�ny �tkot �s ellen�tkot.
- Szerinted mi�rt tanulunk s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t, okostoj�s? – k�rdezte Alan.
- Jaj menj m�r... – m�ltatlankodott Stanley. – A s�t�t var�zslatok kiv�d�se egy dolog, de �n igazi p�rbajra gondolok.
- De...
- Ha mondja m�r v�gig! – v�gtunk a k�t�zk�d� Alan szav�ba egyszerre.
- K�sz�n�m. – mondta Stanley, sebtiben belet�rva fekete haj�ba. – Sz�val arra gondoltam, megk�rhetn�nk Branden professzort, hogy tan�tson minket p�rbajozni.
- T�nyleg! – v�gta r� Lola, l�that�an tetszett neki az �tlet.
- Ez j�!
- Klassz �tlet! – b�logattunk egyet �rt�en mind, csak Alan morgott, mert leugattuk.
- D�lut�nonk�nt p�ld�ul. – kezdte el a r�szletes tervezget�st Pat. – Megbesz�l�nk egy napot, amikor mindenkinek j�.
- Vagy lehetne az egyik SVK �ra helyett. – vetette fel Kevin.
- H��t... Abba nem biztos, hogy belemegy. – mondta Pat.
- �s mi lesz Erick�val, meg a t�bbiekkel? – k�rdezte Lola.
- Kirkkel p�ld�ul... – eg�sz�tettem ki.
- Kit �rdekelnek. – legyintett Alan morogva, de m�r a terven gondolkodva. – �gyse fogja �ket �rdekelni, mert beszariak.
- Vagy ha j�nnek, h�t had j�jjenek. – tette hozz� Pat.
- Igaz. – b�lintottam.
- Viszont azt hiszem, titokban kell csin�lnunk majd ezt az eg�szet. – merengett Stanley, t�r�k�l�sben �lve, �ll�t egyik �kl�n nyugtatva.
- Na �s. – v�gta r� Sol.
- J�, j�, csak az�rt mondom, hogy ha esetleg nem �rdekli �ket a dolog, nehogy k�pjenek valamelyik tan�rnak. – fejtette ki a gondolat�t Stanley.
- Ugyan m�r. – v�gta r� Pat. – Nem fognak. Kirby�k nem olyanok, Ericka �s Ina am�gy is alig sz�lal meg... Legfeljebb Kirknek j�rhat el a sz�ja, de...
- Akkor beverem a k�p�t... – sz�rta k�zbe Alan.
- ...de ahogy ismerem, nem szabadulunk t�le, �s � is j�nni fog majd az �r�kra. – fejezte be mosolyogva Pat.
- Akkor megy�nk? – �llt fel tettre k�szen Stanley.
- Hova? – k�rdezte Lola.
- H�t Branden professzorhoz.
- Most?
- Mi�rt, mikor? – k�rdeztem, �s �n is fel�lltam.
Azt�n nem csak �n, a t�bbiek is, �s egy perc m�lva m�r Branden professzor szob�j�ban �lltunk.
- Jajj... – jegyezte meg a professzor gyanakodva. – Amikor ilyen sokan vagytok ugyanolyan tekintettel, az nem sejtet t�l sok j�t... – mondta el�nk s�t�lva. – Na de halljam, ess�nk t�l rajta.
Besz�moltunk neki az �tlet�nkr�l.
- ��, nem, nem, nem, nem. – r�zta a fej�t Branden professzor. – Ezt s�rg�sen felejts�tek el!
- Na de tan�r �r!
- Mi�rt?
- Hogy mi�rt? – n�zett v�gig rajtunk. – �gy is van �ppen el�g baj veletek.
- De...
- Tan�r �r!
- El�g. – sz�lt r�nk komolyan. – Nem kell nektek p�rbajozni. Tizenh�rom �ves gyerekek vagytok, ne m�szk�ljatok vesz�lyes helyeken.
- Mi van, ha nem mi m�szk�lunk vesz�lyes helyen, hanem a vesz�lyes hely j�n hozz�nk? – k�rdezte Sol, mire a professzor p�r m�sodpercig csak n�zett r�.
- A vesz�lyes hely megy hozz�tok... – ism�telte, majd v�gigfuttatta rajtunk a tekintet�t. Fels�hajtott. – �rts�tek meg, nemhogy nem f�lik a dologhoz a fogam, de m�g az igazgat� se...
- Nem sz�lunk r�la senkinek!
- T�l�nk senki nem tudja meg!
- Tess�k beleegyezni!
- K�rem, tan�r �r!
- �s ez m�g hasznos is lenne!
Branden professzor felemelte k�t tenyer�t.
- J�, j�, j�, j�, �llj! El�g. �rtem. – mondta. L�legzetvisszafojtva v�rtunk. – El�sz�r is: tegy�tek f�lre a leg�rtatlanabb n�z�seteket. Rontja az �sszhat�st, mert nem hihet�... – Elkezdt�nk vigyorogni. – Igen, ez m�r val�s�gh�bb... – b�lintott a professzor. Volt egy olyan �rz�sem, hogy nyert �gy�nk van. – M�sodszor: a v�lem�nyem az, hogy semmi sz�ks�getek arra, hogy p�rbajoz�st tanuljatok... – Leintette a k�zbesz�lni akar� Stanley-t. - ...de ennek ellen�re beleegyezem, ha...
- K�sz�nj�k!
- K�sz�nj�k!
- K�sz�nj�k! – v�gtuk r� ujjongva.
- HA. – nyomta meg a sz�t Branden professzor. – Ha meg�g�ritek, hogy nem fogj�tok a bajt keresni.
- Persze, hogy nem!
- Meg�g�rj�k!

Este t�z �ra ut�n �bren fek�dtem az otthonos kis szoba ablak melletti �gy�ban. Susan �s Pat m�r aludtak, csak Lola mocorgott n�ha. P�rbajoz�st fogunk tanulni! T�k j�! B�r Branden professzor azt mondta, csak az �v v�g�ig, de akkor is. �s siker�lt k�b�t��tkot var�zsolnom! Szinte el se hiszem, pedig t�nyleg megcsin�ltam.
�s�tottam egyet, majd m�r �ppen hunytam volna le a szemem, mikor hirtelen egy m�ly hang�, recseg�s b�mb�l�st hallottam. R�gt�n fel�ltem az �gyban, �s izgatottan n�ztem ki az ablakon a v�ros esti f�nyein t�li s�t�ts�gbe borul� erd�s hegyekre.
“Soha nem �ltek trollok itt, �s nem is fognak” – jutott eszembe, amit Branden professzor mondott.
De akkor mi ez?